Ung, 1911. július-december (49. évfolyam, 27-53. szám)
1911-07-02 / 27. szám
2. oldal TJ 1ST CB27. 8zám. Az uj plébános megérkezése.- Jun. 29. — Péter-Pál ünnepén vette át az ungvári rém. kath. plébánia vezetését Tahy Ábrahám, az uj plébános. E naptól kezdve tehát ismét van vezetője, irányitója, lelki- pásztora az ungvári r. kath. hitközségnek. A tényleges beiktatás ugyan még nem történt meg, s lehet, hogy az e hó 16-án fog végbemenni, a mikor is a beiktató tisztét a szatmári káptalan egyik tagja, valószínűleg Pemp Antal prelátus-kanonok vagy Benkő József apát-kanonok, a beiktatandónak nagyérdemű elődje fogja betölteni. Az uj plébánosnak Ungvárra érkezését ünnepélyessé tette az egyháztanácsnak azon intézkedése, hogy őt a város határánál fogata. Lőrinczy Jenő alispán, egyháztan. világi elnök vezetése alatt mintegy 20 magánfogaton és bérkocsin vonult ki nemcsak az egyháztanács küldöttsége m. hó 29-én d. u. 5 órakor a városnak Nagykapos felé eső halárához, de megjelent ott Kende Péter cs. és kir. kamarás, orsz. képviselő, dr. Hadzsega Bazil főesperes, ceholnyai g. kath. lelkész, Bekény Aladár erdőtanácsos, a fő- erdóhivatal főnöke, mint a kegyur képviselője, Ruszinkó Zsigmond kir. járásbiró, Berzeviczy István rendőr- kapitány is. Az egyháztanács tagjai közül ott voltak: Blanár Ödön, Dobrovszky József, Eperjessy Mátyás, dr. Fibiger Sándor, Flach Jakab, Fuchs János, Gaar Iván, Gasparik Pál, Lipták József, dr. Lukács Géza, Medreczky István, Tomajko István, Wilosek János, Zachár Jakab s még a hívek közül is többen. Alig ért a hosszú kocsisor a város határához, néhány percre rá feltűnt a dobóruszkaiak lovas bandériuma, akiket Tahy Abrahám plébános követett saját fogatán. Lelkes éljenzés fogadta az uj plébánost, amint a város határánoz ért, s ő kocsijából kiszállva üdvözölte a fogadtatására megjelenteket. Majd Berzeviczy István rendőrkapitány a város közönsége nevében mondott rövid, de tartalmas „Isten hozott“-at, mire Tahy Abrahám válaszolt. Megígérte, hogy működésében az a szeretet fogja irányítani uj állásában, amely igaz szeretettel viseltetett eddig is Ungvár városa iránt. Rövid néhány percnyi társalgás után a plébános és a fogadók ismét fogataikra ültek, s megindult a menet a városba, melynek utcáin sűrűn állott a közönség, A plébánia-templomhoz érve, úgy Tahy Ábrahám, mint a kiséret tagjai botértek a templomba, ahol az uj plébános rövid ima után a Rózsafüzér-társulatnak üdvözlését fogadta. A plébánia-lakon Lőrinczy Jenő alispán az egyháztanács nevében üdvözölte Tahyt, az ungvári r. kath. hitközség uj plébánosát. Biztosította Őt a hívek igaz szeretetéről, s kérte, hogy nemes elődjének példáját követve : fejlessze, fokozza a hitéletet, legyen gondozója híveinek, s állandósítsa azt a békés jó viszonyt, mely most Ungvár város különböző valiásu lakosai közölt fennáll. Tahy Ábrahám megköszönve a hitközség egyháztanácsának előlegezett bizalmát, kijelentette, hogy igaz lelkipásztora lesz az ungvári híveknek. Minden rendelkezésére álló eszközzel oda fog hatni, hogy katholikus hitélet minél jobban megerősödjön, emellett azonban oda is fog működése irányulni, hogy a felekezetek közötti béke ne lazuljon, mert ő nemcsak mint plébános óhajt Ungvár városában eredményesen működni, hanem mint a helyi társadalomnak tagja, Ungvár város össze- sége érdekében is kíván hasznosat cselekedni. Hiszi és reméli, hogy ez neki sikerülni is fog, mert nála ehez az akarat meg van. Ezután a város tisztikarának üdvözlését fogadta a plébános. Uncicky Mihály polgármester vezette a tisztviselői kart az uj plébános elé, meleg, benső szavakkal köszöntvén őt Ungvár város falai között, ahol az uj plébános nem idegen, mert hisz itt töltötte egész gyermekkorát, ifjúkorának nagy részét, s itt működött mint segédlelkész is több éven át. Tahy Ábrahám a város tisztikarának kedves figyelmét megköszönve, Ígéretet tett, hogy ha majd erre tere nyílik, a város közéletében is hasznos munkatársa igyekszik lenni a város lisztikarának. * A csütörtöki fogadtatás részleteiből a magunk részéről megállapítjuk, hogy Tahy Ábrahámnak ungvári plébánossá való kinevezése nemcsak a katholikus hívek tetszésével találkozott, de a város egész közönsége örömmel vette, hogy Benkő József utódjául oly egyén került az ungvári r. kath. plébánia élére, a ki szintén képes lesz azt a díszes állást, a hova helyeztetett, közmegelégedésre betölteni. Iskolai értesítők. I. Az ungvári kir. kath. főgimnázium. Két év hijján háromszáz éves immár az ungvári kir. kath. főgimnázium. Nemzedékek keltek, nemzedékek haltak ki, a kik ebben az intézetben nyerték tudományos képzettségük legerősebb alapjait. A tanári kar az évtizedek folyamán változott, a régi kedélyes, olykor merev, de mindenkor tiszteletreméltó tanárok már nagyrészben kidőltek, a kathedrákon is már a modern nevelésű generáció foglal helyet. A főgimnázium ez évi értesítője is gyászjelentéssel kezdődik. Horostsák Gyulát búcsúztatja el megható sorokban Blanár Ödön. Az értesítő más helyén Heverdle Ferenc, a főgimnázium egykori kedves rajztanárjának és országos hirü festőművésznek ez éven történt elhunytéról nyerünk tudomást. Az értesítő főközleménye ez évben is Gulovics Tivadar tanárnak a főgimnázium éremtáráról szóló ismertetése. Sokra becsülhető a szaktanár szorgalma és tudása, melyet ezen katalógusszerü közleményre fordított, de még sem tartható helyesnek, hogy egy száraz katalógus az értesítőben jelenik meg. Érdeklődést nem kelthet az ifjúságban, mert túlságosan szakszerűen irja le a kellően elrendezett és összeállított anyagot és igy inkább egy numizmatikai közlönyben vagy egy tudományos folyóiratban volna helye. A munka megérdemli, hogy a főgimnázium külön közlönyben adja ki az éremtár ismertetését, de az értesítőben szívesebben látunk egy irodalmi értékű, mindenki által hozzáférhető és befejezett közleményt. Ezután szintén Gulovics Tivadar tollából az elmúlt óv meteorologiai ismertetése következik, majd megvizsgáltatom a doktorral. Óh, de bolond vagyok, hogy a szerelmet a regimentsdoktor vizitje alá vetem. Persze, ez a szerelem. Zongorát hallok. A távolból ideszűrődik Pálmáék kúriája felől. Milyen édes, fájdalmas nóta, hogy átjárja idegeimet: Most van a nap lemenőben .. . Édes, egyetlen Pálmám I Október 10. Itt vannak leveloi, minden napra jut egy világoskék boríték az ő hegyes, hosszúkás soraival. Milyen messze van még karácsony, a mikor eljegyzem őt. A fiuk valósággal megharagudtak, hogy bojkottálom őket. Pedig csak annyi az egész, hogy esténként félek a vad tivornyáktól, csak Pálmára gondolok csendes magányomban és hallgatom szivem vad dobogását. Az ördögbe is, furcsán versz szivem, mintha valami elkopott, zörgő óra volnál. Holnap mégis felkeresem a doktort. November 1. Vége, mindennek vége. Odakünn viszik a holtaknak a koszorúkat, jövőre már az én síromra is gyertyákat gyújtanak. Rettenetes. Tegnap voltam a doktornál. A kis Róth, a goromba, őszinte regimentsarzt megvizitált, egy negyedóráig haragosan hallgatózott a szivemen, azután legyintett kezével. Nem vagy gyerek. — mondotta — nincs miért titkolóznom. Egy évig még talán kibírod a szívbajt, de tartózkodnod kell minden felindulástól. Legjobb volna, ha azonnal elhagynád a katonaságot. Tehát halálra vagyok Ítélve. Óh, Pálma, tehát nem leszel az enyém. Készül a koporsóm, az lesz a menyegzői nyoszolyám. Milyen száraz, fakó ez a rózsa, mely akkor oly üde, fehér volt. Az ón szerencsétlen szerelmem szimbóluma. Milyen görcsösen szőrit a szivem. Hadnagy úr, mi volt e vízcsepp? Szegény Pálmám, ba tudná... December 23. Itt vagyok náluk. Az előbb távozott el szobámból az én Pálmám, a ki oly boldog, hogy holnap eljegyzem. Most ő piros, én vagyok halvány. Holnap! Tehát már holnap meg kell halnom, mert nem hazudhatok. Az én nyomorult szivemet nem köthetem az övéhez, haldokolni pedig nem akarok oly soká. Pedig milyen jó volna élni! Tehát holnap 1 Késő délutánig még vig leszek és mesélek neki a katonaéletből apró pletykákat, melyeken ma is annyit nevetett. Megcsókolom még holnap és azzal vége lesz. Mi az ott künn ? Hogy zörögnek a lombtalan fák. Az árnyékok milyen élesen válnak ki a fehér havon. Ne károgj varjú, ne fojtsatok ti rettenetes árnyékok. De csönd, hallom ismét a zongorát. Most van a nap lemenőben ... Igen, most van az én napom lemenőben. Holnap megkérem, bogy játszsza még el ezt a dalt, ón kimegyek ablaka elé és a szép fehér havat elönti piros vérem. Isten veled szegény naplóm. ♦ * * A Vilmos-huszárok tisztikarához. Szentmiklóssy hadnagy ma, eljegyzése estéjén, leányom ablaka alatt érthetetlen okból főbelőtte magát. Várday Balázs. az ungvári földrengési obszervatórium ez évi megfigyeléseit közli. Dicsérendő sokoldalú tevékenységben vett rósz Gulovics tanár, különösen ha még hozzávesszük a gyorsírás terén kifejtett hatalmas arányú munkáját. A tanári kar többi tagjai is nagyobbrészt erős társadalmi és irodalmi tevékenységet fejtettek ki. Románecz Mihály igazgatónak „Tanulmányok, beszédek, költemények“ címen nagyszabású műve ez évben került ki a sajtó alól és a fővárosi sajtó részéről is általános elismerésben részesült. Kívüle az értesítő Antal Miklós, Blanár Ödön, Gulovics Tivadar, Mazuch Ede, Medreczky István és Walló Albert irodalmi működéséről számol be. Érthetetlen, hogy Fülöp Árpádról, kinek uj verseskötete alig egy hónapja jelent meg, hallgat az értesítő, holott éppen Fülöp Árpád szerény, de gondolatokkal teli költészete az ungvári határokon túl is ismeretes. Tanulságos az intézet könyvtárának gyarapodásáról szóló jelentés, a melyből kitűnik, hogy a főgimnázium még mindig csak az elmúlt korok irodalom- történeti jelentőségű könyveit szerzi be, a külföld és a magyar irodalom mai hatalmas forrongásáról és az újabb írók világszerte ismert nagy alkotásáról még mindig nem vesz tudomást. Még szembeötlőbb ez az ifjúsági könyvtár jelentésénél, moly Greguss, Fazekas, Mindszenti, Szuszai stb. műveit szerezte be, de a mai pedagógia még mindig nem meri egy Darvin, Spencer, Gerhart, Hauptman, Ibsen, Babies vagy Ambrus Zoltán műveivel az ifjúságot megismertetni, holott kellő' mérséklettel és óvatossággal kötelessége volna az ifjúsági könyvtárnak az ifjak figyelmét korunk uralkodó eszméi felé is irányítani. Az egyes szertárak értékes anyagokkal bővültek. A vallás-erkölcsi ügyről sok beszámolni valója van a főgimnáziumnak, melyekből kitűnik, hogy különösen a r. és g. kath. ifjak vallásos érzületét sokféle intézmónynyel erősbbitette a főgimnázium, de kir. kath. intézet lóvén, senki nem találhat a mai állapotok között a kongregácionális intézmények erős szereplésében kivetni valót, annál kevésbbó, mert hála az égnek, az ungvári főgimnáziumban a vallási béke feldulásának nyomai egyáltalán nem mutatkoztak. A testi nevelés határozott örvendetes lendülést nyert. A rendes tornaórákon kívül sport-egyesület működött az intézet kebelében, mely az athlétikát és a testedzés minden sportszerű ágát felkarolta. Nevezetes e tekintetben a cóllövő tanfolyam működése, moly határozott sikerrel zárult. A közegészségügy kedvező volt ez évben ; az 527 beíratott növendék közül mindössze hármat ragadott el a halál, ragályos betegség pedig nem mutatkozott. Az intézet helyiségeire azonban ezek dacára is ráférne több higiéniai felszerelés. Az ifjúsági egyesületek közül kivált a gyorsírókor, mely az elődök csapásain haladva, valósággal országos hírűvé nőtte ki magát és tagjaiból a gyors- iró-világ legkitűnőbbjei válnak. A tavaszszal Ungvárott megtartott országos gyorsíró-verseny és kongresszus teljes diadallal járt és meghozta az elismerést úgy a kör tagjainak, mint az intézetnek és Gulovics Tivadar vezetőtanárnak. A gyorsirókör mellett az ifjúsági „Dayka“ önképzőkör ez éven is fejlesztette az ifjak irodalmi és tudományos tevékenységét, a segélyegylet 1132 darab könyvet osztott ki használatra, a zenekor a hagyományokhoz híven derekasan működött, a testgyakorló körről és a Kongregációról már előbb megemlékeztünk. Érdekesek a statisztikai táblázatok is. Ezek szerint 527 tanuló iratkozott be és 468 maradt végig a főgimnázium kebelében, tehát kissé nagy a két szám közötti hézag. Vallásra nézve a legnagyobb kontingenst a görög katholikusok szolgáltatták, azután következnek a római katholikusok, izraeliták, ev. ref. és ág. evangélikusok. Nyelv tekintetében csak 9 tanuló volt, ki magyarul gyengébben beszél, mint idegen nyelven. Nemzetiségi kérdésről a főgimnázium tanulói között szó sem lehet. A tanulók csaknem fele helybeli volt, a másik nagyobb fele körülbelül egyenlő arányban oszlott meg Ungmegye és az ország többi része között. Külföldi összesen 9 volt. Ez éven összesen 35 tanuló jelentkezett érettségi vizsgálatra és köztük 30 sikeresen leérettségizett. 6 jelesen érett, 9 jól érett és 15 egyszerű érett volt. A választott pályákat megfigyelve, kínosan bántó, hogy a leórettségizettek közül egy sem ment ipari, kereskedelmi vagy katonai pályára és dacára a naponkénti elrettentő példáknak, még mindig a hagyományos diplomás pályákra adják magukat. Szükséges volna a VIII. gimnázisták részére már évközben a pályaválasztásról alapos előadásokat tartani. Az ösztöndíjasok és jutalmazottak gazdag névsora fejezi be az értesítői közleményeket.
