Ung, 1910. július-december (48. évfolyam, 48-73. szám)
1910-12-18 / 72. szám
2. oldal. 72. szám. mosolyodott s a cikket megígérte, — mely az „Életképek“ egyik legközelebbi számában „Házi rajz“ cimen meg is jelent. Erdélyi a dolgozatában kitűnő humorral festi a falusi földes ur háztartását s annak egy ebédjét. ízelítőül közlöm e cikkből annak végét, mint a mely még ma is eléggé aktuális : „Elől a háziasszony ül az asztalnál, persze európai szokás szerint; szeme egész ebéd alatt nyugtalan, kivált ha gyermek vagy éppen házikisasszony is ül az asztal mellett. Különös gyöngédtelen mód a leányokat elpiritani egy nem helyeslő fejbicentéssel, minden kis hibáért, mi az ételek rendével történik ; a magyar anyákban többször tapasztaltam ezt Az ételek száma végtelen; többet ügyelnek a mennyiségre, mint a minőségre. Mi délután két órakor ettünk, aztán hatkor ismét terítettek ozsonára, 9 után ismét vacsorára; igy nyolc óra elfolyta alatt csak háromszor ehettünk volna mindannyiszor eleget egy huszonnégy órára. Ebéd után mindegyik gyermek és vendég kezet csókol a háziasszonynak, aztán a sógorság, rokonság csókolódik az undorodásig; aztán hajtogatják magokat jobbra és balra, aztán a férfiak pipára gyújtanak, a nőket füstölik, — aztán nemsokára esznek, — azután megint esznek, s igy elmúlik az élet.“ * Csak kevesen tudják Erdélyiről, hogy külföldön való tartózkodását nem csak arra használta fel, hogy Európa művelt államainak viszonyait tanulmányozza, hanem arra is, hogy a nyugaton oly kevesektől ismert magyar nyelvet is terjeszsze. Igen kedvező alkalma volt erre Párisban. Több hónapi párisi tartózkodása alatt ugyanis megismerkedett egy Robertson nevű kiváló angol nyelvtanitóval, ki Párisban telepedvén le, ott egy oly intézetet alapított, melyben az európai nyelveknek csaknem mindegyikét tanította a maga módszerén. Ez intézetnek Erdélyi is hűséges látogatója volt s itt nemcsak a tanulásban ért el kitűnő eredményt, de Robertson módszerét is annyira elsajátította, hogy rövid idő alatt mesterének tanitótársa lett, a magyar nyelvből adván órákat. Nyelvünk terjesztésére (különösen a felnőtteknél) Robertson módszerét oly jónak találta, hogy arra a magyar nyelvtudósok figyelmét is felhívta egy, az akadémia nyelvtudományi szakülésén tartott értekezésével 1846 márc. 30-án. A közönség köréből. Ének a vigécekről. Kedves Főszerkesztő Úr! Bizonyára már el is felejtette, hogy vagyok a világon. Én vagyok az Egy asszony, a ki a múlt évben a bankettek és délelőtti vizitek ellen írtam. Hát most megint előveszem a tollat, noha ezzel nem tudok bánni, de nem is bánom, mert úgy gondolom, hogy nekünk asszonyoknak jobban illik kezünkbe a főzőkanál, mint a toll. De tulajdonképpen nem is erről akarok Írni, hanem más valamiről. Az uram pénteken délben egészen kipirulva jött képünknek analógiája a hasonlóság alapján s részben a történelemnek vonatkozó adatai döntik el a kérdést ítéletünk javára. A Thököly Imrét ábrázoló képek sorában a legelső, mert mint olajfestmény idáig az egyetlen volt, mely Thökölyt ábrázolja, a Bath márki longleati kastélyában lévő amaz egykorú olajfestmény, melynek szintén egykorú párján Zrínyi Ilona van megörökítve. A két festmény tehát Thököly és Zrínyi Ilona 1682 junius hó 15-én történt egybekelése után kevés időre készülhetett, mert Thököly Imrét, a kiről föl van jegyezve, hogy rendkívül korán megöregedett, még mint virágzó fiatal férfiút állítja elénk. Ez olajfestményen kívül a Thökölyt ábrázoló rézmetszetek egész sorozatával rendelkezünk s ebben képviselve vannak P. Stephani, P. Stevens, J. Hainzelmann, S. Thomassin, J. J. Thourneyser, de Larmessin és P. Schenck rézmetsző-mesterek, nem is említve azt a számos névtelen képet és röplapot, a mikkel az akkori szokás szerint különösen a német és hollandus metszők árasztották el közönségüket, ha a háború színterén előfordult egy-egy nevezetesebb eseményt akartak hírül adni, vagy ha az „extorsio extraordináriák" taktikája jónak találta eg.y-egy illusztrált repülő-ivnek a megjelentetését a „Gottloser Erz-Rewelu nimbusának oly nagyon óhajtott megtépegetésére. Ezek az utóbbi alkotások a mi szempontunkból bátran figyelmen kívül hagyhatók, mert többnyire vagy csak hozzávetőleges vázlatok, vagy csupán puszta szóvagy írásbeli instrukció nyomán, de mindig a mélységes gyűlölet minden telhető és kifejezhető eszközével ábrázolván az „istentől elrugaszkodott rebellist“, mint olyan arcképek, a mikre Thököly Imre hű arcképének a megállapításában támaszkodnunk lehetne, teljességgel értéktelenek. Másként állunk azonban az imént névszerint fölsorolt mesterek metszeteivel, a kiknek sorából külöXT 2nT <3 haza a hivatalból. Annyira piros volt, hogy szinte gyanakodni kezdtem. Mi történt az urammal, a ki máskülönben sápadt arcú ember?! Kezdtem vallatni. Nagy sokára aztán kivallja, hogy két előkelő hölgy volt a hivatalában. No hiszen ebben még nincs semmi — gondolám. Az uram aztán kezd ugratni: — Csinosak és fiatalok voltak. Erre a kijelentésre is nyugodt maradtam. Most jön azonban a dolog veleje. — Könyvet vettem tőlük — szól az uram; de ezt már leeresztett hangsúlyával mondja. — Micsoda! Te könyvet veszel, aztán mennyiért ? — Csak 85 K-ért — (még leeresztettebb a hangsúly, mint előbb volt). — Gyönyörű! Mondhatom, te könyvet veszel akkor, a midőn tudhatod, hogy jön a karácsony, a gyerekeknek ruhát kell venni; a télre elegendő fa sincsen ; még sertést sem vettünk; aztán nekem kell egy blúz is, nem járhatok a tavalyiban. Ilyen formán siránkoztam vagy egy negyed óráig. Láttam a férjem arcán, hogy meg van indulva, szeretné visszavonni a megrendelést, de már késő. Bánja, hogy az elegáns hölgyeknek felült és 85 K-t kidobott egy könyvért. Kedves Főszerkesztő Úr! Kezében van egy újság. Kérem, tegye meg: indítson irtóháborút a vigó- cek ellen, különösen a hölgyvigéoeket ne kímélje. Hallom, hogy valódi nagyságos, sőt méltóságos asz- szonyok házalnak könyvekkel. Egyik ismerősünk beszéli, a ki hivatalfőnök, hogy nap-nap után jön egy- egy vigoc, a ki könyvet, képet és még más egyebet kínál megvételre. A hivatalokban szinte alig lehel dolgozni miattuk. Ez már nincs rendjén. Itt már nem ártana hatósági beavatkozás sem. Levelem kiadását kérem. Tisztelettel Egy asszony. VÁRMEGYEI ÜGYEK. A közigazgatási bizottság ülése. — December 13. — Ung vármegye közigazgatási bizottsága december hó 13-án tartotta ülését gróf Sztáray Gábor főispán elnöklésével. Az ülés lefolyásáról tudósításunk a következő: Az alispán havi jelentése során beszámol a közigazgatás és közbiztonság múlt havi állapotáról. Kisebb tüzesetek voltak Szenteske, Szerednye és Horlyó községben. A nagybereznai járásbeli Havasköz községben a hökhurut és vöröshimlő járványszerüen léptek fel. Útlevél iránti kérvény az elmúlt hóban 140 érkezett az alispáni hivatalba. A tiszti főorvos jelentése szerint Ung vármegye területén november hó folyamán született egyéned száma 481, az elhaltaké 373, összes szaporodás tehát 108. A kir. tanfelügyelő havi jelentésével kapcsolatban Thuránszky Tivadar szóvá tette Matyaczkó Tivadar munkácsegyházmegyei kanonok és Komjáthy Gábor ungvári ref. lelkész között az „Ung“ c. lap hasábjain folyó cimer-vitát és kérdi a tanfelügyelőt, mit szándékozik ez ügyben maga részéről tenni? A tanfelügyelő részletesen tájékoztatván a bizottságot a vita előzményeiről, azon véleményének ad kifejezést, hogy ő, mint magánember, az amúgy is elmérgesedett vitába nem szándékozik beleavatkozni, bár ez ügyben hozzá a vitázó felek egyike részéről az „Ung“ cimü lapban nyílt kérdés intéztetett, a hivatalos beavatkozást illetőleg pedig az intézkedés a közigazgatási bizottság hatáskörébe tartozik. nősen P. Schenck, J. Hainzelmann és Thourneyser képei válnak ki, mert ezeken meglátszik a komoly törekvés lehetőleg természetest nyújtani, minélfogva bízvást föltehetni, hogy e képek élet után készültek, vagy pedig olyan festmény, esetleg metszet szolgált előmintájuk gyanánt, a miknek megbízható természethűsége kétségbe nem vonható. P. Schenck képe 1682-ben, legkésőbb 1683-ban készülhetett, mert azon Thököly Imre, dacára, hogy az u. n. bársonyos modorú (maniére noir) metszetek az arcokat öregitik, még délceg férfiúnak van ábrázolva. Thourneyser és Hainzelmann metszetei talán korábbi keletkezésüek ennél, de semmi esetre sem készülhettek 1861-nél előbb, ellenben valamivel fiatalabb F. de Witnek gróf Apponyi Sándor birtokában lévő metszete, mig Thomassiné már a 80-as évek legvégén, de föltétlenül még 1690 előtt készült, mert jóllehet a képen törődött, öreg embernek van feltüntetve Thököly — bár ekkor mindössze csak 32-ik évében járt — még mindig borotvált arccal van ábrázolva, holott tudjuk, hogy Thököly Imre az 1690-es évek elejétől szakáit viselt, mert a midőn őt Erdély rendei Keresztényszigeten egyértelemmel fejedelemmé választják, leghűbb emberei és kisérő társai: Petiőczv István, Sándor Gáspár és mások, leborotváltatták hosszú szakálaikat, jeléül, hogy a bujdosás szomorú ideje immár véget ért, de Thököly nem követte példájukat. Thomassin képe természethű lehet, ha öregnek, törődöttnek állítja is elénk a fejedelmet, hisz, mint említettem, Thököly Imre tényleg idő előtt meg- roskadt, úgy, hogy midőn Bécsből kiszabadult neje, őt 1692 május 13-án Ujpalánkán viszontláthatta, a hű asszony a régóta nem látott szeretett férjet az urak közül alig bírta fölismerni, úgy annyira megviselték a hosszas tábori élet sanyaruságai, a sok gond és búbánat a még akkor csak 35 éves s még rövid tiz év előtt is daliás szépségű férfit. Ha már most a longleati festményt, Schmeltzing A közigazgatási bizottság Bernáth Zoltán és Bradács Gyula hozzászólása után utasította a tan- felügyelőt, hogy ez ügyben a törvény által előirt kötelességét teljesítse és a ceholnyai g. kath. iskolaszék ellen a hivatalos címernek meg nem felelő helyen való alkalmazása miatt a rendőrkapitánynál tegye meg a feljelentést. A törvényhatósági m. kir. főállatorvos jelentette, hogy a ragadós száj- és körömfájás nemcsak megyénkben, de az egész országban erősen el van terjedve, úgy, hogy az ország más vidékeinek fertőzött- ségóhez viszonyítva, Ung vármegye állategészségügyi állománya kielégítőnek mondható. A sertésvész megszűnt, s a más betegség miatt forgalmi korlátozás alá vett községekben is a hatóságok a legmesszebb menő méltányossággal segítenek a törvényes szigorúságon. Végül az államépitészeti hivatal főnöke havi jelentésének végeztével részletesen beszámol azon nagyarányú tervekről, melyeket a vármegye útügyi politikája terén a vármegye alispánjával karöltve megvalósítani akar. Több közigazgatási és kihágási ügy elintézésével az ülés 12 órakor véget ért. Törvényhatósági bizottsági tagválasztások. Mint már múlt heti számunkban jeleztük, a törvényhatósági bizottsági tagválasztások f. hó 9-én tartattak meg és ugyanakkor közöltük 16 választókerületből az eredményt is. A többiekről most közöljük a tudósítást. Fenyvesvölgyi kerület. Szavaztak 183-an. Megválasztattak: Rochlitz Nándor 178, Homicskó János 167 (uj) és dr. Hadzsega Bazil 97 (uj). Szavazatot kaptak még: dr. Blazsovszky Miklós 81, Seyfried Károly 12 és Duliskovics Vladimir 4. Havasközi kerület. Szavaztak 199-en. Megválasztattak: Burdács János 197, Pásztor Sándor 196, dr. Blazsovszky Miklós 120 szavazattal. Szavazatot kaptak még: Matyaczkó Tivadar 78, Matyaczkó Nándor 2, Pukán Emil 2 és Krafcsik Gyula 1. Korláthelmeci kerület. Szavaztak 217-en. Megválasztattak : Zseltvay Gyula 203, Korláth Elek 122 (uj) szavazattal. Szavazatot kapott még Plotényi Jenő 114. Nagykaposi kerület. Szavaztak 65-en. Megválasztattak: Kusnyiry Gyula és Kis János 65—65 szavazattal. Pályini kerület. Szavaztak 87-en. Megválaszíat- tak: Szilágyi József és Bartéffy Lajos 87—87 szavazattal. Pálóci kerület. Szavaztak 38-an. Meg választatott Niemetz Gusztáv. Szerednyei kerület. Szavaztak 363-an. Megválasztattak: dr. Szabó József 263 (uj), dr. Kardos Lipót 253 (uj), Kende Mihály 249 és Buzinkay Gyula 224 szavazattal. Szavazatot kaptak még : Petrik Jenő 110, dr. Novák Béla 62, Kuzsel Ferenc 60, Perevuznik János 50, Kondor Fedor 2, Keszler József, Teltsch Adolf és Kuzsel János 1—1. Szobránci kerület. Szavaztak 225-en. Megválasztattak : Herskovics Ármin (uj) 148 és Szűcs István (uj) 134 szavazattal. Szavazatot kaptak még: Jeney Dániel 84 és Pásztor József 80. Szürtei kerület. Szavaztak 235-en. Megválasztattak : Sallay Gyula 137 és Somogyi Endre (uj) 120 szavazattal. Szavazatot kapott még: Rákóczi Ferenc 94 és Juhász István 60. Vinnai kerület. Szavaztak 76-an. Megválasztattak : Blazsek Géza 64 és Pajor Bertalan (uj) 47 szavazattal. Szavazatot kaptak még: Maurer János 40 és Hiavács János 1. Zalacskai kerület. Szavaztak 42-en. Megválasztattak: Sirola Károly 42, dr. Nagy Béla 42 és Pulchart Miksa 42 szavazattal. emlékérmét, az utóbb említett metszeteket s végül az ungvári képet egybevetjük, lehetetlen nem konstatálnunk, hogy e képek egy személyt ábrázolnak, a miből ismét természetszerűleg csak az következhetik, hogy az ungvári képen ábrázolt egyén Thököly Imrén kívül más nem lehet. E mellett szólnak még a Thökölyről fenmaradt egykorú személyleirások is, a melyekben Thököly Imre „magas, szőkehaju s bajszu, kérek- ábrázatu ifju“-nak és „szép, helyes termetű, gyönyörű veres és fehér orcáju, egy kevéssé ritkabajszu és barnahaju, kiálló és kövérszemü“-nek van rajzolva, a mi mind összevág képünk adataival. De a história adatai is állításunk mellett döntenek. A férfiú, a kit a kép ábrázol, török turbánt visel a fején, a mi megdönthetetlenné teszi, hogy közte és a törökség között valami szoros, benső kapocsnak kellett fennállani s mert a képen ábrázolt kosztüm a kép korát a XVII. század második felébe helyezi s végül, miután az ábrázolt alak kétségenkivül magyar ember, világos, hogy e benső kapcsot s ennek alapján a kép titkát a magyar történelem e korszakának az évlapjain kell keresnünk. S a történelem segítségünkre is jő e kérdésben. Thököly Imre mint 13 éves gyermekifju lesz földönfutóvá. 1670-ben kénytelen menekülni haldokló atyja mellől az árvái várból Lykavára s innét Husztra, erdélyi területre. Azt az időt, mely 1671-től 1678-ig terjed, Thököly még a közszereplés terétől távol, Apafy Mihály védelme alatt tölti Erdélyben s jóllehet Thököly már 1679-ben elfoglalja Lipót „drágaköveit“: a bányavárosokat, a bujdosók ügyét 1679-ig Petrőczy István, Teleki Mihály és Wesselényi Pál látják el. Thököly 1679-ben, mint 22 éves ifjú lép a szereplés terére, a mikor őt a krasznai gyűlés eredményeként Apafy Mihály „főgenerális képeként“ küldi ki a bujdosók közé. Thökölynek ekkor kezdődik fontos szerepe hazánk történetében s még ebben az évben elfoglalja Felső-Magyarország egy részét s 1680. jan.
