Ung, 1910. január-június (48. évfolyam, 1-47. szám)

1910-01-16 / 5. szám

5. szám. TJ~ 1ST <3 3. oldal. így történt, hogy müveit a legutolsó időkig nem tudta senki megoldani. 20 v. 25 év óta sikerült a zenetudósoknak odáig jutni, hogy néhány zenedara­bon már le tudják olvasni az ő jegyzéseit s meg tud­ják állapítani a zenét, a hogy az eredetiben hangzik. A magyar állam, a magyar kormány, a magyar nem­zet azonban ennek a legértékesebb kincsének nyilvá­nossá tételére nem fordított semmit, holott ide­gen, német kucséber zenére, a közönség Ízlé­sének meprontójára, évenként milliókat áldoz. A zenedéket, az akadémiát, a konzervatóriumot az állam segélyezi. Mihájlovitsnak, a zeneakadémia igaz­gatójának ocsraány operájának, az „Eliáné"-nak elő­adása — nem hiszem, hogy elliigyjék — 200 ezer koronába került, pedig olyan dolog, hogy csak egyszer hallottam s azóta olyan utcán se járok, honnan látnám az Operát. (Nagy derültség.) Ilyen állapotban volt a magyar zene Pálóci Hor­váth Ádám idejébeo is. Felhozok egy jellemző esetet. Azt beszélik, hogy a királyi fiskus üldözte Pálócit, mórt, mindenkit magyar zenével üdvözölt, _s gyak­ran ejtette ki a szót. hogy huncut a német. És német zenét gúnyoló magyar dalokat irt. Kazinczy leírja, hogy egyszer éjjel bezörgetett hozzá s a mint kikelt az ágyból, összecsókolta s elkezdett dalolni. Egyszer fejébe vette, mikor sokat boszantották, hogy kigunyolja a német zenét, a német táncot, a mely nem is csúnya, csak kucséber. Csinált egy zenét s egy táncot ennek kigúnyolására, de e miatt a királyi gyűlés hűllensegi pörbe akarta fogni s fej- és jószágvesztésre Ítélni. A dal igy kezdődik : No hát, Isten neki, gyújtsunk rá a német táncra, Úgy is a császár fűz bennünket rabszolgaláncra. 8 ezt nemcsak énekelte, de táncolta is. E miatt azonban ad audiendum verbum, a király elé idézték. Fölment, még pedig az 1795-ik nemesi insurrekció díszruhájában. Piros kabát, zöld attila, szép nagy kal- pag, kard, sarkantyus csizma volt rajta ; igy ment föl Ferenc császárhoz, a királyi szó meghallgatására. Hát odavezeti a lakáj a király elé s figyelmezteti a mellette álló királyt, hogy itt van a nebuló, akkor ez a jó naiv gyerek — nem valami éles elméjű császár (lehet róla be­szélni, mert már meghalt 75 esztendő előtt), elkezdi szidni, de német nyelven. Egy szót se tudott, az öreg apja se, németül, elkezd tombolni a lábával, a király szidja őt, ő pedig hóna alá veszi kalpagját, s csak any- nyit mond: niksz dájcs, sanctissimus pajtás ! A kik az udvarnál voltak, elkezdtek lármázni olyan nyelven, a melyen Pálóci Horváth Adám nem értett. Azt gondolta, hogy meg vannak ezek gabalyodva; beszélt, de hát ezek nem értették meg. Azt gondolta, hogy legjobb lesz szemléletileg bebizonyítani, micsoda sértés van abban, hogy ezt a zenét és ezt a táncot csinálta Azt mondja a császárnak, hogy „hej majd megmutatom, hogy megy hát: szamár ez a német.“ Hát elkezdett dalolni: „Isten neki, gyújtsunk rá a német táncra“. . . És elkezdett táncolni. „Hát ti csakugyan szamarak vagytok, hisz’ ez szép" — mondta a császár s nagy dicsérettel elbocsá­totta. Erről irta gróf Dessewfy József, hogy szégyent hozott a magyar becsületre ! S ő tovább gyűjtötte a dalokut, gyűjteményét folytonosan tökéletesítette; mindig az irodalomnak élt. Mindamellett okos és sikeres gazdálkodást folytatott; felesége birtokán gazdálkodott, ettől a feleségétől nem vált el, ez meghalt, ő özvegyen maradt s elvett egy Kazinczy-lányt; ez lett a harmadik felesége, a mi va­gyona volt, azt mind erre hagyta. Korán halt meg, 60 éves korában ; megjelent vagy 18 könyve, de legnevezetesebb munkája, a magyar zene kincsesháza, nem jelent meg, de én szinte merek fo­gadni, hogy jó erővel utána látok, még ez évben meg­lelem. Nem bánom, t. barátaim, a Gyöngyösy Társaság vezetői, ha az egyesület nevében csináljuk meg. (Éljeni) Ha azt a 218 kuruc zenét sikerül kiadnunk, olyan sikere sohasem volt az emberiségnek, mint az a 218 dal. Álomnak, ábrándnak is szép, csudálatos ! Összeköt­tetéseinek felfedezésére nem vállalkozom, azonban megkísérlem családját összeköttetésbe hozni a Pálócon maradt Horváthokkal. Az öreg apja még Thököly ide­jében származhatott Ung vármegyébe, Pálócra; sze­gényebb sorsban élt, lelkószkedett. Ha sikerül összeköttetésze hoznunk Pálóci Hor­váth Ádám családját az ungmegyei Horváthokkal, nagy dicsőséget szerzünk Ung vármegyének. Mi adjuk ki ezeket a dalokat, mert a magyar kormány, a piagyar állam minden eszközzel igyekszik nyomni a magyar nemzeti zenét. Hozzánk jönnek cigányok, négerek, azt mondják : néger zene, kuruc zene, kabaré-előadás (a pokol fenekéről jött!), holott a zene legfenségesebb motívumait eltorzítják. De a magyar ember füle ráismer az eredetire, a szép, fenséges, lélekemelő magyar ze­nére. A külföld felfedezi és elfogja tőlünk a zenét. A külföld csinálja meg ezeket a darabokat és mihelyt némot lesz a nevük, nem lesz vétek az udvarnál, a kormánynál ezeknek elterjesztése. Kérem, figyelmeztetem a közönséget, kedvelje, műveljo a magyar zenét, ez legyen hazafi gondjainak legnagyobbika, mert mint Sebestyén Sándor irta a Nemzeti Múzeumnak: csak egy rettentő erőnk van még, a mi fölséges, hasonlithatatlan magyar zenénk. Műveljük, terjeszszük ezt a zenét, hogy a magyar megint tényező legyen a világtörténelemben, ha egyéb­bel nem, legalább ezzel, úgy mint volt 6—7 évszázad­dal ezelőtt. (Hosszantartó zajos éljenzés és taps.) Kimutatás. a Bercsényi-szobor-alap javára adományozott összegekről. X. Eddig kimutattatott ......................... 3778 K 12 f. Déva város tanácsa ...... 5 K — f. Fejér Emánuel ................................... 10 K — f. Budapest székesfőváros tanácsától . . 200 K — f. Szabolcsvármegye törvényhatóságától 100 K f. Bács-Bodrog vármegye törvhatósága 100 K —■ f. Szolnok-Doboka vármegye alispánjától 6 K 70 f. Ungmegyei takarékpénztár . . . . 100 K — f. Dr. Hadzsega Bazil ......................... 8 K — f. Vas vmegyei Mencsér községtől . 1 K — f A „Bercsényi-szobor“ alapja javára Ungvárt m. évi január hó 2-án rende­zett hangverseny tiszta jövedelméből befolyt ............................................. 165 K — f. Ungvár város ................................... 500 K — f. Baranya vármegye alispánjától illetve a hegyháti járásfőszolgabirája gyűjtő ivén .................................... 29 K — f. Mátyóo község ..................... 10 K — f. Bars vármegye alispánjától .... 41 K 10 f. Abauj-Torna várm törvényhatósága . 100 K — f. Az alsókányai körjegyző gyüjtőivén : Mack Henrik 1 K, Schönbrun Mór 20 f, Guttmann Sámuel 1 K, Knye- zsó György 20 f, Dzvonyik János 20 f, ifj. Hajducsko Mihály 20 f, Ádám János 20 f, Feldmann Kálmán 20 f, Estók Pál 20 f, Kostsák Ist­ván 1 K, Lescsisin György 1 K, Könyves Mihály 1 K , . . . . 6 K 40 f. Vályi Kálmán .................................... 20 K — f. Tulipán-szövetség .....................'. ._____10 K — f. összesen 5190 K 32 f. A közönség köréből. Néhány szó aí 14:0 Önkoron ár ól. Holnapután fog a városi közgyűlés foglalkozni a nekünk küldött kormánysegélylyel, annak felosztásá­val és módja lesz felülbírálni a pénzügyi bizottság ez iránybani munkáját. E sorokat arra szántuk, hogy azokat, a kiknek nem volt módjuk behatóan és ada­tok szerint e felosztás arányával foglalkoztok, felvilá­gosítsuk és a kérdést megösmertessük. A belügyminiszter a városi hivatalnoki kart osz­tályokba sorozza és ez által megszabja egyúttal a tiszt­viselők minimális és maximális fizetéseit, kivételt csak annyiban tesz, hogy a kinek jelenleg több a fizetése, mint az illető osztály szerint kimutatott összeg, azok a többletet, mint pótlékot élvezhetik a város terhére. Ezen osztályozás igen érdekes tanulmány és reánk különösen azért, mert ebből megállapítottuk, hogy kép­viseletünk mennyire méltányos volt a hivatalnoki kar­ral szemben, lévén a legtöbb jelenlegi fizetés az osztálynak teljesen megfelelő, csak is a házbórekben vau kedve­zőbb eltérés, a minek azonban oka az, hogy Ungvár várost újabban magasabb lakbérosztályba szorozták. Véleményünk tehát az, hogy a pénzügyi bizott­ság határozata a legméltányosabb, egyben a törvényes felfogásnak lehető megközelítése, és a mennyiben ettől öltért, az a tisztviselők érdekében történt. Hanem most már aztán vége legyen mindenféle köuyöradományok- nak! Hagyják a várost békében ós ne akarják uj címeken a pótadót terhelni. Mert bizonyos jelekből azt kell következtetnünk, hogy a tisztviselői kar, vagy annak egy nagy része még mindig az elégedetlent adja és keresi a módot a pumpoláshoz. Nézzük meg hát közelebbről a részleteket: A polgármester mai fizetése megfelel a minisz­teri rendelet szerint első fokoza.u fizetésnek; ezen kí­vül van ^pótléka mint anyakönyvvezetőnok ós mint az ungvölgyi vasút felügyelő bizottsági tagjának. A főj egy ző fizetése is megfelel a rendelet meg­felelő fizetési osztálya 3. fokozatának; — a pénzügyi bizottság besorozta a II-odik fokozatba. A tanácsosok járnak legjobban, mert a rendelet őket magasabb fizetési osztályba sorozza a jelenleg ólvezott fizetésüknél, miért is a pénzügyi bizottság a segélyből 900—900 koronát nekik kifizetni javasol. Nem zárkózott el a pénzügyi bizottság a város két igen fontos hivatalnokának kellő dotációjától, va­gyis a számvevő és pénztárnok fizetésének kedvezőbb megállapítása tekintetében, mert ezeket ismét a minisz­teri rendelet mostohán sorozza és örömünkre fog szol­gálni, ha a belügyminiszter érveinket elfogadva, a nekik szánt segélyeket megadja. A városi ellenőr fizetésének 360 korona jut a segélyből, melyet mi magasnak találunk, de hát ebből a városra teher nem hárul. Gondoskodtak a rendőrség jobb fizetéséről is, mely megszavazandó ; a rendőrkapitány fizetése eléri a rendelet I-ső osztályát, és figyelembe veendő, hogy alig pár hete emelték a fizetését 200 koronával. Igen rosszul jártak az Írnokok, mert ezekről a rendelet nem gondoskodik és a pénzügyi bizottságnak nem volt módjában őket segélyezhetni, hanem majd az uj szervezeti szabályrendeletben tehet érdekükben egyet-mást. Már most hir szerint elégedetlenek a polgármester ós rendőrkapitány, továbbá orvosok, ügyész és mér­nök. Ezekből az utóbbiakat a rendelet értelmében osz­tályba sorozni nem lehetett, mert magángyakorlatot folytatnak; esetleges pótlékuk a városi pótadó rová­sára esnék. Kérdjük azonban, van-e ok itt a méltatlan- kpdásra, van-e szükség ezen megélhetéséről gondos­kodni ? Nem tekintve azt, hogy a mérnök 1200 K. fize­tése 2600 koronára emelkedett igen rövid idő alatt, mindezek állásukból kifolyólag oly tekintélyes megen­gedett magánjövedelmet húznak, melynél a fizetés alig számba vehető összeg. És kérdjük : hol a városok megkönnyítése, ha pótlékok címén terheljük meg ma­gunkat ? Nem óhajtunk ezúttal a tisztviselői kar bírálatába bocsájtkozni és az érem ezen oldalával is foglalkozni, csak egyszerűen konstatáljuk, hogy Ungvár város tisztviselői kara úgy van dotálva, mint alig más hasonló nagyságú városban és vagyoni viszonyait tekintve igazán erején felül. Nincs kifogásunk az ellen, hogy ha a minisztérium ós parlamenttel keresztülviszik, hogy a városi tisztvise­lők magasabb osztályokba Boroztassanak ós a majdan nyújtandó magasabb segélyösszegekből akkor maga­sabb fizetésekben részesittessenek; de igen is tiltakoz­nunk kell erélyesen, hogy a város terhére szabassa- nak meg nagyobb fizetések akkor, mikor a jelenlegiek teljesen megfelelnek a miniszter mai intenciójának és a tisztességes megélhetést nyújtják. Nem a város érde­két szolgálja az, a ki ezt nem akarja látni ; ne legyen senki gavallér a más zsebével. A ki a pénzügyi bizott­ság javaslatát megszavazza, annak nyugodt lehet a lelkiismerete, hogy elment a méltányosság azon hatá­ráig, melyen túl már nem a közügyét szolgálná, ha­nem egyesek magánérdekét legyezgetné. Egy pénzügyi bizottsági tag. VÁROSI ÜGYEK. Közgyűlés. E hó 18-án. kedden, d. u. 3 órakor rendkívüli közgyűlés lesz a városházán. A 14,000 K államsegély szétosztása kerül ekkor napirendre, utána pedig a Fried Ignácnó-fóle építkezés ügyében Fried Ignácné felebbezését elutasító törvényhatósági bizott­ság határozata fog következni. Virilisek megbízottjai. A képviselőtestületben az 1910. óv folyamára képviseleti tagoknak a virilisek részéről újabban a következők jelentettek be: Dr. Reisman Henrik az Ungmegyei Gazdasági Bankot, dr. Tahy Endre özv. Lónyay Ferencnél, dr. Wein­berger Salamon Grosz Ignácot, Farkas Ede az ung­vári bútorgyárat, Róna József az ungvölgyi villamos társaságot., Sznistsák Nándor az ungvári Népbankot, Fejér Emánuel a munkácsegyházmegyei alapítványi pénztárt fogják képviselői. A kórház bővítése. A kórházi bizottság felhívása folytán a m. kir. belügyminiszter dr. Kerekes Pál közegészségügyi felügyelőt és Jendrássik Alfréd mű­szaki tanácsost küldötte ki, hogy itt a helyszínen szer­zett tapasztalataik alapján javaslatot tegyenek a kór­ház kibővítésére nézve. A miniszteri kiküldöttek e hó 14-én délután érkeztek Ungvárra, s érintkezésbe lép­tek a kórház igazgatójával, a városi orvossal és a v. mérnökkel, megszemlélvén egyúttal a kórház területét. A tárgyalások folyamán kitűnt azután, hogy a tervbe vett kórházátalakitás és uj kórházi főépület emelése aligha fog megtörténhetni, mert ehez mintegy 600,000 K-ra volna szükség, a belügyminiszter pedig újabb kölcsönt — az eddig kilátásba helyezettnél (150,000 K) a napi ápolási költség terhére felvehetőnek nem en­gedélyezhet, s igy mintegy 400,000 K a város által volna fedezendő, s a mellett még a külön járvány kór­ház felállitási költségei is a város külön terhét képez­nék, a mennyiben az uj kórház fertőző osztályában csak azok a fertőző betegek volnának bevehetők, a kik a kórházban történt ápoltatásuk közben váltak fertőző betegekké ! A Fried-építkezós 2500 K-ja ugyancsak kemény dióvá vált. A képviselőtestület ugyanis csak oly mó­don engedte meg Friedéknek a városi telek beépítését, ha a vállalkozóval együtt nyilatkozatot adnak arról, hogy a gyalogjárókat ós az úttestet saját költségükön állítják helyre, s az elfoglalt területért a beépítés előtt

Next

/
Thumbnails
Contents