Ung, 1910. július-december (48. évfolyam, 48-73. szám)
1910-11-06 / 66. szám
66. szám. 8. oldal. bizottság magasabb rangú tagjai a III. oszt. váróterembe jutottat, mig mi közönségesebb halandók az I—II. osztályúban foglaltunk helyet. Büszkén is emlegette Deák Gyula szerkesztőnk : — De felvitte Isten a dolgunkat 1 Még felköszöntő is hangzott el, — bizonyára az első. a mit e falak visszavertek. Gaar Iván éltette gróf Sztáray főispánt, Hieronymi Pált, Uhlarik üzletvezetőt, Lőrinczy Jenő alispánt és általában az összes megjelent illusztris vendégeket. Pfeifer h. üzletvezető indítványára Kusnyiry Gyula kaposi főszolgabírót, — ki betegen fekszik Budapesten — táviratilag üdvözölték. Már hazafelé nem adtuk olyan olcsón és csak Ungváron állapodtunk meg, hol szakadó eső és kocsi- hiány fogadott bennünket. így aztán, kik nem akarták a kocsik órkeztét megvárni, — vagy az omnibuszba bepréselve, vagy annak bakján jöttünk be a városba, hogy este folytassuk az ünneplést. Bankett a Kaszinóban. Este 7 órakor az ungvári Társaskör nagytermében fényes bankett volt, melyen mintegy ötvenen vettek részt. Ugyanazok, kiket a műtanrendőri bejárásnál elősoroltunk és még ezenkívül társadalmunk számos előkelősége. A társasvacsora, — mely hét fogásból állt, — minden izében sikerült. A felköszöntők sorát Bernéth Zoltán kezdette meg, Hieronymi kereskedelemügyi minisztert éltetve. Utána Lőrinczy Jenő alispán az előbbinek agilis fiát, Hieronymi Pált, a mai bizottság elnökére emelte poharát. Hieronymi Pál állt fel ezután. Kijelenti, hogy különösnek érzi magát e kedves társaságban és köszöni a megemlékezést. Ő csak egy miniszteri rendeletet teljesített, — de az érdem azoké, kik e vasutat létesítették. A közgazdasági állapotok fejlődése és a vasút közötti viszonyt vázolja röviden. A közügyért való lelkesedés hozta ide őt is és kívánságuk ez, — meg már részint teljesedésbe is megy : az összekötő kapocs kiépitése.l (Lelkes éljenzés.) Poharát Ung vármegye közönségére és annak érdemdús alispánjára emeli. Berzeviczy István Uhlarik üzletvezetőt élteti, ki ezt megköszönve, lelkes szavakban kéri a jelenlevőket, kövessenek el mindent, hogy ez a fontos összekötő vonal mielőbb teljesen kiépüljön. Faur Kornél az ungvári hölgyeket, dr. Fehér Kusnyiry főbírót, dr. Siposs Aladár az építőket, Pap János pedig Földiák Gyula engedményes, a vasúti részvénytársaság igazgatójára emeli poharát. Ezután Földiák Gyula az ő kedves beszéd- modorával és meggyőző hangjával lelkesítette fel a vendégeket. Kijelenti, hogy mostani állapotában csakugyan csonka gyermek e vonal s ezért minden erővel törekedni kell, hogy ép gyermek váljék belőle. Ezt a tervet támogatni kell a vármegyének, de támogatni kell a kormánynak is. Ha kiépül, nem közönséges célja lesz. Magyarázza hadászati fontosságát, hisz ez védővonalat fog képezni az északkeleti felföld részére. Pedig ha nekünk félnünk kell valakitől, észak felől jöhet leghamarabb a veszély. Szóval ennek a közgazdasági cél mellett más egyéb titkos rugói is vannak. A vonal kiépítésével közgazdasági tényt teljesített és nyugodt lélekkel mondhatja, hogy nem a nyereségvágy vezérelte. Kéri, hogy továbbra is támogassák és akkor ez a vonal az ország egyik legfontosabb helyi érdekű vasútja lesz. Zugó éljenzés követte meleg és közvetlen szavait. Majd dr. Ország Jakab köszönti az ilusztris vendégeket. Eszterhay Károly, nagykaposi községi biró feltűnő értelmes és lendületes szavakkal köszönti az építést vezetőket, Tordai és Hermann főmérnököket, valamint Csukonyi mérnököt. Deák Gyula a Halász- testvéreket, Juhász Imre a vasutasokat, Weisz vasúti tiszt Juhász főnököt, Halász Ignác dr. Siposst élteti. Végül dr. Siposs Aladár kamarai titkár az ungvári sajtóra emeli poharát, méltatva annak fontosságát, — miért Deák Gyula mond köszönetét. De már ekkor a pezsgő is működött és a szónokok helyét Lányi Gyula foglalta el, kit zajosan meg is tapsoltak. A konyha is valóban elsőrendű volt, valamint a kiszolgálás is kifogástalan. Ez az est egyúttal megdöntötte azt a tévhitet is, mely szerint a Kaszinóban nem lehet sikerült estélyeket rendezni. Már jóval éjfél utánra járt az idő, a mikor oszladozott a társaság. Ki-ki másfelé, de kevesen — haza. Finálé. Másnap, — vagyis november 1-én — pedig kora reggel egy fütty jelezte, hogy az ungvári állomás egy elágazással gazdagabb, melyen már rendesen megindult a forgalom. VegTe hosszú vajúdás után. Hisz ez a mozgalom már eredeténél fogva is közismert. Már hányán kaptak “CT IsT <3rá építkezési engedélyt is, igy többek közt Fincucs, Biidöskuthy, Bernáth Dezső, majd Kóbor Simon, mig végre íöldiák Gyula pesti bankár nyélbe ütötte a dolgot. A vállalkozást a Magyar-Belga r. t. fináncirozta, a földópitményeket és a pályát pedig mint alvállalkozók, az ungvári Halász testvérek építették. Itt említjük meg, hogy a bizottság az átvételkor legnagyobb elismerésének adott kifejezést. Most pedig várjuk a folytatást . . . Mert addig nyugodnunk nem szabad 1 _________ P-Az iparosság ünnepe. Az ungvári ipartestület székházának felavatása. Ünnepe volt a városnak a múlt hó 30-án. Lélekfelemelő, gyönyörű ünnepe . . . Tulajdonképen egy testület összetartását, a testületi szellemet és az egyesülésben rejlő erőt ünnepeltük. Az ungvári derék iparosok akkor avatták fel a Varga-soron épült díszes otthonukat. Mennyi küzdelem, mennyi terv, mennyi lemondás, — mire e napot megérhették. De ma ott áll a kemény épület az Ung partján, a melynek minden köve hirdeti, hogy iparosaink megértették egymást, fejlődéskópesek és a jövőben is akarnak haladni — előre. Az ünnepségek lefolyásáról az alábbi tudósításunk számol be: Isteni tisztelet és felvonulás. Már kora reggel lázas érdeklődés volt észlelhető mindenfelé. Talpon voltak az iparosok és készültek a nagy ünnepre. Az utcák is sokkal népesebbek voltak, mert hisz vidékről is sokan jöttek el. De képviseltette magát a Kassai Kereskedelmi és Iparkamara is, a mi ismét egy lépéssel közelebb hozott bennünket a Kamara szivéhez. Délelőtt az összes felekezetek templomaiban ünnepi isteni tisztelet voit, melyen ki-ki vallása szerint, de testületileg vett részt. Féltizenegy órakor volt a gyülekezés az ipartestület régi irodája előtt. Valóban impozáns számmal vonultak fel az iparosok, kikhez természetesen még számosán csatlakoztak. Innét a testületi zászló alatt vonultak az uj otthonba. A díszközgyűlés. Valóban jól esett látni, hogy az ünnepen ott láttuk városunk legtöbb előkelőségét. Ott voltak: Gróf Sztáray főispán, Nehrebeczky György orsz. képviselő, Lőrinczy Jenő alispán, Hidasi Sándor tanfelügyelő, Benkő József apátplebános, Hampel kanonok, Komjáthy Gábor ref. pap és még számosán. A Kassai Kereskedelmi és Iparkamarát Siposs Andor Gyula elnök, dr. Siposs Aladár titkár, Balló Ferenc és Kissváry Sándor kamarai tagok képviselték. A gyűlés a tágas közgyűlési teremben folyt le. A „Himnusz“ nyitotta meg, a mit az ungvári dalárda adott elő. Utána Flach Jakab elnök megnyitotta a gyűlést és felkérte a kamarai elnököt a felavató beszéd elmondására. Siposs Gyula határozottan jó szónoknak bizonyult. Az emberi lélek mélyén — mondá — legrégebben élő érzések egyike az, a melylyel védelmet, enyhet nyújtó hajlékra vágyakozunk, a melylyel a házhoz ragaszkodunk s szeretetünkbe foglaljuk az összetarto- zókat egyesitő tűzhelyet. Ezek az ősi érzések azok, a melyek minden korszakban ünneppé avatták az uj hajlók elfoglalásának, a házi tűzhely lángja első fellobbanásának napját, ezt érezhették több mint ezer évvel ezelőtt, a honfoglalás nagy művének első diadalünnepét e város falai tövében ünnepelt honfoglaló őseink — s ón azt hiszem, mi ugyanezekkel az érzésekkel léptük ma át e háznak küszöbét, hogy a régi tiszteletreméltó szokáshoz híven ünnepélyesen adjuk azt át nemes hivatásának, állandó rendeltetésének. Az ón lelkemben ennek az órának hangulata az ábitatig fokozódik . . . Kijelenti, hogy ünnepe ez a kézmű iparosságnak, a munkás polgárságnak, az építőknek, — de ünnepe az egész városnak. Kiemeli az ungvári iparosok összetartozását, kik szakítottak a régi széthúzás átkával és megcáfolják azokat, kik a lélekharangot kongatják a kézműipar felett. Ez az ünnep összekötő kapocs a kézműipar évezredekre visszanéző és még hosszúnak ígérkező jövője között. Az ungvári iparosság körében pedig a szeretetnek kell fakadnia ennek nyomán. A szeretet házának tekintsék ezt a hajlékot. Tisztaságán, becsületén foltot nem tűrve, állják mindig körül a kartársi szeretet oltárát az iparosságnak legnemesebbjei, azt az oltárt, a melyen egy nagy család összetartozandóságának soha el nem halványuló érzésében olvad össze a lelkek hevének, nemes indulatainak szinaranya. Ezzel legyenek üdvözölve az uj hajlékban, a melyet nevükben ezennel átadok rendeltetésének. Vegyék azt át, vegyék át azzal az erős fogadalommal, hogy becsületben megtartják, minden támadással szemben megvédelmezik, melegét szeretettel ápolják, mindig átérezve, hogy Önök annak a magyar kézműiparnak hagyományait őrzik s jövőjéért fáradnak, melynek egy évezredes történelmi múltján a mai generáció van hivatva fölépíteni egy még dicsőbb uj ezredévnek jövőjét. Ebben segítsen bennünket és utódainkat e házban és e házon kívül az Isten: közös édes anyánk, édes magyar hazánk javára 1 — fejezte be szavait. Zugó éljenzés tört ki a nagy lendülettel elmondott beszéd nyomán. A gyűlés a „Szózat“ éneklésével véget ért. Utána a vendégek a székház belsejét szemlélték meg, mely nagy arányaival valóban impozáns. A tósztok ideje. Délután 2 órakor 150 teritókü bankett volt a szépen feldiszitett teremben. A harmadik fogás után Lőrinczy Jenő alispán a királyra emelte poharát, melyet a vendégek állva hallgattak végig. Siposs A. Gyula Hieronymi kereskedelmi minisztert köszöntötte. Harmadikul Flach Jakab ipartestületi elnök köszöntötte a megjelent vendégeket. Nehrebeczky György az ungvári kerület orsz. képviselője hosszabb és tartalmas beszédben az ország közgazdasági helyzetét ecsetelte. Vagyonosodás és jólét biztosítják a jogot. Az ipartörvóny megalkotásánál előzőleg iparosok véleményét kell meghallgatni. Áttér a munkásbiztositó pénztárak revíziójára, majd az iparos szakoktatás és szociális munkakórdósre. Hiszi, hogy nemzeti nagylétünket elérjük és ebben az iparos osztály becsületére válik az országnak. Ungvár város derék iparosaira emeli poharát. Zala József az ipartestület vezető embereiről, Flach Jakab elnök és Lipták József alelnökről emlékezett meg. Pap János a kamarai elnököt, dr. Siposs Aladár Lőrinczy Jenő alispánra emelte poharát, mig dr. Mocsári Miklós városi tanácsos a polgármester nevében emlékezett meg a nap jelentőségéről. Őszinte hangon beszélt Mihalics János kovácsmester az ungvári iparosok szomorú helyzetéről; főleg a Japán-kávóház és a konkurencia ellen kelt ki. Gyönyörű és magas szárnyalásu beszédet mondott Benkő József apátplébános, a ki teljesen föllelkesítette a jelenvoltakat. De nem maradt mögötte Komjáthy Gábor, ref. pap sem, ki gyönyörűen fejtegette a felekezeti türelmességet. Beszéltek még Hámos Béla ügyész, Balló Ferenc kamarai tag és JSczik Miklós. A bankettről táviratilag üdvözölték Hieronymi kereskedelmi minisztert, a ki a következőkben válaszolt: Flach Jakab ipartestületi elnök ur Ungvár. Az ungvári ipartestület házának és otthonának felavató-ünnepólye alkalmából küldött szives távirati üdvözletüket őszintén köszönöm és melegen viszonozom. Hieronymi. Felolvasás és — tánc. Este 7 órakor dr. Siposs Aladár kamarai titkár tartott az uj ipartestületi otthonban felolvasást a kézműipar fejlesztésének eszközeiről. Reámutatott a kézműipar jelentőségére a múltban, helyzetére a jelenben, 8 arra, hogy megtartásának és fejlesztésének — különösen nálunk, hol az 1900. évi statisztikai adatgyűjtés alkalmával az összeszámolt 469,559 ipari üzem 99 és fél százaléka kisipari üzemnek találtatott — nem csupán iparpolitikai, hanem fontos társadalmi probléma is. A gyáripar erőteljes fejlődésével szemben igen sok téren hátrányos helyzetbe jutott kisipar mindenesetre támogatásra szorul s méltán tarthat igényt arra, hogy segítségére siessenek az illetékes tényezők s módot adjanak neki, hogy az újabb ipari fejlődés során mindinkább nehezedő harcára kellően tudjon felfegyverkezni. Az eszközök, melyek ennek biztosítására alkalmasak, különbözők, a főirányok azonban a kisipar fejlesztésének terén a következők : az általános műveltség, a szakképzettség és kereskedelmi szellem gyarapítása, a technikai fejlesztés, a szövetkezeti eszme ápolása és a tanoncnevelés kérdésének megoldása. Ezeket egyenkint tárgyalva fejtegette az általános műveltség, a szakképzettség jelentőségét az iparban. Ismertette azokat az intézményeket, mely fejlesztésének célját szolgálják s a melyek között előtérben a szakiskolák és a különböző tanfolyamok állanak. A technikai fejlesztés eszközei között foglalkozott a gépadományozások rendszerével nálunk és Ausztriában s a segédgépek alkalmazásának jelentőségével a különböző jellegű iparágakban. Kiemelte a technológiai I iparmúzeum tevékenységét, kifejtette a gépkiállítások
