Ung, 1911. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-29 / 5. szám

2. oldal 5. szám. mert kiválóan jólelkü, vallásos, őszinte, szókimondó, egyenes jellemű és puritán ember volt. A nagy átala­kulások korában lépett — még a régi — vármegye szolgálatába, de megállta helyét a mai megváltozott viszonyok között is, és kötelességeit a legutolsó időkig — bár nagy betegen is — igyekezett teljesíteni. Az ő személyével ismét kidőlt egy, azon kevesek sorából, a kik még a meg nem nyirbált önkormányzatú vár­megyének is tisztviselői voltak, s tudnak regélni arról, hogy „nem igy volt az, jobban volt az régen“. Kidül- tét mélyen fájlaljuk. Kusnyiry Gyula 1846. május 15-én született Ung­vári, egyszerű és vagyontalan szülőktől. Középiskoláit Ungváron, a jogot Kassán végezte. Ung vármegye szolgálatába 1867. május 4-én lépett mint írnok és tiszteletbeli aljegyző. 1877-ben vármegyei Il-od aljegyző, 1878-ban vármegyei árvaszéki ülnök lett. A kaposi járás főszolgabirájává 1889. december hó 19-én válasz­tatott s e tisztet viselte haláláig 21 óven át. Előhaladását kizárólag képességének, szorgalmá­nak, feltétlen megbízhatóságának és lelkiismeretes tény­kedésének köszönhette. Mint tisztviselő példás és buzgó volt. Mint biró: jólelkü, méltányos, ki a törvények al­kalmazásánál nem tudott túlszigoru, avagy kegyetlen lenni, mert minden ténykedésében a szeretet vezette. Járása lakosságának valódi atyja volt s a népnek bizalmát bírta. Az iránta való szeretet megható módon nyilvánult temetése alkalmával Nagykaposon, a mikor onnan Ungvárra szállított koporsóját a járásabeli lakos­ság s a községi előljárósági tagok nagyszáma kisérte Ungvárra, hogy itt is lerójják a szeretett főszolgabíró iránti kegyelet adóját. Közszolgálatában szerzett érdemeit a törvényható­ság is méltányolta s 1905. évi szeptember hó 29-én tartott közgyűlésében Kusnyiryt, mint akkor már 15 évet meghaladó idő óta működő főszolgabírót, a vár­megye alispánjának a Kusnyiry közmegelégedésre szol­gáló hivatali működését és hasznos társadalmi tevékeny­ségét meleg hangon méltató előterjesztésére, „önzetlen és buzgó szolgálatának jutalmazásául“ a VII. fizetési osztályba léptette elő. De méltányolta működését járá­sának közönsége is, és közszolgálatának 40-ik év­fordulója alkalmából lelkes ünneplésben volt része. Kusnyiry Gyula társadalmi téren is kivette részét a munkából. A magyar nemzeti kultúra iránt a leg­nagyobb szeretettel viseltetett. Fiatal korában mint mű­kedvelő, ügyes játékával, szép énekével igen sokszor elragadta a közönséget. Az ungvári dalárdának alapitói közé tartozott, s ez egyesületnek évtizedeken át volt lelkes, működő tagja, ki az egyesülettel bejárva az ország minden nagyobb városát, szeretettel és lelke­sedéssel hirdette a magyar dal szépségét. Mint családapa gondos s gyöngéd szeretettel vette körül családjának minden tagját s gyermekei szerető­iében lelte minden örömét. S ezzel a tevékeny férfiú, a szó igaz értelmében jó ember és példás családapa csak röviden vázolt élet­történetét lezárjuk s őszinte, meleg részvéttel csatla­kozunk azokhoz, akiket halála legközvetlenebbül s oly mélységesen lesújtott. T«met4s Nagykaposon. Az elhunyt főszolgabíró temetése 26-án délután 1 órára volt kitűzve, de már a délelőtt folyamán össze­gyűlt Nagykaposra a járásnak csaknem egész közön­sége. A reggeli vonattal érkeztek Lőriaczy Jenő alispán vezetése alatt a vármegyei tisztviselők egy része ős sokan a megboldogult jóbarátai és ösmerősei. Ravata­lát, a melynél a vármegyei huszárok állottak őrt, a család és hozzátartozóinak koszorúin kívül egész virág­erdő borította. Koszorúkat küldtek : a vármegye közön­sége, gróf Sztáray Gábor főispán, a vármegye tiszti­*Cr ÜST c3­kara, a járás jegyzői kara, a községi elöljáróságok, Bernáth Zoltán, Földiák Gyula, a nagykaposi járábiró- ság tisztviselői kara, a nagykaposi Társaskör, a nagy­kaposi ügyvédi kar, a Takarékpénztár, a főszolgabirói hivatal, az izr. hitközség, a Kerekes-család, a nagykaposi adóhivatali tisztviselők, Traun Gyula és neje, a csapi körjegyzőség. A temetési szertartást dr. Tóth Lőrinc plébános végezte. A szertartás után Lőrinczy alispán a vármegye közönsége és tisztikara nevében, Bernáth Zoltán a járás közönsége, Olcsváry József pálóci körjegyző pedig a járás jegyzői kara és a községi elöljáróságok nevében mondottak búcsúbeszédet. A beszédek elhangzása után impozáns menetben kisérte a „járás atyját“ járásának közönsége utolsó utján a vasúti állomáshoz, a hol már készen várt a vonat, hogy Ungvárra szállítsa, s kívánságához képest az itteni temetőben helyezzék örök pihenésre. Temetés Ungváron. Az állomást d. u. 4 órára teljesen megszállta a nagyközönség, hogy a megboldogult Kusnyiry Gyulá­nak megadja a végtisztességet. A halottat hozó vonatot csendes meghatottsággal fogadta a várakozók tömege. A hivatalos eljárás után Benkő József kanonok elvé­gezte a szertartást, mire a menet megindult a hosszú útra, a kálváriái temető felé. Az utcán nagy csoportokban várták a menetet. Ezalatt az alkony mindinkább ráborult a városra, a villanylámpák kigyultak és mire a temetőbe ért a gyászkocsi a nagy kisórettel, este lett, a fáklyák fénye adott csak némi világosságot. A szertartás után a Dalárda a „Mért oly borús“ c. gyászdallal vett búcsút egykori jeles tagjától. Majd dübörögve hulltak a hantok a mindenki által szeretett Kusnyiry koporsójára és rövid negyedóra múlva a hó egy frissen hantolt sírra szállt. OráMjelentések. A szomorú esetről a család a következő jelen­tést adta ki: „Szivünk mély fájdalmával jelentjük, hogy a legjobb férj, atya, nagyatya és testvér, Kusnyiry Gyula, a kaposi járás főszolgabirája, a vármegye törvhat. bizottságának tagja, munkás életének 65., boldog házasságának 27. és vármegyei szolgálatának 44. évében folyó évi január 24-ón este 8 '/* órakor hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvételo után Istenéhez költözött. Drága halottunk földi maradványait január 26. napján d. u. V* 2 órakor fogjuk Nagykaposon a r. kath. egyház szertartásai szerint beszenteltetni s d u. 4 Va órakor Ungvári a vasúti állomástól a kálváriái temetőben örök nyugalomra helyezni. Az engesztelő szentmiseáldozat január 27-én d. e. 9 órakor lesz Kiskaposon a r. kath. templomban bemutatva. Nagykapos, 1911. január 24-én. Boldog legyen álmod s áldott emléked 1 Kusnyiry Gyuláné sz. Torna Ilona felesége. Gyula, Leona, Margit férj. Sknltéty Viktorné, Edith gyermekei. Pusch Mátyásné sz. Kusnyiry Erzsébet testvére. Dr. Skultéty Viktor veje. Skultéty Viktorka és Lacika unokái.“ A vármegye tisztikarának gyászjelentése ez: „Ung vármegye tisztviselői kara mély fájdalom­mal jelenti szeretett tisztvisetőtársának. Kusnyiry Gyula, Ung vármegye kaposi járás főszolgabirájáuak élete 65-ik és közszolgálatának 44-ik évében hosszas szen­vedés után folyó évi január hó 24-ik napján este 8 órakor bekövetkezett gyászos elhunytat. Temetése folyó 26-ik napján délután 1 órakor Nagykaposon fog a róm. kath. egyház szertartása szerint megtartatni s földi maradványa a temetés után Ungvárra szállíttatni s a Kálváriai-sirkertbon örök nyugalomra helyeztetni. Ungvár, 1911. január hó 25. napján. — Áldás és béke lengjen porai felett! Mire az utolsó zsíros buzakalászt is learatták a mezőkről, Jánosék megtartották a menyegzőt. Vagy három napig ivott a félfalu, olyan lakodalmat csapott a szerelmes férj. Még Peti is ott volt valahol a porta alatt . . . * János olyan boldog volt, hogy a vén földgolyó­bist is szerette volna átölelni. Minden nagyszerűen ment a gazda házánál. Az asszony sütött, főzött, — nem kellett takarékoskodni; ő pedig rendben tartotta a gazdaságot s aztán fütyülhetett tőlük a téli szól. Peregtek a mézeshetek. A pletyka is elhallgatott már, csak az éjjeli bakter hunyorított mindig egyet a szemével, ha talál­kozott az ifjuasszonynyal . . . A téli locs-pocs már rég lefolyt és éppen vetettek a tavaszi alá. János már reggel ötkor kün tevékeny­kedett a tanyán a béresek közt. Szép is kint a tanyán különösen úgy nyár elején. János szólt is egyszer az asszonynak : — Te anyjuk, kötözzünk ki nyárára a tanyára. Ott legalább egymásnak élünk. — Hát mégis csak jobb itt a faluban. Aztán most néha meg hűvös is van még. — No no, nem muszáj még, — enyelgett János. — Csak nekem most már sokszor künt köll lennöm. — Majd csak hazajársz néha. Éppen pünkösd előtti szombaton volt, a mikor János megint bejött a tanyáról. Csakúgy kergette a három pej lovat, hogy mielőbb beérjenek. De már a kapunál azzal fogadta az apjától rátestált vén Mari: — A tesasszony tögnap sürgősen bemönt Szöge­débe. Azt mondta, csak hónap gyün haza. János még meglepetést is vásárolt az asszonynak és úgy várta piros pünkösd napjára. De nem jött. Nem jött hétfőn se, kedden se, azután se . . . Ekkor már félni kezdett. Pláne, mikor közben felfedezte, hogy hiányoznak a takarékkönyvek is. Sőt hiányzott a faluból Nacsa Peti is . . . Most már világos volt az eset. János puhaszivü ember volt és úgy sirt, mint egy gyermek. Majd dühöngött a csábitóra. — Csak legalább ez a kódis Peti ne kőtené el a pénzemet. Nem tudták sehogysem megvigasztalni. Elment még a jegyző úr is és a lelkére beszólt. — Hát szálljon magába János gazda, nem fér­fias dolog ez. — Könnyű ezt mondani, könnyű beszélni. Hát instálom — ez a szerelem ? — Ez János nem a szerelem, ez a való — nyugtatta meg a nótárius. János azért nem ment a törvényre. Nem. — Az apám se mönt fiskálishoz, én se mögyök. Aztán úgy szeretőm azt az asszonyt. Mög hát, hátha még vissza is jön ... S nagybúsan tovább szántott és vetett, és nem fütyörészett többé. Do sokszor hajtogatta magában : — Hátha még vissza is jön . . . S ki tudja ? Ha elfogy a pénz, talán vissza jön a — régi szerelem is. A szanatóriumi mulatság. — Január 21. — A legnemesebb jótékony cél jegyében — a tüdő­betegek megmentése érdekében — indult a József Kir. Herceg Szanatórium egyesület mulatsága, mely folyó hó 21-ón a Kaszinó nagytermében zajlott le. Ä rende­zőség a legnagyobb körültekintéssel járt el és hogy az estély nem egészen úgy sikerült, a hogy kellett volna — igazán nem rajtuk múlt. A „Csak egy virágszálat!“ jelszó ugyan nem hangzott el az estén, — de annál több szép és pom­pás virágszálat kínált maga — az est. A mulatságot kabaré vezette be, — melynek első száma „Robespierre“ eimü francia egyfelvonásos tör­téneti színmű volt. Az előadás meglepte a jelenvoltakat. Szabó Jolánka Leonora szerepét annyi finom érzéssel, oly rutinnal és természetességgel játszotta meg, a mi felejthetetlen alakítása lesz. Kész drámai színművésznő. Mellette méltóan kitűnt Kiss Nóra; mintha Charlotte szerepét egyenest neki Írták volna, annyira talált min­den szava, gesztusa, arcjátéka. Pedig ez volt első fel­lépte — a deszkákon. Gyeney Lajos kitűnő Robes­pierre volt. Nyugodt fellépés, ólethű játék s itt-ott színészi allűrök jellemzik őt. Szegénynek a bajuszába is került ez a szerep. Orosz István igen gyakorlott műkedvelő, ki teljesen bele tudja élni magát szerepébe. Dr. Bartakovios élvezetes játékot nyújtott. Igen jó volt Sinkovich Lajos. De beilleszkedtek a pompás össz- játékba a kis szereplők: Dankó, Petrovay és Fáklya is. A szereplőket sokszorosan megtapsolták. A rende­zésért Morvay Antalt illeti teljes elismerés. Utána Polereczky Kálmánná gyönyörű, iskolázott és rend­kívül kellemesen csengő hangja töltötte meg a termet. Értékes műkedvelői erőt fedeztünk fel benne. Az ének­számokat dr. Ivántsy Béla gordonkán, Hrabár Sán­dor pedig zongorán kisérte, igen diszkréten és a tőlük megszokott tökélylyel. Azután a derű költözött a pub­likum közé. Bartakovios Berta és Petrovay György adták elő „A hónapos szoba“ cimü vig dialógot, — óriási tetszés mellett. Valóban megérdemelték a sok-sok tapsot. Befejezésül Sztankóczy István énekelt klasszi­kus és magyar dalokat, kinek kellemes hangja csak­hamar megnyerte a közönség rokonszenvét. Ezzel a műsor kimerült, következett a másik, a hosszabb, a reggelig tartó programm : a tánc, mely hajnali 5 óráig tartott. És mindenki azzal ment haza, hogy — jól mulatott. Csak nagy bajunk, hogy az idén nincs igazi — bál­termünk. Mert a Kaszinó terem festéke» padlója nem a legkellemesebb port terjeszti. Dehát viszont a far­sangot sem lehet ezért — elhalasztani. Itt említjük meg, hogy a színműhöz szükséges egykori ruhákat Nagy Sándor színigazgató bocsátotta rendelkezésre — díjtalanul. A rendezés nagy munkáját özv. Nehrebeczky Györgyné, — mint a József Kir. Herceg Szanatórium elnöke — végezte. A jelenvoltak közül — bár hiányosan — a követ­kezők neveit sikerült feljegyeznünk : Asszonyok: Özv. Barna Lajosné, Bradács Gyu­láné, özv. Brujmann Bélánó, Bartakovios Andorne, Briescsáuszky Endrénó, Duliskovics Elekné, Fekésházy Gyuláné, Fülöp Árpádnó, Flenykő Jánosné, Felföldy Károly né, Gulovics Ti vadamé, dr. Griczmann Gyuláné, Kiss Dezsőné, Kozma Gyuláné, Komjáthy Tihamórné, Komjáthy Gábornó, Kún Elemérné, özv. Lukács Jánosné, Lux Árpádnó, özv. Nehrebe zky Györgyné, Polereczky Kálmánné, Saenger Nándorné, Sükösd Istvánná, Szabó Lajosné, Székely Józsefné, Virányi Sándorné, Volosin Ágostonná, stb., stb. Leányok: Antalóczy Margit, Bartakovios Berta, Fekésházy Margit, Felföldy Annus és Sárika, Részegh Rózsika, Kiss Nóra, Kaminszky Bözsi és Katus, Komjáthy Lenke, Kapdebó Ilonka, Kotyó Giziké, Manajló Annus, Stoklász Annus, Szoták Margit, Szieber Mariska, Szabó Jolán, Székely Juci, stb., stb. Táncos pedig — quantum satis! VÁROSI ÜGYEK. Közgyűlés. Az e hó 25-iki közgyűlés napirend­jére tűzött ügyek legnagyobb részt a pénzügyi bizott­ságnak általunk már ismertetett javaslatai szerint nyer­tek elintézést, s igy azok ismétlését feleslegesnek tart­juk. Közöljük, hogy az elnöki előterjesztések során tudomásul vétetett, hogy a képviselőtestület tagjai kö­zül Adler Sámuel és Jäger Bertalan választottak vi- rilis jogot is nyertek, s az utóbbit tartják meg. He­lyökre a választott póttagok közül Rőth Bernát és Fábián János hivatnak be s hogy Székely Ármin és Mihalkovich József virilis megbízatást nyertek. — Az utca- és házszámjolző-táblákra uj árlejtést rendelt el a közgyűlés. — Feliratot intéz a közgyűlés a kereske­delemügyi m. kir. miniszterhez Ungvári felállítandó felső kereskedelmi iskola létesítése iránt. — A szik- vizfogyasztási adóra vonatkozó szabályrendelet újabb javaslat tétele céljából visszaadatott a tanácsnak. — A Széchenyi-kert özv. Telegdy Sándornénak adatott bérbe.

Next

/
Thumbnails
Contents