Ung, 1910. július-december (48. évfolyam, 48-73. szám)
1910-07-03 / 48. szám
2. oldal. UNO48. szám. folytán szálltak sikra és nem egyszer ontották vérüket önző érdekek szolgálatában. Sőt a par excellence szabadságharcok is többnyire egy osztály, az uralkodó osztály érdekében folytak le és a harc eredménye egy osztálynak alapozta meg hatalmát. A politikai pártküzdelmekről, melyek névleg szintén elvekért, eszmékért folynak, nem is kell beszélni, hiszen szemünk előtt alakulnak ki a tanulságok. Hagyjuk tehát az önzetlen küzdelmet. A XX. század nem enged semmi gazdasági előnyt kihasználatlanul és ha egy bánya, vagy egy részvénytársaság konjunktúrái óriási vagyont szülnek, még inkább megérdemlik az anyagi eredményt a haladás szolgálatában állók. Ne nézzük le tehát a pilótát, ki 500 koronáért visz fel bennünket egy légi útra. Igaza van, mert nélküle öt millióért sem lennénk a levegő szárnyain. Viszont egy uj és meglepően merész vállalkozás, melynek mérlegében van az emberi élet is, megérdemel nagy vagyont. A pilóták üzletemberek is, kik a konjunktúrákat jogosan használják ki. De nemcsak üzletemberek. Hiszen az, a mi a nézőt izgatja: a vér és esetleges halál, tehát a tömegnek ősrégi izgató szere, az ő gondolatában is ott lappang. Egy cirkuszi halálugró is ezer koronákat kap egy előadásért és ezren lesik lázas izgalommal, lesz-e baj, vagy nem ? Pedig az ő tettük semmiesetre sem hősi tett és legkevésbbé produktio Ellenben a pilóta feltétlenül hős amellett, hogy üzletember, merészsége produktio és kiomló vére termékenyít. Az eszmékért küzdés, a nagyszabású cselekvés tehát csak egyik oldala az üzleti érzéknek; de nem áll vele ellentétben. A pilóta szemében pedig joggal ott rezeghet a meghatott halálsejtelem, a tragikum és fenség. Ma még a repülés nincs megoldva, mert az elemek, a szél és vihar kigunyolják az emberi észt. De az úttörőket millió mértföld választja el az Ikarosoktól és az ő nyomukban már ott jár a tökéletesedés. A technika másirányu fejlődései, az orvosi és egyéb tudományágak pedig napjainkban nagy lépésekkel haladnak előre és előrevetik fényét egy boldogabb jövőnek, melynek története nem a királyok és népek mészárlásának eseményeit tárja elénk, hanem melynek hősei Edisonok, Ehrlichek és Wrightek, és melyben az uralkodó eszme nem osztályok nyomorának küzdelmei, hanem az emberiség boldogulásának kiegyenlítése lesz. Napjainkban dúl a tudományos és szociális harc, az uj evolúció, és rövidlátás volna, ha vakon élnők bennük állati életünket. Sok szeme van az emberiségnek, sok szemén van hályog, melyet le kell operálnunk, hogy lássunk tisztán, bátran, tudjuk, hogy vagyunk, és higyjük, hogy nem vagyunk, de leszünk. Rögtön kipárolgott belőlem ruindon prédikáció és főtt a fejem a szürettől. Először is igyekeztem a cipőmtől megszabadulni. Leültem a kert mellé és elkezdtem jajgatni: — Eredj csak előre Pisze, — igy becéztem nővéremet — majd megyek én is. De nagyon éget a cipő. — Megállj, megmondom mamának, hogy nem emelted föl a szoknyád, mikor leültél — szólt ő és ellibegett. Egy-kettőre lerángattam a cipőt, boledugtam a harisnyát, összekötöttem a pertlit. Keresztülvotettem a vállamon és úgy futottam a Pisze után. Hogy milyen hatást szült megjelenésem, arról nem beszélek. A néni rögtön nem Ígérte meg az uzsonnát, hanem ígért ehelyett mást. Az én önérzetem mindezt nyugodtan hagyta. Dúlt bennem a szüret. — Pisze, gyere csak — szóltam testvéremnek. Tudod, hogy Kis Gábor Laciék szüretelnek ? Addig sugtam-bugtam, mig rávettem, hogy menjünk ki a szüretre. Elszöktünk egyenkint a vendégségből. Aztán U8gyó a szüretre. — Csakhamar lerepült a kalap is a fejemről. Kihúztam a hosszú rongyot. Belegyömöszöltem a cipőket a kalapba. Vettem a hosszú rongyot és odakötöztem az egészet a gyomromra. Hogy lássam mindig, megvan-e? Kis Gáborékat meglepte hivatlan és váratlan megjelenésünk. De aztán nem törődtek velünk. Pisze jóllakott szőlővel. Hallgatott, a mig evett. De aztán leült egy fa alá és piszegett. Én elememben voltam. Fáról le, fáról föl. Szőlőt azt annyit ettem, hogy utóbb Lewandowski István ünneplése. — Az arany-érdemkereszt átadása. — A tanítói állásnak a megbecsülését látja mindenki abban a kitüntetésben, a melyben Lewandowski Istvánt, az ungvári iparos- és kereskedő-tanonciskola igazgató-tanítóját érle az arany-érdemkereszt adományozásával. Ismétlésekbe kellene esni, hogy ha Lewandowski Istvánnak, a magyar és lelkes lanitó mintaképének, az érdemeit e helyen újra elsorolnék. Tanítói jubileuma alkalmából kimerítően ismertettük azokat az érdemeket, a melyek Lewandowski István nevével össze vaunak forrva. Az arany-érdemkereszt átadása junius 29-én d. u. ment végbe lelkes ünnepség keretében. Nagy jelentőséget nyert az ünnep azzal, hogy gróf Sztáray Gábor főispán személyesen adta át az ünnepeknek az érdemkeresztet. A r. kath. fiúiskola egyik termében, a hol az ünnepség lefolyt, nagyszámú közönség gyűlt össze. Megjelentek a főispánon kívül: Benkő József apát- főesperes, Hidasi Sándor kir. tanfelügyelő, Blanár Ödön főgimn. tanár, a tanonciskola felügyelőbizottságának elnöke, dr. Fibiger Sándor és Medreczky István főgimn. tanárok, Pap János, Deák Gyula és Takács László igazgatók, Szentkereszty Tivadar és Sváby Dezső kir. s. tanfelügyelők, Gulácsy István városi pénztáros, dr. Tüchler Sándor a Népbank igazgatója, Flach Jakab az ipartestület elnöke, dr. Kerekes István orvos, az iparos- és kereskedő-osztályból többen. Az ünnepséget Blanár Ödön, a tanonciskola felügyelőbizottságának elnöke nyitotta meg lelkes szavakkal. Azzal kezdte meg beszédét, hogy a mai nagy nap sugarában részt óhajt venni a város minden la- kósa, a kiben hazafias szív dobog. Találóan mutatott rá azokra az érdemekre, a melyeket a becsületes lon- gyel nép köréből hozzánk szakadt Lewandowski István szerzett. A szónok köszönetét fejezte ki vármegyénk főispánjának a kitüntetés kieszközléséért (hosszas éljenzés), — Benkő József apát-főesperesnek, a ki Lewandowski tevékenységét éber figyelemmel kisérte, — Hidasi Sándornak, Ung vármegye munkás kir. tan- felügyelőjének, a ki az igazi népnevelőt fel szokta merni. Blanárnak éljenzéssel fogadott beszéde után a tanulók a Himnuszt énekelték. Ezután gróf Sztáray Gábor főispán emelkedett szólásra. Őszinte örömmel kívánta, hogy az ünnepelt megelégedésben, osaládja boldogitására még sokáig éljen. A közönség lelkesen ünnepelte a főispánt is. Benkő József apát-főesperes, mint a r. kath. iskolaszék egyházi elnöke üdvözölte Lewandowskit, a ki mindenkor dísze volt az iskolának. Különösen kiemelte az ünnepelt eredményes működését, szilárd jellemét ós a tanulók iránti szeretetét. Hidasi Sándor kir. tanfelügyelő meleg szavakat intézett az ünnepelt igazgató-tanítóhoz. Tartalmas beszédében hivatkozott arra, hogy azt a tanítót, a ki lelkesedéssel munkálkodik, előbb vagy utóbb eléri a le kellett oldoznom gyomromról a pakkot, mert nem bírtam . . . Pisze végre is addig piszegett, hogy hazaindultunk. Engem rossz előórzetek kezdtek bántani. — Tudod mit Piszikém, te majd bemógy előre és megmondod, hogy ne bántsanak. Eleinte vonakodott, utóbb mégis csak rávettem. Alighogy betette a lábát Pisze, gyanús csattanások hangzottak ki. No nekem sem kellett több. Usgyé, föl a szénapadlásra. Beleástam magamat az illatos szénába. Ott kuporogtam, végre elaludtam. Estefelé ébredtem föl. Kimásztam a padláslyukon. Láttam, hogy nagy lótás-futás van az udvaron. Apám épp akkor bocsátkozott a kútba egy hosszú csáklyával. Anyám sírva tördelte a kezét: — Édes göndörbáránykám, biztosan odafult. — Tyhü! most lett csak igazán melegem. Lesz ne mulass, lesz szüret, csak előkerüljek. Ezer félelem közt kecmeregtem le a padlásról ós mint a macska, a fal tövéhez lapulva, csúsztam a kis kőfalig. Ez a kis kőfal lett a végzetem. Ugyanis a mi és a szomszéd ház közé volt építve. Alacsony volt, köny- nyen rámásztam. Aztán ha mifelőlünk kerestek, átcsúsztam. Ha arról kereslek, visszacsúsztam. Egyszer aztán kerestek mindkét felől ós ott maradtam a kerítésen ülve . . . Lekaptak. Bevittek ... Itt aztán jött a bús tragédia. Erről ne beszéljünk . . . Ilyen bájos történetek szép számmal fordulnak elő az ón múltamban. De ón mégis lehajtom fejem és könnyes szemmel gondolok gyermekkoromra, a mely ott játszódott le az ódesvizü folyó partján . . . kitüntetés. Kívánja, hogy Lewandowski azzal a szeretettel folytathassa munkáját, a melylyel eddig végezte. Üdvözölte végül Levandowskit Takács László az iparos- és kereskedő-tanonciskola tanítótestületének, a vármegyei Tanitó-Egyesület és az ungvári két áll. iskola tanítói nevében. A sok, lelkes üdvözlő beszédre válaszolt Lewandowski. Hódolattal fogadja a kitüntetést ós kívánja, hogy Ő Felségét, a magyarok legalkotmányosabb uralkodóját az Isten sokáig éltesse. Igyekezni fog kiérdemelni a további bizalmat. Hálás köszönetét fejezte ki végül gróf Sztáray főispánnak, Benkő apát-főesperesnek ós Hidasi kir. tanfelügyelőnek. A tanulók éneke után Blanár néhány befejezőszót mondott, végül a Szózat eléneklésóvel a lélekemelő ünnep véget ért. Színház. (p) Palágyi Lajos junius 30-ával befejezte az egy hónapra terjedő színházi szezont. Julius 1-ón volt még a karszeraólyzet jutalomjátóka és ezzel a szinház kapui végleg bezáródtak. Ott, — a hol még néhány nappal ezelőtt a valóban elsőrangú társulat annyi derűt és elragadtatást váltott ki a közönségből, — csend honol, önkénytelenül eszünkbe jut, vájjon milyenek lesznek az utódok, meg fognak-e felelni a mi bizony nagyon is intelligens közönségünknek. Mert Palágyi valószínűleg végleg búcsút mondott Ungvárnak. Várjuk tehát az utódot. Igaz, hogy a leendő direktorok lenni vagy nem lenni-je fölött a szinügyi bizottság mond ítéletet, de a pártfogást, a legfontosabb részt, — a közönség nyújtja. Annyit megmondhatunk előre, hogy gyenge társulat ne is próbálkozzék Ungvárral. Palágyi társulatával minden tekintetben meg voltunk elégedve. Oly magas színvonalon állott, a mit vidéki társulatok közt keresvo-karesni kell. Tagjai, egykét kivétellel, elsőranguak, műsora élvezetes, változatos ós iniudig lépést tartott a legújabb darabokkal. A sok jó tag közül kinek nyújtsunk elsőbbséget, szinte bajos megmondani. A drámai darabok igazi mély művészetében feltétlenül Palágyi Lajos az első. Felejthetetlen alakításokat nyújtott ő az ungvári közönségnek. Viszont az operett-személyzet közül magasan kiemelkedik Kormos Ilonka és Falussy István. Utólérhetet- len az ő művészetük. Hang dolgában Fehér Olga vezet. Báthory Elza játéka is kifogástalan ; szép jövőre tarthat igényt. Kitűnő szubrett Kovács Lili, igszán kár, hogy hangja tönkremenőfélben van. Visszatérve a drámára : Vécsey Ilona minden kritikán felül áll. Kár, hogy oly ritkán volt alkalmunk művészetében gyönyörködni. Szohner Olga, rutinirozott színésznő, ki minden szerepét teljes sikerre vitte. K. Papp Etelka is beváltotta, a mit tőle vártunk. Breznay Anna és Kovács Fanny is teljesen megállották helyüket. A. Nagy Vilma nem elégítette ki teljesen az igényeket. A férfi-személyzet közül különösen ki kell emelnünk három teljesen kiforrott erőt, kiknek művészete kétségtelen és minden alakításukkal a legnagyobb megelégedéssel találkoztak. Doktor, Borbély és Somiár ezek. Utóbbi ugyan, legnagyobb sajnálatunkra keveset játszott. Fodor Oszkár igen intelligens színész. Sarkadi kiváló kómikus, kire sokáig fog visszaemlékezni közönségünk. Qyenis is, — mint uj tag — igen előnyösen mutatkozott be. Sz. Nagy Imrének jó hangja van. Pont. Majdnem kimaradt Stella Gyula, a hősszorelmes, kiről csak a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozhatunk. Siklósi Lajos, — szerencsére — csak az előzetes jelentésben volt lírai szerelmesnek jelezve. Mint epizódkómikus megállta helyét. Neményi többnyire titkári teendőkkel volt elfoglalva. A karból különösen kiemelendő Seríőzy Ilonka, Rózsahegyi Ilonka, Kerekes Jenő, Szilágyi Ödön és Kállay Károly. Az elmúlt héten a legváltozatosabb műsor ment. Pénteken egy francia társaság kissé közönséges vig- játéka, a „Baridán szamara",— szombaton a nagy sikert aratott „Trenck báró“ operett, — vasárnap Fali Leo gyönyörű zenéjü operettje, „Az elvált asszony“, — hétfőn bizony gyenge előadásban a „Szókimondó asszonyság“, — kedden Bertha Henrik „Szép gárdistába, — szerdán „Luxemburg grófja“ ötödször, — csütörtökön bucsúelőadásul angol vígjáték ment, Barrie-nek „Amihez minden asszony ért“, cimű darabja, melynek előadását jobbnak képzeltük. Pénteken a karszemélyzet jutalomjátéka ment, a „Lili“ igen szép ház előtt. Végül nem hagyhatjuk szó nélkül a kiváló rendezéseket. sem, a mit Palágyi, Doktor és Sarkadi látott el kiváló szakértelemmel. Dicséret illeti a 66. gyalogezred zenekarát is.
