Ung, 1910. január-június (48. évfolyam, 1-47. szám)
1910-01-23 / 7. szám
2. oldal. O' ÜST 37. szám. akkor az iskolát nem látogatók száma 8357-re emelkedik. Érdekes ezeket anyanyelv és vallás szerint csoportosítani. Anyanyelv szerint volt: magyar 1020, német 569. tót 1390, ruthén 5343, oláh 4, cigány 31. Vallás szerint: r. kalh. 1002, g. kath. 6223, református 222, ág. hitv. ev. 1, gör. keleti 2, izraelita 907. Megdöbbentő e szám, ha tekintetbe veszszük azt, hogy a vármegye területén csak 14 olyan község van, hol iskola nincs, de ebből a 14 községből is 7 a szomszédos községgel iskolailag egyesítve van és igv tulajdonképpen 7-re olvad le azon helységek száma, hol lehetetlen az iskolázás, de ennek a 7-nek csak 349 tankötelese van. Van tehát 8008 mindennapi és ismétlő tankötelesünk, kik iskoláztatás nélkül nőnek fel, holott községükben iskola van. így állunk, dacára annak, hogy 10 év alatt 71 újabb tanterem épült s ugyanannyi uj tanítói állás szerveztetetf. Még szomorúbb a dolog, ha az- iskolába járók mulasztásait és ezek ellenőrzését teszszük vizsgálatunk tárgyává. A jelzett tanévben 19913 mindennapi iskolaköteles összesen 220,983 igazolt és 149,205 igazolatlan, összesen tehát 370,188 íélnapót mulasztott, a mi 925,470 mulasztott órának felel meg. Az igazolatlanul mulasztott félnapokért 12,786 K birság rovatott ki, de abból csak 3121 K hajtatott be. Hol van tehát itt a baj ? Igen sok helyt van ugyan iskola, de azokba a tankötelesek csak egy része íér be, a községek, a hitfelekezetek pedig oly nyomorulíúl szegények, hogy nem képesek iskoláikat fejleszteni, bővíteni, a legtöbb helyen a meglevők fenntartása, az újabb követelményeknek megfelelő rendezése, felszerelése is messze túlhaladja anyagi erőiket. A szegénység tehát az egyik kerékkötő. A másik hiba a lelki szegénységben keresonciő. A szülők sok helyt ott sem járatják rendesen gyermekeiket az iskolába, a hol volna iskola és hely, — a hatóság pedig nem alkalmazza azt a kényszert, a melyet az ügy fontossága megkívánna. A szülők nem járatják, mert — ők sem jártak iskolába, mert könyvet, Írószert kell venni, szóval kiadással jár s a földhöz ragadt szegény embernek előbbre való a mindennapi — pálinka. Ebből jut még a gyermekeknek is, ha több nem, hát legalább a kenyerüket itatják meg vele, — mert ettől nő, erősödik, elkerüli a betegség! A hatóság — nagy, igen nagy tisztelet annak a nehány lelkes jegyzőnek, birónak, kik kivételt képeznek — egyáltalán nem sokat törődik az iskolaügygyel. mert az embereket zaklatni, inteni, bírságolni kellemetlen dolog, sok munkával is jár, de nincs belőle haszon, olyan teher ez, melyet még a kisbiró is lerázni igyekszik. Aztán az efféle kis hanyagságért, mulasztásért legfelebb a tanító haragszik, a pap zsörtölődik és a tanfelügyelő bosszankodik, fenyegetődzik, ez meg nem baj, kibékülnek ők a magok kenyerén, ha szükségük van a jegyző, bíró támogatására Aztán az ilyen természetű ügyekért — hiszen csak a nópnevelésről, ennek az istenadta jámbor, szegény és nyomorult nép erkölcsi és szellemi színvonalának emeléséről van szó, arról van szó, hogy istenfélő, érző és gondolkodni tudó embert képezzenek belőle — birság és fegyelmi az eddigi gyakorlat szerint nem jár ki. Egy kézbesítés elmulasztása, nehány korona adóhátralék be nem hajtása, egy sertés elhullásának, no vagy épen egy a külföldről importált apaállatnak a fajfentartási kötelességektől való vonakodása bejelentésének elmulasztása, — ez, ez már egészen más! Ezek életbevágó, fontos dolgok, mert felakad a jogszolgáltatás, csődbe jut az állam, tönkre megyen a mezőgazdaság, felmondják a nemzetközi államszerződéseket, beáll a világbonyodalom, égszakadás, földindulás — és szalad mindenki, tehát — szaladj te is pajtás, szaladj te is ! Nevethetnék az ember, a mi törvényeink nagyképűsködésén kacaghatna, ha mindez nem volna olyan nagvon-nagyon szomorú! Áz emberrel, annak erkölcsi és szellemi képzésével, egy életre való, szívben és lélekben erős, nemes, világos agygyal biró uj nemzedék nevelésével, mert ehhez végtelen türelem, vasakarat és sohase lankadó kitartás kell, — ezzel nálunk nem törődik senki, ezt végezzék a tanítók úgy, a hogy tudják és a hogy lehet, ezért fizetik őket, de azért szónokolnak nemzeti nagyságról, gazdasági önállóságról, mindenről, mert: — éljen a haza! Mindozeket pedig abból az alkalomból mondjuk el, hogy a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a tankötelezettség érvényre emelése és az iskolai mulasztások apasztása érdekében egy nagyon szigorú rendeletet bocsátott ki. Vármegyénk közigazgatási bizottsága folyó évi januári ülésében tárgyalta a végrehajtás módozatait és élénk vita után egyhangúi g abban állapodott meg, hogy e rendeletet nemcsak az összes iskolákkal és elöljárókkal közli, hanem annak betartása érdekében is szigorú és határozott utasítást ad. A bizottság tagjai is megdöbbentek a feltárt adatokon, főleg az iskolai mulasztások bírságolása körül konstatált lanyhaságon, vétkes mulasztásokon, innen, hogy a főszolgabirák ellenőrzési kötelességét részletezte és innen, hogy kimondotta, miszerint minden hanyagságot, mulasztást, történjék az bárki részéről, minden személyes tekintet főlretételével, a törvény teljes szigo rával meg is log töröltetni. A községek és hitfelekezetek sokszor anyagi erejükön felül járulnak az iskolák fentartásához, az állam még nagyobb összegeket áldoz o célra, szükséges, hogy kiki komolyan vegye a népoktatás körüli kötelességét. Nem kell tekinteni azokra a sokszor nagyon is kicsinyes helyi és személyi érdekekre, nem keli figyelembe venni azt, hogy ez vagy az megharagszik és ezt éreztetni is fogja, mert ezek mind haszontalan, alárendelt dolgok azokkal a nagy nemzeti érdekekkel szemben, melyek a népnevelés nagy kérdéséhez fűződnek. Ha a tanítók, lelkészek és a közigazgatási hatóságok összefognak, egymást kölcsönösen jóakarattal támogatják, lehetetlen, hogy eredményre ne vezessen e téren is működésök. Ha pedig akad olyan egyén, a ki a hivatali állásában a nép- oktatatás kerékkötőjének szerepére vállalkozik, az ilyen nem érdemel kiméletet, azt egyenest fel kell jelenteni. Midőn m g jelezzük, hogy körülbelül 80—85 uj népiskola felállítására nézve az előmunkálatok folyamatba vétettek, hogy az iskolahiányon segítve legyen, annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy a vármegye intelligens közönsége, mely mindenkor tudott lelkesedni minden jóért, a népoktatás és nevelés érdekében is szeretettel fogja támogatni úgy az iskolai, valamint a közigazgatási hatóságokat. Adja Isten, hogy igy legyen ! ne váljék és méltó legyen a vármegye tisztviselőinek úgy a múltban, mint a jeleuben elfoglalt előkelő és magyar nemzeti szempontból kiváló fontosságú helyzetéhez. Ebből kiindulva, nem tartom helyesnek, hogy a magyar ruha mindennapos viselet legyen, de igenis helyénvalónak látom, hogy nagyobb jelentőségű megye- gyűléseken, nemzeti ünnepélyek és fontosabb hivatalos eljárások alkalmával a vármegye tisztviselői magyar viseletben jelenjenek meg. A vezető vármegyei tisztviselők ruhája okvetlenül „disz-magyaru legyeu, a többi tisztviselőké lohet egyszerűbb, de mindenesetre előkelő fekete magyar ruha. A diszmagyar is lehetne fekete, vagy színes, kinek-kinek saját ízlése szerint. Annak megállapítását, hogy melyek azok a fontosabb alkalmak, a mikor a magyar ruha felvétele kívánatos, az illető tisztviselők belátására bíznám, azt azonban elvként hangsúlyozom, hogy a vármegyei közgyűlés előadói kara minden gyűlésen magyar ruhában jelenjék meg. Hogy miért tartom fontosnak a vezető tisztviselőknél, u. m. az alispánoknál, főjegyzőknél, árvaszéki elnökök és főszolgabiráknál a diszmagyar viseletéit, nagyon egyszerű a magyarázata. A most felsorolt tisztviselők bárhová meunok, tulajdonképen mindig a vármegyét vagy az illető járást képviselik, s ebbon a minőségükben nem csak kívánatos, de a vármegye és járások tekintélyének méltó kifejezése érdekében szükséges is, hogy megjelenésükben feltűnjenek, s az egyszerű nóplólekben a tisztelet, a müveit embereknél pedig a megbecsülés érzetét (elköltsék. Erre pedig nézetem szerint egyedül a díszes magyar ruha alkalmas. A központi előadóknál már nem feltétlen szükséges a külső disz, mórt megadja ezt az előkelő hely, a melyet a megye gyülésíermében elfoglalnak, s a gyűlés tanácskozásainak irányításában rejlő komoly szereplésük. A diszmagyar — elismerem, — drága viselet, de még drágább az a cél, a melynek elérésére törekszünk. De ha tekintetbe vesszük, hogy a vezető tisztviselők közül nagyon soknak van diszmagyarja, belátjuk azonnal, hogy nem fog ez a kérdés megoldása leküzdhetetlen nehézségeket okozni. Ha a diszmagyar viselete erkölcsi kötelesség lesz, a ki teheti, örömmel fogja megszerezni, a ki pedig anyagi helyzeténél fogva nem tehetné, megfeiolő kedvezményes kölcsön kieszközléséve) a vármegyei tisztviselők országos egyesülete bizonyára segítségére siet. Az egyszerűbb fekete magyar ruha pedig igazán senkinek sem fog nehézséget okozni, mert alig költségesebb, mint a mai ruhaviselet. HIRE IL Tájékoztató. Jan 33. Az ipartestület közgyűlése d. u. fél 4 órakor a városháza nagytermében. Előadás a Kath. Legényegyesületben d. u. 5 órakor. Jan. 35. A Fillérbank közgyűlése d. u. 3 órakor. Jan. 30. A Kath. Legényegyesület farsangi mulatsága. Febr. 1. Athleta-bál a Kaszinóban. Febr. 5. Az erdészeti altisztek bálja a savanyuvizi vendéglőben. A Tüzoltó-egyesület batyubálja. Febr. 6. A Vöröskereszt-egyesület kabaréja. Febr. 8. A Népbank közgyűlése d. u. 2 órakor. Febr. 13. A Kereskedelmi Csarnok mulatsága. A Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van kedden d. u. 5— 6 óráig. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u. 6— 7. és szombaton d. u. 2—3 óráig. A Népkönyvtár a Drugeth-téri áll. iskola épületében nyitva van minden vasárnap d. e 1/a10—1/212 óráig. A magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj-egylet tébe minden hónap 1-ső és 3-ik vasárnapján délelőtt 10—12-ig van befizetés az ipartestület helyiségében. lágosság jöhet az égből, a melyik egyúttal békét is hirdet a jóakaratu embereknek! Ezt az égi világosságot várta-várta ezredéveken át a világ. Ezért sóhajtozott könnyes szemekkel a lángelmék és próféták aja- kán keresztül az Istenhez: „Szállj le csillagtrónusod- ból 1 Nyisd meg a te magas mennyországodnak ajtaját. Harmatozzatok ti egek onnan felülről és csöpögjétek a földre az igazat.“ Ezt az égre törő sóhajt és ezt az örökös sóvárgást, a mely évezredek óta reszketett a gyarló emberiség szivének mélységében, meghallgatták ott fenn. Lejött az ég a földre, hogy a haladás törvényében örökre összekapcsolja az igazságot és a szeretetet. Más szóval: a tudományt és a hitet. A nagy mindenségben küzdő kis embernek ezt a két szárnyat adta az Isten, hogy felküzdhesse magát a földi örvényeknek mélységéből a fényben szikrázó csillagokig. Hogy pedig ezen a nehéz tövises utón, a melyet ón a megváltás kálváriájának nevezek, az ember mindig tisztán lásson és soha el ne csüggedjen, egy örök mintaképet is adott az ég a földnek. Egy embert, a ki istenileg tökéletes, és egy Istent, a ki hozzánk hasonló ember. 0 mulatta meg a világnak, hogyan kell halandó földi testben halhatatlan isteni életet élni. Azért az Ö élete az igazság, az Ő halála a szeretet. Mind a kettő pedig együttvéve a Megváltás! Egyenruha a közigazgatásban. Irta Mokcsay Zoltán. Alig volt még a vármegyei tisztviselők körében elvetve olyan kérdés, a mely nagyobb érdeklődést keltett volna, mint a magyar ruha viselésének kérdése Én, a ki úgyszólván rajongója vagyok a régi vármegyének, természtesen a legnagyobb érdeklődéssel kísértem ennek a kérdésnek fejleményeit, s örömmel győződtem meg róla, hogy a felvetett hazafias eszme teljesen megérett a megoldásra. Nem kedvtelés, nem hivalkodás, ébrentartása és külső kifejezése a nemzeti gondolatnak. Ragaszkodás a múltak emlékéhez, bizonyságtétel a jövőre nézve és a leggavallérosabb dac a magyar állameszme ellenségeivel szemben Ezt látom én a magyar viseletben, s éppen ezért őskinte szívvel üdvözlöm a kérdés felvetőjét, s most már nincs is kétségem az iráut, hogy ez a talpraesett gondolat megvalósul. Nézetem szerint azonban különös figyelemmel kell lennünk arra, hogy a magyar viselet köznapivá Ránk erőszakolják, hogy mi tegyünk közlük igazságot. Tessék választani! Én édes Istenem 1 Hogyan válaszszunk, mikor nekünk egyformán szükségünk van mindkettőre. Tudományra és vallásra! Apára, anyára. Az egyiknek az eszére, a másiknak a szivére. Minden meghasonlás közöttük tehát nagy veszedelem az emberiségre. Miért ? 1 Mert a tudomány csak a végtelenség küszöbéig vezelhet bennünket. Itt azonban a vezetést átveszi a hit, és a kifáradt léleknek megmutatja az Istent és a mennyországot. Ezért nem szabad harcba vinni és szembeállítani a különböző tehetségeket az ember belső világában Az ilyen ellentétek megzavarják bennünk a békét, a lelki összhangot, a mely nélkül boldogság nincson. Nem látjuk-e már is ezt a kártékony hatást a mai nemzedéken ? Meghasonlás mindenütt 1 Az egyénben, a családban, a társadalomban. Egyfelől terjed a sivár hitetlenség, a mely letörli az élet arculatjáról az eszményiség zománcát és kiirtja a szivekből, a mi ott csak lélekemelő és vigasztaló. Másfelől merev szárnyait kezdi bontogatni a vallási türelmetlenség. Ez is nagy hiba. Sötét madár, vihart jósol. A krisztusi béke helyett kegyetlen harcot, a melyben a megváltó szeretet helyébe vagy a fanatizmus vagy a gyűlölködő tudatlanság lép. Nagy baj bármelyik, mert mindkettő a haladás isteni törvényét támadja meg, mivel az igazi haladás sohasem lehet egyoldalú és türelmetlen. Csak az a vimint a kipusztitott madárfészek. Nincs benne többó dal, nincs vidám csicsergés, öröm és boldogság. A szív pedig akkor lesz legterhesebb, mikor üres, mert akkor csak unalommal és szomorúsággal telik meg. „Dieu s’ en vont“, kivonultak belőle az istenek. Itt a példa rá, a mi századunk 1 Micsoda haladás a találmányokban 1 ? Minő emelkedés a tudomány terén 11 De mit ér az ilyen haladás, a mely vérző sziveken gázol keresztül? Mit ér az olyan emelkedés, a mely minden lépcsőfokot, a mely a magasba visz, könynyel és vérrel öntöz ? ! Az emberiségnek éppen olyan joga van a boldoguláshoz, mint az igazsághoz. Már pedig e század boldogtalan! Csüggedés, búskomorság nyűgözi a sziveket és terjed mindenütt az elégedetlenség, az élet- unalom. Ugyan mi lehet az oka annak a mélyen pusztító erkölcsi kórságnak, a mely az élet gyökerén rág ? 1 Higyjók meg nekem, egyik legfőbb oka a tudománynak és vallásnak állandó viszálykodása. Folyton duzzognak és zsörtölődnek, mint a rossz házastársak. Civakodnak, mert — úgy látom — féltékenyek egymásra. A vallás elzárkózott és bizalmatlan; gyanús szemmel nézegeti az uj igazságokat. Viszont a tudomány gőgös és elbizakodott. Lenézi a régieket. Az ilyen családi viszálynak pedig rendesen ki iszsza meg a levét?! A szegény gyermekek, —vagyis mi, az egész emberiség.
