Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)
1909-10-17 / 83. szám
47. évfolyam. — 83. szám Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1909. október 17 Előfizetési feltétetek: Csuk ,,Iliig“ lapra Egész évre . . 12 K ; Negyedévre . 3 K Félévre .... 6 K j Egyes szám . 12 f. Amerikába: Egész évre ...............17 K ,,l)ng fármegy. Hivatalos í.apjá“>ral együtt egész évre Ifi K — Félévre .... 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések ágy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám 11. AZ UNGMEGY El GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-ső szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Pénzintézeteink feladata városunk gyáripara körül. (Dr. F. V.) E lap számaiban városunk gyáriparát tárgyaló cikksorozat látott napvilágot (te.) jelzéssel dr. Tahy Endre tollából. Ezek a cikkek oly eszmét vetnek fel, oly kérdéssel foglalkoznak, mely városunk s vidékének ipari s kereskedelmi életét, ipara és kereskedelme fejlődését, fellendülését, a város s vidéke lakosságának megélhetését, vagyoni gyarapodását oly közelről érinti, hogy kár volna, ha a közlemények komoly tartalma nem keltene messze- és mélyreható érdeklődést, nem találna méltó visszhangra ott, a hová irányozva volt. Hiszen, hogy mit jelent egy városra és vidékére, ha fejlett gyáripara van, azt bővebben magyarázni nem szükséges. Jelenti a munkakereső-osztály könnyebb és tartósabb megélhetésének lehetőségét; jelenti a vagyonszerzés könnyen hozzáférhető módját s alkalmát; jelenti a kereskedelmi forgalom nagyarányú növekedését s az ezzel természetesen járó egyéni s közelőnyöket és hasznokat, s jelenti a kivándorlás megszűnését vagy legalább jelentékeny csökkenését, stb. A kik képesek megérteni, hogy virágzó gyáriparnak egy város s vidéke társadalmi, művelődési, erkölcsi és anyagi fejlődésére s haladására micsoda befolyása van, azok nem zárkózhatnak el a most felvetett ezen eszmének lekötő varázsa és annak a nagy horderő- nek felismerése elől, melylyel az ezen eszme gyakorlati megvalósítására irányuló törekvésünk bir. Csak a városunk s vidékének fejlődése és haladása, az igazi, nagy ipari s kereskedelmi emporiumok sorába való emelkedése iránti bűnös közöny, csak fásult lelkek érthetetlen aluszékonysága tud közömbösen azok mellett a bőven fenforgó természeti feltételek és előnyök mellett elhaladni, melyekben Ungvár és vidéke bővelkedik ipari vállalatok és gyártelepek létesítésére nézve. Minden kívánalmat kielégítő terepviszonyok, rengeteg erdőségek, nagymennyiségű vizierő, elsőrendűen alkalmas közlekedési eszközök, kedvező vasúthálózat és vasúti összeköttetések, melyek a legnagyobb igényű forgalmat is könnyen, gyorsan és olcsón lebonyolítani képesek, állanak rendelkezésre. Szinte önmaguk kínálkoznak fel ezek annak, ki látni tud, látni akar s a kedvező alkalmat megragadni és az adott előnyös helyzetet jogos és észszerű magánérdekek és a közérdek javára kihasználni elég okos s elég bátor volna. Nem is kell messzire kalandoznunk, hogy a fentiekben rejlő elvitázhatlan igazságok fényes megvilágítására az élő példákat megtaláljuk. íme a perecsenyi Bantlin-féle vegyigyárak, az ungvári bútorgyár, a Csapon újabban létesült szeszfinomitó s pótkávégyár. Ezek mind gyönyörűen prosperálnak s viszik el a rengeteg pénzt — idegen országokba. Lehetetlen tehát, hogy dr. Tahy Endre cikkeiben foglaltak s ezek a sorok is, — mint a pusztában elhangzó szó — visszhangra ne találjanak. Kell, hogy azok, a kik hivatali állásuk, társadalmi pozíciójuk, kulturális, pénzintézeti vezető tisztségeik tekintélye, befolyása, hatalma és erejénél fogva társadalmunk vezetésére s mindenirányu közéletünk irányítására hivatva vannak, a most itt megirt irányban és nagy cél érdekében talpon álljanak s megfeleljenek azoknak a várakozásoknak, a melyekkel érdekelt össztársadalmunk feléjük tekint. Vitán kívül áll tehát, hogy városunkban gyáripar létesítése iránt a mozgalom megindítandó. Minél előbb, annál jobb, mert a legserényebb tevékenykedés is csak nagy sokára kecsegtet tényleges eredményekkel, a mi a dolog természetében rejlik. Magában véve az is sok s beható eszmecserét íog igényelni, hogy mily iparágak volnának nálunk leginkább bevezethetők s meghonosíthatok legcélszerűbben s legkönnyebben. Szóval, aránylag sok időre lesz szükség, mig a mozgalom irányára s a teendők helyes mederbe való terelésére nézve megállapodás lesz. Azért is tanácsos a lépések megtételének késedelem nélküli megkezdése. Önként tárul elénk már most az a kérdés, hogy honnan, kiktől induljon ki a kezdeményezés? Ez a nehéz, de hálás feladat — nézetem szerint — első sorban pén\inté\eteink ve\et6 férjiaira hárul. Ők, mint e város szülöttei, hosszú ideig való ittartózkodásuk s működésük folytán jól ismerik a város s vidéke természeti sajátságait, földrajzi s egyéb viszonyait; tudják, mily iparcikkeket lehetne itt leginkább gyártani fogyasztó-, szállító- és sikeresen versenyképessé tenni; ismerik a pénzpiac alakulásait, ők érintkeznek leginkább s legsűrűbben az egész vármegye társadalmának egyéneivel, ismerik az egyesek vagyonai viszonyait, ők képesek ennélfogva leginkább megítélni, kiket lehetne e mozgalomnak értelmi s vagyoni tekintetben megnyerni és ahhoz közrevonni, állásuk tekintélyével, hatalmával s a nagy- közönségnek irányukban méltán meglevő bizalmánál fogva. Ők végezhetnék a siker biztató kilátásával az ezen nagy s szép célra szükséges erő- tömorités nem könnyű, de érdemes munkáját. Ha erre elhatározzák magukat és férfias erély- lyel és fáradhatlan kitartással küzdenek a hozzájuk készörömmel csatlakozó, nagyszámú követők élén a kibontott zászló győze- delemre vitele érdekében, az eredmény el- maradhatlan. Asszonyi hűség. Irta Gáti József. Fülledt nyári éjszaka borult a fenyvesekre. A tálrafüredi Palace-Hotel terrasza már teljesen elhagyott volt, csak egyik zugában ült egy élénk beszélgetésbe merült pár. Kérész László, a fiatal, de már országos hirü iró a szálló nemzetközi társaságában rá talált egykori ideáljára, Tapolczay Ádámnak, az öregedő államtitkárnak ragyogó szépségű nejére és az erdei séf a után, megmámorosodva a fantasztikus árnyakban elterülő fenyvesek illatától, a szerelemről beszélnek. — Szóval, kedves Laci, szeret az őrülósig. Köszönettel tudomásul veszem és most menjen aludni. Almát tegye édessé, hogy egy kis megerőltetéssel én is tudnám szeretni. Reményiem, nem teszi elbizako- doltá a siker és nem lesz olyan ízléstelen, hogy most már további szerelmi rohamokkal áll elő. Szerelmünk aktáit ezennel véglegesen lezárom. — De méltóságos asszony, igy nem végezhet intelligens nő férfivel. Két órán keresztül sikerült végre egy vallomásfélét kicsikarnom és most elkerget magától. A szerelem nem akadémiai vitatkozás, melynek elméleti eredménye kielégíthet. ízléstelen volna, ha annyiban hagynám a dolgot. Itt életkérdésről, boldogságról van szó, itt tenni kell valamit, nyakamba borulni, vagy elkergetni. — Nem, kedves Laci, itt véget kell szakítani. Én teljesen meg vagyok elégedve az eddigiekkel és miután tisztáztuk az érzelmeinket, be kell fejeznünk idillünket. Maga arra hivatkozik, hogy én intelligens asszony vagyok, tehát be kell látnia, hogy tovább nem mehetek. így megmarad illúziónk, egy szép estének emléke és nyugodt lelkiismeretem. Férjemet pedig egyáltalán nem akarom megcsalni. — Oh, intelligens asszony, ki Adám bácsit nem akarja megcsalni, de öuönmagát megcsalja! Bocsánatot kérek, de ebben a tekintetben a falusi madonnák morálja is intelligonsebb, mint a társaság legszebb és legszellemesebb asszonyáé. — Mert hallgatnak a forró szőzuhatagra, elvesztik a fejüket és a szavaló ur keblére borulnak. Ez nagyon megható, maguk férfiak ezt nevezik nőiesség- uek, de nekem ehhez semmi kedvem sincs. — A szerelemhez, melyet még nem is ismerhet, nincs semmi kedve? K érem, ne káromolja az Istent. — Hagyjuk az érzelgős frázisokat a falusi madonnáknak. Én azt hiszem, hogy az intellektuális szerelem logikája nem követeli meg feltétlenül az úgynevezett konklúziót. így szebb a befejezés, mint a banális szerelmi ügyeknél. Meg vagyok róla győződve, hogy körülményeim számbavételével egyedül okos és helyes eljárás az, ha férjemhez hű maradok. — Én meggyőzöm asszonyom, hogy a hűség, melyet oly magasra értékel, semmi; üres levegő, mely tiszta, de hideg. — Ezt már szeretem. Győzzön még, mint egyenrangú értelmi lényt, érvekkel és én sziveden meghagyom magam győzetni. Viszont én is meg fogom magát győzni, ha szükséges lesz, az ellenkezőről. De semmi szemforgatás és sóhajtozás, maradjunk az értelemnél. — Hát jól van, először is beigazolom, hogy önök, hölgyeim nem a maguk kedvéért, hanem a mi önző morális törvényeink alapján tanulták meg a hűséget. Helyesebben a hűség a férfiak kényelme érdekében alkotódott meg és az asszonyok saját érdekük ellen, minden gondolkodás nélkül vetették magukat alá az önkény ezen fogalmának. — Kiváncsi vagyok rá. — Messziről kell kezdenem. Valamikor, az ősidőkben a nő egyszerű, jognélküli háziállatja volt a férfinek. Később a férfi belátta, hogy a nő bájos háziállat, kit érdemes magához kötnie, kizárólagos tulajdonának neveznie. A férfi felismerte nemcsak a nő, hanem az egy nő becsét is és megtanulta a féltékenységet. — Igazán szép tőle! — A nő értékének felismerésével módot keresett tehát a férfi, hogy az csak neki viruljon, érte szülessék és vele meghaljon. De ezt a felismert becsórtóket a világért sem közölte a nővel, sőt ellenkezőleg törvénybe és erkölcsi szabályokba foglalta, hogy a nő saját érdekében serdülő korát abszolút várakozásban töltse, szemérmes és tartózkodó legyen és várja izzó ábrándokkal azt a férfit, ki szerelmével megajándékozza. Ez a férfi pedig csak egy lesz, egyetlenegy, vele összehasonlítás nélkül be kell érnie. A férfinek nem volt ideje a nő erkölcseire vigyázni, vasbilincseket rakott tehát a nőre, melyeket a morállal cukrozott be és hagyta, hogy a nő rágja a cukron keresztül bilincseit. Kedves Ilonka, — bocsássa meg, hogy keresztnevén szólíthassam, — maradjon e nemes okoknál fogva továbbra is hűséges férjéhez és nevezze magát továbbra is intelligens asszonynak. — Borzasztó, a mit mond, de úgy látszik, igaz. Mi tehát hívek vagyunk meggondolás nélkül és hazug fogalmaknak hódolunk, melyeknek gyűjtőneve: nőiesség. Az éremnek azonban más oldala is van. Eddig csak azt látom, hogy a férfiak mindig gazemberek Lapunk mai száma 6 oldal.
