Ung, 1910. január-június (48. évfolyam, 1-47. szám)
1910-04-06 / 28. szám
48. évfolyam. — 28. szám. Ungvár, 1910. április 6. Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Előfizetési feltételek: Csak az „Dng“ lapra Egész évre . . 12 K Negyedévre . 3 K Félévre, , , . fi K Egyes szám . 12 f. Amerikába : Egész évre ...............17 K „Dng rármegyö Hivatalos Lapji“-«al egyőtt egész évre 16 K — Félévre . . 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők. T-Á-jEBS Kiadóhivatali telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Kazinczy-utca I-sö szám. Felelős szerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő : DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. SZÉCHENYI EMLÉKEZETE. Gyorsan szárnyal az idő fölöttünk. 50 esztendeje immár, hogy Széchenyi István halott. Április nyolcadikán lesz ötven éve, hogy a magyar nemzet viszontagságos életének egyik legnemesebb hőse, a „legnagyobb magyar“, önmaga ellen fordította pisztolya csövét, kioltva a ragyogó elmének lángját, a mely benne lobogott, örökös nyughatatlansággal, a hazáért való gondban. A félszázados évfordulón ünneplés lesz a fővárosban és a vidéken. Egy országos bizottság, a melynek élén gróf Széchenyi Béla koronaőr áll, szervezi az ünneplés rendjét. Fölkérte gróf Zichy János kultuszminisztert, hogy az iskolákban szünetet rendeljen az évforduló napján. Az akadémiát fölkérte, hogy adja ki Széchenyi István életrajzát népszerű kiadásban. Szép és lélekemelő ünnep ez s Széchenyi István méltó ünneplés tárgya minden időben. Csak körül kell néznünk az országban, alig van olyan nagyobbszabásu intézmény, a melyet nem Széchenyi István kezdett s a melyért nem ő agitált, fáradozott, buzgólkodott volna. Ott vannak a vasutak. Ott van a Tisza-szabályozás és az árvízvédelem. Ott vannak a hajók. Ott van a rendszeresebb gazdálkodás, ott a hitelintézetek, ott az utak javítása, ott az iparfejlesztés, a malmok stb. A fővárosban ott van a szabályozott Dunának ezüstös vonalán az a gyönyörű panoráma, a melyről a nagy Széchenyi álmodozott. Ott a Lánchíd, ott az akadémia, ott a társas intézmények, lóverseny, testedző sportok stb. A merre az ember csak fordítja elmerülő figyelmét, Széchenyi István szellemi műhelyének nemcsak a nyomát, hanem üdvös alkotásait találja, az ő fáradhatlan, tevékeny életének áldásos eredményét. Istenem, ha minden magyar ember csak halvány másolatát tudná mutatni annak, a mi ő valóban volt s annak a lelkiismeretességnek és felelősség érzetnek, a mit ő hordozott a szivében; ha ki-ki magyarnak vallván magát, csak századrészét és csak ezredrészét is tudná elvégezni annak, a mit ő művelt, dolgozott és cselekedett: akkor más képe volna ma Magyarországnak. Túlteng a politika ebben az országban, mint az élősdi növe- vény a hasznos vetés között. Valamikor a nemzet legjobbjai intézték az ország sorsát, komolysággal, tudással, a hivatottság érzetével, az erkölcsi és szellemi kiválóságnak természetes és önkéntes megnyilvánulásával, a nemzet sorsán aggódó felelősség tudatának teljes érzékenységével. Akkor a magyar „politikus“ nemzet volt s politizálni fölötte kényes, nehéz és nemes mesterség volt; kötelesség egyrészt s tehetség és művészet dolga másrészt. Ma politizálni nagyon könnyű és nagyon közönséges. Dolgozni, dolgozni, dolgozni, Széchenyi szellemében és az általa tanúsított lelkiismeretességgel és odaadással; lankadatlan kitartással — kiki a maga hatáskörében és minden téren, a hol elmaradottságot, avagy gyöngeséget észlelünk — a nemzet erőgyűjtésén és megerősitésén munkálkodni: ez volna ma is a legjobb, a legüdvö- sebb, a leghatásosabb és legsikeresebb politika. De dolgozni ? Uram- fia, ki dolgozik s ki akar dolgozni és ki gondol egyáltalán komolyan munkára és dologtevésre, a mikor munkáról van szó? Hányán vannak, a kik — midőn a kormányt ostromolják, avagy a nép kegyéért versengenek a választáson — hasznos és fárasztó munkára s nem könnyed és henye uraságra gondolnak? Az országos Széchenyi-ünnep, mely április 8-án a legnagyobb magyar emlékezetében összeforrasztja a nemzetet, nem önző célokért serénykedő politikusok kezdése: az ifjúság, az ideálokért lelkesedő fiatal magyar nemzet ragadta meg annak a kezdeményezését. — Tehát ennek a\ ünnepnek nincsen vonatko{ása a politikához a mely ma inkább szétválasztó, mint összetartó faktor. Annál nagyobb visszhangot kell, hogy keltsen ez az ünnep. — Mert abban igazi tanulság rejlik a nemzetre. Ha az ország valamennyi iskolájában feleve- nitik ezen a napon gróf Széchenyi István emlékezetét, lehetetlen, hogy a nemzet gondolkodás nélkül térjen napirendre felette. Sőt biztosan tudjuk, hogy az a nap Széchenyi István önzetlen honszeretetét csepegteti bele a gondolkodó elmékbe, a melyek ez alkalommal meglát- ját, hogy a cenki sírbolt örök életet rejt magában. Idézzük íel az ő nemes emlékét, a melyből buzdító, hevítő erő sugárzik: a hazaszeretetnek, odaadásnak és önfeláldozásnak ragyogó példaadása, a melyből emelkedést, erőt és dús tanulságot meríthetünk örökkön-örökké. SZÉCHENYI. Nagy és bölcs voltál! Nevedet szivünkbe Aranybetükkel véste fel Klió, Ezért hódol ma drága Szellemednek, Nem egy-két szív, de sok sok millió. Mert úgy szeretni szép magyar Hazánkat, Mint azt a Te nagy lelked szerette . . . Ezer éves történetünk lapjain, Kevés ily lélek van feljegyezve. Nem harci zajban, nem ágyuk tüzében Kerested Te a győzelmi babért, De önön fajod szellemi csatáján Küzdöttél és szenvedtél a Honért. Az ósdi rendszer romjain akartad Nagygyá, szabaddá tenni a Hazát . . . Alkotni, hatni, lassan fejleszteni, Mert hitted, hogy szebb jövőt csak az ád. Irta Szabó Albert. „Nyelvében él a nemzet“, igy szólt ajkad, És magyar szó zengett át a hazán. A költészet örökbecsű virága Lánglelkedtől virult fel igazán. A múlt idők sürü sötétségéből Egy szebb jövő sugára tört elé, Haladt a nemzet, mint a fölkelő nap, A legeszményibb szent célok felé. Becsülje egymást hitében, nyelvében E szép hazának mindenik fia, Műveltség, munka legyen a közös cél, Úgy e honnak fel kell virulnia. Ez volt hited, s egy hosszú életen át Ezért küzdöttél szakadatlanul, Boldog valál, midőn láttad hazádat, Miként fejlődik, éled és virul. Aztán midőn egy március Idusán Beköszöntött a nagy rázkódtatás . .. És kelt nyomában lángtenger, vérözön Lön mindenütt, enyészet, pusztulás . . . Aggódó szived akkor se magáért, Csak a Hazáért sirt és reszketett, Látva eszméidnek hajótörését, Nagy lelkedre homály ereszkedett. . . Dicsőült lélek! Te „legnagyobb magyar", Aludd sírodban békén álmodat! Hisz nem veszett el a hazád örökre, Sőt hiszszük, hogy jön rá szebb virradat. A nagy eszmék, a nagy célok, a miket Szent örökségül hagytál mi reánk, Szivünkben élnek, s mi is azt akarjuk, Hogy boldogabb, hogy szebb legyen Hazánk! Lapunk mai száma 6 oldal.
