Ung, 1910. január-június (48. évfolyam, 1-47. szám)
1910-01-05 / 2. szám
48. évfolyam. — 2. szám. Ungvár, 1910. január 5 Előfizetési feltételek: Ce.k u Upr. Egész évre . . i2 K I Negyedévre . 3 K Félévre .... 6 K j Egyes szám . 12 f, Amerikába: Egész évre ...............17 K „Un* várni«.ye Hlv.t.lo. I,»|»J»“-v»l egész évre 16 K — Félévre . . 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U ii g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Hirdetések ágy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba. Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nylittér soronktnl 40 fillér A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám 11. AZ UNO MEMYEl GAZDASÁGI KGTESPlET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-ső szám. Legyen uj irány a pénzintézetekben! A magyar nemzet jövője a magyar pénzintézetek kezébe van letéve. A három év előtti nagy pénzügyi válság megrázkódtatta Európa és Amerika gazdasági pilléreit és az existen- ciák tízezreit döntötte nyomorba. Fejünk fölött elvonult a nagy vihar, kárt is csinált, de a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem, hála egészséges alapon nyugvó pénzintézeteinknek, nagyobb rázkódtatás nélkül tért vissza a normális mederbe. A külföld visszadobta értekeinket, de pénzpiacunk felszívó képessége, nagyobb árfolyamveszteség nélkül, mindent befogadott. Ez a korszakos válság bizonyította be a hazai pénzpiac egészséges voltát! A magyar bankokban és takarékpénztárakban felhalmozott tőke milliárdokra tehető. Eddig, a magyar nemzet faji jellegénél fogva, a tőke is konzervatív. Csak a földbirtok az az alap, a mely szilárd bázisa hitelünknek. A személyi hitel, az iparos és kereskedő becsületébe, szorgalmába, munkálkodó képességébe vetett hit nem képezte a hitel alapját; nem képezi, sajnos, ma sem. Pénzintézeteink vezetősége még a legtöbb helyen a régi iskolákból került ki. A pénz nálunk egy magasabb érték és nem tekintik árunak, mint a\ iparos a\ ő termelvényeit, nagy a kereskedő a portékáját Mig a kereskedő, vagyontalan, de tisztességes embereknek szívesen nyújt hitelt, — a bank rizikó nélküli teljes vagyoni fedezetet keres inkább és megmarad a visszleszamito- lás keretei mögött, de a pénzzel nem kereskedik, nem támogatja a szegény, de jóravaló törekvéseket, nem támogatja nagyobb összeggel egy-egy vidék iparát, kereskedelmét; — csak szórványosan. Ezért nem fejlődik nálunk semmisem. Addig, mig a modern eszmék at nem járják az összes pénzintézeteket, a mig be nem látják azt, hogy a rakásra gyűlő tőke a túlterhelt földbirtokban már nem talál elhelyezést és a Renitens feleség. Irta Prém József. I. A lo\ ag-teremben nagyokat nyikorgóit a rozoga padló, a mint Rozsályi Kun István magasszáru, kemény- talpú csizmáiban vógiglépkedelt. Erős iudulat dolgozott a kastély urában. Az ajtó mellé húzódott hajdú, a ki pecsétes levelet hozott Déváról, szepogve nézte a nagyur haragját. Az irás kettétépve ott hevert az asztalon. Azaz csak az egyik darabja, a másik a padlóra esett. A keménytalpu, magasszáru csizmák egypárszor már- már rátapostak arra a papírdarabra. Ezt nekem 1 A saját hitvesem mer igy packázni velem! Én velem, Rozsályi Kun Istvánnal! Hát az vagyok-e még? Dühös pillantással, vérvörös ábrázattal állt meg a hajdú előtt, várva a feleletet. — Én kegyes nagyuram ! — alázatoskodott a megriadt ember. Nem rajtam múlt, hogy jobb híradással nem kedveskedhettem. — Lódulj és küldd be sebtiben a kapitányomat! Ismét végigcsörtetett a termen a nekibőszült férj Most már rugdalta azt a papírdarabot, valahányszor a közelébe ért. Nem törődött vele, hogy az ország legszebb asszonyának édes kezevonásai alkotják a szabályos, egyenes sorokat . . . Korának legünnepeltebb Felelős szerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. Seg-édszorkosztő : DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és illés könyvkereskedése. i _____ ___ __ visszleszáinitolás a könnyelmű adósságcsiná- lás előmozdítója; a mig kereskedelmi és ipari vállalatokjinanciro\ásátfel nem veszikprogrammjukba: közgazdasági életünk fellendülése és Ausztriától való függetlenné tételünk merő utópia! Pénz van, de vállalkozási szellem nincs ! Abban a harcban, a melyben politikusaink legjobbjai elvéreznek: csak a magyar pénzintézetek kerülhetnek ki győztesként. A bécsi udvar, az osztrák kormány törvényes jogainkat semmibe sem veszi; sem a hadsereg kérdését, sem a 67-es törvényekben lefektetett s gazdasági önállóságunk kivívását magában foglaló jogainkat érvényesíteni nem engedik, Próbáltuk erőszakkal, nem ment; próbáltuk könyörgéssel, nem megy! Látjuk tehát, hogy politikánkat meg kell változtatnunk! Elő kell szedni a békés, de hatalmas retorzió fegyvereit. — Sem ágyúval, sem karddal, sem szónoklatokkal, nemzeti ellenállással eredményt elérni nem fogunk; legfeljebb megsebezzük önmagunkat, ez pedig rossz eredmény. A békés, de hatha'ős fegyver az, hogy az osztrák gőgös ipart és kereskedelmet kiéheztetjük. Az osztrákok zsebére és gyomrára kell hogy pályázzunk. Ehhez pedig a hazai pénzintézetek adhatják a legélesebben öldöklő szerszámokat. Adjanak tőkét ipari és kereskedelmi vállalatok létesítéséhez, hogy az a magyar fogyasztóközönség, a mely eddig filléreit az osztrákoknak ajándékozza, hazai ipart, kereskedelmet pártolhasson ! Szakítsanak azzal a tévhittel, hogy csak a földbirtok, csak az ingatlan ad biztosítékot; térjenek át a modern hitelbázisra, az egyén becsületére, szorgalmára, munkájának értékelésére és ne várjanak addig, mig az osztrák elviszi az utolsó magyar párnát is s a túiadó- sodott földbirtok sem képezi majd az eddigi szilárd hitelalapot. Ezeket abból az alkalomból mondtuk el, hogy a pénzintézetek a közeli jövőben tartják meg közgyűléseiket. Előfizetési felhívás. Év elején szokásos, hogy a lapok programmot adnak. A mi programmunk alapja már megvan lapunknak a nagy múltjában. A lefolyt esztendők tanúbizonyságok arra, hogy lapunk kulturmissziót teljesített, hogy lapunk Ung vármegye fejlődésének minden legcsekélyebb mozdulatából kivette a részét; nemcsak szolgálatába állott a vármegye közgazdasági, társadalmi és kulturális életét előbbrevivő mozgalmaknak, hanem lankadatlan kitartással önzetlenül és a kötelességtudatból vezéreltetve önmaga is kezdeményezője, irányitója, vezetője volt minden szép, nemes és a jó idea megvalósításának. Mi a magunk részéről kijelentjük, hogy mint eddig, úgy ezután is felkarolunk minden olyan irányzatot, eszmét és mozgalmat, a mely vármegyénk társadalmi, gazdasági, kulturális és hazafias életének fejlesztését előmozdítja. Célunk továbbra is az lesz, hogy a társadalmi tényezőket összhangba igyekezzünk hozni fontos nemzeti és közjelentőségü érdekeivel. — Igyekezni fogunk a személyes tendenciák mellőzésével tisztán és kizárólag a becsület, a tisztesség, az igazság érvényesülését szolgálni, hogy ezentúl is fenntartsuk lapunkat ama komoly és számottevő magaslaton, a bonnan érintetlen tisztaságban jogosan gyakorolhatunk bírálatot egyesek és intézmények közérdekre kiható működése fölött. Az „Ung“ 48-ik évfolyama alatt a szerkesztőség tagjai: Bánóczy Béla, Deák Gyula, Gaai Iván és «Ír. Tahy Endre. Az „Ung“ legutóbbi évfolyamában több jeles fővárosi iró és költő munkája jelent meg. Rajtuk kívül a következők dolgoztak : Aigner Ferenc, Aniáne, Bárd Miklós, Benkő József, Berzeviczy István, Blanár Ödön, dr. Csűrös Szilárd, dr. Darvas István, dr. Fibiger Sándor, Fülöp Árpád, Gasparik Pál, Gáloosy Zoltán, dr. Gáti József, dr. Gulácsy Árpád, dr. Györigyösy László, Hámos Aladár, Heverdle Frigves, Hidasi Sándor, dr. Juszkovits Mór, Kelecsónyi Ferenc, Kondor Emil, Kováss.y Elemér, Krüzsolyi Erzsiké, Levy Karola, Lévai Mór, Ligeti Leó, Margócsy Aladár. Margócsy Aladárnó, Mazuch Ede, Minay Lajos, dr. Nagy Béla, dr. Nagy József, Orlowszky Frigyes, Pap János, Rejtő Alfréd, Románecz Mihály, Russay Gábor Lajos, Sallay Gyula, Simonyi Sándor, Sírokai Albert, Szabó Albert, Szamolányi Gyula, Székely Béla, Tárnái Aladár, Úsz Irén, Voiosin Ágoston, Zoltán Vilmosné. Az ő közreműködésükre továbbra is számilunk. Az „Ung“ hetenként kétszer jelenik meg. Előfizetési ára egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. asszonya, a bűbájos Széchy Mária, az ő imádott hitvese irt neki . . . Az óloroszególylyel kerített, színes üvegü ablakon át messzire ellátott a kastély ura. Ott terült el a rozsályi határ. Hátha mégis jön az asszony. Hátha csak tréfálni, ingerkedni akart vele, a mikor azt irta, hogy soha többé nőm jön vissza Szatmármegyébe. Tán itt is van már a közelben ............ Az a porfelhő óit a hegyhát mentén őt takarja 1 . . , De már belépett a kapitány, vitéz Antalffy Gáspár uram. — Mi bajod István? — Fordul velem a világ ! Bár sülyedne el és süiyednók el a pokol fenekéig. — Na, na 1 — Hát nem jön az asszony! Vérbeli atyámfia vagy, Gáspár, legjobb barátom is vagy, nincs titkom előtted .... — Mi a szándékod ? — Adj tanácsot Gáspár. Vitéz Antalffy Gáspár uram a szókimondó emberek közé tartozott. Tudta ezt a kastély ura, azért követelő pillantással állt eléje és leste, mit is mond a kapitánya. Azt is tudta, hogy mindjárt ítélet lesz az, a mit ball. — Nohát csak amondó vagyok, szerelmes atyámfia, — kezdte Gáspár — vess keresztet Széchy Máriára. Eljött az idő, a mikor a prófécium beteljesedik, még pedig szinültig. Hát nem váltig hajtogattam : ne bízzál abban a gyönyörűséges asszonyban, a ki nem becsülte meg az első urát, Báthory Istvánt! Már hogy szerette volna, a mikor mint menyasszony is Wese- lényi Ferencért rajongott! Mégis tebozzád ment, miért? Csakhogy megbosszautsa az ideálját. Arra jónak talált téged, hogy fölkeltse veled Wesselényi Ferenc indulatját . . . Tisztán látok én ... És itt a saját házadban mondom : úgy vigyázz rá, Rozsályi Kun István, hogy sem első nem voltál, sem utolsó nem leszel a szép asszonynál! Mához egy esztendőre harmadik ura lesz Széchy Máriának. — És Wesselényi Ferenc lenne az ? — Nem nyugszik addig az az asszony. A házigazda most már belesápadt. Érezte, hogy igazat beszél kegyetlen atyafia. Hisz ez a levél is ott a földön olyasmit emleget. Újból rugdalni kezdte a papírlapot, aztán fölkapta, odavitte az aztalboz a másik darabhoz. — Olvasd, olvasd csak 1 Vitéz Antalffy Gáspár betűzni kezdte a szép asz- szonyi írást, miközben egyre kacagott. — Hát persze, persze 1 Itt a nyitja mindennek. Unatkozik a házadban. Még csak nemrég ünnepelték Erdélyben, szabadon járt keit, lóháton kísérte egész sereg gavallérja. Aztán megleledkezett magáról és hozzád láncolta az ifjúságát. Azt hitte, te magad meg- véded a hírét és helyt állsz, ha pörlik jószágaiéi!. Szép embernek is talált. Hahaha I De most látja, miLapunk mai száma 4 oldal.
