Ung, 1910. január-június (48. évfolyam, 1-47. szám)
1910-01-19 / 6. szám
48. évfolyam. — 6. szám. Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1910. január 19. Előfizetési feltételek : Csuk az „Bug“ lapra Egész évre . . 12 K Negyedévre . 3 K Félévre .... 6 K Egyes szám . 12 f, Amerikába : Egész évre ...............17 K ,,Bng rármegye Hivatalos I.apjá<(-val együtt egész évre 13 K — Félévre . . 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér \ nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszáni 11. AZ UNOMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-sö szám. Felelős szerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő : DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. A mértékhitelesitési panaszok részbeni orvoslása. A múlt évben életbe lépett mértékhitelesitési törvény szigorúsága érzékenyen sújtotta a magyar kereskedővilágot, kivált a régi mértékeknek a használaton kivül való helyezése fenyegette nagy anyagi terhekkel a kereskedőket és iparosokat. Mi több alkalommal rámutattunk a hiányokra, a veszedelmekre úgy, hogy lapunk közleményeivel sokat foglalkoztak illetékes körökben. A kereskedelmi és iparkamarák egymásután szólaltak fel a kereskedelmi miniszternél s tolmácsolták előtte a panaszokat, sérelmeket, kérve a törvény végrehajtásában az eddig tapasztalt szigorúság méltányos enyhítését. A kereskedelmi miniszter részben meghallgatta a panaszokat s a kereskedelmi és iparkamarák felterjesztésére a következőleg válaszolt : A régi előírások szerint készült és hitelesített közforgalmi mértékek és mérőeszközök minden időbeli korlátozás nélkül tovább használhatók, ha azok az 1909. évi január hónap 7-ikén kiadott rendeletem 76. szakasza értelmében legkésőbben az 1910. év végéig az 1907. évi V. t.-c. által előirt időszakos hitelesítés céljából bemutatásra kerültek és a molyokro vonatkozólag ez alkalommal megállapítást nyert, hogy az 1874. évi VIII. t.-c. alapján meghatározott kelléknek megfelelnek s nem lépik túl az 1907. évi V. t.-c. által megállapított hibahatárokat. Azok a mértékek és mérőeszközök, melyek az időszakos hitelesítéskor a követelményeknek a fentiek értelmében meg nem feleltek, kijavításuk esetén az 1910. végéig hitelesítésre újból bemutathatók s hitelesítésük után minden további korlátozás nélkül tovább használhatók. Egyben értesítem a kamarákat, hogy a mérlők- javitással foglalkozó szakértő iparosaink csekély számára való tekintettel az 1909. évben az ország több helyén mértékjavitó tanfolyamok tartattak s hogy a m kir. központi mértékügyi intézet utján intézkedtem, miszerint az 1909. évben megtartott első időszakos hitelesítés alkalmával visszautasított régi mértékek és mérőeszközök kijavítására s újbóli hitelesítésére az állami mértékhitelesítő hivatalok által az 1909. évi időszakos hitelesítési körútba eső közsógbeli felekre nézve kitűzött határidő, a mértékjavitással foglalkozó szakértő iparosok elégtelen számára való tekintettel, 1910. évi március 31-éig meghosszabbittassék. Végül közlöm a kamarákkal, hogy gondoskodásom tárgyát képezte, hogy a kijavított mértékek és mérőeszközök megvizsgálása s újbóli hitelesítése a feleknek lehetőleg megkönnyittessék. E végből egyidejűleg utasítottam az állami mértékhitelesítő hivatalokat, hogy az esetben, ha a kijavított mértékek és mérőeszközök újbóli hitelesítését a mértékhitelesítő hivataloktól távol, de egy községben lakó felek egyszerre többen kérelmezik, úgy az esetben a rendeletem függelékében foglalt I számú díjtáblázat különös határozatainak 3-ik pontjában megállapított pótdijak (az első munkanapra 25 korona, minden további megkezdett munkanapért 8 korona) egyszeri felszámítása mellett a helyszínére szálljanak ki s a kijavított mértékeket és mérőeszközöket a kérelmezők állal közmegegyezéssel kiszemelt és az illető állami mértékhitelesítő hivatalnak előre bejelentett alkalmas helyiségben vegyék hitelesítés alá. Hock János a szeretettről és a nemzet jövőjéről. Hölgyeim és uraim ! Akármennyire vonakodnám is, azok után a szives szavak után, melyekkel engem itt a társaság nevében részesítettek, kötelességem felelni, de őszintén megvallva, nem is nagyon vonakodom, mert én olyan vagyok, mint az a művészember, a ki bizonyos időben, a ki hirbe jut és el van rá készülve, hogy akármilyen vacsorára megy, de utána zongorázni kell. (Derültség.) És ha az ember igy hirbe jut, hogy bizonyos szónok lati készséggel szokta néha társaságban a közfigyelmet lekötni, az el lehet rá készülve, hogy azt a társaságot a nélkül nem fogja elhagyni, hogy a társaság a részét ne vegye ki annak összes képességeiből. És én magara vettem észre, hogy valahányszor bizalmas körben megfordultam, hogy már a harmadik tál ételnél nézegettek, a negyedik tál ételnél már szemrehányást is fedeztem fel és mikor az ebéd végére értem, mindenki csalódottan tekintett rám, s gondolta: ennyit evett s még sem beszélt. (Nagy derültség.) Hát miután nekem a végzetem az, hogy a beszéd előtt kitérnem nem lehet, én is úgy teszek, mint a hadi törvényszék által elitéit bűnös, az ítéletet magamon végrehajtom, és engedjék meg, hogy röviden elmélkedjem én is azokról, a mikhez a kedves szónokuk összekapcsolta az én szereplésemet s rámutatott nehány nagyon fontos társadalmi feladatra, a moly, ha mindnyájunk által megértetik, és ha mindnyájan által követtetik, egy nagy benső összhang és társadalom alapját szolgálhatja. A szeretet a jónak kiszürődése és a világon semmi sem adhat nagyobb boldogságot az embernek, mint ha tudja, hogy ő maga is nem csak hirdeti, de gyakorlatilag a szeretet törvényeit éli is, mert hiszen az emberi lélek úgy van teremtve, hogy tengerfény és tengervilágosság soha sem tudja kielégíteni, mindig magasabbra tör, és mint Göthe utolsó sóhajtása hirdetik: „mehr Licht!“ Azt a világhódítót, a kit életének útjában a nagy sikerek nem tudják egy pillanatig is megállítani, sokszor egy gyermeknek a mosolygása, vagy egy leánynak a tiszta arca, melyből a szeretet kisugárzik, megállítja és a gyereknek a kisded keze azt a legnagyobb erőt is le tudja kötni, mert a szeretet minden szivet nagyon könnyen összekapcsol és ha a világon az emberek csak annyi jót tennének, a mennyivel maguknak nem ártanak, egy ember se volna boldogtalan. (Taps.) Értelmi világosságot adjunk-e, vagy a sziveket dédelgessük-e ? Az igazsághoz csak annyi jogunk van, mint a boldogsághoz és az embereknek az a legnagyobb jól- tevője, a ki egy belső tulajdonsághoz vezeti az embereket, mely mindakettőt egyesíti. Belső boldogságot az ember nem nyerhet soha, ha csak a lelkében nemesebb érzéseket nem tud fakasztani embertársai és környezete iránt, mert a boldogságot soha sem az önzés túlhajíásával nyeri meg az ember; ellenkezőleg, mikor az önzés beleviszi az embert, hogy az életnek minden gyönyörét kimerítse, akkor ő nem boldog; a tapasztalatok arra tanítanak, hogy a pohár a kézből kihull és az ember csodálkozva sóhajt fel, hát csak ennyi volt az egész? A ki a boldogságot, mely önmagából indul ki, önmaga vágyainak a kielégítésében keresi, az soha sem fogja elérni. Az ember a boldogságot mindig a környezetének vagy embertársainak azon szolgálatában találja fel, a melyet ő önfeláldozó önzetlenséggel tudott nyújtani. A boldogság mindig az emberek szeméből csil- lámlik elő, a mikor jót tudunk tenni azokkal, a kik hozzánk közel, vagy távol élnek és a kik számíthatnak a mi jóságunkra vagy szerelőiünkre és kettős ajándékot kap ilyenkor az ember: mikor a jót cselekszi. megjutalmazza a jó maga, és mikor elfogadják, akkor az a tekintet, a mikor hálásan néz az ember a jólte- vőjére. Egy orosz iró gyönyörű beszélye jut eszembe. — Elmentem a templom előtt és láttam a koldusokat — mondja az iró — megesett a szivem, oda mentem és alamizsnát akartam adni, de mikor benyúlok a zsebembe, akkor veszem észre, hogy az erszényemet otthon felejtettem. Megfogja a koldus kezét s szól: „Ne vedd rossz néven barátom, hogy nem adhatok alamizsnát, de nincs nálam pénz“. A koldus megrázta az odanyujtott kezet és igy szólt: „Boldoggá teszel, midőn te azt mondod nekem, hogy barátom. Hisz ennél nagyobb alamizsnát nem adhatsz nekem. A szivemet boldoggá teszi az, hogy a lelkedbe fogadtál.“ A társadalom minden nagyobb ellentéte onnan keletkezik, hogy az emberek nem tudnak vagy nem akarnak szeretni. A nagy emberek első gondolata, a mit Krisztus is mint első törvényt hirdetett, szeressétek egymást, mint a testvérek, mert a szeretet- beu van az a közös kapocs, mely az embereket egymással egyesiti. A mi századuak egy nagy válságot rejt magában. A szociális ellentétek és mindazon fenyegető veszedelmek, melyek társadalmunkat minden téren veszedelem elé állítják, a szeretet hiányából fakadnak. Csakugyan úgy van, hogy mi még most nem tudjuk, hova fejlődhetik rövid idő múlva az a nagy ellentét és feszültség, mely a társadalom munkás elemeit, azok egy rész t szembe állítja a történeti alapokon álló társadalmi osztályokkal, mert egy uj társadalmi rend keletkezett, úgy szólván a francia forradalom óta, a mikor a harmadik rendet, a polgári osztályt befogadta, az a negyedik rend képződött a gyáriparnak és bányásziparnak nagy osztályából, melynek tagjai joggal kérik a társadalomtól politikai jogainak, társadalmi tekintélyének elismerését, mint kérte a 3-ik osztály. És a foszültség ma aggodalomba ejti a komoly gondolkodó embereket és nem tudjuk, hogy hol fog kitörni az a veszedelmes vihar, mely vérrózsákkal öntözi a főváros kövezetét és nem tudjuk, honnan indul meg az a legelső hópehely, mely lavinává nőve; rombol és pusziit. Sokan gondolkoznak, mi módon lehetne eme fenyegető társadalmi katasztrófának útját állani. Téved az, a ki erőszakot akar használni és szuronyokkal akarja visszaszorítani odúiba azokat az elemeket, a kiket a hit ereje az eszme érvényesítésére késztet. Az eszméket ideig-óráig lehet csak visszaszoritani, de azoknak az a természete, mint az isteni eszméknek. Az igazság törvény, egy erkölcsi erő, melyet feltartóztatni nem lehet. Az alpesi hegyek között járva, egy szótrepesztett sziklát láttam. Előbb egy kis repedés van a sziklán, ebbe belefolyik a viz és jön a tél, a viz megfagy és látjuk, hogy a sziklát széttöri. Természetes, hogy nem a viz, hanem a vízben elhelyezett törvény repesztette szét a sziklát. Az erkölcsi törvényben is orő van, melyet fegyverrel elodázni lehet, de végkép az emberek tudatából kiirtani nem lehet. A szocializmust sem lehet úgy el- 8zoritani, mert megkezdődik a párbaj, melyből csak az eszme kerülhet ki diadallal. Ebben is a haladás isteni törvénye van. A szocializmusban csak az a hiba, hogy hiányzik belőle a szeretet nagy törvénye. Lefelé maguk között, mikor a közös érdekeket kapcsolja össze, csak nyilvánul még a szeretet, de a mikor egyéneket kapcsol össze, az önzés rideg gondolata érvényesül. A szeretet törvénye mindig az önzetlenség és önfeláldozás és ez a társadalmat kibékítő elem, mely nélkül társadalmi fejlődés nincs. A szocializmus azon igazsága miatt, mely annyit jelent, hogy a ki dolgozni akar és dolgozni képes, az ne nyomorogjon, hanem élni tudjon, mert az emberi jog, és a mikor azt hangoztatják, hogy szegények lehetnek ezen a földön, de nyomorogni nem kell, de nem szabad a gyűlölet álláspontjára helyezkedni, hogy eltiporjon előttem egész társadalmi osztályokat, hogy magam érvényesülhessek, megakadályozzam azok érvényesülését és úgy cselekszenek, mint a ki a fa gyümölcsét egyszerre akarja élvezni s az egész fát vágja le, hogy egyszerre élvezze a gyümölcsét; és úgy cselekszik, mint a müncheni tárlaton látott képen, a hol a szerencse istenasszonya egy hullákkal borított csatasikon gázol lovával. Senkinek sincs joga, hogy más társadalom hulláin emelkedjék. Szerencsétlenség akár társadalmi, akár vallási szempontból a gyűlölködésnek és türelmetlenségnek a magvait elhinteni Engem sohasem bántott az a gondolat, hogy egyik embertársam melyik templomban imádkozik, nekem csak az okozott fájdalmat, ha láttam, hogy egy ember nem imádkozik és higyjék el nekem, hogy a magyar társadalom össze- forrását, Magyarország belső egységének konszolidációját csak ezen felfogás idézheti elő. (Hosszas éljenzés ) Nem célom, hogy pártpolitikai nyilatkozatokat érintsek, csak annyit említek meg, hogy egy nemzet életének, jövőjének biztosítása, az ő életerejének fejlesztése nem is politika, az a nemzetnek vagy bizonyos fajnak az ő élethivatása, hogy az ő benne rejlő erLapunk mai száma 4 oldal.
