Ung, 1911. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)

1911-02-19 / 8. szám

2. oldal

8. szám.

tokban és újságokban gyakorta olvastak, de ha az ember a művek után érdeklődik, egy kézlegyintéssel válaszolnak. Lecsepülik a ma irodalmát azok, kik azt csak a tegnap rossz híréből ismerik. Az előbb kifejtett második jelenség zavaros pocsolyáira mutatnak, mert azt kuriózumból ismerik, de nem vesznek fáradságot ahhoz, hogy a harmadik jelenséget: a megifjodott, a megizmosodott és megnemesült uj magyar irodalmat megismerjék. Pedig nekünk ma oly nagy tehetségeink vannak, irodalmunk színvonala oly magasra emelkedett a legutóbbi egy-két évben, hogy erről a folyamatról végre nekünk is tudomást kell vennünk és nemcsak a külföldnek, mely a ma nagy- jain keresztül kezdi megismerni alapjában hazánkat.

Nem arrogálom magamnak azt a jogot, hogy ítélkezzen élők és holtak felett, célom csak az, hogy érdeklődést keltsek egy észrevétlen reneszánsz, ama bizonyos harmadik jelenség iránt. Nemzeti fontosságukról akarok tisztább képet rajzolni azoknak, kiket a nemzet intelligenciájának zöme nem, vagy alig ismer. A következő héten tehát nagy vonásokban rászeretnék mutatni irodalmunk reneszánszára és azon villámlásokra, melyek hazánk egén felvillanva, az egész művelt nyugat egére átcikkáztak. A legszebb kötelességre akarom rávezetni azokat, kik nem tartottak érdemesnek a ma irodalmának megismerését és ha csak néhány olvasót rá tudnék birni arra, hogy egy-két iró, vagy költő iránt érdeklődjék és pár művét elolvassa, elértem célomat.

A Kálvineum javára.

— A ref. egyházmegye hangversenye.

Magasztos cél lelkesíti a bazai ref. híveket. A lelkészeit árvái számára „Kálvineum“ név alatt építendő árva-otthont akarnak létesíteni. Áz egyes városok, a hívek, sőt a társadalom egésze is rokonszenv- vel kíséri ezt a nemes törekvést. Már több város nagy összeget ajánlott fel a Kálvineum javára. Az ország több helyén hangversenyeket rendeznek, a melyeken vonzó erők szerepelnek, hogy minél nagyobb legyen az érdeklődés és a jövedelem.

Az ungi ref. egyházmegye is megtette a maga kötelességét az ügy érdekében. Érdekes programmot állított össze. Az előkészítés munkája Komjáthy Gábor ungvári lelkész- és nejére hárult, a kik fáradtságot nem ismerve vezették a hangverseny előmunkálatait.

Magáról a hangversenyről a következő tudósítás számol be:

Az első szám Komjáthy Gáboré "volt, a ki lendületes megnyitó beszédet mondott a közönség élénk érdeklődése mellett.

ségemre lesz, ki gondomat viselje, az elsőtől úgysem volt gyerek s egy esztendő múlva, mikor a Laci gyereket világra hozta, itt hagyott a jó lélek özvegyen engem, árván a fiát. És igaz is az Vica néni, ha kend nem lett volna, bizony nem tudom, mi lett volna belőlünk, mert én mostohát soh’sem hoztam volna a fiamnak.

— Lássa kigyelmed és még is mindig panaszkodik. De nagyon is szerettem azt a Laci gyereket. Szeretem most is. Én neveltem fel a kis pulyát. Dehogy hagytam volna el, pedig akkoriba kétszer is akadt volna szerencsém. De Mári asszony, a lelkem, még az utolsó leheletével is a szivemre kötötte, hogy — Vica néni aztán a fiamnak jól gondját viselje kend, soha el ne hagyja, úgy áldja meg a Jézus Krisztus.

— Hát hiszen nem is esett a körül hiba, de lássa Vica néni, a Laci fiú maholnap katona sorba jön és biztosan beveszik, mert nincsen annak semmi hibája sem.

— De nincs ám, erősiti meg Vica asszony. Én azt jobban tudom. Én fürösztöttem gyerek korában.

— Lássa Vica néni, hát bizonyos, hogy a fiú bent marad. Kendnek is nehezebb már a dolog. Hát mit fogunk csinálni a három hosszú esztendő alatt, mig a Laci katonáéknál lesz. Még az sem lesz, ki a szállásra olykor kinézzen. Én már nem arra való vagyok, hogy a cselédekkel vesződjek.

,Erre már nem tudott Vica néni felelni, csak a kendője sarkát szorongatta könnyező szemeihez.

— Látja kend Vica — folytatta Pali bácsi — hát az gondoltam én az imént, hogy legjobb lenne a Laci gyereket megházasitani, mielőtt bevonul. A fiatal asszony csak jobban utána nézhetne a gazdaságnak.

—- Bizony jól mondja kegyelmed, veszi át a szót Vica néni felcsillanó szemmel. Én már tudnék is egy alkalmas leányt neki. A Börcsökék Ágnesét. Gazdag is, takaros is, úgy mondják, hogy jó dolgu is. Aztán meg úgy láttam, bomlik is a Laci után.

— Gondoltam már ón is reá, de úgy vettem észre, hogy a fiú nem igen szíveli.

— Nem ám, mert a Molnár Teca után szaladgál. Már pedig én abba soha bele nem egyezem, hogy azt

A második szám igazi meglepetés volt. A hajdúböszörményiek hires-neves esperes-lelkésze, dr. Baltazár Dezső lépett fel és ragyogtatta fényes szónoki képességét. Szabad-előadásban ismertette a Kálvineum célját. Finoman, menten minden felekezeti vonástól, rajzolta meg az emberbaráti intézmény körvonalait. Az ország elismert nagy szónokai mellé lehet őt állítani. Beszédét hallva, meg tudjuk érteni, hogy fiatal kora dacára is miért volt olyan erős pártja a debreceni püspöki szék betöltése alkalmával.

Meleg érdeklődés kisérte Jánosi Antal püspökladányi énekvezér énekét. Gyönyörű hanggal rendelkezik. Hosszú tapsot váltott ki a közönségből.

Szuhay Benedek kápolnai lelkész hangulatos költeményével lekötötte a hallgatóság figyelmét.

Szabó Jolánka és dr. Bartakovics Aladár egy párjelenetben jeleskedtek. Mindkettő szereplését igaz elismerés követte.

Végül Szűcs István esperes rövid, de a lelkekben mély nyomokat hagyó záróbeszédet mondott.

A hangversenyt reggelig tartó táncmulatság követte. A magas színvonalon álló hangverseny megérdemelte voina, hogy nagyobb közönség legyen jelen. A nagy erkölcsi siker mellett azonban az anyagi is kielégítő, mivel nagy folülfizetósek történtek. A bevétel 1400 K.

Ez a hangverseny is hozzájárul sok könny letörléséhez és több háborgó lélek megvigasztalásához.

VÁRMEGYEI ÜGYEK.

A közigazgatási bizottság ülése.

— Február 14. —

Ung vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 14-ón gróf Sztáray Gábor főispán elnöklete alatt tartotta rendes havi ülését.

Az ülés ez alkalommal interpellációval vette kezdetét. Bernáth Zoltán bizottsági tag intézett kérdést a vármegye alispánjához, annak oka iránt, hogy a népszámlálás adatai mindezideig közre téve nem lettek.

Lőrinczy Jenő alispán válaszában rámutatott a késedelem okára.

Több körjegyző — szigorú felhívása dacára — késedelmesen, vagy hibásan terjesztette elő a népsz. eredményét összefoglak) öaszesitő iveket, melyeket febr. elsején kellett volna beterjeszteni. A kósedelmezőket rendbírság terhe alatt utasította a szabályszerű eljárásra.

Az ülés részletes lefolyásáról a következőkben számolunk be:

Az alispán havi jelentésének ólén meleg szavakkal emlékezett meg Kusnyiry Gyula nagykaposi főszolgabíró haláláról, ki közel félszázadot töltött a vármegyei közigazgatás szolgálatában közszeretet- s köz- becsülósben.

A nagybereznai főszolgabíró jelentése alapján jelenti az alispán, hogy a nagybereznai járás területén

a kicos zsellérleányt vegye el feleségül — pereg Vica néni. Nekem is van jussom beleszólni a dologba. Én neveltem fel. Én ajnároztam, mig ilyen szép nagy legény vált belőle.

— Hát aztán miért. Mert zsellérleány ? Vagy mi kifogása van a Teca ellen?

— Hogy mi kifogásom van ? Talán tudja kegyelmed, milyen volt az anyja. És alma nem esik messze fájától.

— Igaz, hogy az anyja viselkedéséhez sok szó férhetett volna. De úgy tapasztalom, hogy a Teca más milyen leány, mint az anyja volt. Meg úgy vettem észre, hogy nagyon szereti a Lacit.

— Jól van, jól. Már úgy látom, kegyelmedet is levette a lábáról az arató ünnepélyen. Láttam ón, a mit láttam. Egész délután ott legyeskedett kegyelmed körül. De úgy is tud az nézni az emberre a nagy fekete szemeivel, meg olyan mézes-mázosan tud beszélni a férfiakkal, hogy még az olyan öreg embert is, mint kegyelmed, be tudja hálózni. Azért én még sem fogok beleegyezni ebbe a házasságba soha. Érti kegyelmed, — soha. Tudom én, hogy ő is olyan lesz, mint az anyja. Bizonyára az is körülcirógatta kegyelmedet, mert az is mindig ott lifityelt. Az emberek meg nem bánják, akarki cirógassa őket, csak asszonyféle legyen.

— Elég legyen Vica néni ebből a beszédből. Nem vétett az a leány kendnek semmit.

— Nem is szólok hát egy szót se többet. De azt mondom, hogy ha azután valami görbeség sül ki a dologból, hát egyék is majd meg kigyelmetek, a mit főztek. És nagy dohogva ott hagyta az öreget.

Pali bácsi azonban nem jött ki a sodrából s ha nem volt kivel, hát magában diskurálgatott tovább.

— Már pedig én nem törődöm semmivel, ha a Laci őt szereti, én nem fogok az utjokba állni. Épen itt jön a fiú. Mindjárt kivallatom. És ha csakugyan a Tecát szereti, legyen úgy, a hogy Isten akarja. Egykettőre kijárjuk neki a jegyző úrral a vármegyénél a nősülósi engedélyt és advent előtt még a lakzit is megtarthatjuk. Hadd jöjjön a dolog mielőbb rendbe, az ember sohsem tudja, meddig él.

Egy szép derék szál legény jött fel ezalatt a

a lakosság burgonyájának tavaszra való elfogyása miatt éhínség bekövetkezbetésóvel kell számolni. A fenyegető veszedelem elhárítására azonban a nagybereznai főszolgabíró a szükséges lépéseket megtette s igy komoly veszedelemtől nem kell tartanunk.

Tűzvész pusztított (Jngváron, Laborcszög, Sárosremete és Csap községekben összesen 9500 korona korona kárt okozva, melyből biztosítás utján megtérül 2010 korona, biztosítatlan kár 7490 korona

A vármegyei főorvos jelentése szerint a közegészségügy a hevenyfertőző betegségek, különösen a kanyaró nagy száma miatt kedvezőtlen.

Kedvezőbb képet nyújt az állategészségügy állapota, mert a száj és körömfájás tekintetében javulás észlelhető, más állati betegség pedig elő nem fordult.

Az államjövedelmek befolyása a kir. pénzügy- igazgató jelentése szerint kedvező. Január hóban bélyeg és jogilletókben 29,270 K, fogyasztási és italadóban 118,573, dohányjövedókben 58,863 K folyt be, mely a múlt évi január hóhoz képest 1074 K többletet mutat.

A kir. tanfelügyelő jelenti, hogy az elmúlt hónapban 33 iskolát látogatott meg. Jelentésével kapcsolatban elintézte a közigazg. bizottság a tandijpótlás iránt benyújtott összes kérvényeket, melyek közül többet elutasított s többet pártolólag terjesztett fel a v. és k. miniszterhez.

Szóba került az ungvár—vajáni vasút által elfoglalt területek kártalanítási ügye. Mint ismeretes, a közig, bizottság felterjesztést intézett a kereskedelmi miniszterhez az iránt, hogy az ungvár—vajáni vasúttársaság a kártalanítás mielőbbi foganatosítására szorít- tassék.

Ezen felterjesztés eredményéről az ungvár—vajáni h. ó. vasút részvénytársaság felvilágosító előterjesztést intézett a közig, bizottsághoz, melynek okadatolás a szerint a kártalanítás eszközlését a telekkönyvek rendezetlensége hátráltatja ; egyben kéri a közig, bizottságot, hogy a községek elvállalt kötelezettségük teljesítésére felhivassanak. A közig bizottság a vasúttársaság e fel- világosító előterjesztését elfogadhatónak nem tartotta, mert a tekkönyvek rendezetlensége esetén a kártalanítási összeg bírói letétbe helyezendő.

Fenntartja a keresk. min. intézett felterjesztését, egyben utasítja a községeket, hogy a vasúttal szemben elvállalt kötelezettségüknek tegyenek eleget.

Több folyó ügy elintézése után az ülés déli 1 órakor véget ért.

§ Közgyűlés. A törvényhatóságnak f. hó 28-iki 1-ső rendes közgyűlése tárgysorozatából a következő ügyeket említjük fel: A vármegye alispánjának év- negyedes jelentése a törvényhatóság és a közigazgatás állapotáról. — Am. kir. kereskedelemügyi miniszter leirata a vármegye által az ungvár—vajáni h. é. vasút segélyezése céljából felvenni szándékolt törlesz- téses kölcsön ügyében. — Az üresedésben lévő s a VIII. fizetési osztály 3-ik fokozatába sorozott nagylépcsőkön. Széles melle, izmos karjai, mosolygó arca csak úgy duzzadnak az egészségtől, Szép, fekete göndör haján alig tud megférni a kis pörge kalap. Piros ajaka felett serkedni kezd már a legény-disz, — a pörgő bajusz. Módis kék ruháját mintha csak ráöntötték volna. Egyszóval kifogástalan szép fiú volt a gyerek. Bizony nem csuda, ha megakadt a leányok szeme rajta. Még az apja ötszáz lánc földje nélkül is övé lett volna a falu legszebb leánya.

— Jó estét édes apám-uram — köszönté illedelmesen az öreget.

— Adj Isten, fiam. Merre jártál, hogy igy neki vagy pirosodva.

— A herésben voltam, hogy lehetne-e már kaszálni.

— Jól tetted Laci fiam. Utánna kell nézni az embernek magának, ha akar valamire menni. Bizony én is úgy tettem, mikor olyan fiatal voltam. Hm, hm. Csak úgy gyarapszik a jószág, ha a gazda saját szemével néz utána. Hm hm. Nem is tudom ón, hogy hogy lesz, ha te elmégy katonának.

— Hát csak meglesznek kegyelmetek valahogyan. Soh se volt még úgy, hogy sehogy sem volt.

— Igaz is az. Hm, hm. Dehát öreg ember vagyok én már. Aztán azt se tudhassa az ember, hogy meddig éljen, hát bizony nagy kár lenne, ha éppen akkor szólítana el az Ur Isten ő szent felsége, mig te a katonáéknél lennél. Hát megmondom már nyíltan, azt gondoltam ón ki, hogy legjobb volna fiam, ha asszonyt hoznál a házhoz, mielőtt berukkolnál.

— Talán rá érnénk még arra édes apám — felelte Laci, zavartan forgatva pörge kalapját.

— No, no, talán nem találtál volna még magadhoz való párt. Hát hiszen tudnék ón egyet. Ott van a Börcsök Ágnes. — Kerülgető az öreg a dolgot.

— Nem kell nekem, édes apám, ha soha meg se házasodom.

— Jól van no. Hát hiszen csak gondoltam. De ha te már mást szeretsz, csak mondd ki fiam bátran. Nem haragszom ón meg. Csak tisztességes leányzó legyen, a ki engemet is megbecsüljön. — Biztatá zavartan tekintgető fiát az öreg.

— Hát ha már ennyire van a beszéd, édes apám

xt nsr q»