Ung, 1910. július-december (48. évfolyam, 48-73. szám)
1910-10-23 / 64. szám
48. évfolyam. — 64. szám. Megjelenik minden Tftsárnap. Ungvár, 1910. október 23. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra Egész évre . . 8 K j Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K j Egyes szám , 20 f. Amerikába: Egész évre ........10-60 K „Ung vármegye Hivatalt»» Lapjával együtt Egész évre 12 K — Félévre ....OK Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként meg- lelenlk minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“ mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér. A nyilttér és a hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatali telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő : Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-sö szám. BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő : DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. mert egyik gondolat szüli a másikat: a gyengébb az erősebbet, a kevésbbé jó a jobbat. Folyó év október 16-án Ungvár városának tanácskozó termében megjelent négy mészáros polgártárs, a város alkapitánya, orvosa, iparhatósági tanácsosa, ügyésze s a ki a dolgot kezdeményezte, a törvényhatósági állatorvos és e sorok Írója egy kis tanácskozásra azon szándékkal, hogy a közélelmezés ügyében nézeteiket kicseréljék s ha tudnak, helyes útra tereljék a hatóság figyelmét a húshiány megszüntetését illetőleg s váljon indokolt-e Ungváron a hús árának folytonos emelése? Elismerés illeti Ligeti Leo törvényhatósági állatorvosunkat első sorban, a ki, úgy látszik ezt a szükkörü értekezletet megpendítette s a ki higgadtan és tudással az ügyet megvilágította; elismerés illeti a városnak megjelent négy tisztviselőjét is. Szép volt, hogy legalább négy mészáros polgártársunk megjelent azon, ha már a többi nem tartotta érdemesnek és szükségesnek a megjelenést. Sajnosán kellett látnunk, hogy a városi állatorvos nem volt ott, de nem volt ott több oly városi tisztviselő sem, a kinek ott lett volna a helye, mert a város lakosságának igen fontos ügyei — kit érdekeljenek első sorban, ha nem őket? A rendőrkapihíiyt a kegyelet beteg apósának ágyához szólította. Mi is történt azon a kis értekezleten ? Ligeti Leo a húskérdés ügyében teljes tárgyilagossággal világította meg a közélelmezésnek ezen nagyfontosságu ágát. Az ő és Markovszky alkapitány hivatalos adatai nyomán sokat tudott meg ez a kis értekezlet, melynek kiemelkedőbb mozzanatai a következők: Nem egészen négy hónapon át Ungváron a hús ára 48 krról felszökött 70 krra, indokolva alig, de felszökött. A mészárosok a húsdrágulást rendesen a cselédek utján hozzák köztudomásra legtöbbször, be sem várva az illetékes városi Tanácsnak erre nézve a helybenhagyó vagy legalább tudomásul vevő határozatát. Szó sincs róla, a marha ára erősen emelkedett, a kinálat kisebb mint a kereslet, a mészárosok sem dolgozhatnak veszteségre több oknál fogva, de hát mindenben rendnek kell lenni s igy a városi Tanács helybenhagyása nélkül a mészárosok sem intézkedhetnek derüre-borura, három napról — három napra önhatalmúlag — nem egyszer összebeszélve talán! Csodálatos, hogy a városi Tanács tűri az ilyesmit? Még sajnosabb, hogy a városi Tanács nem foglalkozik állandóan ezzel s nem figyeli éberen a közélelmezés minden mozzanatát! Ez- elsőrangú szükség ! Máskülönben szabadjára hagyva a dolgokat, egy város közönségét meg lehet károsítani lépten- nyomon, sőt ki is éheztetni, ha a közvetítésnek van hozzá elég merészsége. E sorok Írója még júniusban a városi képviselőtestületben fölhozta a húskérdést; fölhívta rá a rendőrség figyelmét, hogy a közvetítő kereskedés évek hosszú sora óta a Radvánci- és Kaposi-utcák végén korán reggel összevásárolja az apró-marha túlnyomó nagy részét s azután ő szabja meg az árakat és fölfelé szökteti. Ez az elfajulás divatos és honos most is. Nem kell hozzá csak 1—2 hónap, az ellenőrzés megcsappan s a visszaélések ismét megújulnak. Visszatérve a hús árának emelkedésére, kitűnt az értekezleten, hogy Ungváron a hús kilója tulajdonképen nem 70 kr. de 80—85 krnál is több nem egyszer, mert harmadfél kiló hús helyett ha a vevő nem egyszer csak két kilót kap, úgy az mesésen emeli az árakat. No még milyen az a hús, alig lehet megrágni. Kimérhetnek itt igen sokat olyasfélét is, a mit Ligeti Leo szerint csak hatósági mészárszékben kellene és lehetne kimérni, a mi föltétlenül szabályozná a hús árát. Érthetetlen, hogy miért fázik a városi hatóság a hatósági mészárszék fölállításától ? A törvény megkívánja, tehát meg kell lennie, mert a városnak nem lesz kára benne s mert A közélelmezés és a húsdrágaság. Irt» Blftiiár Ödön. Az aviatika után a húskérdés azon erősen előtérbe tolult téma, mely csaknem háttérbe szőrit minden egyebet s melyről napnap után úgy a fővárosi, miként a vidéki lapok legtöbbje hosszan s nem egyszer aggodalmat keltő módon emlékszik meg. Az első örökös izgalomban tartja a képzelőtehetséget, a másikhoz millióknak és millióknak legközvetlenebb érdeke fűződik s oda kapcsolódik a közélelmezés mindenkit érdeklő kérdéséhez, váljon a polgárság, a szegény nép egész tömege mily módon tudjon emberségesen megélni, hogyan és mily intézkedések révén jusson táplálékához és ha lehet, emberséges áron ? Az élet megmentése és fentartása a legelső ; az okszerű táplálkozás a nemzetek ereje, vagyona és mindene s csak azután jön a ruházkodás, lakás, jó ivóviz stb. Igaz, azok az irtóztató és könyörtelen korok eltűntek, a mikor a milliók szennybe és piszokba merülten rakásra hullottak az éhségtől s e korokat a mai idővel egybevetve : az emberiség sorsa javult. Az is igaz, hogy igen sokan közölünk vágyaik szertelenségében; a kiválasztottakat utánozva óhajaik fékezhetlen- ségében mértéket nem tudnak tartani, egymáson akar túltenni gazdag és szegény s ezáltal rohanva sietünk mint szegény ország gyermekei egy igen erős összeomláshoz, a mely végzetes is lehet. Ez azonban mint tünet — csak mellékesen tartozik a felvetett kérdéshez. E lapok igen tisztelt kiadója igen szellemesen jegyezte meg társalgás közben, hogy újságcikkekkel a húst olcsóbbá nem lehet tenni s ma-holnap több lesz a cikk, mint a kimérés alá kerülő hús. Mindamellett gondolatokat a nagy nyilvánosság elé hozva, eszméket kicserélve használhatunk minden ügynek, Múlt és jelen. Irta Kovássy Elemér. Félve emlékszem ti reátok, Lázas, homályos, rémes álmok: Álmot elűző valóságok. Szivem üres volt, lelkem szegény, Az ég szakadt rám, azt képzelém: Azt hittem és úgy érezém. Jővőmről meg ezt gondolám, Sötét, sivár lesz, rideg magány: Reményim sírja, bú óceán! De jött a megváltás hajnala, S vele Jó hitves, jó anya : Te vagy az, éltem angyala. S most, ha gyermekeimet csókolod, Szép sötét szemed meg rámragyog : A legboldogabb férj én vagyok 1 A modern leány. Irta Stella. Erősen tűzött a szeptemberi nap forró sugara a kis fürdőhely árnyas fáira. Még hét órakor is olyan tikkasztó volt a hőség, hogy a sétányra senki ki nem jött. Utolsó melegét adta ki a nap, mint a vénülni, el- hervadni készülő asszony és leány, a kiknek egy szerelmük sem olyan forró, lángoló, szenvedélyes, mint az utolsó. Az utolsó, a mely után nem jön semmi, csak nagy, elpusztító szenvedés, vagy csöndes, lemondó, megnyugvást találó feledés és nyugalom. A fürdősétányon túl, az erdőszélen, egy pádon ül egy leány. Könyv van a kezében, de nem olvas. Napernyőjével cirádákat rajzol a homokba, a melyek kacs- karingós, néha szögletes vonalai mosolygásra késztetik. Majd különböző betűket ir a homokba a szerint, a mint egyik-másik név eszébe jut. Nem veszi észre, hogy a háta mögött milyen élénken figyeli mulatozását egy fehér vászonruhás fiatal ember. Úgy látszik, a szemek delejes tüzének mégis van hatása, mert a lány megérezte a fiatal ember erős tekintetét, hátranézett és elárulva, zavartan, mintha tiltott dolgon érték volna — felugrott. — Nem tudtam, hogy valaki áll a hátam mögött — szólt. — Ezt annyival is inkább gondoltam, mert különben rajzolta volna tovább a szeszélyes vonalakat s nem tért volna át a betűkre, a melyekről de nagyon szeretném tudni, hogy kinek a nevét jelezték? — Mért óhajtja ezt tudni ? — kérdi kacérul hátravetve turbánosan fésült szép fejét a lány. — Megmondjam? Nos hát azért, mert kiváncsi vagyok, mi rejtőzik egy ilyen okos, modern leány gondolatában, mint a milyen maga is, Ilma. Jól tudja, ismerem a nőket. De azt hiszem, az átlaglányok leikébe nem nehéz belelátni még egy rossz emberismerőnek sem. Az átlaglányok lelke ugyanis olyan sima, mint a viz felülete, a tiszta vizé, a melyben könnyű szerrel meglátja az ember a legmélyén fekvő dolgokat is. Mig a magafajtáju lányok leikébe, mint a háborgó viz fenekére, nehéz belelátni. — Téved, Rápolti. Ha a viz háborog — hogy a maga hasonlatával éljek —, felszínre hoz mindent, a mi benne van. A mi, mondjuk : modern lányok lelke, ha forrongásban van, elárul sok mindent, a mit rendes körülmények között nem igen szeretne az emberek tudomására hozni. Am mindezek dacára distiDgváljunk. Nézze, milyen is egy modern lány. Majd elmondom. Magamról beszélek, de azt hiszem, minden úgynevezett modern lányról szólok. Hallgasson ide, Rápolti. fin nem vagyok modern, a milyennek maga, a környezetem és mindenki tart. Én hagyom e hitükben őket, pedig tévednek. Nagyon tévednek. Csak mutatom, hogy modern vagyok, mert igy érdekesebb. És ón érdekes akarok lenni, mert férjhez akarok menni. Látja Rápolti, milyen szerencsés maga. Ä kíváncsiságát hamar kielégítem. Forrong, lázong a lelkem és érzem, hogy el kell valakinek, el kell mondanom magának, hogy vannak percek, a mikor gyűlölöm, majdnem utálom magamat. Hogy azokat a bájos, leányos, fehér érzéseket, a melyekkel telve van a lelkem, a szivem legmélyére temetem és játszom a blazirt, a cinikus, a modern jukker leányt csak azért, mert maguknak, a férfiaknak igy tetszem. Mert igy vagyok érdekes. S mert igy remélhetem, hogy valamelyikükre nagyobb hatást teszek és kegyes lesz engem feleségül vonni. Engem, a hozománynólküli, jómódhoz szokott, szegénységet nem ismerő s azzal megismerkedni nem akaró leányt. — De, Hina I Lapunk mai száma 8 oldal.
