Ung, 1911. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)
1911-02-05 / 6. szám
Megjelenik minden vasárnap 49. évfolyam. — 6. szám. Ungvár, 1911. február 5. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra Egész évre . . 8 K | Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K j Egyes szám . 20 f. Amerikába : Egész évre .... 10'tíO K „Ung vármegye Hivatalos I,ap“-jával együtt Egész évre 12 IC — Félévre . . . . ij K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“ mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér. A nyilttér és a hirdetési dijak előre fizetendők. tíiadóliivatali telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-ső szám. FelelOs szerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. SsgédszerkesztO : DEÁK GYULA. Tarlózás. Ungvár halad. A népszámlálás eredménye már összeállittatott. Mondják ugyan, hogy az összeállított adatokban kitüntetett lélekszám nem telel meg teljesen a tényleges lélekszámnak, mert itt is, ott is akad nyilatkozó, a ki azt állítja, hogy ő nála nem állítottak ki számlálólapot, sem ő nem állította ki a maga és hozzátartozói számlálólapját. És mi ezt el is hiszszük. De hogy néhányan kimaradtak, azon nem is csodálkozunk. Ilyen nagy és mondjuk túl-gyors munkát, különösen a legrövidebb napokon, nem is lehet hiba nélkül végrehajtani, annál kevésbbé, mert bizony a közönség legnagyobb része még mindig íél a népszámlálástól, abban a hitben lévén, hogy annak csak rossz vége lehet, azaz adóemelés. Legyen azonban az összeírás még oly hiányos, egy megállapítható belőle, hogy Ungvár lakosainak száma a legutóbbi 10 év alatt 13,623-ról 16,044-re, illetve a rövid időre távollevők hozzáadásával 17,570-re emelkedett, a katonaságot nem számítva, mely címen még vagy 1200 lakója van városunknak. Ez pedig elég szép eredmény; hisz a legutóbbi 10 év alatt egyetlen nagyobb ipartelep vagy nagyobb embertömeget ide vonzó intézmény városunkban nem létesittetett. Az összeírásból meg- állapittatott még, hogy a városban levő lakott házak száma 1208, a lakott lakásoké 3532, a lakatlanoké 144. Intézeti ház van összesen 8. Várossrészenként a számok igy oszlanak meg. A savanyuvi\i kerületben van lakóház 475, összeiratott 5656 lélek, távollevő 336, intézeti ház, s lakott lakás 1309, lakatlan 336. A belvárosban van lakóház 223, összeiratott 3121 lélek, távollevő 425, intézeti ház 7, lakott lakás 6Í3, lakatlan 43. A hidontúli kerületben van 441 lakóház, összeiratott 6779 lélek, távol levő 696, lakott lakás 1504, lakatlan 58. A tanyákon cs telepeken összeiratott 70 ház 97 lakással, és 488 lélek, távollevő 69. * Az idegenforgalomért. Tervszerű, céltudatos munka folyik ma már Európaszerte az idegenforgalom terén. Példáért nem kell messze mennünk, elég, ha a szomszédos Ausztriában történőkre hivatkozunk, a hol az örökös tartományok mindegyike fejlett, erős szervezettel szolgálja az ügyet saját határai között s a hol ennek a szervezetnek működése magánosok, közintézmények, városok, a tartományok és maga az állam részéről páratlanul lelkes és áldozatkész pártfogásban részesül. Ez azonban a fejlettségnek oly magas fokára is emelte, a melyen mintául szolgálhat minden más országnak, első sorban azonban nekünk, a kiket az ott kifejtett tevékenység minden tekintetben legközelebbről érdekel. Mentői behatóbb tanulmány tárgyává tesz- szük azonban az idegenforgalom fejlesztésének sikereit Ausztriában, annál nagyobb sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy idehaza nemcsak nem voltunk eddig képesek eleven és nagyobb méretű idegenforgalmat létesíteni, hanem saját közönségünk körében is túlon-túi érezhető a külföld vonzó ereje, a mely fürdőinktől, nyaralóhelyeinkről a iegértékeseoo vendégelemet vonja el. Ez a jelenség olyan, a mely fölött nyugodtan napirendre térnünk nem lehet. Lehetetlen megbékülni annak gondolatával, hogy a magyar haza természeti szépségeiben és érdekességeiben rejlő nagy kincsnek kellő kamatozásáról lemondjunk. Lehetetlen tétlenül tűrnünk azt, hogy százezrekre, sőt milliókra menő összegek vándoroljanak külföldre a nélkül, hogy elkövetnénk mindent itthon való megtartásukra, sőt minden erőnkből törekednénk a külföld közönségével is gyarapítani azoknak számát, a kik mint turisták, kéjutazók, vagy tanulmányutat tevők járják be ezt a természeti Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. szépségekben bizonyára nem szegény országot. Ha egyébért nem, már csak a közvetlen közelünkben folyó hatalmas akciónak ellensúlyozása céljából is szükség van arra, hogy az idegen- forgalom ügyét erőteljesen, az eddiginél sokkal intenzivebben karoljuk fel és az arra hivatott tényezők mindent elkövessenek az idevágó törekvések sikerének biztosítása érdekében. Mindezt fölismerve és méltányolva, a kassai kereskedelmi és iparkamara elvállalta azt a feladatot, hogy megtegye a kezdeményező lépéseket és akciót indítson, a melynek célja az idegenforgalom fejlesztését állandóan és rendszeresen szolgáló szervezet létrehozása az illetékes tényezők, a társadalom és a legközelebbről érdekeltek bevonásával. Kívánjuk, hogy siker koronázza kamaránk agilis vezetőségének akcióját. Az ungmegyei sporthorgászok egyesülete. A horgászsport, a vadászat nagyarányú elterjedésével szemben sokáig háttérbe szorult, mert a vadászatot lovagiasabb, előkelőbb és férfiasabb foglalkozásnak tartották. A vadászat ugyanis a régebbi időkben sokszor nyújtott alkalmat a testi erő és a bátorság tanúsítására s ezért a vadászat félig'-meddig a harcra való előgyakorlat is volt. Azonban változtak az idők. Egy mostani hajtóvadászat veszélyeivel pl. senki sem dicsekedhetik el, legfeljebb azzal, hogy őt meg nem srétezték. Manapság már a vadászat éppen olyan ártatlan mulatság lett, mint a horgászat, sőt ez utóbbi érdekesség szempontjából felette áll a vadászatnak, mert „a zsákmányért való harc“ itt szószerint tényleg megtörténik. Hasonlítsuk össze a horgászatot például a legszebb vadászattal : a cserkészettel. A vadász hosz- szas járás-kelés után végre megpillantja a vadat és azt, ha sikerül, kellően megközelíti. Ez az izgalom az egész napnak egy rövidke időpontját veszi igénybe. A fegyver dörren s azután már csak az a kérdés, valPetőfi-ház. Irta Szamolányi Gyula. Zordon gyászú, zivataros éjen Elsülyedtél csillagként a mélyben ! Vak sötétség födte a világot, Nem láthatta senki se halálod . . . Csak a mikor eloszlott az éjfél És egünkre már vissza nem tértél: Akkor tudtuk, te tündöklő csillag, Hogy lenn hamvadsz rejtekén egy sírnak Óh, e sirt nem látta senki, senki . . . Mégis mind, mind dicsőségét zengi! Feltámadtál abból diadallal, Népeket megrázó dalaiddal. Csodanóták zengték be a földet — Nem dalolt így senki te előtted! Áhítattal hallgatta agg, gyermek És a leikök dús kincsekkel telt meg. A mily fájó volt élted, halálod, Örőkléted oly fényes, oly áldott: Nemzetednek im’, kicsinyje-nagyja Egybefog, hogy kincsed’ visszaadja. Lányok, ifjak dallva összeállnak S a dalok bús, csavargó fiának, A ki bolygott fázva, haloványan, Oltárt raknak büszke palotában. Állni fog a csarnok cifra kőből, Benn ereklyék a szegény költőtől: Könyve, kardja, sárgúltbetü hamvak Templom lesz az mégis a magyarnak 1 Sok-sok század jár e szentegyházhoz. Oltáránál sok nemzetség áldoz S csüggedésben ott fog lángja mellett Megimádni hazát és szerelmet . . . S ha megfordul a világrend sorja, Mi ma eszmény, leomol a porba, Hon, szerelem lesznek ócska dolgok, Falanszterben lesz csak ember boldog, Hol száműzve minden ábránd, álom : — Akkor egy szív ha lesz a világon, Mely elmerül e csodás dalokban, Óh, még az is, akkor is megdobban! Ismeretlen érzés gyújtja lángra, Forróbban néz a barna kis lyányra, S el-elméláz múltakba sovárgón Az alföldi szép nagy rónaságon . . . Beszélő hegyek. Irta Cholnoky Viktor. A regős őskorban és a napfényes ókorban, a mikor még a királyok is olyan boldogak voltak, hogy pásztorok is lehettek, az emberek értették a természet szavát. Nemcsak meghallották, hanem meg is értették azokat a hangokat, a melyeken beszél a fa, a patak, az erdő, a tenger, a völgy susogása és a hegy ékhója. Még talán a csillagok szavát is értették. Azért népesült be akkor istenségekkel az egész világ. A vízben nereidák és tritonok laktak, a sziklazátonyokon szirének, az erdőben drüádok, a hegyek lankáin, meg fent, a magas hegyormokon az oreádok, a berkekben szati- rok és nimfák. És megkoronázta ezt az istenvilágot az Olimposz napfénytől és villámtól sugáros teteje. A ztán eltértek lassankint az emberek a természettől és elsiketült a fülük a természet hangjai iránt. Ennek az első oka Róma volt, a disznóhuson táplálkozó őspuritánoknak ez a városa, a melyből menekültek, vagy száműzettek a költők, hogy helyet adjanak a természettől legtávolabb álló három mesterségnek, a politikának, a jogtudománynak és a katonai mesterségnek. Hellász derűjét Róma ölte meg, az istenek a naiv hit szépségéből Rómában változtak át az állami célszerűségek dogmáinak a képviselőivé. Csak a mi hellénizmus meg tudott még maradni, a görög kultúrán naggyá fejlődött, de azt elridegitő Rómában, az tartott meg a rómaiságban valami kapcsolatot a természettel, így készítette elő az egész természettelen középkort Róma. A renesszánszban és a nagy fölfedezők tengerre való vágyakozásában tört ki azután megint az az örökös sóvárgás, a mi az embert a természethez vonzza. De jött a reformáció is és mivel a vallás mindig politika is, tehát jött vele együtt a háború. És az emberirtás kiölte a szivekből a természet szeretetét is, megértését is. Elsötótedett, elmestersőgesedett megint a világ. Még Lapunk mai száma 8 oldal.
