Ung, 1910. július-december (48. évfolyam, 48-73. szám)

1910-12-18 / 72. szám

72. szám. TTIST Cä­3. oldal. HÍREK. Tájékoztató. Dec. 18. Protestáns vallásos est a vármegyeháza nagytermében. Dec. 88. A siketnémák ünnepe d. u. 5 órakor. Dec. 31. A dalárda Szilveszter-mulatsága az ipartestület székházában. Jan. 3. A Gyöngyössy Irodalmi Társaság felolvasó-ülése d. u. 5 óra­kor a vármegyeháza nagytermében. Jan. 7. Ispánovics Sándor előadása Finnországról d. u. 5 órakor a vármegyeháza nagytermében. Jan. 8. Az ipartestület táncmulatsága a saját helyiségében. Jan. 14. A megyei Nőegyesület háziestélye. Jan. SÍ. A Szanatórium Egyesület mulatsága. Febr. 1. A Vöröskereszt-Egyesület mulatsága előadással kapcsolatban. Febr. 5. A Kath. Legényegyesület mulatsága. Febr. 85. A Gyermekbarát-Egyesület piknikje a Társaskörben. A Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van kedden d. u. 5— 6 óráig. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u. 6— 7. és szombaton d. u. 2—3 óráig. A Népkönyvtár a Drugeth-téri áll. iskola épületében nyitva van minden vasárnap d. e x/a10— Vj12 óráig. A magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj-egyle­tébe minden hónap 1-ső és 3-ik vasárnapján délelőt- 10—12-ig van befizetés és beiratás az ipartestület helyi­ségében. * A Gyöngyösy Irodalmi Társaság dec. 17-én érdekes felolvasó-ülést rendezett a közönség nagy érdeklődése mellett. A felolvasó-ülésre leutazott Budapestről Mihalik József, a könyvtárak és múzeu­mok orsz. felügyelője, az Akadémia tagja, hogy be­mutassa a közönségnek Thököly Imre régi arcképét, a melyet a püspöki levéltárban a nyáron fedezett fel. A nagyértékü képet restauráltatta az egyházi hatóság. Mihalik magyarázatképpen azt a felolvasást tartotta, a mely lapunk mai tárcájában olvasható. A közönség meleg köszönetét éljenzéssel fejezte ki a neves tudósunk iránt. Alszeghy Piroska és Orlovszky Frigyes Goltermannak egy gyönyörű darabjával értek el nagy hatást. Alszeghy zongorán, Orlovszky gordonkán játszott a technika teljes biztosságával. Ezután Szabó Albert r. tag olvasta fel az Irodalmi Társaság által di­csérettel kitüntetett költői elbeszélést: a „Bercsényinó“-t. A hallgatóság nagy érdeklődést tanúsított a felolvasás iránt. Rózsa Elza „A szinósznőjelölt“ c. monológ kedves előadásával nagy hatást éri el. Ritka jó elő­adói talentummal dicsekedhetik. Sokszorosan meg­tapsolták. Végül Sirokai Margitka Chopinnak egy darabját olyan technikával adta elő zongorán, a mi ilyen fiatal leánynál szinte meglepő. A közönség tetszése és elismerése volt a jutalma a szép játéknak. — A legközelebbi felolvasás jan. 3-án lesz. * Véglegesítés. A pénzügyminiszter Blasskó Sándor, pénzügyi számtiszt, perecsenyi járási számvevőt állásában véglegesítette. * Fejes István beiktatása. Múlt vasárnap, folyó hó 11-én iktatta be Sárospatakon püspöki méltó­ságába a tiszáninneni református egyházkerület újonnan választott püspökét: Fejes Istvánt. Tiz óráig zsúfolásig megtelt a hatalmas református templom. A beiktatási ünnepséget ifj. Fövényessy Bertalan orgonajátóka ve­zette be, majd egy ájtatos gyülekezeti ének dallama hangzott fel. A megnyitó imádságot Révész Kálmán abauji esperes mondotta. A főiskolai énekkar karéneke után Dókas Ernő főgondnok megnyitotta a Közgyűlést. Szives szavakkal üdvözölve a testvéregyház-kerületek küldötteit és a közönséget. Majd Szalay László, a kerület világi főjegyzője ismertette a szavazatbontó­bizottság jegyzőkönyvét. Dókus Ernő főgondnok erre törvényes jogánál fogva megválasztott püspökül Fejes Istvánt jelentette ki, mire az uj püspök Radácsy György egyházkerületi lelkészi főjegyző előolvasása mellett le­tette az esküt. Majd Dókus Ernő főgondnok mondott üdvözlő beszédet, mire Fejes István püspök válaszolt, mondván: A mikor letette az esküt, azzal kijelentette, 8-án, a szikszói csata után, a szoboszlói gyűlésen meg­választják a magyar hadak fővezérévé. Az 1681. év­ben megújított háborúban Apaty 10.000, a nagyváradi pasa pedig 7.000 emberrel segíti. 1682. junius közepén esküszik meg Zrínyi Ilonával; a szultán elismeri őt Felsőmagyarország fejedelmének s megígéri neki, hogy mindenben segíteni fogja s még ugyanebben az évben, miután elfoglalta Kassát, Eperjest és Felsőmagyarország egy tetemes részét, a szultán királynak kiáltja ki, amit azonban Thököly elhárít magáról s csak a fejedelem­séget fogadja el. Thököly Imre ekkor áll pályája zenithjén. S ha a következő évek eseményei szerencsecsillagát a vele szövetséges török hataloméval együtt el is homályosit- ják, Thököly egész 1685-ig, Váradon történt elfogatá- sáig, még mindig olyan jelentékeny politikai tényező marad, akivel „ellenségnek s jóbarátnak egyaránt számolni kell.“ Thököly java élete és minden törekvése a leg­szorosabb kapocscsal volt a törökhöz fűzve. Nem csoda tehát, ha maga is — legalább a külsőségekben — a török formáknak behódol, sőt a dolgok természetes következménye, ha a török főemberekkel való sürü, benső érintkezés révén annyira elsajátítja a keleti szokásokat s a keleti udvariasság formáit, hogy abba egészen beleéli magát, s a fővezérek, portai miniszterek, szerdárok, basákhoz szóló leveleit törökös stílusban Írja, sőt nemcsak keleties szólamokat, hanem török szavakat is gyakran basznál, főkép, ha törököknek ir. Megértve tehát eme viszonyokat, könnyen meg­magyarázható az is, miért visel Thököly Imre törökö- sen szabott magyar ruhája mellett török föveget az ungvári képen. Kétségtelen, hogy kifejezője akar ez lenni annak, hogy Thököly a magyar törekvéseknek a harcos vezére török égisz alatt s hogy azzá, amivé lett, a török támogatásával vált. Amiből következik, hogy a kép a történeti helyzetnek s egyben a sze­hogy a püspöki hivatalt elfogadja és a pecséttel el­ismeri, hogy a kerület egyik kormányzójává lett. Há­lás szívvel köszöni, hogy magas korában őt emelte a kerület e felette kitüntető állásra. Hosszú lelkészi pá­lyájának a megkoronázása ez a tény és megöregedet- ten nem is vállalta volna a nemes méltóságot, ha nem lennének tapasztalatai, a miket a közügy javára fordí­tania : kötelessége. A munka, a küzdelem elől sohasem állt félre. Vállalja hát a munkát, a fokozott kötelessé­geket. Részletesen programmját máskor fejti majd ki. Hálás köszönettel veszi át a pecsétet és ígéri, hogy olyan hűséggel fogja annak gondját viselni, mint elődje, a nagy ember, kinek emléke legyen örökkön áldott. Most Vadászy Pál, a legidősebb esperes, mint püspök­helyettes, a püspököt hivatalába beiktatottnak nyilvání­totta és megható imában kórt áldást reá. Felzendülvén a gyülekezeti ének s közben a püspök felment a szó­székre, hogy elmondja székfoglaló beszédét. Ungvárról Komjáthy Gábor lelkész vett részt az ünnepen. * Kitüntetés. Szép kitüntetés érte Volos in Ágoston ungvári tanitóképző-intézeti tanárt, lapunknak munkatársát. Ugyanis a folyó évben Budapesten a tan­szermúzeumban tartott országos papiros-, tanszer és iskolaszer kiállításon „Olvastató és számoltató gépével“ bronzérmet nyert. * Finn-est. Ispánovics Sándor fővárosi tanár — mint már jeleztük — jan. 7-ón d. u. 5 órakor tartja meg felolvasását a vármegyeháza nagytermében. A négy részre osztott és vetített képekkel kisérendő elő­adás közt Reismann Gyuláné eredeti finndalokat fog énekelni. A kiváló énekesnő előadásában bizonyára meleg tetszésben részesülnek. A felolvasás előkészítését a Közművelődési Egyesület vállalta el és gondoskodik arról, hogy a tanuló-ifjuság részére is legyen egy előadás. * Zsinati vizsgálók és konsultorok. A S. Congr. Consistorialisnak a plébánosok elmozdításáról szóló „Maxima Cura“ kezdetű rendelete értelmében a megyéspüspök minden egyházmegye részére a zsinati vizsgálók közül bizonyos számú vizsgálóbirókat, a plébánosok közül pedig úgynevezett tanácsadó plébá­nosokat jelöl ki, a kik a fegyelmi bíráskodásnál szere­pelnek. A legutóbbi püspöki körlevélben a dekrétum alapján zsinati vizsgálókul (examinatores prosynodales) dr. Boromisza Tibor szatmári püspök 5 évre elnöknek dr. Kádár Ambrus praelátus-kanonokot. tagjainak Hehelein Károly, Pemp Antal és dr. Lessenyey Ferenc praelátus-kanonokokat, Szabó István pápai praelátus, püspöki irodaigazgatót, Kosztra Ignác tb. kanonokot, dr. Jordán Károly apát-plebánost, dr. Láng Antal, dr. Irinyi Tamás, dr. Kováts Gyula, dr. Wolkenberg Alajos theol. tanárokat és dr. Fibiger Sándor ungvári főgimn. bittanárt nevezte ki; konzulter plébánosoknak Frank József főesperes, szinérváraljai. Kosztra Ignác esperes, csomaközi, Müller Károly apát, főesperes, máramarosszigeti, Benkő József apát, főesperes, ungvári és Szalay Sándor esperes, bereg­szászi plébánosokat. * Az ungvármegyei Nőegyesület köz­gyűlése. A megyei Nőegyesület folyó hó 13-án Kende Petemé I. alelnöknő elnöklete alatt közgyűlést tartott, a melyen letárgyalták az 1909. évi zárószámadást és a jövő évi költségelőirányzatot, majd megválasztották három évre a tisztikart és a választmányt. * Ádventi esti istentiszteletek. A Drugeth- téri állami elemi iskola emeleti termében kedden, dec. 20-án és csütörtökön, dec. 22-én este fél 6 órakor folytatólagosan tartatnak az evangélikus ádventi esti istentiszteletek. A szent beszédet Margócsy Aladár ev. lelkész tartja. * Bezárult a képkiállitás. A „Szeretet“ izr. nőegyesület által rendezett és úgy erkölcsileg, mint anyagilag oly szép sikerű képkiállitás folyó hó 15-én mélyes hálának a szimbolikus kifejezése, bár kétség­telen, hogy eme külsőség is sok visszatetszést keltett Thököly kortársai sorában s bizonyára ez a körül­mény is legalább ürügyként hozzájárult ahhoz, hogy az egyébként uralkodásra termett, zseniális és hazája szabadságát s függetlenségét igazán szerető, a nemes erények egész sorával ékeskedő Thököly korának egyik legjobban gyűlölt, leginkább megrágalmazott alakja lett. Mert „magyar és erdélyi földön egyaránt sokaknak állt útjában és sokaknak zavarta számításait. Némelyek eszét irigyelték, mások rengeteg vagyonára áhítoztak s ezek mind egyformán és olthatatlanul gyűlöl­ték. S miután végül fölóje kerekedtek, a maguk szelle­mében igyekeztek befolyásolni a közvéleményt róla. Külföldön a pogány török szövetségesét látták benne 8 a katholikus udvarok, melyek tisztán s e szempont­ból ítélték meg, az emberi gonoszság igazi megteste- sedésének, erkölcsi szörnyetegnek tartották.“ Szinte bizonyosra vehetni tehát, hogy ennek a gyűlöletnek s a közvélemény kialakulására hatni kívánó tendenciának a kifolyása az a fölirás is, a mi a kép felső szélére van festve egy egy sántító dactylusi disz­tichon alakjában, a melynek szövege: PRÍMA MEAE VESTIS DEDIT HAEC INSIGNIA GENTI, HORREO SIC PROPRIA CLAUDERE VESTE GENUS. Szószerint magyarul: Ez a ruha adta az első ékességeket nememnek, — borzadok, hogy igy saját ruhámban járjam nemzetségemet, a mi magya­rán azt jelenti, hogy: Habár a magyar ruha szerezte is az első kitüntetéseket családomnak, borzadok igazi, régi ruhájában eltemetni a nemzetségemet. A disztichon tendenciája oly világos, hogy azt nem szükséges részletesebben fejtegetni. Ki költötte e párverset, ki alkalmazta azt Thökölyre s mikor festette azt a képre, eddig kinyomozható nem este 7 órakor bezárult. A kiállítást állandóan igen so­kan látogatták és a rendezőség nagy munkája teljes elismeréssel találkozott. A sok szép képek újra meg újra megnézte a közönség. Méltó feltűnést keltett Barta- lozzi- és Reynolds-féle két db eredeti színes rézmetszet, a mely Zala József kir. főmérnök tulajdona. Ezeket azért tartjuk szükségesnek felemlíteni, mivel a kata­lógusban nem voltak feltüntetve. Hogy a látogatási kedvet fokozzák, kétszer — kedden és csütörtökön — fényesen sikerült rögtönzött hangversenyekkel szóra­koztatták a közönséget. Kedden Reismanu Gyuláné valóban gyönyörű és tisztán csengő hangja töltötte meg a termet. A „Cigányszerelem“ gyönyörű melódiáit énekelte. Utána dr. Herz Mórnó precíz és nagy isko­lázottságra valló zongorajátéka szórakoztatta a jelen­voltakat. Majd egész uj erő, Reich Jenőné adta elő a „Csipkerózsá“-t oly elragadóan, a mi messze kiemeli őt a műkedvelők sorából. Végül Fincicky Ida adott elő saját szerzeményű dalokat óriási hatás mellett. Csütörtökön dr. Kerekes Istvánná ült a zongoránál, ki önmagát kísérve, hévvel és mély érzéssel adott elő magyar dalokat frenetikus hatás mellett. Ritkaság számba menő szép hanganyaggal rendelkezik, mely- lyel könnyedén bánik is. Az újrázás és taps alig akart véget érni. Usz Irén két költeményt adott elő olyan gyakorlattal, annyi bájjal ős kedvességgel, a mi minden várakozást felül múlt. Ünnepelték is érte mele­gen. Dr. Hámos Bélánó magyar népdalokat mondott el cigány kiséret medett, — a legteljesebb hatás mellett. Végül Reismann Gyuláné énekelt közkívánatra magyar nótákat. Hangjával a közönség alig akart betelni. Csütörtökön aztán bezárultak az ajtók, a tiszta jövede­lem pedig vándorol a fényes villanyárban úszó terem­ből a rongyos viskókig, hogy könnyeket szárítson, megdermedt tagokat melegítsen . . . * Diplomás kereskedő. Rosenberg Gyula miskolci nagykereskedőnek a fia, dr. Halasi Sándor, a ki a wieni kereskedelmi akadémiát és soraui textil- technikát is elvégezte, ezeken kívül gyakorlati tanul­mányait német és angol cégeknél fejezte be, atyja üzletébe társul belépett. Rosenberg Gyulának Ungváron fióküzlete van: Tüchler H. utóda néven. * Előadás az izr. népkonyha javára. Az izr. népkonyha legnemesebb intézményeink egyike, mely csendesen végzi az embermentés humánus mun­káját. 100 szegény, éhező, didergő gyermeknek juttat naponta egy kis ételt. Ennek a humánus intézménynek a javára rendez kedden, e hó 20-án előadást dr. Fai kas Ferenc színtársulata. A mikor az igazgatónak e nemes cselekedetéért ezúton mond köszönetét a népkonyha elnöksége, egyúttal kéri a közönséget, hogy tanúsítson az előadás iránt az ügyhöz méltó érdeklődést. * Jutalmazott tanitő. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Müller István császlóci r. kath. isk. tanítónak a népnevelés terén szerzett érdemeinek el­ismeréséül az 1907. évi XXVII. t.-c. alapján évi 200 korona személyi pótlékot engedélyezett. * Ünnepi istentisztelet és urvacsoraosztás. Ezúton is tudatom híveimmel, hogy karácsony első ünnepén a Drugeth-téri állami elemi iskola emeleti termében délelőtt ünnepi istentisztelet és urvacsora­osztás lesz. Karácsony másodünnepén nem lesz isten- tisztelet, mert akkor a Nagybereznán és környékén lakó híveinknek tartok ugyanott ünnepi istentiszteletet. Ungvár, 1911 dec. 16. Margócsy Aladár ev. lelkész. * A Tulipánszövetség pénze. A következő sorokat vettük : Egy szép erkölcsi és anyagi tőke hever értékesitetlenül városunkban. A „Tulipánszövet­ség" szép eszméje üres jelszóvá lett, pedig az egész ország ipari fellendülését várta e jelszó után a moz­galomtól. Mi is lelkesedtünk s filléreinkkel áldoztunk is. Nagy ipari vállalathoz a begyült tőke kicsi. A környékünkön élő összes iparosság érdekeinek elő­mozdítására kevés s a kis tőke értékesitetlenül hever. volt, ellenben bizonyos, hogy e fölirás későbbi keletű s nyilván csak akkor lett a képre festve, a mikor az egykor oly hatalmas vezér már tehetetlen volt. Amikor már nem tudott ártani, de védekezni sem s a midőn a nicomediai emigrációban puszta elmékedésnél egyéb­bel nem mozdíthatta elő a szabadság ügyét s legföljebb már csak levélben üdvözölhette a virágok mezejéről mindazokat, kik újból kardot vontak a szabadságért, melynek „ennekelőtte ő is munkása volt, most pedig Isten ítéletiből martyrja. “ Hanem azért az illető, a ki költötte, büszke volt e poémájára és súlyt is fektetett rá, mert a disztichon sorai végébe oda festtette a saját címerét. Nem a heral­dika szabályainak megfelelőleg: álló helyzetben s egyenesen, hanem vízszintesen lefektetve, mintha maga is önkéntelenül érezné, hogy nem cselekszik valami dicsőséges dolgot, a mikor a haldokló oroszlán emlékét — talán hogy személyes bosszúját kitöltse, vagy hogy fölfelé szerezzen érdemeket — emigyen megcsufolja. Nem izgat a versiró kiléte, de mert a tényekkel be akarunk számolni, a nagymértékben megrongált címerről most csak annyit, a mennyit éppen láttunk belőle: paizsában egy álló emberalaknak övtől kezdődő alsó fele van meg s hogy a sisakdísz egy könyökben meghajló kart ábrázol, kezében szablyával, melyre levágott emberfő van tűzve. Minden vonatkozás nélkül — hiszen a későbbi kutatások feladata lesz az igazi tényállás kiderítése — e címerről most csupán annyit mondunk még, hogy ugyanilyen címert hazai nemes családaink közül az Aífra, a Bertók, az erdélyi Bélteky, Dámány, a hosszufalusi Horváth, Kiss, Lukácsi, Mészáros, a kiskárándi és nagyváradi Nánássy, Soós és a Kar- nay aliter Szadányi-családok viselnek, a miből látható, hogy a cimer blazonálása s igy a disztichon költője

Next

/
Thumbnails
Contents