Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)

1909-07-25 / 59. szám

59 szám.

U 1ST G5. oldal,

jelentés érkezett egy környékbeli körjegyzőségtől. Szólt pediglen ez a jelentés a következőképpen : „Itt helyben, a községben X. Z jómódú ember hirtelen felakasztotta magát. Tettének oka részint ismeretlen, részint betegsége. A hulla további intézkedésig az elkövetett helyen függve hagyatott. Intézkedés kéretik.“ A járásbíróságon jót nevettek ezen a jelentésen, de nem csodálkoztak rajta, mert ugyanaz a jegyző nemrégiben egy verekedésről a következő jelentést küldte : „Kezének öklével úgy ütött a sértett fejének arcába, hogy az rögtön lábának térdére bocsátkozott“.

(ügocsamegye.

Színészet Nagyszálláson. Rácz Dezső színigazgató drámai, vígjátéki és operettetársulata e hó 19-én Nagyszőlősre érkezett és előadásainak sorozatát o hó 20-án kezdte meg. — Álhirek egy bankról. Több fővárosi és vidéki lapban egy rövidke hir jelent meg, mely szerint a Nagvszőllősi Általános Takarékpénztárhoz feljelentés folytán a beregszászi kir. törvényszék vizsgálóbirája kiszállott s az üzleti könyveket vizsgálat alá vette. E hir ily alakban valótlan, mert nevezett pénzintézet ellen panasz nem tétetett, vizsgálat el nem rendeltetett s igypannál kevésbé lehetett az üzleti könyveket vizsgálat alá venni, mert csupán az az igaz, hogy egy váltóhamisitási ügyből kifolyólag — mely ügy az intézetet, miután nála a kérdéses váltót kifizették, egyáltalában nem érdekli, a kérdéses váltóra vonatkozó bejegyzéseket tekintette meg csupán a vizsgálóbíró.

(Szabolcsmegye.

A nyíregyházai iparosok szervezkedése. A nyíregyházai ipartestület vasárnap rendkívüli közgyűlést tartott, melyen egyhangúlag elhatározta a nyiregy- egyházai általános munkaadó szövetség megalakítását.

— Tóth Jőzseí gyürei körjegyzőt a szabolcsvármegyei jegyzői egyesület elnökét érdemdús közszolgálata 30-ik évfordulója alkalmából a járás tisztviselői s jegyzői kara f. évi jul. hó 25-én megfelelő ünnepség keretében üdvözli. Pótvásár. A kereskedelemügyi miniszter megengedte, hogy Kisvárda községben a f. évi május hó 17-re esett, de elmaradt országos állatvásár helyett folyó évi julius hó 26-án pótállatvásártrendezzen. — Rabbiválasztás. Nyírbátorban dr. Lemberger Ábrahámot egyhangúlag az ottani izraelita hitközség főrabbivá választotta.

— A nyíregyházi gazdaszövetség a napokban tartott közgyűlésében foglalkozott azon tervvel, hogy az állattenyésztés érdekében egy nagyobb kiterjedésű s jó minőségű legelőterületet vásárol, miért is megbízott 10 szövetségi tagot, hogy ez irányban érdeklődjenek s ha megfelelőt tudnának, azt az elnökségnek jelentsék be. Ugyancsak ezen közgyűlésen határozták el, hogy Nyíregyháza szókhelylyel egy gazdabankot létesítenek. — Nyíregyházi huszártisztek Oroszországban. A 14-ik közös huszárezred három tagú küldöttsége csütörtökön Pétervárra utazott, hogy az ezred nevét viselő néhai Wladimir orosz nagyherceg sírjára koszorút helyezzen és,,az ezred uj, egyenruháját átadja. A küldöttség tagjai Kahler János ezredes, Otschinek Károly alezredes és Reigesberg Miksa gróf kapitány.

— Támadás egy íőszolgabiró ellen. Somlyódi János nyiracsádi főszolgabírót e hó 13-án, a midőn, a Szenyes pusztán 60 elégedetlenkedő arató munkás között megjelent, egyik munkás megtámadta kaszájával. Az életveszélyben azonban nem veszítette el lélekjelenlétét és parancsára a dühöngő embert saját aratótársaival meg- kötöztette.

CSARNOK.

Erdélyi János.

(Folytatás.) 4

Ezzel azonban koránsem azt mondja, hogy most már elérte a költészet fejlődésének azt a fokát, melyen megállapodhatik. Nem. Ő, — a nép gyermeke, ki a nép nyelvét, ennek báját és erejét, a nép szűzies, tiszta költészetét közelről ismerte, a fejlődés legmagasabb fokául azt tekintette, ha a müköltés is népiesen nemzeti irányú lesz. Ennek az eszmének volt lelkes hive és hirdetője, ez az eszme vezette mint költőt minden lépésében, s ennek az eszmének adott kifejezést a Kisfaludy társaságban tartott székfoglaló beszédében is, midőn lelkesedéssel hangoztatta, hogy „a tenger soha ki nem fogy felhőiből, bármennyi eső esik is : ilyen tenger a nép, az élet. Ha belőle merit a költő, lesz a ki őt hallgassa, seregestől találand megnyílt szivekre mindenkor, ha csak vesztét nem érzi a nemzet. Tehát tanulni a népet, az életet, beállni e tengerbe, mint Jézus, midőn a lélek kegyelmét venné a Jordánba : ez a mai költő hivatása, nemes kötelessége.

Erdélyi Jánosnak ezen szavai jéllemzik az ő egész költészetét. Mert ő nemcsak elméletileg volt a népies irányú költészet hive, hanem példákkal is megmutatta, mely irányba kell fejleszteni a magyar költészetet.

Költeményeinek bármelyikét olvassuk is el, azon egy vezéreszme fog végig vonulni, mely nélkül ő költeményt elképzelni nem tudott, az tudniillik, hogy minden költői munkában a „szépnek“ kell kidomborodni S ez az eszme vezette őt a népies irányú költészethez. Mert mint ő mondá, a valódi szép csak a természetben található fel s ezt a természeti szépet csak a_ népies irányt követő költő fejezheti ki művésziesen. Ő maga ezen az alapon dolgozott s ez jellemzi minden költői alkotását.

Mint költő különösen lyrikus volt. Lantján, vagy mint ő nevezi „hárfáján“, különös előszeretettel énekli meg a családi élet gyönyöreit, lelkesedéssel száll síkra nemzetének érdekeiért s szive egész melegével küzd a szegény népért, melynek sorsa lelkét keserűséggel tölti el. Hiszen ő is a nép gyermeke I Érzi annak minden bánatát. Osztályosa minden fájdalmának. Lelke

mélyéig bántja az igaztalan társadalmi rend. Ennek lerombolására törekszik; midőn költeményeiben a szabadság, egyenlőség s testvériség magasztos eszméinek hirdetőjévé lesz. A magyar nép sorsa feletti bánatában keserűséggel kiált fel: „Miért kell a kunyhóban gyermeknek születni, hogy örök rab, örök kin gyermeke legyen ? Sorsa majd nyomor, megvettetós ; erényeit, tetteit senki sem becsüli. S miért van ez így ? Mert az elavult törvények kívánják. De az igazság nem kívánja. Azé legyen a jog, ki azt megérdemli. Elveszünk, el kell vesznünk, ha nem lesz a hazában a nép, a nemzet egy. Ébredj szunnyadásodból és nyiss kort a védelemnek vagy szétomolsz hazám !“

De nemcsak a magyar nép sorsa tölti el fájdalommal, hanem hasonló részvéttel fordul mindenfelé, hol a társadalom nyomorultjait fedezi fel. Avagy festette-e valaki meghatóbban egy koldus nyomorúságait, mint Erdélyi a „Koldus botjához“ címzett versében, hol mély érzéssel mondja, „hogy ők ketten tesznek egy kínos testületet.“ — Avagy a magára hagyott védtelen zsidó népről valaha megemlókezett-e oly igaz részvéttel valaki, mint ő? S a mennyire fájlalja saját népének elnyomatását, éppen annyira bántja minden más elnyomott nemzet sorsa. S ez érzésének kifejezést is ad, a midőn igy énekel:

Tanakodni kellene egy új Etelének,

E romlott világot, hogy fenyftené meg Súlyos csapásival öldöklő kezének.

Mondván: ez a csapás lengyelek honáért,

E második csapás szép Olaszországért,

A harmadik pedig tulajdon fajtámért 1

(Folyt, köv.)

Közgazdaság.

Magyar szociális agrárpolitika. Dr. Pottere Brúnó, a „Nyugatmagyarországi Földmivelők Gazdasági Egyesületéinek igazgatója e cim alatt egy valóban hézagpótló könyvet irt, mely hivatva van nagyban hozzájárulni a nép hivatott vezetőire kötelező szociális munka utjának egyengetéséhez. A művet, mely a földmivelő nép anyagi és erkölcsi boldogulására szolgáló szociális munkássághoz szükséges utbaigaitásokat tartalmazza, a a néptanítók figyelmébe különösen ajánljuk. A könyvet a „Pátria“ irodalmi vállalat és nyomdai részvénytársaság adta ki Budapesten. Ára 4 K. Megrendelhető Székely és Illés ungvári könyvkereskedésében is.

Értesítés. A gyümölcstermelő t. közönségnek van szerencsém tudomására hozni, hogy az 1909. év őszén s l! 10. év tavaszán, az ungvári állami faiskolából következő oltványok és egyéb termékek lesinek kaphatók, u. m. alma: téli arany parmén, Jonathán, Török Bálint, Parker Peppin, beregi sóvári; körte: Hardempont téli vajkörte, Liegel téli vajkörte, őszi bergamotta, szőke körte; szilva: oltott besztercei, altháu ringló, zöld ringló; cseresznye: Heintze Kirai, Dönissen sárga; meggy: Hortensia; kajszibarack: magyar legjobb; málna Mammuth Cluster, Füle Bas- quet; mogyoró 8 fajtában és fűzdugvány 7 fajtában.

Ára az I oszt. oltványnak 60 f, a II. osztályúnak 30 f, kajszi- és őszibarack I. oszt. 40 f, II. oszt. 20 f, mogyoró 30 f, málna 20 fillér darabon kint, füz- dugvány ezre 3 korona. Lehet azonban a magas Minisztériumhoz kedvezményes árakért folyamodni (folyamodásra 1 koronás bélyeg ragasztandó), legkésőbb december hó 1-ig, mely esetben fél, esetleg harmadrész árban is kaphatók az oltványok. Megjegyzem, hogy újabb rendelet szerint az állami telepek csak őszi szállításra vannak feljogosítva rendeléseket elfogadni és teljesíteni, úgyszintén fel vannak jogosítva előjegyzéseket elfogadni tavaszi szállításra december hó 15-ig. December hó 15-én a felmaradt, illetve elő- nem jegyzett készletet kötelesek az állami telepek a magas minisztériumhoz bejelenteni s ezen időtől kezdve csak a földmivelésügyi magas minisztériumtól lehet fákat kérelmezni.

Ungvár, 1909. julius 14.

Bornemissza Zoltán, fatenyésziési felügyelő.

Szamolányi Gyula:

Mese a boldogságról.

Ára 2 korona.

Lapunk kiadóhivatalában kapható.

Tarka krónika.

Ez is irodalom.

— Vásári szemle. —

Vásár van, a pénzügyigazgatóság épülete előtt „Egy erkölcsterjesztő“ ősz izraelita irodalmi füzeteket árusít el. Egy tiszteletreméltó ismerősömmel, a ki a vallást szolgálja, kezdtük a füzetek cimét olvasgatni: „Az eljátszott feleség“ volt a cime az egyik füzetnek.

Hát még a feleséget is el szokták játszani? — kórdó ismerősöm csodálkozólag.

— Kedves barátom uram ez úri szokás, és nem

is hazugság, történt már ilyen dolog. Előbb a péuz, azután a ló és végül a feleség úszik el a kártyán, habár ez utóbbi csak ritkán kerül kártyára, mert a szép feleséget még a nagyurak is megbecsülik és ha már mindenből kifogytak, akkor szokták csak a feleséget eljátszani — felelem.

— Jó, de mondja csak, a ki elnyeri másnak a feleségét, hogy viszi el? — kérdi ismerősöm naivul.

— Legyen meggyőződve, hogy egy szép asszonyt, ha elnyer az ember, még az ölében is elviszi — válaszolóm.

— Nem úgy értem. Arra vagyok kiváncsi, hogy a kártyán eljátszott asszony szívesen megy-e át a másik férfihez, a nyerőhöz.

— Nem ismeri az asszonyokat. Az asszony szívesen megy ahhoz a férfihoz, a kinél pénzt lát — mondám.

Felvettük a második füzetet: „Tiltott gyümölcsök“ volt a füzet cime :

— Hát ez mi ? — kérdó ismerősöm.

— Ez a gyümölcs nagyon édes szokott lenni — felelém mosolyogva.

— Nem értem önt! ? — volt a felelet.

— Kérem vegye ezt a fűzetet és olvassa el — szóltam és nevettem.

— Na, azt ugyan nem teszem, én nem szeretem a „tiltott gyümölcsöt“ — tiltakozott a tiszteletreméltó férfi.

— Ázt elhiszem ; de ime a népnek mégis eladják, tehát a nép bizonyára szereti — szóltam.

— Mindenre kérem, vegye meg ezt a füzetet és olvassa el azonnal.

— Miért ? — kérdém.

— Azért, hogy ha valami különös dolog van benne, hívja ide Berzeviczyt — feleié.

— A mi kedves barátunk csak most lett egészséges, ne zavarjuk az ilyen dolgokkal — válaszolóm.

Megint felvettünk egy füzetet és elolvastuk a cimét: „Csintalan históriák“.

— Hát ez megint mi ? — kérdé ismerősöm.

— Tetszik tudni, ez olyas valami, a mit csak a férfiaknak szabad elolvasni — válaszolóm tréfásan.

— Jó, de akkor miért árulják a népnek ? — kérdó megütődve.

— Hogy tanulja meg a csintalanságot — mondám és kacagtam. 4

— Borzasztó ! Ugyan kérem, hívjuk ide Berzeviczyt — kiáltó megbotránkozva ismerősöm.

— Ugyan ne rángassuk mindenhez azt a szegény Berzeviczyt, az inkább Hidasi barátunkat illeti, a ki a népnevelés ólén áll, neki kellene látni, hogy mit adnak a népnek és hogy mi kell a magyarnak — felelém.

Vallásos ismerősöm indulatosan csapta le a füzetet kezéből.

Felvettem egy másik füzetet és fennhangon olvasóm a címet:

— Hót gonosz elbeszélés.

— Ebben ugy-e gonosz emberekről van szó ? — kérdó némileg megnyugodva ismerősöm, hogy a „Tiltott gyümölcsének már vége.

— Azt hiszem, hogy téved Ön. Nézze csak a képes címlapot. Itt van Ámor, a függönyt fellebbenti, és a pamlagon nézze a szép nőt és a fiatal embert — mondám.

— Nekem ne mutassa, ón az ilyen dolgot nem nézem — botránkozott meg az én ismerősöm.

— Nem kell megütődni, egy csókban még nincs semmi, hát már csókolózni se szabad ? — kérdem tréfásan.

— Miért nevezi akkor ezt a szerző „gonosz történőt“-nek, ha Ön ártatlan dolognak tartja a csókot ?

— Bocsánat, ón nem olvastam a füzet tartalmát, ón csak arról beszélek, a mit látok, látom pedig, hogy egy férfi egy nőt megcsókol — felelem kedélyesen.

— Mit szól ahhoz a nép, ha látja ? — jegyzó

meg az ismerősöm.

— Kérem a nép is szereti a csókot.

— Ne vegye tréfára a dolgot. Ugyan kérem olvassa el „a gonosz történetek“-et, és ba valami megbotránkoztató van benne, hívja ide Berzeviczyt — mondá társam.

— Jól van, elolvasom ezeket a történeteket és ha valami különös dolog lesz a füzetben, igenis, hogy szólok Berzeviczy főkapitánynak I

Az én ismerősöm azonban nem nyugodott meg és igy töprengett:

— Én nem is tudom, hogy a mi kedves Berzeviczy barátunk hol jár ilyenkor ? Szeretném, ha látná ezeket a dolgokat. Neki talán fogalma sincs arról, hogy mit árulnak a népnek ?

— Ugyan kérem, van elég dolga a főkapitánynak, ő csak nem nézheti végig a sátorokat és tudja, nem sokat tehet ő, ha ilyen dolog kell a magyarnak 1 ? — tréfálkoztam.

— Na ón nem hagyom ezt annyiban, fogadom, bogy a jövő vásárkor Berzeviczy az ilyen dolgokat kedvelő magyarok nyaka közé fog ütni, —- mondá társam határozott hangon.

— Nem volna jó, ha szólnánk Hidasinak is, kérve őt, hogy ne neveljék a népet, mert azt eléggé kinevelik ezek a füzetek — kérdezőm.

— Maradjunk csak Berzeviczynél, ezeket a füzeteket neki kell elolvasnia, ő városunkban a közerköl- csiség legfőbb őre — volt a válasz.

— Ön az előbb azt mondta, hogy én olvassam el a füzeteket és most már szegény főkapitányunkkal is el szeretné ezeket olvastatni. (Kérem ezek a füzetek nem neki, de a népnek készültek — válaszolóm nevetve.

— Nekem az mindegy, olvassa el ő is.

Tehát derék főkapitányunk ezeket a füzeteket