Ung, 1911. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)
1911-01-22 / 4. szám
49. évfolyam. — 4. szám Megjelenik minden vasárnap, Ungvár, 1911. január 22 Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra Egész évre . . 8 K j Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K j F.gyes szám . 20 f. Amerikába: Egész évre .... 1060 K „Ung vármegye Hivatalos Lap“-Jával együtt Egész évre 12 K — Félévre .... (5 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. AZ UNGMEGYEI Hirdetések úgy az „Ung“ mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér. A nyilttér és a hirdetési dijak előre fizetendők. Ki adóhivatali telefonszám 11. GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-sö szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Ungvár vízvezetéke és csatornázása. Irta dr. Ország Jakab. „A Közegészségügy“ cimü hivatalos lap január hó 15-én megjelent száma vezércikkben közli az orsz. közegészségügyi tanács 1910. évi szeptember hó 22-én tartott üléséből dr. Lieberman Leo r. tanár, mint előadónak, Ungvár város vízvezetéke és csatornázása ügyében a következő véleményes jelentését: Már 1906. január hó 29-én Ungvár t. főorvosa az alispánhoz intézett jelentésében tiltakozik az ellen, hogy a csapadékvizek levezetésére engedély nélkül létesített földalatti csatornákba a város árnyékszékeinek tartalma is levezettessék és ennélfogva követeli, hogy az árnyékszékek rekesztessenek ki a csatorna-hálózatból s hogy a város záros határidőn belül kötelez- tessék arra, hogy térjen át a pöcegödrös rendszerre, az ilyen értelemben hozott alispáni rendelet ellen Ungvár város képviselőtestülete felebbezett a közigazgatási bizottsághoz, mely utóbbi kikérve a sátoraljaújhelyi kultúrmérnöki, valamint a hal-élettani és szennyvíztisztító állomás vezető hivatal véleményét, melynek alapján 1909. december 17-én tartott nyilvános tárgyalás alkalmával a kórházi igazg. főorvos, valamint a városi tiszti orvos által nyilvánított abbeli véleménye folytán, miszerint az IJng és a malomosatorna vizbősége oly nagy, a viz- leíolyás oly rohamos, hogy rothadó anyagok felhalmozódásától nem kell tartani, valamint hivatkozással azon tényre, hogy hosszas gyakorlatuk alatt ilyesmire visszavezethető bajokat nem tapasztaltak, a pöcegödör-rendszertől el- állottak, ajánlják, hagyják meg a jelenlegi állapotot azon kikötéssel, hogy a vízvezetéki munkálatok mielőbb megkezdessenek. Ebből kifolyólag az alispán 97.452 Ad 1910. szám alatt véleményadás céljából az országos közegészségügyi tanácsot kérte fel, mely most röviden és lényegileg a következőkben nyilatkozik: Bizonyos, hogy a városi ürülékeket és szennyvizeket, úgy a hogy most történik, nem szabadna sem a nagy Ungba, sem a malomcsatornába bocsátani és ha ennek dacára még sem ajánlja ennek rögtöni beszüntetését, azt egyrészt azért teszi, mert Ungvár r. t. város polgármestere több Ízben kijelentette, hogy az előmunkálatok szabályszerű vízvezeték és csatornázás létesítésére folyamatban vannak, úgy hogy ez okból tartózkodnék a minden körülmények között tökéletes jelenlegi csatornázás nagy, költségekkel járó javítást ajánlani, másrészt, mert a megyei t. főorvos és a m. kir. kultúrmérnöki hivatal által eleinte javasolt pöcegödör létesítését sem tudná pártolni, meglévőn arról győződve, hogy közegészségi szempontból még rosszabb volna, mint a jelenlegi helyzet. Nem javasolhat tehát egyebet, mint azt, hogy Ungvár r. t. városa szólittassék fel, hogy most már záros határidőn belül gondoskodjék a város rendes viz ellátásáról és csatornázásáról, illetőleg mutassa be az erre vonatkozó terveket, a mi annál méltányosabb követelés, minthogy a város polgármesterének fentemlitett nyilatkozata óta is élteit már körülbelül négy év, kívánatosnak tartja azonban Ungvár város képviselőtestületét már eleve is figyelmeztetni azon nehézségekre, melyek az itt szerepet játszó körülmények figyelembe vétele nélkül készült tervek következményei lehetnek; nehézségek, melyek csak vizvetéki és csatornázási ügyekben mérvadó szakemberek, a rn. kir. egészségügyi mérnöki hivatal igénybevételével lesznek elkerülhetők. Dióhéjban ez az orsz. közegészségügyi tanács szakvéleménye. A kik a vízvezeték ügyének jelenlegi állása iránt érdeklődnek, igen jól tudják, hogy a város a kútfúrási pert megnyerte, a szükséges telkeket föltételesen szerződésileg meg is vette és igy nem áll semmi az útban a további teendőket folyamatba venni, annál is inkább, mivel már ajánlatok is vannak vállalkozók részéről, a kik hajlandók is a műveletet financi- rozni és végrehajtani. Az ungvári siketnéma-tanintézet. Irta Blanár Ödön. Mindenkoron nehezek voltak az élet harcai, de ma a bizonytalanságok kételye, a fel-feltornyosuló nehézségek hullámzása nem egyszer próbára teszi teljes lelki erőnket. Annál nehezebb a helyzet, mert a bizó és reménykedő emberek száma fogy, ki kell térniük azok előtt, a kik félretéve a tisztességet, darabokra tépve a szemérmet, a mérhetetlen vágyak, a kincsek ormai felé libegve tolongnak; a kik figyelembe nem véve azt, a mi meg nem engedhető és élvezetről-élvezetre, hir- nóvről-hirnévre csapongva előkészítik nem egyszer a maguk, de minden bizonynyal az utódok nyomorúságát s ez által a nemzetét is. Szerencse a népre, áldás az országra, ha Isten ezekkel szemben teremt olyan lelkeket is, a kik szeretve az igazságot, a szépség, a jóság, a tisztesség, a jó tettek magaslatain járva, kellemessé tudják tenni nemcsak a maguk földi tartózkodását, de a másokét is. Az ilyen emberek, az ilyen nemesebb teremtések, oh ezek a jó lelkek, ha szabad egy geometriai hasonlattal élni, a küzdelmekkel körülvett emberi élet bolső űrtartalmát finomsággal, melegséggel értékes nyugodtsággal telitik meg s ez által népetvódő és honmentő munkát teljesítenek. Ezek az igazibb emberek s leg- kevésbbé azok a furfang és ravasz fortély ezermesterei, a kiket egy ideig az együgyüek úgynevezett reális rajongása vesz körül. Azt állitom, hogy a nemes, jó és szánalmat ismerő, jótékonyságot gyakorló lelkek honmentő munkát végeznek s a hazafiság oltárán az emberszeretet lángját élesztve népük fennmaradását biztosítják. Csak ily lelkek képesek arra, hogy egy nemzet testén létező sajgó sebeket behegeszszék. Sajnos, a magyar nemzet testén nem egy vérző seb tátong: alig is kell említeni, hogy az amerikai kivándorlás a lefolyt tiz óv alatt közel egy millió emberrel apasztotta népünk számát; pusztít a tüdővész állanA város. irta Bárd Miklós. A kor szelleme a ti Fáraótok, Kőrengetegek, roppant Babilonok ! Tódul belé a nép ; tágítja, rakja, Szöges ostor a vágy, mely idehajtja. A nagy medence fénylő tükre csábit, De sápad a fény, mig belé világit, Hol ázalagként nyüzsg a szennyes lébe, A dicsőséges Fáraónak népe. Nagy Fáraó ! Ki magad fénytől áradsz, Gondolj nagyot: lakoltasd ki a várost! Mit milliókért meghozott az egy, Ez vón’ az első fáraói kegy; Ne szolgáljon e rengeteg lebujnak, Műhely legyen, mit esténkint becsuknak, Nagy, térés műhely, erőt egybegyüjtő, Ne tömeglebuj, zege-zuga: fertő. Nagy Fáraó! lakoltasd ki a várost! Elszórva síkon, völgyben, mely magányos, Vizmentén, s ott, hol lankák a hegyek, Épüljenek a tarka fedelek, A tömegembert vedd ki a tömegből, Tedd őt motyóstul, azon mindenestül, A tisztitó nagy természetbe vissza, Robotján túl a jó Istenre bízva. Oh Fáraó! hisz röpül már az ember, Nagy légtutajok hoznák kora reggel, S vinnék az égő estbiboron át, Somogy szülöttit, Nyír munkás fiát. Oh tedd, hogy szolgád, ki igádba görnyed. Egy zugában az édes anyaföldnek, Testben, lélekben fölegyenesedvén, Úr lenne, — úr a maga kis szemetjén. Mert ez a titka, oh nagy Fáraó! Egy zug kell, hol a számszerint való Úr, ember, és uralkodó lehet, Akkor rogyásig hordja a követ. S kell természet, mely tele van vig^ Gyógyít füvekkel, gyógyít balzsammüjá Engesztel és nem gyülölséget áraszt. Nagy Fáraó, lakoltasd ki a vánfst, lC------------ > ® Kirándulás Miskolcra. („Az éjszaka“ a színpadon.) — 1911. jan. 14. — Csúnya téli nap volt. Az idén nem értem olyan kutyaugató hideget, már pedig nekem mindegy, hó, sár, eső, köd, — szép előttem a természet mindenkóp, csak akkor borzongok tőle, ha szeles és ha hideg. Mert úri és érzékeny a bőröm, mint a cigánynak. Szombaton pedig csúnya volt a nap, mivel hogy hideg volt, — s én mégis útra keltem, holott ilyenkor a szobából csak akkor dugom ki az orromat, ha muszáj. Mi a csuda lelt, hogy neki vágtam mégis a suta Alföldnek s meg sem állottam Miskolcig ? Hát az a csuda nemosák engem lelt, hanem rajtam kívül még vagy tizennégy ungvárit. Miskolcon az nap este nem kisebb dolog volt megesőben, mint jó pajtásunk, Vidor Marci színdarabjának az első előadása. Egy iró, ki először mutatja be művét a világot jelentő deszkákon, úgy fest, mint az a lány, a ki először jelenik meg a bálban. Éreztük az est fontosságát s felvonultunk ünne- piesen mindannyian. Útközben találgattuk az eshetőségeket s tréfára is vetemedtünk. Egyik szellemes társunk mély logikával kisütötte, hogy két eshetőség előtt állunk: a darab vagy bukik, vagy diadalt arat. Eredeti ötlet! Neki is bátorodott egy másik szerény utitársunk s megkisérló ő is merészet gondolni. — Ha diadalt arat, a dicsőség a miénk, az ungvári öyöngyösy-Köró, abból Marcinak legfeljebb egy tagsági rép^nyit adunk; ha pedig megbukik, akkor közösen fc-V. megverjük a szerzőt. Szép! A ki termelte, nyugodtan halhat meg! Helyeslésünk zajába fuladt a vonat zakatolása. Megérkeztünk. Miskolc jókora város s oly mintaszerűen tiszta, mint Ungvár, sőt ... ! A korzón néhányszor le- s felsótáltunk, aztán betértünk a színház előcsarnokába. Engem mindjárt elöntött a hangulat. Kezdettem irigyelni a miskolciaktól a színházat, de még inkább az állandó színtársulatot, leginkább pedig Vidor Marci barátom szerencséjét. Bocsánat, ez utóbbit még sem irigyeltem; ellenkezőleg, jóleső érzéssel telt meg a szivem, mikor láttam, hogyan seregei a közönség, hogyan telik meg lassanként zsuffolásig az ungvárinál jóval nagyobb és otthonosabb nézőtér lent és fent egyaránt. Észrevettem, hogy itt ma este az emberek nem mindennapi színházi estre vannak hangolva. És megkezdődött az előadás, „Az éjszaka*. Az éjszaka költészete! Valóban különös, sajátságos egy költészet; színtere a kocsma, alakjai a züllés bősei. Levegője nehéz, fülledt, s az aranyos napfény költészetének balzsamos levegőjén pirosodott arc elhalványul, ba szivja. Megrögzött iszákos napszámos párt látok ott, a gyilkos, undorító pálinka rabjait, megdöbbentően bű Uaptmfe mai száma 8 oldal.
