Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)
1909-10-24 / 85. szám
47. évfolyam. — 85. szám Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1909. október 24. Előfizetési feltételek: C»»k „Dng“ l»pr» Egész évre . . 12 K Negyedévre . 3 K Félévre . . . . G K Egyes szám . 12 f, Amerikába : Egész évre ...............17 K „(Ing vármegye Iliratnlo« I.npjé“-<al együtt egész évre IG K — Félévre .... 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az *U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Uug“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronkint 40 fillér A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-sö szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. 1 Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Tarlózás. 2000 K a tűzoltóknak. Szokatlan és igen tekintélyes adományhoz jutott a napokban városunk egyik emberbaráti intézménye: az önkéntes tüzoltótestület. A földmive- lési és a kereskedelemügyi m. kir. miniszterek juttattak 1000—1000 K segélyt, hogy a testület hiányos felszerelése kiegészíthető legyen. Szokatlannak mondjuk ez adományokat, mert tény, hogy a tüzoltó-ügy általában sem a földmivelésügyi, sem a kereskedelemügyi tárca körébe nem tartozik, s nem is tudunk esetet, hogy e minisztériumok részéről már történt volna hasonló adományozás. Hogy az ungvári tűzoltóság, s igy közvetve Ungvár városa mégis ily adományokhoz jutott, ez kizárólag vármegyénk főispánjának, gróf S\táray Gábornak köszönhető, a ki mikor a tüzoltótestület elnökségét elvállalta, kijelentette, hogy a testületnek tényleges elnöke kíván lenni, s gondoskodni fog, hogy a testület működő tagjainak buzgalmát az anyagi erő hiánya ne csökkentse. * Vasbeton. A Kossuth-téri Fried-féle ház az első, melynek építésénél Ungvárt az úgynevezett vasbetont alkalmazzák ; alkalmazzák pedig nem az építtető háztulajdonos, hanem a vállalkozó nagy anyagi hasznára. A vasbeton ugyanis tartósság tekintetében teljesen helyettesíti a vasanyagot, az árban azonban óriási a különbség. Legalább is 1000 sze- kérnyi folyamkavicsot fognak felhasználni ezen építkezésnél, részben a vasbeton, részben a pincék és egyéb helyiségek betonmunkáihoz, s ehez az anyaghoz teljesen díjtalanul jut a, vállakozó, a ki itt teljesen idegen, s mint állandó miskolci lakos, Ungváron egy fillérrel sem járul a közteihekhez. Hogy a házilag építkező városi lakosok és az ungvári vállalkozók ingyen juthatnak a folyamkavicshoz: ezt értjük; de hogy teljesen idegen, a közterhekhez itt mivel sem járuló vállalkozók is díjtalanul jussanak a város tulajdonát képező építési anyaghoz, ez: szelíden szólva, legalább is könnyelműség. Gondolkozzék csak felette a városi mérnök ur, hogy nincs-e igazunk? * A Krausz-sarok. A mai nappal befejeződő hétnek nagy szenzációja volt. Lebontás alá került a közismert Krausz-sarok- épület, hogy a jövő év folyamán helyet adjon kétemeletes bérháznak. A bontásnak sok nézője akadt, nem volt azonban egyetlen-egy se, a ki meg ne botránkozott volna a ház padlásán felhalmozott szemétnek sokaságán. Ezen, a belváros legközepén álló, és mindig intelligens közönség által bérelt ház padlása évek óta 20—30 szekérnyi gyúlékony anyagból álló szemét lerakodó helye volt, s nem találkozott senki a hatóság emberei közül, a ki annak onnét való eltakarítása iránt intézkedni kötelességének ismerte volna. Pedig úgy mondják, hogy a rendőrség a tűzoltóság közrevonásával minden házban minden évben megtartja a tüzrendészeti szempontból szükséges vizsgalatot . . . * * < A közkórház bővítése. A város tulajdonát képező közkórház bővítési ügye megfeneklett, holott az építéshez szükséges összeg részben a napi ápolási költségek terhére felveendő kölcsönnel, részben a belügyminiszter adományával, részben az e célra gyűjtött összeggel rendelkezésre áll, s a tervek is elkészültek — belügyminiszteri utasítás szerint. És az építés ügye mégis megfeneklett, mert a belügyminiszternek röviddel ezelőtt itt járt kiküldöttei úgy találták, hogy a kórház jelenlegi főépülete nem alkalmas kórházi célokra, s a tervbe vett uj gazdasági épület helyett egy kór-pavillon volna építendő, mig a gazdasági helyiségek az igy megüresedő főépületbe volnának elhelyezendők. Feltétlenül igazuk lehet a belügyminiszter kiküldötteinek, csak azt nem értjük, miért nem történt ily irányú intézkedés, mielőtt a tervek és költségvetések elkészültek? rn. Utcanevek. Bevett szokása minden városnak, hogy az utcákat a helyi, vármegyei életben jelentős szerepet bitöltő férflairól nevezi el, vagy ak országos nevű nagyjaink nevével jelöli meg. Ung vármegyének is voltak nagy fiai, a kik karddal, vagy tollai szolgálták hazájukat és a mi vármegyénkre dicsőséget hoztak. A Drugethek, Dobó István, Gyöngyösy István, Bercsényi, Day ka Gá- boJ és Erdélyi János azok, a kik Ung vármegyének dicsőséget szereztek messze földön. Emléküknek külső jelüket állítottunk. A Drugetheknek főgimnáziumunkban egy emléktábla, Dobó Istvánról a dobóruszkai r. kath. templomban a sírfelirat, Gyöngyösyről a rad- vánci emléktábla tesz említést, Dayka Gábornak szobrot emeltünk, mig Erdélyi emlékét a nagykaposi ref. templom falába illesztett emléktábla hirdeti. Egyedül Bercsényi emlékének külső jelekben való megörökítésével késünk. A jó szándék azonban itt is megvan, mely a felállítandó szoborban nyilatkozik meg. Utcáink közül a Drugeth-utca, a Drugeth-lór, a Bercsényi-utca és a Dayka Gábor-utca viselik vármegyénk nagyjainak a nevét. Tehát még Gyöngyössy, Dobó és Erdélyi nevekkel kell megjelölnünk utcáinkat. A Gyöngyösy-nóv illetné meg a Káptalan-utcát, a melyben a Gyüngyösyeknek házuk is volt. A Kaposi- utca kaphatná az Erdélyi-nevet, mig Dobó Istvánról a Minaji-utcát lehetne elnevezni. A Kaposi-utca vezet ugyanis Kiskaposba, Erdélyi szülőfalujába, a Minaji- utca pedig Dobóruszka irányában — legalább nagyjából — megy. Ha ebben az irányban indilványnyal lépne fel valaki a városi képviselőtestületben, mindenesetre helyesléssel találkoznék az indítvány és igy három nagy férfiú nevével diszitenők utcáinkat. Ha már az utcaneveknél vagyunk, el nem mulaszthatjuk felhívni a városi hatóság figyelmét két tartozására. H-06-ban a Nagy-utca nevét Rákóczi-nóvvel cseA vándor. Irta Bárd Miklós. Mikor először felporzik az út, Csípős szelében hamvas márciusnak, S fülembe halkan, tétovázva jut Tördelt szava a húzó vadludaknak, Vágy fog el menni, -- menni, meg nem állni, Műhelyt becsukni, munkát sutba vágni. S engedve, mint a madár ösztönének, Felcsapni boldog vándorló legénynek. Vándorbot, vándorszabadság jele, Somfáról törném, s indulnék vele. Előttem napfény, mögöttem havaz, Együtt utaznánk, én meg a tavasz. Nincs ennél kedvesebb kóbor személy, Kinek dalára a holt is felél. S míg hegyen-völgyen véle vándorolnék, Köröttem, bennem egyre tavaszodnék. S mikor egy forró nap elveszteném, Magam sem volnék már öreg legény, Átjárna, mint egy titkos bájital, Mindaz, mi itten szép és fiatal. Vándorral esnek néha ily csodák, S csak széppel, jóval szolgál a világ Azoknak, a kik szabadok, vidámak, És sarcot tőle többé nem kívánnak. Kiknek elég egy görcsös somfabot, Azok a boldog földi vándorok. S ez a rejtelmes tünemény : az élet, Mosolygva nyil meg egy-egy jövevénynek, Ki dalolgatva vígan elhalad, Nincs gondja csak a betevő falat, Ki itthon van az egész földtekén, És mindenütt csak boldog jövevény. Fráter Aranka. Irta Vértesy Gyula. Egy ügyvéd barátomnál voltam látogatóban s javában beszélgettünk egy csomó diákköri élményről, meg jogászéletünk vidám és szomorú kalandjairól, mikor az Írnok bejött jelenteni, hogy Fráter Aranka megint itt van. — Csak hadd legyen, — mondta szinte hangosan az ügyvéd, — kezd már bosszantani ez a vén skatulya. Minduntalan a nyakamra jár. — Miféle Fráter Aranka? —kérdeztem tőle. Csak nem az a hires, szép BYáter Aranka, a kivel együtt hálóztunk, a bájos, gazdag Fráter Aranka? — A hires Fráter Aranka? — Az, az. Érkeserüi Fráter Aranka. A Fráter Lónárt leánya. A ki után te is bomlottál, meg én is. Érdekes történet ez. El is mondok neked róla mindent. Megirhatod. Azt tudod, hogy a büszke szépség, a ki minket is, meg másokat is kevesell, megszökött valami cseh tisztecskével. — Nem tudom ón. — Nos, hát akkor hallgasd meg. Mondom, hogy megszökött, valami rongyos kolduslegénynyel. Képzelheted Lénárt bátyánk dühét. Kitagadta a leányát és egy garast sem adott neki. A szegény cseh csehül járt. Be kellett állnia valami Írnoknak, vagy mit tudom ón miféle kishivatalnoknak. Hanem hamar ráunt a nyomorgásra és főbe puffantotta magát. Lénárt ur, a ki ezalatt különben teljesen elverte mindenét, hallani sem akart a leányáról. Azóta itt él Pesten a szerencsétlen asszony. Volt ez már minden a világon. Nevelőnő, gazdasszony, felolvasónő, bonne, házvezetőnő, kaszirnő, boltikisasszony, társalkodónő, pénztárnöknő, de sehol nem tudott megmaradni. Tudod a Fráter-vér! A büszke, lusta Fráter-vér 1 Azt akarta volna, hogy a hová ő ment el szolgálni, olt őt szolgálják ki. Mig fiatalabb volt, nőtlen öreg uraknál csak el volt egy darabig abban a reményben, hogy valamelyik majd csak elveszi, de a mikor egyik sem akarta elvenni, hát szépen odébb állt mindenünnen. így aztán szépen lassan kikopott minden helyről. Mikor hozzám először beállított, hat filter volt a zsebében. Pedig hozzám már igazán a végszükség kergette. Mert bizonyára csak akkor jött, a mikor már sehol sem kapott sommit. Képzelheted, milyen nagyot néztem, mikor koldulni jött hozzám Fráter Aranka. Az a Fráter Aranka, a kit biszeD emlékezhetsz reá, hogy körülrajongtunk ! Az a Fráter Aranka, a ki egyszer nekem Ígért egy szuppécsárdást s azután a vacsoránál azt kérdezte tőlem, hogy igaz-e, hogy az apám szűcsmester, mert akkor nem táncol velem. Az ügyvéd arca még most is fellángolt erro a megszégyenítésre, annyi, annyi óv után. — Azt kérdezte. Persze, hogy azt mondtam neki, bőgj az apám az, és hogy nem szégyenlem, hogy az. Azzal otthagytam. Kacagva felelte, hogy csak ezt akarta, mert jobb szereti Bay Ábrissal táncolni a csárdást. Bay Abris! Az hires legény volt. Emlékszel rá? Azóta ez is járt nálam. De erről később. Aranka azon a bálon csakugyan Bay Ábrissal Lapunk mai száma 6 oldal.
