Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)
1909-10-17 / 83. szám
2 oldal. Ilyenkor aztán valóban el fogjuk mondhatni — a mi eddig csak udvariaskodó szólam volt, — hogy hitelintézeteink közgazdaságilag jelentős tevékenységet fejtenek ki. A részvénytőkék, betétek hitelképes egyéneknél, jó kamatra való biztos elhelyezése, helyes pénzügyi politika (?) a részvényesek s a hitelt igénybevevő egyesek szempontjából, lehet hasznos dolog a kereskedő, gazdálkodó és iparos emberre nézve; a hitelnyújtás ez a módja élén- kitőleg, felfrissitőleg és emelőleg hathat a helyi kereskedelmi forgalomra, gazdálkodásra és az ily utón befolyó hitelintézeti jövedelem fokozhatja a részvényesek vagyonát s emelheti az egyes intézet megbízhatóságát s tekintélyét a társadalomban és a pénzvilágban, de ez a — külömben nem kifogásolható pénzkezelés csak távol vonatkozásában és általunk a gyakorlati életben alig észrevehető messze hatásában Ítélhető közgazdasági jelentőségűnek. De a szó magasabb, nemesebb értelmében vett közgazda- sági jelentőség kritériumát hitelintézeteinknek a mostani, ismert keretekben mozgó tevékenysége nem vindikálhatja a maga számára. Teljes mértékében tudom méltányolni az e kérdésről folyt magánbeszélgetések alkalmával kifejezésre jutott azt a felfogást, a mely hitelintézeteink vezérférfiait, a reájuk bízott fontos vagyoni érdekek gondos és körültekintő ápolására vonatkozó felelősségtudatában, vezeti, s a mely odacsucsosodik ki, hogy a mig pénzüket 7—8%-os kamatra biztosan, a veszteség veszélyének kizárásával tudják elhelyezni, addig nem lehet, nem szabad kétes, kockázatos vállalatokba belebocsátkozniok. Ez a magyarázat azonban csak akkor jöhetne komoly figyelembe, ha pénzintézeteinktől az kivántatnék, hogy létesítsenek saját tőkéik befektetésével iparvállalatokat. De hiszen ez tiszta lehetetlenség s senkinek sincs eszében sem. Mi hitelintézeteink, illetőleg azok vezetőinek szerepét e kérdésben — egyelőre — abban látjuk, hogy állásuk erkölcsi súlyával, összeköttetéseik felhasználásával s az egyesekre gyakorolható befolyásukkal a gyáripar létesítésére irányuló vállalkozási kedvet a társadalomban feléleszszék, ébren tartsák. Csoportosítsák maguk köré mindazokat, a kikre számítani és a kiktől remélni lehet, hogy az ügynek használni képesek s annak előbbrevitelé- ben hathatósan közrejárhatnak. Kopogtatni kell támogatás és hozzájárulás iránt a kormánynál, a törvényhatóságnál, a városnál és egyeseknél. Közvetlenül pedig értekezletet kellene tartani a szükséges teendők megjelölésére és az ezen értekezleten ' történendő megállapodások Útmutatása szerinti utón tovább haladni. Ezen az értekezleten megválik majd, hogy az eszme egészséges-e, gyakorlatilag keresztülvihető-e ? tjt :isr <3Névtélén levelek. Állandó témájuk lehet a lapoknak: »Névtelen levelek“, „Ismét névtelen levelek“, „Újra névtelen levelek“ és igy tovább. Mi már a múlt évben, meg az azelőttiben is szóvá tettük a társadalomnak azt az éretlenségét, hogy ismeretlen alakok — de a kik az intelligens osztályhoz tartoznak, legalább külsőképpen — névtelen leveleket küldözgetnek. Szomorú világot vet az úgynevezett úri emberekre, hogy névtelen leveleket írogatnak. Úri családok kapnak levelet, a melyben nem éppen hízelgő sorokkal szólják le a férjhez adó leányukat. Fiatal emberekhez érkeznek névtelen levelek, a melyekben lehordják őket. Szerkesztőségünk is kapott már névtelen levelet, a melyben azért fejezi ki megütközését az illető, mert pártfogolunk egyes fiatal embereket. Mi ugyanis minden nemes törekvésről — tapasztaljuk azt idős vagy fiatal férfinál — megemlékezünk lapunkban. Ez nem tetszik valakinek: névtelen levélben adja tudtunkra nem tetszését, mert szerinte „kapaszkodó“ embereket támogatunk. Legújabban egy közbecsülésben álló tanárnak küldtek névtelen levelet, a melyben vádolják. És hozzá még oly módon van fogalmazva a levél, hogy egy teljesen ártatlan személytől származónak látszik a névtelen levél. Nem tudjuk eléggé megbélyegezni a társadalom egyes kvalifikálhatlan éretlenjeinek azt az aljas eljárását, hogy ártatlan és mit sem sejtő emberek békéjét aláiratlan levelekben irt rágalmakkal, gyanúsításokkal akarják megzavarni. Azt hittük, hogy a már két esetben irt cikkünkben foglalt ítélettel sikerült társadalmunkból e rákfenét kiirtani.^Sajnos: csalódtunk. Mert — a mint a tények mutatják — még most is akad olyan elvetemült egyén, a kinek arca nem pirult el a lesújtó ítélet dacára és tovább űzi gyalázatos, gyáva, elvetemült jellemre valló üzelmét a névtelen levelekkel. Nem találunk eléggé súlyos kifejezéseket, hogy ezen eljárását a homályban rejtőzködő vitéznek kellőleg jellemezni tudjuk. A mérséklet hangján szoktunk írni. De ilyen esetekben, a mikor társadalmunk értelmi, szellemi színvonalának megvédéséről van szó, ilyen üzelmekkel szemben — jogosnak találjuk a legkihivóbb színekkel való kritikát is. Felkérjük városunk intelligens társadalmát, hogy a névtelen levelek szerzőit kutassák és ha rátalálnak, mi készséggel helyet adunk annak, hogy az illetőt közmegvetésnek szolgáltassuk ki; mert társadalmunkat modern színvonalon tartani kötelesség. Őszintén szólva: resteljük, hogy kénytelenek vagyunk társadalmunkról ilyen szomorú bizonyítványt szolgáltatni az idegeneknek ! De hát a fekélyt — bármint fájjon is — éles késsel kíméletlenül kell kiirtani addig, mig az egész testet meg nem fertőzi. Minden ungvári embernek kötelessége, hogy közreműködjék abban, hogy városunk jó hírnevén 83. szám. csorba ne essék. Ha a Névtelen levelek gyártása folytatódik, egész közönségünkre homály borul az idegenek szemében. A közönség köréből. Zászló-kérdés. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Egy kis megrovási kalandot akarok írni, kérem azért a Szerkesztő Urat, szíveskedjék kiadni soraimat. Lehetetlen, hogy fel ne tűnjék a figyelmesen szem. lélődő emberek előtt az a rendszertelenség, a mi nálunk uralkodik a zászlók körül. Itt van például a legújabb eset: okt. 6-ika, az aradi gyásznap évfordulója. Alig volt két-három gyászzászló a házakon. Miért? Félnek az emberek? Kitől? Hiszen azt már csakugyan meg nem tilthatja senki sem, hogy gyásznapunkon kifejezést ne adjunk külső jelekben is. Össze kell tartanunk és évenként háromszor: máié. 20-án: Kossuth Lajos halálának évfordulóján, okt. 6-án és nov. 19-én: Erzsébet napján tegyük ki a fekete lobogót! Feltűnik a szemlélő előtt az is, hogy ha egyszer kiteszszüu a zászlót, az ott van egy hétig is. Az idegen aztán csodálkozva kérdi, hogy mit ünnepelnek nálunk olyan hosszasan? Az idén például a Dayka Gábor szobrának leleplező ünnepére (okt. 3) és 0 Felsége nevenapjára (okt. 4.) kitett zászlók közül igen sok még 10-én is a házakon lengett. A nemzeti zászló használatára is egyöntetűséget kellene behoznunk. Tegyük ki máro. 15-én, ápr. 11-én (az iskolák, a melyeknek el van rendelve), junius 8-án, aug. 18-án, aug. 20-án és okt. 4-én! Ha kell valahol egyöntetű megállapodás, úgy az a zászló-kérdésben is szükséges. A Szerkesztő Urnák hive Egy magyar. VÁRMEGYEI ÜGYEK. Virilisták. A vármegye területén legtöbb állami adót fizető törvényhatósági bizottsági tagok 1910. évi névjegyzékét az igazoló választmány összeállította. A 130 virilista a következő: (A *-gal megjelöltek adója kétszeresen számíttatott.) Gróf Sztáray Sándor (Nagymihály) 6875 K 02 f, Klein Nándor (Záhony) 4377 K 67 f, *Bradács Gyula 3375 K 30 f, *Haraszthy Gyula 3212 K 64 f, *Ka- minszky Géza 3128 K 86 f, Braun Mór 2939 K 80 f, *dr. Nehrebeczky György (Versec) 2921 K 62 f, *Hegyi György 2856 K 08 f, *Bene Lajos 2736 K 68 f, *dr. Virányi Sándor 2675 K 02 f, ’Kardos Emil 2551 K 52 f, Leuchtag Gyula 2365 K 13 f, *dr. Novák Endre 2306 K 94 f, Schwarcz Bernát (Nagymihály) 2289 K 46 f, Weinberger Izidor 2191 K 55 f, Csuha István (Szobránc) 1991 K55 f, gróf Lónyay Gábor (Deregnyő) 1867 K 79 f, *Hámos Lipót 1852 K 30 f, Gottlieb Ábrahám 1810 K 05 f, Rothmann Leopold 1746 K 45 f, báró Redwitz Sándor 1715 K 46 f, Grosz Ábrahám 1602 K 10 f, Grünwald Adolf (Bozos) 1567 K 92 f, *Lám Sándor 1530 K 92 f, *Reismann Bertalan 1498 K 56 f, *Hampel János 1470 K 36 f, *Czibur Vilmos 1420 K 22 f, Róth Pinkász 1418 K 49 f, *dr. Preusz Adolf 1395 K 30 f, *Flach Jakab 1362 K 20 f, *Tomcsányi Albert (Budapest) 1337 K 24 f, *dr. Levy József 1326 K 10 f, *dr. Sajó Elek 1318 K 90 f, *dr. Ország Jakab 1310 K 68 f, Garai Ignáo (Csap) 1293 K 84 f, *dr. László Ferenc 1193 K 04 f, Fiala voltak és visszaéltek velünk. Nem szükséges azonban a visszaélések sorozatát szaporítanom. — Ne beszéljen igy legszentebb érzelmeimről! — Mondtam már, hagyjuk az érzelmeket, győzzön meg, ha tud. — Jól van, bár nem igazságos Ilonka, mert ingadozik. Tegyük fel tehát, hogy a nőnek hűnek kell lennie. De kihez? A ki elvette és eltartja? Ez nem erkölcsi alap, hanem a maitressek erkölcstana. Megfizettek, eltartanak, tehát hű vagyok. Ha hűségről szó lehet, igaz erkölcstan alapján ahhoz kell hűnek lenni, kit a nő szeret. Vagyis, mivel férjét nem igen szeretheti a nő . . . — Hohó! — ... mondjuk, ritka nőnek adatott meg a szerencse, hogy férjét szerethesse, mert nem a szerelme, hanem más okok fűzték férjéhez, de legjobb esetben is legfeljebb az ismeretlen szerelem illúziója, mivel tehát férjét nem szeretheti, de valakit mégis kell szeretnie, mert arra utalja a természet törvénye, ahhoz kell legfeljebb is hűnek lennie, kit szeret. — Nem tudok belenyugodni abba, hogy a legtöbb nő mért ne szerethesse férjét? — Pedig ez már eddig is érthető. A férjnek nevelt leány illúzióit vőlegényére tapaszthatja, de meg kell jönnie a kiábrándulásnak. A családiasság ingujjban ülő szent szelleme felébreszti az összehasonlítás vágyát és a logika törvényei szerint a kiábrándult nőnek, legalább elméletben keresnie kell a tökéletesebb férfiút, kire szerelmét pazarolni szeretné. Végkövetkeztetésben tehát minden nő, legalább elméletben, hűtlen a férjéhez. — Ebben igaza van, de az öntudatos nőnek, ha önérzetét sértetlenül kívánja megőrizni, itt meg kell állnia és meg kell elégednie ábrándjai roncsaival. — Nagyon szép, tehát a nőnek gyávának kell maradnia és mindig meg kell állania a félúton. — Ne gúnyolódjék, hiszen be kell vallanom, hogy a maguk rossz és kíméletlen törvényei alatt gyengék vagyunk, de nem tehetünk ellenük semmit a saját méltóságunk és nyugalmunk miatt. — De megtart-e intelligens ember oly szabályokat és törvényeket, melyekről tudja, hogy jogtalanok ? — De mennyire ! Éppen a férfiaktól tanuljuk az opportunizmust. — Igaz,[mi is nyögünk akaratunkon kívül sok rendelkezés alatt. De nézzük a hűséget más oldalról. Elismerte, hogy elméletileg minden nő hűtlen. Szóval csak testi hűségről, az intelligencia szempontjából ke- vésbbé fontos részről van szó, mely ismét csak képzeletbeli fogalom, mert hatása negativ, csakis egy belső tudatot, vagy egy külső reakciót eredményezhet. A mélyére tekintve a dolognak, intelligens nőnek csak a világ szemében kell hűnek lennie, mert egy intelligens fecske tényleg még nem csinál tavaszt, de ha a világ nem tud meg semmit, a saját érdekében és az én érdekemben, kedves Ilonka, hűtlennek kell lennie. Férje nem veszt vele semmit, mert nincs mit vesztenie és mi egy mennyországot nyerünk. — Végezett? — Igen, bár még sokat mondhatnék, de ennyi is meggyőzheti. — Most tehát én beszélek nyíltan és őszintén. A hűség fogalmát tekintve magának elméletileg teljesen igaza van. De a gyakorlatban nekem van igazam, ki megmaradok a hűség mellett. — Nem teheti. — Hallgason meg nyugodtan. A fórfii élete változatosságon és önállóságon épül fel. Maguk irigylésre- méltóan szabadok minden mozgásukban. Ha ón férfi lennek, eppen így könyörögnek egy értékes nő meg" nyeréséért. De a nőnek mindenütt meg kell alkudnia magával és a viszonyokkal. — Gyönyörű beismerése a feminizmus csődjének. — Ma még sajnos, igaza van. Nekünk, kiknek élete zárt sorompók között halad, elsősorban biztosan megalapozott, nyugalmas életre van szükségünk. Egy- egy nő kirúghatja maga alól a társadalmat, egy nagy nő, kinek nincs mit kérnie, egy Georg Sand, egy Katalin cáraő, vagy egy hetéra. Én őszintén irigylem őket, de az első kategóriába nem juthatok, a másodikba pedig nincs kedvem az elv kedvéért sülyedni. Lássa be, hogy nyílt, beismert hűtlenség, a mit szabad szerelemnek neveznek, a mai társadalomban abszurdum. — Beismerem, de hűtlenek lehetnek a társadalom tudtán kívül. Mi köze ahoz a társadalomnak, hogy én és Ilonka szeretjük egymást ? — Igaz, de én bujkálva, titokban nem akarom ezt végigcsinálni. Önérzetes intelligens nő vágyódhatik ugyan a szerelemre, de ettől az úttól undorodnia kell. Még magának is, ugy-e, édes Laci? — Most én kérem, hagyjuk az érzelmeket, mert érvei nem győztek meg és a . . . — Nyugtalanságán látom, hogy beismeri igazamat. Azután meg, ha szeretni is akarnék, nem merhetek szeretni. — Mert gyáva. — Nem azért. Nem merhetek, mert honnan tudjam, hogy maga-e az, a kit szeretnem kell? Honnan tudjam, hogy1., a maga vallomása igaz-e? Ki Uheti-e magát magamfajta önérzetes urinő annak, hogy megunva őt eldobja egy férfi? Bizonyos-e, hogy a nagy lépéssel boldog leszek ? Őrületbe kergetne, ha tudnám, hogy van egy férfi, ki engem minden gyengémmel és tökéletességemmel ismer és azóta máshol kísérletezik,
