Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)
1909-10-10 / 81. szám
47. évfolyam. — 81. szám Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1909. október 10, Előfizetési feltételek: Csak ,,Iliig“ lapra Egész évre . . 12 K Negyedévre . 3 K Félévre .... ö IC Egyes szám . 12 f. inerikába : Egész évre ...............17 K ,,€ng vármegye Hivatalos I<apjá“*ral együtt egész évre 10 K — Félévre .... 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám 11. AZ UNGMEGY El GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-ső szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. A Gizellaház jubileuma. (Dr. F. S.) Az irgalmas nővérek vezetése alatt lévő Gizellaház leányiskolája és nevelőintézete ma ünnepli fennállásának félszázados jubileumát. Ötven év a népek és nemzetek életében vajmi csekély idő, de egy város kulturális előrehaladásának történetében, egy intézetnek a közműveltség szakadatlan terjesztésében, a vallásos és hazafias nőnevelés nagy munkájában eltöltött félszázada — nagy idő, melynek határkövénél annál nagyobb tisztelettel kell megállanunk, mert ez az intézet városunknak első, sok időn át egyedül álló, legrégibb leányiskolája. „A nőnevelés ügye Ungmegyében —- Írja Mészáros Károly Ungvár monográfiájában — s különösen Ungvárott egész 1849-ig annyira el volt hanyagolva, hogy ezen város a leánykák szellemi s erkölcsi kiképeztetésére nézve még csak egy silány elemi tanodával sem birt. Zsidónők s kimustrált pártás hajadonok monopolizálták a nőnevelés szent ügyét, kik a szegény polgárság drága pénzéért a francia kacérság s a német bornirtság mérgét önték a fogékony gyermeki keblekbe, mialatt ezek erkölcsi nevelésben s a gyakorlati élet ismereteiben alig részesültek. A tehetősebbek mesz- szi vidékekre, Pestre, Kassára s Eperjesre küldözgették nőmagzataikat, honnan midőn visszanyerék őket, az anyai kéz félt feléjük nyúlni, nehogy mint a kendőzött arcról a festék, egy érintésre minden nevelésük lehulljon“.* A haladó kor szelleme, mely lerontá a társadalmi osztályok közötti évezredes korlátokat, s a közműveltség és tudomány vívmányait mind szélesebb körökben terjeszté, érlelte meg a szükség érzetét, hogy a polgári osztályok leánygyermekei is részesüljenek a * Mészáros Károly: Ungvár története, ill. 1. Pest, 1861. nyilvános, rendszeres iskolai oktatás és nevelés áldásaiban; érlelte meg Haas Mihály szatmári püspök, a nagy iskolabarát lelkében az elhatározást, hogy Ungvár városában, hol a Drugethek áltál alapított hírneves lcath. gimnáziumban évszázadokon át messzi vidékekről sereglett össze a tudományt kereső ifjúság, a leányok nyilvános és rendszeres iskoláztatásáról is gondoskodva legyen. De nemcsak a közműveltség, hanem hazafias, nemzeti szempontból is szükség volt ily intézetre. Oly időbe esik ugyanis ennek az intézetnek alapítása, a midőn a szomorúan végződött önvédelmi harc után még nem múltak el teljesen magyar állami és nemzeti életünk elnyomásának napjai, midőn hazánk jobbjai nemzeti életünk benső megszilárdításán fáradozva, a keresztény vallásban és annak intézményeiben látták azt az őserőt, mely a magyart a századok viharai, a kül- és beleben- ségek ostromai között fentartotta, vigasztalta, mely nevelte azokat a szívben, lélekben igaz magyar anyákat, kik keresztény erkölcseik s mély vallásosságuk által nemcsak példányai voltak a hazaszeretetnek, hanem nevelői nemzeti életünk nagy alakjainak. Vallásos magyar nőket nevelni : ez volt a cél. Mert a család; a társadalom, a haza szilárdsága, jövője, boldogsága elsősorban a nők vallásosságától, az anyák- erényeitől, a honleányok lelkesedésétől és műveltségétől függ. Vallásosság, erény, igazi műveltség pedig valláserkölcsi alapon nyugvó nevelés nélkül üres szó, hiú ábránd. Ez a cél lebegett Szatmár halhatatlan nevű nagy püspöke, Hám János előtt, midőn Szatmárott 1842-ben az irgalmas nővérek anyazárdáját megalapította, ez a cél vezette az ő utódját, Haas Mihály püspököt is, midőn az irgalmas nővéreket Ungvárra áthozta. Igen! mert jól tudta, hogy a ki másokat nevelni akar, annak elsősorban önmagában kell egyesíteni azokat az erényeket, a melyeket növendékei leikébe belehelni akar. A hazához való igaz ragaszkodást, a mély vallásosságot, a tiszta erkölcsöket, az önmegtagagást, melyek a női lélek legszebb erényei, kikben látja fényesebben visszatükröződni a magyar leány, mint azokban az erős- lelkü önfeláldozó lényekben, kik a haza földén születve, a zárda csendes falai között a magyar haza jólétéért imádkozva s önzetlenül dolgozva, soha kifelé nem gravitáltak; kiknek egész élete az Isten és emberszeretet, a tisztaság, az önmegtagagás megtestesítése. Ez a vallásos és hazafias missizó vezette városunkba 50 év előtt az irgalmas nénéket, vetette meg alapját a most félszázados jubileumát ünneplő Gizellaháznak. 1859-ben Haas Mihály püspök főpásztori körútja alkalmával Ungvárra jővén, ösz- szehivta a városi és kincstári tisztviselőket, s kifejtvén előttük egy női tanintézet szükségességét, évi segélyt és a szükséges tanerőket megígérte annak létesítésére. A nemes ügy megvalósult, ideiglenes helyiségül kibérelték a káptalan-utcán a mai papfitápintézet (alumneum) telkén lévő régi házat, hová 1859 október hó 4-én apostoli királyunk nevenapján maga Haas püspök személyesen vezette be megyénk szülöttét, bot- falussi Both Flórát mint lőnöknőt és Armella, Ambrózia, Szerafin tanító nővéreket. Október 6-án megkezdődött az előadás; mindjárt az első évben„257 volt a növendékek száma. 1867-ben Ő felsége megengedte, hogy az intézet Gizella királyi főhercegnő védnöksége alá helyeztessék s Gizellaház nevet nyerjen. Ugyanekkor Huszár Sándor ungvári apátplébános és Both Flóra főnöknő fáradtságot nem ismerő buzgalma folytán begyült adományokból 14,000 koronán megvették a r. kath. plébánia közvetlen szomszédságában lévő Levél Valakihez. Irta Senki. Egyedül bolyongtam sivár pusztaságon, Csak a búbánat volt minden társaságom. Beborult felettem a ragyogó ég is, Elveszett, elhagyott 4nég a reménység is. Kértem a jó Istent: küldje el angyalát, Ki elvenné tőlem a bánat poharát. És küldte. Te vagy az szép Gyönyörűségem . . . Hiszed-e nékem ? Mint a rabmadárnak, ha börtönét hagyja, Kis szívét az öröm érzése dagasztja, Úgy szállt szívembe is egy édes érzelem, A mint legelőször találkozál velem. Szemed villanása, szíved dobbanása, Jóságos lelkednek tiszta sugárzása Rabbá tett. Te lettél az én Mindenségem . . . Hiszed-e nékem ? Nincsen annyi kincse széles e világnak, A miért én Téged — Édes — ödadnálak. Jobban szeretlek, mint a nap a kék eget, Hiszen én soha el nem hagylak Tégedet. Leikeink elé egy újabb világ tárul . . . Álmodozni fogunk édes boldogságrul . . . Egyedül te leszel az én oltárképem. Hiszel-e nékem ? Lelkemnek egén van egy sötét folt mégis . . . Hisz Te nem mondtad még, hogy : szeretlek én is. Bár szemed tükrében láttam boldogságom, Félek, beborulhat szép reményvilágom. Jaj! Ha ez a sejtés bús valóvá lenne, Ha a te jó lelked engem nem szeretne . . . Ha halottá válnék, élő reménységem. Sirass meg engem. Sztáray grófnő könyve/ — Részletek Sztáray Irma grófnő .Erzsébet királyné kíséretében“ című könyvéből. — Szobra ne, 1894. aug. Levél érkezett Iscklből. Örvendetesebb hirt még nem hozott nekem a posta. Hogy mit éreztem vétele után, azt csak az tudhatja, kinek megadatott legalább egyszer, hogy vágya, melyről titkon álmodott, mintegy varázs-szóra teljesedésbe menjen. Koronás királynénk maga elé hivat s egyben tudakolja, órzek-e elég orőt magamban arra, hogy az e télre tervezett messze utazásaiban kisórője legyek? Hogy mit válaszoltam ? Következő napon elutaztam Ischlbe. ... Itt volt a nagy pillanat. Dobogó szivvel álltam meg a villa sarkán és csakhamar megpillantottam őt. Sétált. Nagy fehér ernyőjéről ömlött a fény kibomlott hajára, mely mint egy csillogó palást, úgy fedte fenséges alakját. Most megfordult, mi közeledtünk és megtörtént a bemutatás. Valami igéző volt rajta. Mialatt a fénylő, szomorú szempár először pihent rajtam, mintha egy felsőbb lénynyel álltam volna szemben, lelkem szinte fájdalmasan érezte alárendeltségét, mindennapiasságát. Észre- vette-e, nem tudom, de ő maga jött segítségemre, el- bájolóan kedves mosolyával és — fölszabadított. Azután föl és alá jártunk a villa előtt. Mondhatom, feledhetetlen kedves audencia volt ez. * *A könyv ára fűzve 5 K, pergamen borítékban 6 K. Algír, 1894. dec. Zaj, kiabálás, siketitő lárma és olyan tarkaság van itt, hogy nézve, mintha csak egy óriási kaleidoszkópot forgatnának szemünk előtt, melynek örökösen változó színképei megkápráztatják a szemet. És e zajgó, meg megtorló tarka utcai áradat fölé jótékonyan nyujták ki árnyékot tartó nagy ernyőiket a datolya-pálmák, fikuszok, bambuszok, melyek itt-ott az utcán csak oly buján tenyésznek, akár a rengeteg párás levegőjében. Egy ilyen bofásitott térről néztük most a föl s alá hullámzó életet. A királynét fölötte gyönyörködtette ez s én egy mosolyából vagy tekintetének derűs megvillanásából előre megláttam, ha valami megtetszett neki, vagy ha valami, furcsaságánál fogva, megkapta. Különösen érdekelték az arabok. De igazán szép és nemes emberfaj is ez. A mint elhaladtak előttünk fehér humuszukban, szép, barna arcuk büszke kifejezése, délceg alakjuk méltóságos magatartása egy-egy kis souverain-t árult el és nem zavarta meg a hatást, ha a burnusz rongyos volt is, mi elég gyakran megesett. Kevésbbó jó bonyomást tett a gazdag arab. Ruházata cifra, fényes; öntelt magatartásával a pávára emlékeztet. És az asszonyok? Ezekből bizony édeskeveset láttunk. Bepólyálva tetőtől talpig fehérbe, lomhán lépkedve haladt el néhány előttünk s olyan benyomást keltettek, mintha valami mozgó zsákok volnának. Az utcai élet zaját megelégelve, ott hagytuk a forgatagot és a város néhány nevezetesebb épülete került sorra. Lapunk mai száma 8 oldal.
