Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)
1909-10-20 / 84. szám
2 oldal. “er 2sr Cr 84. szám. adakozni akarnak, jusson eszükbe elsősorban a népkonyha és akár örömük, akár bánatuk van, gondoljanak az éhezőkre. Az adományok nemcsak pénzbeliek lehetnek. A népkonyhának tömérdek fára, lisztre, burgonyára és cukorra van szüksége. Mindig akadtak jótékony polgárok, gazdálkodók és kereskedők, kik kisebb-nagyobb mennyiségű természetbeni hozzájárulással segítettek. A jótékony cél nem követel nagy áldozatokat. Néhány hasáb fa, pár kiló liszt, egy-két zsák burgonya is lehetővé teszi, hogy néhány újabb éhező juthasson meleg ételhez. Az ungvári közönség sok alkalommal adta bizonyságát, hogy jó szive van, ezúttal is bizonyosra vehető, hogy szavunk nem lesz kiáltó szó a pusztába. Ma még őszi napsugár rezeg a légben, de holnap talán már teljes kegyetlenségében tárja elő arcát a rideg őszutó hónapja, meggyűlik a szegények arcán a gond, a nélkülözés, az éhség fájdalma. Ha terített asztalhoz ülünk, gondoljunk azokra, kiknek nincs betevő falatjuk, nyíljon meg szivünk és tárcánk, mert szebb, önzetlenebb célt soha nem szolgálhatunk, mintha a népkonyhát vesszük pártfogásunkba. Ha pedig segíteni akarunk, gyorsan segítsünk, mert bis dat, qui cito dat. A közönség köréből. Felvidékünk iskolai ügye. Az „Ung" f. ó. 82. számában „Irtózás az iskolától a Felvidéken“ c. hírben röviden közli, hogy a Felvidék népe nem akarja gyermekeit iskolába adni. Nagyberezna volna a bir szerint egyedüli község, hol jobbak az állapotok. Tekintve, hogy a Felvidék, sőt vármegyénk legnagyobb kisközségéből írom e sorokat, jelezni kívánom, hogy a beiskolázás nálunk is elég szép eredményt mutat a nélkül, hogy mostanában már e miatt nagyobb fáradtságot okoznának községünk érdemes elöljáróságának. Lehet, hogy a': ad a járásban má3 helység is, ahol nincs ok a panaszra. Tanító, jegyző, pap összhangu, jóindulatú, és erős akaratú munkájával meglehet törni a nép közönyét s ha egy-két éven át nem lankadnak a vezetők a beiskoláztatással járó fáradságos munkában, úgy a további időkben a nép megszokott rendnek tartja, hogy gyermeke iskolába járjon. Községünkben a mindennapos tankötelesek száma 470 lehet. (Pontosan nem tudhatni, mert az összes tanköteleseket feltüntető összeírást, — szerintem helytelenül— 2 év óta, uj rendelkezés szerint nem készítik. Ebből a 470-ből iskolába járásra alkalmatlan (vak, béna, süket, hülye, stb.) körülbelől 40. Hat tanító iskolájába szept. 15-től rendesen jár 369. Egy tanítóra átlag esik 61—62. így iskolába nem jár körülbelől 61 tanköteles, akiknek még járniok kellene. Igaz, ez is nagy szám, de egy 12 km. hosszú helységben nem oly aránytalan, mint első tekintetre gondolnánk Ebből a 61-ből is több, mint 30 csak azért maradt ki, mert a körzetén lévő iskolába nem fért be. (72 tanuló teljesen betölti ama tantermet.) A midőn ezeket, mint hitem szerint legjobban tudott állapotokat elmondtam, nem dicsekedni akartam, nem is arra kívántam rámutatni, mintha járásunk derék főszolgabírójának az „Ung“-ban közzétett hire nem volna való ; — csupán annyit kívántam jelezni, hogy mi, a szorgalmas jegyzőnk s iskola-ügyünket pártoló gond. elnökünk sokat érő támogatásával szép eredményt értünk el s a hol egyéb akadály nincs, ott hasonló módon mások is hasonló eredményt tudhatnak elérni. Van azonban sok helyütt oly akadály, melyen a helybeliek könnyű szerrel nem segíthetnek. Ezokre és a felvidéki nép iskolairtózási okaira kívánok még kiterjeszkedni, aminthogy leginkább azért fogtam tollat, hogy ezekkel foglalkozzam. Népünknek az iskolától való idegenkedési okát legfőképp abban találjuk, hogy Felvidékünkön nincs közlegelő, közös csorda, közös pásztor. így minden gazda a saját marháit maga legelteti, a melyre 7—8 éves gyermeke már alkalmas. Bizonyos tehát, hogy az az elmaradt szegény nép, a mely nem képes belátni az iskola hasznát, iskola helyett marha mellé küldi gyermekét. Ha keresztül vihető lenne, hogy közös pásztor vigyázzon a jószágokra, úgy mindjárt felszabadulna a gyermek attól, hogy szülőinek nagy, szinte nélkülözhetetlen segítségére legyen s szívesebben küldené gyermekét iskolába. Nehezíti az iskolába járást a Felvidék sajátságos építkezési rendje is. A házak nagy területen, szétszórtan, az utcától sokszor félreeső helyen vannak. így a gyermeknek nagy távolról (2—3 km.), különösen télben a nagy hóban, vagy olvadáskor a nagy viz miatt igon nehéz iskolába járnia. Ezen segíthetni lehet részben az által, hogy a hol több iskolára elogendő tanköteles van, ott az iskolákat a házak csoportja szerint keli elhelyezni. Oka az iskolától való idegenkedésnek felvidéki népünk látszólagos szegénysége is. Azért irom: látszólagos, mert hisz e népnek, a mint ón látom, keresete, olykor jó keresete van. A kincstári munkánál télén is, a mikor az alföldi nép csakugyan nem tud keresetet kapni, itt napi 2—3 koronát kereshet meg a jóravaló munkás. Keres is, a ki dolgozik, de az a baj, hogy legtöbbször egy iskola mellett 2—3 korcsma is van a faluban s a szép kereset nagy része oda megy. így aztán a gyermek sokszor éhen és ruhátlan jön az iskolába, úgy, hogy fáj az ember szive, amikor látja, hogy a kis 6—7 éves gyermek 1—2—3 km. távolból egy-két darab sült krumplival, vagy kis sült babbal, zabpogácsával, a hóban mezítláb egy össze nem kapcsolt ingben jön az utcán. Szinte csodálatos őserő (s e mellett jó ész) van bennük, hogy sorba nem pusztulnak szegények. — Ha ugyanekkor az apát, sőt még többször az anyát részegen nem látná az ember a korcsmából kijönni, úgy méltányosnak tartaná a szülő azon gyakori mondását a beiratáskor: „Nincs uram a gyermeknek se mit adni enni, se ruhája; ha parancs, hogy iskolába járjon, úgy vegye az ur ide s adjon neki ruhát is, enni is.“ Megesett a múltban, hogy egy szülő a meztelen gyermekét az iskolában letette s azt mondta, csináljunk vele a mit tudunk. Volt esetem, hogy egyik szegény, de kedves tanítványom panaszkodik 10 óra tájban, hogy engedjem haza, fáj a feje, éhes, mert még ma nem evett. Hozzá megyek, tapogatom a fejét s megdöbbenve érzem, hogy a 10 éves fiú szájából csak úgy ömlik a pálinkaszag. „Miért nem ettél?“ „Nem volt mit.“ „Hát pálinkát hogy mertél inni ?“ „Apám vett ma reggel egy fél litert, hogy ha már nincs mit ennünk, hát azt igyunk-“ A mint a gyermeknek is mondtam, hát nem inkább kenyeret vett volna az apa azon a 46 filléren, melyen pálinkával mérgezi meg és hagyja éhen veszni a családját!? Szóval az átkozott pálinkának nem kis köze van a beiskolázáshoz! — Hogy ezen csak a messze jövő segít, ha segíthet, — az bizonyos. Az eddig felsoroltakon kívül nehezíti a beiskolázást az is, hogy azt azon egyszerű okból sem lehot sok helyen keresztül vinni, mert nincs elegendő iskolánk. Nem egy felvidéki, népes község van, hova 1—2 uj iskola kellene és csak ezután lehet szó a beiskolázásról. Például felhozom, hogy legalább egy iskola nálunk is égetően kellene. Szomszédos községeinkben: Viharoson 180 tanulóra van egy iskola, Tihán, mely még nagyobb község, szintén egy. Sóhátra két uj tanterem kellene, a mely ügyben már lépések is tétettek, így van ez bizonyosan tovább, a többi községekben is. Valaki azt mondhatná, hogy e helyeken annál kevésbé kellene panasznak lenni az iskolábajárás hiányáról, mert a sok tanköteles közül bőven lehet az iskolát akár túlzsúfolni is. Eltekintve attól, hogy igy is csak helye volna a kifogásnak, mert sok gyermek nőne fel iskola nélkül, az iskolát telehozni bizony — állítom — még nehezebb! Ha nem tudunk minden tankötelest iskolába tenni, úgy hogy értse meg a szülők azon része, melynek gyermekeit iskolába szorítani akarjuk, az általános iskolakötelezettséget? Ha tekintetbe vesszük a fentebb elsoroltakat és látjuk, hogy a szülő tudja, miszerint minden gyermek nem fog iskolába járni, csodálkozhatunk-e azon, hogy majdnem minden szülő azok között szeretné magát tudni, a kiknek gyermekei helyszűke miatt nem fognak járni iskolába?! Ha Pálnak a gyermeke a tehenet őrzi, miért ne őrizne Péteré is ?! így aztán az ily helyeken van a legtöbb baj a beiskolázással. Ezen a bajon azonban a legegyszerűbb módon lehet és kell segíteni. Állítani kell annyi iskolát minden helyen, hogy az összes tanköteleseket el lehessen helyezni. Mivel pedig a felvidéki hit- és politikai községek szegénységüknél fogva nem képesek uj iskolákat állítani, állítson az állam. De az a baj, hogy erro jut az államnak legkevesebb pénze. Még csak azon körülményre kívánok rámutatni, hogy az iskolákba már rendesen járó tanulóknak a szükséges'tankönyvekkel és íróeszközökkel való ellátása is sok nehézségbe ütközik. Ha az állam — igen helyesen — megköveteli az idegen ajkúak magyarul tanítását, úgy nagyon nagy jól tenne, ha a rendesen felvidéken lakó s átlagban mégis szegény szülők tanulóit a szükséges tankönyvekkel toljeson ingyen látná el. Hitem szerint az ingyenes népoktatás behozatala után ennek is be kell következni. Azzal az óhajjal végzem soraimat, bárha a közeljövőben történne ez meg. Havasköz. Szabó János, áll. isk. igazgató. HÍREK. Tájékoztató. Oké. 84. A szervezett munkások mulatsága a Koronán. Okt. 30. A korcsolyázó-egyesület közgyűlése. Nov. 4. A megyei tanitó-egyesület jubileuma d. e. 10 órakor a vár- megyeháza nagytermében. Nov. 6. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság ünnepies ülése d. u. 5 órakor a vármegyeháza nagytermében. No . '7. Az Ungmegyei Tulipán-Szövetség közgyűlése d. e. 11 órakor a vármegyeháza nagytermében. Nov. 80. A Közművelődési Egyesület közgyűlése d, u. 3 órakor a vármegyeháza nagytermében. A Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van kedden d. u 5— 6 óráig, A. Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u. 6— 7. és szombaton d. u. 2—3 óráig. * Személyi hír. Firczák Gyula v. b. t. t., megyés püspök f. hó 17-én Magyarkomjátra utazott, a honnan 22-én tér haza. * Uj miniszteri osztálytanácsos. A király szeudrői Török Gyulát, a fiumei és magyar-horvát tengerparti kormányzóságnál alkalmazott miniszteri osztálytanácsosi címmel és jelleggel felruházott miniszteri titkárt, miniszteri osztálytanácsossá nevezte ki. * Mázy Engelbert megbízatása. A vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. Mazy Engelbert kassai tanker, kir. főigazgatót a szatmárnémeti és máramaros- szigeti ref., valamint az eperjesi ág. ev. főgimnáziumok meglátogatásával az 1909— 10-iki iskolai évre megbízta. * Esküvők. Dr. Székely Károly, királyhelmeci orvos f. hó 19-én tartotta esküvőjét Sátrán Sárikával Eperjesen. Kos ins zky János csendőrőrmester, polenai csend- őrőrsparancsnok f. hó 17-én esküdött örök hűséget a r. kath. templomban Tóth Gizellának, Tóth János polgártársunk leányának. * A honvédség köréből. A király elrendelte Lóskay Gábor altábornagynak, a kassai III. és Rónai- Horváth Jenő altábornagynak, a székesfehérvári V. honvédkerülel parancsnokának kölcsönös áthelyezését. Elrendelte a király, hogy cserneki és tarkői Dessewtíy Géza munkácsi 11. honvédgyalogezredbeli századosnak kitűnő szolgálata elismeréséül a legfelsőbb megelégedés kifejezése tudtul adassék. * Kinevezések. A földmivelésügyi miniszter Kelen Jenő és Tölgyes József m. kir. segéderdő- mérnököket m. kir. erdőmórnökökké, Plotényi Jenő m. kir. erdőmérnök-jelöltet m. kir. segédmórnökké kinevezte. — A pénzügyminiszter Morvay Zoltán nagy- becskereki pénzügyi sogédtitkárt, a ki Ungváron is működött hasonló minőségben, a gyulai pénzügyigaz- galósághoz titkárrá kinevezte. — A belügyminiszter Simon Barna jegyzői Írnok, kisbereznai lakost a XI. fizetési osztály 3. fokozatába ideiglenes minőségű határrendőrségi írnokká kinevezte. * Blériot Ungvárott. Csodásak a technika vívmányai! A százezrekre menő közönség, mely Blériot budapesti felszállásánál jelen volt, még alig ocsúdott fel bámulatából, mikor a technika egy másik nagyjelentőségű találmánya, a kinematográfia már gondoskodott arról, hogy a korszakos jelentőségű percek megörökittessenek és a vidéki közönség is lássa ugyanazon esemény lefolyását. Dicséret illeti e tekintetben az ungvári Uránia-szinház agilis igazgatóságát, mely helyes érzékkel egy budapesti vállalat utján a helyszínén mo zgófóny kép-felvételeket eszközöltetett és nagy költségek árán rövid idő alatt kidolgoztatta a filmeket, úgy, hogy már csütörtökön, e hó 21-én bemutatja a felszállás és repülés kitünően sikerült mozgóképeit. Az előadás keretében bemutatja az igazgatóság Wright repülését is és Gordon-Bennot légi versenyt. Fölösleges az előadásra felhívnunk a közönség figyelmét, mert a szinházvállalat ezen ténye kétségtelenül beigazolja, hogy az Uránia-szinház városunkban kulturális hivatást gyakorol és megérdemli a lelkes pártolást. * Uj dijas közigazgatási gyakornokok. Gróf Sztáray Gábor főispán Sziklay Béla és Fekésházy Zoltán díjtalan közigazgatási gyakornokokat dijas közigazgatási gyakornokokká kinevezte. * Magyar gyártmányú szivarkapapirok. Tábor Péter pénzügyigazgató felhívta a trafikosokat, hogy a magyar gyártmányú szivarkapapirok kelendőségét támogassák. A felhívás igy végződik : „Utasítja az igazgatóság a kerületében lévő dohány árusokat, hogy ezentúl a belföldi származású szivarkapapir kelendőségét támogassák és ennek igazolása céljából meghagyja az igazgatóság, hogy minden év febr. hó ló-ig az anyag beszerzésére kijelölt dohánynagyárus- hoz oly kimutatást nyújtson be, melyből az általuk eladott szivarkapapir- és papirosanyaggyárlmányok honnan származása ki van tüntetve.“ hurutok, szamár^ f köhögés, skrofulozis, influenza ■ # g m W WI ellen számtalan tanár és orvos által ^ naponta ajánlva. M L //#./fp 5- I ^ * Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor «iKhtati« a rrómzotárafe ■ EH..U «é.váer«té> a .««.úiyt, megszán. " „Roche“ eredeti csomagolást. M tett a köhögést, váladékot, éjjeli Uzadást _________ b*n Ar* 0vegt,,*‘“’ *oron*' F, Hoffnutm-Ls Retke ék. Co. Basel (Svájc)
