Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)
1909-11-07 / 89. szám
17. évfolyam. — 89. szám Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1909. november 7 Előfizetési feltételek: Cs«k az „Ung“ lapra Egész évre . . 12 K I Negyedévre . 3 K Félévre.... 6 K \ Egyes szám . 12 f. Amerikába : Egész évre ...............17 K „Ong T&rmegye Hivatalon I.apjó“-Tal «griitt egész évre 16 K — Félévre .... 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n gu mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tór l-sö szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Á naptár-egyesítés keresztülvitele. A munkácsi és az eperjesi g. kath. egyházmegyék őSzinte örömmel üdvözölték azt a tényt, hogy a római szék a budapesti g. kath. hitközségnek megengedte ez évi szeptember hónap 1-től kezdődőleg a Gergely-naptar használatát. E várva-várt újítás hasonló a hegy tetejéről legördülő kőhöz, mely minket is magával ragad. Van már precedens! De most az a kérdés, hogy vigyük keresztül a naptár- egyesítést a félmilliónyi magyar ruthén népünknél? E fontos kérdéssel óhajtok az alábbiakban foglalkozni. E lap olvasóinak talán nincs is tudomásuk arról, hogy mennyire elő van készítve népünk a reformra. Csak a legutóbbi idők eseményeire utalok. Vodicsha Imre vitát indított meg az „Egyházi Közlönyében és az „Alkotmány“-ban a naptáregyesitésről és a görög egyház többi reformjáról. Hozzászóltunk nagyon sokan e vitához. E sorok Írójától is több cikk jelent meg e tárgyban. A vita, mely széles mederben folyt, mondhatni, egy évig tartott. Részt vettek benne a mi ungvári g. kath. lapjaink is, t. i. a „Görög Katholikus Szemle“ és a „Nauka“ cimü ruthén nyelvű néplap. A legkiválóbb toliforgatóink — theologiai tanárok, hivatásos újságírók, városi és falusi lelkészek — elismerték, hogy a naptáregyesitésre szociális, vallási és magyar állami szempontból égető szükség van. Jó volna e meggyőző erővel és tudományos alapon irt cikkeket összegyűjteni és kiadni. Vaskos kötet telnék ki belőlük! Megláthatná belőle a nagyközönség, hogy mi ruthén papok minő meleg érzéssel ragaszkodunk a mi kedves magyar hazánkhoz és egyházi életünkben a modern haladáshoz. Miután pedig a vita az elméleti téren teljesen tisztázva lett és megérett arra, hogy a gyakorlati életben megvalósuljon, akkor maga az állami hatalom is érdeklődni kezdett a naptáregyesités iránt és e helyen külön ki kell emelnem gróf Andrássy Gyula belügyminisztert, ki ez ügyben püspökünkkel, Firc\ák Gyula v. b. t. tanácsossal közvetlen érintkezésbe lépett. Ekkor jött közbe a szerencsétlen kormányválság, mely a naptáregyesités országos jelentőségű ügyében szintén pangást jelent. De most már az a kérdés, hogy vájjon szabad-e a kormányválság miatt tétlenkednünk ? Maga az országos közvélemény némán is megadja a választ: nem szabad! Tessék tovább dolgozni! Mi sürgetjük, az egész ruthén egyház. A politikai vezéreket elválaszthatja egymástól pártfelfogásuk, de a naptáregyesités felette áll minden pártnak, ez országos dolog, mert minden politikai párt az ország lakosságának egymáshoz való közelebb hozatalára egy hatályos eszközt lát benne. De mi hát a teendő ? A mint e hónap folyamán az országgyűlés összeül, szóvá kell tenni a naptáregyesitést. Lehetetlenség, hogy Róma, ha a magyar kormány támogatná kérésünket, megtagadná tőlünk azt, a mit a budapesti g. kath. hitközségnek egyszerűen megadott azért, mert Melles Emii fővárosi g. kath. apát-plébános azt hívei nevében kérelmezte. Erre mi már régen előkészítettük az alapot Rómában. Már tiz év óta nyugszik a Vatikánban az a sok kérvény, a mit püspökeink, Firc{ák és Vályi, a papság és a hívek nevében a naptáregyesitésre nézve beterjesztettek. Ha most az országgyűlés pártkülönbség nélkül, a miről különben kételkedni sem szabad, magáévá teszi ügyünket, akkor Róma hallgatása megtörik és teljesiti kérelmünket. Igaz, hogy Róma várhat, mert világpolitikát űz. Várja, mig Oroszország belemegy az uj naptár behozatalába, a miről az orosz dumában az őszszel fognak törvényjavaslatot benyújtani és tárgyalni. Mi azonban ezt meg akarjuk előzni, mert nem akarunk a naptárcgyesitők vonalában sereghajtók lenni. Tartsunk arra valamit, hogy mi nem sizmatikusok, hanem Rómához közel állók, görögkatholikusok vagyunk. De meg a reformra népünk is elő van készítve. Bizonyítja ezt, hogy az ungvári „Görög Katholikus Szemle“ legutóbbi száma a naptáregyesitést előbbre valónak tartja a magyar liturgiánál is. A „Nauka“ pedig szükségesnek tartja, hogy újabb kéréssel járuljunk ez ügyben Rómához. Ebből tehát láthatni, minő hangulat uralkodik a naptáregyesités dolgában Ungváron. Végül még megjegyzem, hogy az Eszakamerikai Egyesült-Államokba kivándorolt híveink hivatalos közlönyük által kijelentették, hogy a naptáregyesitésben velünk tartanak. Ezeket előrebocsátva, még egyszer hangsúlyozom, hogy a magyar országgyűlés most az egyszer rögtönösen tegye magáévá a naptár- egyesitési ügyünket, mert mi egyhangúlag kívánjuk. Hogy a görögkatholikus románok velünk taitanak-e, azt nem tudom. Elég szégyen lesz rájuk, ha nem tartanak velünk. A rómaiaktól származtatják magukat és még sem tartják a római naptárt! ? Zsalkovics Kálmán, malmos! (Bereg vm.) g. kath. rutáén esperes-lelkész. Földrengésjelző állomás. (a.) Ungvár rövid idő alatt ismét belekapcsolódik egy szállal a kulturvárosok sorába. Lesz földrengésjelző állomása, bogy ha a közönség lelkesen támogatni fogja Réthly Antalnak, az Orsz. meteorologiai intézet asszisztensének f. hó 13-án tartandó és vetített képekkel kisérendő előadását. Réthly Antal a földrengésről tart előadást az iskolák növendékei és a közönség számára. Az előadás tiszta jövedelmét a felállítandó földrengésjelző állomás javára fordítják. Csak 300 K kell, hogy az állomást fel lehessen állítani. Mi bízunk a közönség érdeklődésében; támogatása lösz olyan arányú, hogy a még szükséges összeg egybegyüljön. Vármegyénk és a város méltányolták a kulturális célt, a mely a földrengésjelző állomással összefügg, azért az előbbi 500, az utóbbi 200 K-t szavazott meg. Minden esetre örvendetes jelenség ez a két adomány is, mert hiszen a mi szegény vármegyénk és a még szegényebb városunk nehezen tudja nélkülözni a legkisebb összeget is. Réka Hadúr előtt/ Irta Fülöp Áron. 1. Merre a nap elszáll, azon tájt a népek Bókén megférkőzve, nyugalomban éltek. Meglepte a rozsda fegyverüket régen; őseik osatáit, — mintha csak mesében, — Egy-egy öreg ember, ha említi olykor, Fejet ráz, ki hallja, hogy lehetett oly kor, Melyben Megváltóját az ember nem féltő S kárhozatos kézzel fojtá egymást vérbe . . . 2. Hirdetik az igét a jámbor barátok: Szeresd magadképpen a felebarátod I Jézusunk véréből olajága nőjön, — Dicsőség az égen, — békesség a földön! Ha kedvében akarsz járni Istenednek, Dobd vissza kenyérrel, kik rád követ vetnek I Ne menjen a nap le a te haragoddal, — így ki megalázhat, majdan fölmagasztal! . . . * * ,Attila" című költői elbeszélés VII-ik éneke. - ■ Felolvasta a szerző a Gyöngyösy Irodalmi Társaságban. Szerk. 3. íves templomokban papok prédikálnak Egyetlen uráról'életnek, halálnak, E bűnös világot a ki úgy szerette, Hogy egy fiát küldó váltságul érette, Nehogy, a ki meghall a kínos kereszten, Híveiből annak csak egy is elveszszen . . . Zeng a zsoltár-ige : dicsőség az égbe’ — Lent az emberek közt szeretet és béke. — 4. — Mintha, bár lombja se rezdül még a fának, — Egyszerre az erdőn lassú szellő támad, Egy titkos sóhajtás, — s nyomba’ rá feljajdul, Sírni kezd a fenyves távol zivatartul; Még csak lebe érzik, hideg szele szárnya A gályát, az ágat még könnyedén rázza, De nyomán az orkán iszonyú erővel Közelegve bömböl, rombol, szaggat, tördel: 5. Egyszerre, kik éltek békességben távol, Rémhír riasztá föl keleti határról; Előbb csak suttogva, még kételkedőén, Aztán hangos szóval terjed ijesztően. Éjente pirosán kárpitja az égnek Hirdeti, hogy falvak és városok égnek ; Nappal, mintha távol levegőn át szállna Félrevert harangszó, — emberek siráma . . . 6. Ám a bizonyság nem késik sokára — Szalad lelkendezve sok asszony, sok árva, Kiknek férje, apja küzdött, a mig bírta, De ki fegyverhez nyúlt, szálig ki van irtva. Ki megmenekült, az Isten csodájára, Szalad lelkendezve sok asszony, sok árva S beszél, ha kinek még szó jön a nyelvére : Megjelont az Ördög, — itt a Világ vége! .. . 7. Tüzes pallosával elől jár a Sátán Hét lángot okádó paripája hátán ; Utána milljónyi ördög fia üget, Miudannyan a sárkány szárnyas lován ülnek; A föld is tüzet hány, hol járnak, alattuk — S jaj, milyen a szemük, — jaj, milyen az arcuk 1 Csupa csak vért isznak,— csupa nyers bust rágnak!.. . . . Megjelent az Ördög, — vége a Világnak !.. 8. — Attila nyomulván nyugatra előre, Kémeitől tudja, mi hit jár felőle — S hogy ő s dali népe ilyen ördög fajta, Készséges örömmel szívesen ráhagyta. Mert nagy erőt érzett, fele győzedelmet Azokon, kik kósza hirtől is remegnek ; A ki reszket már a neve hallatára, Gyönge nádszál az, ha rávillan szablyája . . . Lapunk mai száma 6 oldal.
