Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)
1909-07-18 / 57. szám
4. oldal TT IST <357. szám. nek elbeszélése nyomán megállapíthatjuk, hogy felvidékünkön nagy bajok vannak, a nép nyomorral, majdnem éhínséggel küzd. Ilyenkor minden módot fel kellene használni, hogy a nép keresethez jusson, s nem a megszokott kereseti forrást is elvonni a nép szája elől. * Lopás a tenniszpályán. Csütörtök délután nagy konsternáció volt a különben rendesen szórakozó tenniszezők között. Mig a tenniszezők önfeledten kergették a labdákat, azalatt egy ügyes tolvaj az öltözőből elemelte éppen a tennisz-egylet elnökének fekete bőrtárcáját. Még a bőrtárca ellopása nem okozott volna nagy fájdalmat a póruljárt tulajdonosnak, ha nem lett volna benne 5 drb 20 koronás és egy darab 50 koronás, egyszóval 150 korona, azonkívül az „Ung“ szerkesztősége részére kiállított villanyszinházi és állat- seregleti jegy, továbbá számos, másra értéktelen, de a tulajdonosra rendkívül értékes apróság. A károsult dr. Tahy Endre iránt a tennisz-tagok meleg részvéttel viseltetnek, de mi haszna, ha abból csak a tolvajnak lett haszna! A rendőrség is lázasan érdeklődik a tolvaj egyénisége iránt. * Népgyülés, Az ungvári szervezett munkások f. évi juh hó 25-én d. u. fél 4 órakor a Kossuth Lajos- téren népgyülést tartanak, melyen Handler Gyula debreceni kiküldött fogja ismertetni a politikai válságot és a magyarországi szociáldemokrata párt törekvéseit. Továbbá értekezni fognak a sajtóról is. * Sétahangverseny. Az Özvegyi és Gyulaiféle cukrászda kerthelyiségében a helybeli katonai zenekar ma, azaz vasárnap délután 6—8 óra közt hangversenyt tart. A bemenet szabad, de rendelni lehet a legfinomabb cukrászati édességeket, fagylaltot, borokat stb. A kerthelyiség fedett, tehát esős idő nem zavarja meg a hangversenyt. * Ä nyár legnagyobb szenzációja. Ki hitte volna, ki gondolt volna erre ? suttogják már napok óta a városon mindazok, a kiknek a néhai Krausz-sarok körül jártuk- vagy álltukban szemükbe ötlik városunk köztisztaságának legújabb, legmodernebb diadala. Nem kisebb eseményről van ugyanis szó, mint arról, hogy ezentúl egy elmés szerkezettel ellátott vasládábá seperi, azaz segíti be a városi utcaseprők serege a ronda papiroscafatokat, port, piszkot és egyéb felgyülemlő s elkotrandó elbeszéléseket, ügy látszik tehát, hogy szaporodik,a pénzünk s ennek tudatában a XX. század igényei szerint rendeződünk be. Csak az a kis baja van az ügynek, hogy az utcaseprő az igazán elmés szerkezetet oly művészi lábmozdulatokkal kezeli, fel és le nyomogatván az oldalt elhelyezett pedált, hogy rövidesen tanács elé kerül — már előre látjuk — az utcaseprői képesítés kérdése. Sőt meghozzuk a határozatot, mely szerint ez állásra, tekintettel az uj szerkezettel dicsekvő szemétládákra, csak Alföldy László vagy Keszler Mór táncmesterek ajánlása fog protekció számba menni. S hogy pedig ez a kérdés majd végeredményében ismét csak a zsebünk felé vergál, azt mindenki hamarosan megálmodhatja. Ez hát a nyár legnagyobb szenzációja. * Táncmulatság Nagygejőczön. A nagygépei ifjúság Nagygejőcön az uj templom javára 1909. évi augusztus hó 1-én zártkörű táncvigalmat rendez. Beléptidij: személyjegy 1 K 60 f, családjegy 3 K. Kezdete délután 4 órakor, vége reggel 4 órakor. A zenét egy ungvári zenekar szolgáltatja. * Népszövetségi alakulás. Ma 18-án d. e. 11 órakor a czeholnyai templom udvarán népszövetségi alakuló értekezlet lesz, melyet dr. Hadzsega Bazil hivott össze kívüle, beszélni fognak még: Ka- minszky Géza pápai kamarás, kép. igazgató, a nép- szövetség népnevelési működéséről, Volosin Ágoston kép. tanár a népszövetség sociális tevékenységéről, dr. Novák Béla ügyvéd a népszövetségi tagok jogvédelméről, Gulovics Tivadar főgimn. tanár a népszövetségi tagok jogairól és kötelességeiről. Ezeken kívül a budapesti központ kiküldötte, valószínűleg maga Haller István.főtitkár is fog buzdító beszédet intézni. * Kehely-lopás. A rendőrség kezébe a mult- korában egy templomi kehely került, a melyről csak annyit tudtak megállapítani, hogy nem becsületes forgalmi utat tett meg, a mig a rendőség vette pártfogásába. Most jelentkezett a kárvallott. A kálvária-templomból két kehely tűnt el, a mit csak e napokban vettek észre. Kétségtelen, tehát, hogy az ogyik kehely a kálváriái templomból került ki. A tolvaj személyét a rendőrség nyomozza. * Baleset. Haragonics János napszámos pénteken délután házfedelet kátrányozott a Sternberger-féle Kossuth Lajos-téri korcsma tetején. Véletlenül leesett a háztetőről a kátrányba és súlyos serüléseket szenvedett. A mentőkocsin a kórházba szállították. * Uj cigányzenekar a Koronán. Á Korona uj vendéglőse kedves meglepetésben részesíti az ungváriakat. Miután elsőrerdü cigányzenekarunk, már t. i. a Lányi Gyuláé a szob 'ánci-fürdőben tartózkodik a nyár folyamán, a Korona vendéglőse a nyíregyházai hires Benczi Gyula zerekarát hozatta Ungvárra, mely zenekarnak mostani tulajdonosa az ország legjobb cigányprímásainak egyike : Rácz Marci. E cigányzenekar egy pár napig fog a Koronán tartózkodni. A kik szeretik a jó cigányt, pompásan szórakozhatnak esténkint a Koronán. * Itt először látható! Ungváron, a Füzesutcában naponta reggel 9-től este 10 óráig látható Barum amerikai dupla állatsereglete. Naponta délután fél 6 órakor és este fél 9 órakor 50 darab idomított vadállat bemutatása két óriási vascirkuszban, úgymint párducok, medvék, 18 oroszlán, farkasok, hiénák, lovak, szarvasok és tevék. Naponta idomitás etetéssel egybekötve. 6 világhírű állatszeliditő és állatszeliditőnő fellépte. Helyárak : I hely K 1 20, II. hely 80 f, III. hely 40 f. Katonák őrmestertől lefelé és 10 éven aluli gyermekeknek I. hely 80 f, II hely 50 f, III. hely 30 f. Előadás nélkül is megtekinthető 120 vadállat mindennap délelőtt 8 órától délután 3 óráig. Helyárak : I. hely 1 K, II. hely 40 f. Tisztelettel az igazgatóság. * Egy óra alatt elveszi a láb kellemetlen szagát és megszünteti a lábizzadást a Mittelman-féle láb- viz, ára egy üvegnek 1 *20 K. Kapható kizárólag az Aranyoroszlán gyógyszertárban Ungvárt. A hölgyközönség figyelmébe! Van szerencsém tisztelettel értesíteni, hogy a Korona-szálloda épületében (illetve utóbbi időben a Haraszthy tanár ur házában) volt rőfös, férfi- és női divat-, vászon, szőnyeg és függönyraktáramat részben kiárusítottam és f. évi május hó 1-én az ujonuan épített Salzberger-féle házba helyeztem át, a hol a mai kor igényeinek megfelelőleg az eddiginél fokozottabb mértékben fogom folytatni. Egyben bátor vagyok b. tudomására juttatni, hogy gyárosaimnál mint nagy fogyasztó kedvezőbb árak mellett zerzem be szükségletemet mint az előbbi idényekben és igy ezen előnyt a t. vevőim is élvezik. Támaszkodva azon bizalomra a mellyel az igen tisztelt vevőközönség 13 éven keresztül kitüntetett, remélni bátorkodom, hogy újabb vállalatomban, a melyben régi szolid elveimhez híven „jó árut olcsó árak mellett“ óhajtok kiszolgni, számomra a jövőben is fenntartani méltóztatik és vagyok szives pártfogását kérve illő tisztelettel 3474,4—6 Gerstl Manó. Tarka krónika. Egy kávésnénike levele. Kedves Szerkesztő Uram 1 Nem a fő-fő szerkesztő urat gondolom, sem azt, a ki elutazott, de magát kedves öcsém Uram, a ki itt maradt. így olvastam ezt a mi kedves újságunk multi számában. S mert a fiatal irói gárda, szeretettel Ön iránt, siet az uj redakcióba, hogy kivegye a szellemi munkálkodás részét, tehát hívatlanul bár, bekopogtatok Önökhöz. Megtehetem, mert se fiam, se lányom, öreg is vagyok már, igy hát minden kérdőjel lepattan rólam, hogy miért érdekel a fiatal gárda „szellemi tobzódása.“ (Ezt is az „Ung“-ban olvastam.) Szívesen segítenék én is kedves öcsém Uramnak az újságírás nehéz (de Magának nem 1) munkájában, de ha elgondolom, hogy valaki olyan önzetlen, fáradhatatlan igazsággal szolgálja a közügyek minden ágát, legyei az hivatalos társadalmi, tanügy, vagy sporlkérdós — s a kit minden emelkedettebb gondolkozásu ember kell, hogy ezért elismerjen — az ilyen egyéniség, még segítő társak nélkül is fölemeli egy újságnak szellemét arra a nívóra, a hol minden kulturember örömmel, elismeréssel pihen meg a hétköznapi sablon robotja után. Nem is azért jöttem, hogy mindezt elmondjam, de tudja, a magam fajtájú öreg néniknek, már csak a szókimondás esik jól. A mit eddig írtam, mindenki csak igazat adna úgyis nekem, de most elmondok egy-két apróságot, amit egy jó barátom mesélt nekem. Hallgassák meg szívesen. Asszonyokról szól s talán van bennük egy kis tanulság is — s mivel sem öcsém Uram, sem újságíró kis gárdája, tudtommal még nem kapja a csöndes kimaradásokhoz, szépen ápolt apró kezecskékből, a kapukulcsot, talán hasznát vehetik egy öreg néni beszélgetésének. Színezze ezt ki jobban az Önök szivárványos fantáziája, a mihez én már koromnál fogva, nem értek. Úgy beszélem el tehát, a mint hallottam s a mint megtörtént, szóról- szóra : Nebántsvirág. Szegény édes kis „Nebántsvirág“, — még ma is gondolok reád. Nebántsvirágnak neveztük. Egy édes, aranyos gyermekleány, a kit ártatlanul, szüztisztán dobott a sors egy jó barátom — mondjuk Ödön volt a neve — karjaiba. Olyan szemei voltak, melyekből tisztán kiolvashatta az ember ezt a könyörgést: „Ne bántsatok, sz.eretlek benneteket“. Egy-egy kevésbé gyöngéd szóra, figyelmetlenségre könnybe borult szeme és megjelent végtelen fájdalmas kifejezéssel szemeiben a könyörgés : „Ne bántsatok, szeretlek titeket“. Ezért kapta nevét. Négy jó barát — köztük Ödön — négy édes leánynyal — köztük Nebántsvirág — élték világokat. Szabad idejüket együtt töltötték, szerelmesek módjára éltek vígan és megelégedetten a jelennek, mit sem törődve a jövővel. Ödön nősül I Szegény Nebántsvirág ezt tudomásul vette — és belenyugodott! Eljegyzése holnap, ezt megelőzőleg szakítás a legény élettel, bucsulakoma nálam. Szegény kis Nebántsvirág— de sokszor gondolok erre az estére. Egy szó-panasz vagy szemrehányás nem hagyta el ajkát. Ott ült közöttünk, mint máskor, éltető eleme volt a társaságnak, mint mindig; csak néha ölelte meg hevesen Ödönt, csókolta könnyes szemmel annak ajkát. A legénybucsu végén elváltunk. Ödön és Nebántsvirág még nálam búcsúztak el. Másnap reggel Nebántsvirág ott feküdt a boncoló asztalon 1 Szó nélkül meghalt, mert szerelme tárgyát elvesztette. Szegénykét megnéztem koporsójában. Félig nyitott szempillái alól még mintha könyörgött volna: „Ne bántsatok, — szeretlek titeket. A szeretet jeleivel elhalmozva eltemettük és rövid idő múlva vele állítottunk egy egyszerű márványkövet sírjára, rajta e két szóval: „Bántottak — meghaltam.“ Ödön pedig még ma is nőtlen, Nebántsvirág már tizenkét éve álmodik I így beszélte ezt el egy öregedő bácsi, zimankós téli estén, egy csésze tea mellett, megzörgette a szól az ablakot, vagy talán a kis Nebántsvirág szelleme röppent vala, besóhajtotta a hideg éjszakába: „Bántottak — meghaltam, de azért szeretlek titeket.“ Elhomályosodott szemüvegem, meglehet csak a tea fölszálló gőzétől, de talán jobb is, ha a mai kor modern szelleme több önszeretetet olt a leányszivbe, mint szerelmet. Mert hiszen a férfi ajkakról odavetve meggondolatlanul a „szeretlek“ szó, kicsi bolygó tűznek látszik sokszor s elhamvaszt egy leánylelket, pedig, ki tudja hány érez úgy közöttük, mint a szegény kis „Nebántsvirág.“ Mentsen ki az öregségem, a hosszas trécselósórt, de mi fohérhajuak már csak szóbősóggel tudjuk magunkat megértetni. S tudva, hogy kedves öcsémuram- nak sokfelé van elfoglaltsága, kérem szépen ne olvassa el hosszú levelemet addig, mig a nyomdafesték alól ki nem kerül. Inkább játszók addig egy pár tennis- partit — és csak aztán, olvasva szidja magában az igazságot (a mit Magáról Írtam) bátran kimondó öreg nénikéjét. U. i. Majd kibékítem egy csésze jó kávéval. CSARNOK. Erdélyi János. (Folytatás.) 3 Erdélyi János a gyermekkorában leikébe oltott szelídségét élete végéig megőrizte s ez a lelki tulajdonsága egész lényén visszatükröződött. A diákkorában inkább nyúlánk ifjú a férfi korban középtermetűvé fejlődött. Kerekded arcán erősen látszott a komoly és mély gondolkodás, melylyel szinte ellentétben voltak a boldog megelégedést sugárzó s kissé mélyen ülő kék szemei. Az arcán felismerhető ezen lelki tulajdonságai valóban jellemezték is Erdélyit. Egykori tanítványaitól tudom, hogy a tanszékben komoly, a tudományt ékes szóval hirdető tanár, ki egy előadásába egész életét beleöntó, mert mint ő maga mondá: „az ifjú ember semmit sem ért meg oly könnyen, mint a lelket, mert a szó, — a gondolat éredésra vár, de a lélek közvetlenül hat“, — családi és baráti körben maga volt a megtestesült kedély. Szívélyességével lekötelezett mindenkit, ki átlépte háza küszöbét. Társalgási modora nemcsak a mély tudásu embert árulta el, de baráti körben ki-ki csillant beszédéből a jó humor, s nem egy alkalomszerű adomával derítette fel hallgatóit. Megelégedett, nyugodt kedély volt. Rendíthetetlen bizalommal viseltetett minden iránt, mi a haladás eszméjét hirdette. A fejlődésre, — a haladásra gondolva, még a halál gondolatával is kibékül, mert mint maga mondá: „a jónak ellensége a jobb. Szerencse, hogy az emberek nem élhetnek örökké és meghalnak, hogy a jobbnak útját ne állhassák“. Megismerve Erdélyi János életét, vessünk egy rövid pillantást irodalmi működésére is, mert csak igy fogjuk őt alapjában megismerhetni, s igy méltányolhatjuk munkásságát igazán. Erdélyi János a legtöbb oldalú irói egyéniségek egyike. Nincs az irodalomnak ága, melyben többé kevésbbó ne dolgozott volna. Mégis, ha irodalmi munkásságáról egy világos képet akarunk alkotni, különösen mint költő és aestetikussal, s végül mint bölcsészszel kell vele foglalkoznunk. Költői fellépése arra az időre esik, midőn mint fentebb említettem, az önérzetre ébredt nemzet megnyirbált jogait helyre állítani, nyelvét minden vonalon érvényesíteni törekedett. E munkában az oroszlánrósz az irodalomnak jutott. Annak az irodalomnak, mely_ a század elején maga is nagy forrongáson ment át. Általánosan ismert tény, hogy a 19. század első felében Kisfaludy Károly, de még inkább Vorösmarthy fellépésével szakit a költészet a klasszicizmussal, s mind- nagyobb tért hódit a romanticizmus. Ezzel oly fejlődésnek indult, melynek tetőpontját a népies irány követőiben, Petőfi, Arany és Tompában érte el. De mielőtt a szorosan vett romantikus költészet a népiesen nemzeti irányának helyet adott volna, e két irányt összekötő kapocsként fellép Erdélyi János, mint a haladás eszméjének lelkes hive, ki elismerte, hogy a romanticizmus a megelőző klasszicizmussal szemben egy nagy lépés előre s örömmel üdvözli ezeknek híveit, mert munkájokban a tartalom nagyobb gazdagságát, az előadásban bizonyos nemzeti vonást lát. Örömében Így kiált fel: „Mi lenne életemből, ha egyéb állapotainkra vetvén sóvár, oly ritkán kielégítő pillantást, s nem ugyan megvetéssel, de csakugyan hidegséggel fordulván el tőlük, itt (t. i. p. költészet terén) sem találtam volna előmenetelt, haladást?“ (Folytatása következik.) fi házadókataszteri törzsivekhez Fascikulus táblák kaphatók Székely és Illés könyvkereskedésében ■ " ------ Ungvárt. ..
