Ung, 1910. július-december (48. évfolyam, 48-73. szám)
1910-09-11 / 58. szám
48. évfolyam. — 58. szám Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1910. szeptember 11. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra Egész évre . . 8 K Negyedévre . 2 K félévre .... 4 K Egyes szám . 20 f. Amerikába: Egész évre ..........10'60 K „Ung vármegye Hivatalos Lap“-jával együtt Egész évre 12 K — Félévre .... 6 K Ung vármegye Hivatalos ILapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“ mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és liléé könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér. A nyilttér és a hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszáiu 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-ső szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Rónay Antal. A név, a mit e cikkünk fölé iktattunk, vármegyénkben immár íogaiom lett. Fogalma a kötelességtudó tisztviselőnek, humánus hivatalvezetőnek, a közérdek szolgálatában meg- acélozódott jellemnek, a nemes tettekben bővelkedő életnek, a szilárd politikai hűségnek, a szivbeli jóságnak, becsületességnek és a tisztességnek. Rónay Antal min. tanácsos egyénisége annyira belevésődött vármegyénk utolsó évtizedeinek történetébe, hogy most, a mikor az ungvári íőerdőhivatal vezetésétől megválik, lehetetlen tőle, mint tisztviselőtől elbúcsúznunk a nélkül, hogy közbecsülésben álló személyét ismert szerénységének megsértése nélkül érdemesültsége arányában a köztudat és közelismerés központjába ne helyezzük. Voltak és vannak nagyságok, a kik jóval kevesebb érték és érdem mellett magasabb piadestálra helyeztettek a félrevezetett közvélemény felületes bírálata alapján, — mennyivel jogosultabb és szinte kötelességszerű követelmény az, hogy az igazi érdemet, a kétségtelen szellemi és társadalmi értéket az őt méltán megillető világításban mutassuk be. Rónay Antal tetotől-talpig egész férfi, hatalmas egyéniség. Azok közé tartozik, a kik saját szorgalmuk, vasakaratuk, tehetségük, becsületes, tisztességes munkálkodásuk és tiszta életük árán foglalják el a társadalmi és politikai életben kiérdemelt helyüket. A lelki küzdelmek és az emberek megismerésére vezető csalódások egész tengerén kell végig eveznie annak, a ki az emberek vezetésére, irányítására érez szivében hivatást. És a lelki nagyságot, a kicsinyességek fölé emelkedő gondolkodást ily küzdelmek után csak erős egyéniségek szokták megőrizni. Vezetni az emberek tömegét, irányítani egy társadalmat, ismerni annak minden gyöngéjét, erejét, és nem veszíteni el az emberszeretetet, sőt éppen felülemelkedve a gyöngeségek ismeretén, támoSzivünk halottja. Irta Krüzselyi Erzsiké. Szép, bús szerelmünk meg van halva, Már készen áll a ravatalra — És elborítják a virágok: Tűnt álmok, dalok, sóhajtások. Pedig de fiatal s de szép volt. Mint sugárzó májusi égbolt, Mint rózsaszín tavaszi hajnal Tele virággal, könynyel, dallal. Egy hosszú élet állt előtte. Aranynyal a remény beszőtte — S gyémántot hintett rá a bánat Sugárzó harmat-ragyogásnak. Oh, hogy védtem, hogy ápolgattam, Még is lehullt beteg-sorvadtan És sziveink most felébredtek: Te nem szeretsz, — én nem szeretlek! De mielőtt a sirba tennénk, Egy könnyem s dalom van nekem még. Egy könny s egy dal még utoljára, — Aztán hulljon rög a sírjára. Könnyemmel emlékét megáldom, Mert ő volt az én napvilágom, S mert dal között élt a szivemben : Dallal is kell hát eltemetnem . . . gatni és ápolni a sok egyént és mindenkivel jót tenni, az érdekek összeütközése közepette megtalálni az igazság fonalát, — erős lelket, jóságos szivet tételez föl. Ilyen erős lélek, ilyen jóságos szív az, a mely Rónay Antal hosszú élete munkálkodását jellemzi. S ezért tudott a szenvedélyek legviharosabb kitöréseiben is a hullámok tetején bátran megállani, sőt dacolni a sokszor tomboló indulatok árja ellen. Mert erős jellem, vasakarat és jóságos szív lefegy verzi a legvadabb ellenséget is. Rónay Antal sok, nagyon sok ellenféllel dicsekedhetik, de ellenségei száma nagyon csekély. Ellenfele minden öntudatos és önállóan gondolkozó embernek van, mert az embereket éppen a gondolatbeli és értelembeli különbségek választják el egymástól és minél öntu- datosabb, önálóbb az egyén gondolkozása, annál több az ellenfele, mert összeütközésbe kerülhet a gondolkodás nélküli epigonokkal vagy olyanokkal, a kik szintén önálló gondolkodásúak. Tekintve, hogy vármegyénkben elég szép számmal vannak az ellentétes önálló gondolkozásnak, és még több számmal az epigonok — Rónay Antal az ellenfelek szép számával rendelkezhetik. De egyéniségének ereje ellenfelében is a becsülés és a tisztelet érzelmeit váltják ki. Azok pedig, a kik vezérükként tisztelik, nagyrabecsüléssel és a föl- tétlen elismerés őszinte, mélyen átérzett lelkesedésével követik őt, mert csűrés-csavarást nem ismerő egyenes, becsületes jelleme mindenkor helyesen szabta meg a követendő utat úgy hivatali funkciójában, mint politikai tevékenysége körében. Hivatalos funkciója körében alárendeltjeitől a hűséges, becsületes szolgálatot követelte meg. Ennek következménye lett az, hogy az erdőgazdaság terén felvetett nagy koncepciójú eszméit, terveit teljes precizitással tudta megoldani, mert a vezetésére bízott személyzete mintha csak katonai fegyelem alatt állott volna, pontosan, lelkiismeretesen felelt meg a rábízott . . . De hátha, hátha tetszhalott csak, S szüntén könnyeknek, bús daloknak, Ragyogva uj életre támad — S te visszavársz — s én visszavárlak ? . . . Mese-meskete . .. Irta Aniáne. Az én kicsi ungvári leányszobámban nagy, fényes világa nyílik lelkemnek s képzetlennek. Világa a réges-rógi leánylelkemnek! Derűs, napos, szivárványszínű. Persze szerelmi búnak álmos felhőivel is. De ne locsogjunk. Szép sorban valljuk az igazat, ha mesének cime alatt is. Szépséges, ungvári, hóarcu és hólelkü ifjasszony nyomta kezembe kedvenc toliam, elbájoló könyörgésével írásba hódítva szegény fejem. Nélkülözzük, lessük, várjuk meséit — mondá — melyek végét újból kezdenék és nekem sem éjjelem, sem nappalom. Csak fehér asszony csábos mosolyát és peregő toliam hegyét látom. Azaz dehogy azt I . . . Hazudom, mintha iró volnék istenigazában. öreg, drága gyermekszobánk meghitt butrai között a tőlem elillanó messzeeső idők képeit űzöm, látom: Kedvesen édes, bohó képek, cukros alakok vonulnak el előttem megfordított székeken, lovacskázva (öccsikéim). Alacsony, zsámolyon varrogatva rém ormótlan tűvel, vastag cérnával, színes bábrongyokat maszatos hugocskáim. Csak jómagam irok tele akkor feladatoknak. Mint egy erős tölgy a mellette élő cserjék fölött uralta a helyzetet. Erős kezű, vas- akaratu, mindent áttekintő és mindenről értesült hivatalvezető valóságos példányképe volt ő, a ki e mellett lelkiismeretesen törődött alárendeltjei érdekeivel. Jó szivének és jóindulatának számos emléke fog élni személyzete minden egyes tagjának szivében, a kik lelkes ragaszkodással és tisztelettel viseltetnek nagyrabecsült személye iránt. Hogy Rónay Antal neve vármegyénkben a legismertebbek egyike, azt bizonyára politikai magatartásának köszönheti. Az utolsó évtizedekben nem volt semmi jelentősebb politikai esemény, a melynek irányításában az ő egyénisége a legsúlyosabb jelentőséggel latba ne jött volna. Az egész politikai működésén végig vonul a vaskövetkezetesség. — Rendithetlen, mély meggyőződésű 67-es politikus. A nemzete, hazája sorsát csak a békés, nyugodt fejlődés utján látta biztosítottnak. A szenvedélyek felkorbácsolásának politikája tőle távol állott, illúziókban nem ringatja magát, túl nem becsüli nemzetünk fizikai és szellemi erőit, de kevésre sem becsüli. A nyugodt fejlődés arany középutját követi, a fölösleges összeütközésekben rejlő erőpazarlást elitélte. Nem az érzelem, vagy az érzület fitogtatásában, hanem a porszemet porszemre halmozó, lassú, fárasztó, de célravezetőbb munkában kereste az ország boldogulására vezető utakat. — Az irány a hevülékenység szempontjából nem népszerű, az igaz, de az erős meggyőződésű emberek nem a népszerűségben, hanem a komoly munkában keresik és találják meg a népszerűség ellenértékét. Igaz, hogy az országok sorsának a kerekét a hevülékeny emberek indítják meg, de ezeknek a lelkében élő szenvedély a kerék megindításában kimerül. Hogy tovább forogjon, az már a kevésbé hevülékeny, józanabb, reálisabb emberek feladatát képezi. Az egyik a munkát csak megindítja, de a másik azt végrehajtja és meg is valósítja. A hevülékeny emberek a is krétával minden tiszta helyet, a mi előttem fehérük. Pedig ma van első komoly napom. Tiz éves lettem és átadom ünnepélyes szent érzéssel, szivem erejével ... a bábum a kisebbnek. Könnyes szemmel óva intem: El ne törjed! Mint a szemedre, úgy vigyázz reá! Gondozzad, őrizzed! Többet nem bir ajkam szólani. Sűrűn pottyogó könnyeimet kell lenyelni. Csak ember volnék és legdrágább kincsemtől válók. De anyám mondá, nagy vagyok. A kisebbeket — ne a viaszkbabát — gondozzam. Magam is beláttam nagyobb, magasztosabb célját annak, ha eleven szép hugocskáimat, édes öccsikeimet mosdatom, fésülöm, tanítom rendre. Én a rendetlenek fő- rendetlenebbike! Legzajosabb imposztora! De ha megduzzadt bennem a hiú vágy, nagynak, okosnak lenni, kiválni, cselekedeteimmel dicséretet, elismerést aratni, egész öreggé komolyodtam, csendessé zsugorodtam. Hogy ragyogott büszkeségtől szemem nagyszülőm bő dicséretére 1 És most könnyekbe borul emlékére. Bármennyi dicséret ért, kicsinyeimet bármennyi korholás, sohsem fakadt irigység meleg gyermekszobánk napsütéses, mesés légkörében. Alig vártuk : vonulnának el a kritikus öregek, hogy magunkra maradva csókosan játszadozhassunk 1 Közbe-közbe elhangzott ezüstös csengetyüszóval elragadtatva: Igaz. igaz, te vagy a legjobb. De te, kicsi anyuka vagy 1 Akkor persze megint ellágyulva, de fényes lelkemnek ezer Ígéretével, uj törekvésivei hajlottam ez angyali szavakra, és igaz, boldog anyává lettem. Szeretetből, Lapunk mai száma 8 oldal.
