Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-24 / 16. szám
47. évfolyam. — 16. szám. Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1909. február 24. Előfizetési feltételek: 0»»k „Uní“ íapra Egész évre . . 12 K Negyedévre . 3 K Félévre. . . . 6 K j Egyes szám . 12 f. Amerikába : Egész évre ...............15 K „(Ing TÄrmegyc Hivatalon T.ap.1á“-ial együtt egész évre Hi K — Félévre .... 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. ÜLü.A-11? Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba. Székely és Ilié* könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér A nyilttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatalt telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tór l-ső szám. A nő. A szociológiái egyesületekben egyre és megujra kisért a feminizmus kérdése. Felolvasásokat tartanak, vitaestéket rendeznek a nélkül, hogy a kérdés megoldásához csak egy lépéssel is közelebb jutnának. A felolvasások és vitaesték után is megmarad a régi állapot: a kik hívei voltak a feminizmusnak, továbbra is azok, a kik ellene harcoltak, továbbra is hadakoznak a nő egyenjogositása ellen. A rábeszélés egyik részről sem sikerül. A két tábor dacosan áll szemközt egymással. Az egyikben villogó haragos szemű nők, a másikban gúnyosan mosolygó férfiak. Ám a kérdés felszínen van s talán még évtizedekig izgalmas és tüzes hangú vitatkozások tárgya lesz. A közel jövőben a feministáknak semmi reményük sem lehet arra, hogy a már elfoglalt tereken kívül újabb hódításokkal büszkélkedhetnének. A hivatalokban tért hódítottak, a tudományos pályák részben megnyíltak előttük. Érjék be ezzel. És ne kalandozzanak vágyaikkal olyan tájak felé, a hol a férfi erős, edzett fizikumára van szükség. Ne vágyakozzanak olyan magaslatokra, a honnét sokszor még az erős, edzett térti is leszédül. Ne kívánkozzanak oda, a hol a legszilajabban dühöng az élet harca, a hol ágyuk dörögnek, golyók si- vitanak és kardpengék csattognak. A vitatkozások közepette vegyenek annyi időt maguknak, hogy egy futó pillantást vessenek a távol múltakba. Nézzék meg az őskor asszonyait, a kik a legalantasabb szolgai munkát végezték. A férfi künn járt a réten, vagy a hegyek közt és vadakat űzött, a nő kizárólag a házi teendőket végezte kicsiny gunyhójaban. A férfi, ha kellett, Íjjal, kopjával hadba szállott, a nő a gyermekeit gondozta. Az ókorban sem jutott nagyobb szerephez a nő. Csak arra való volt, hogy a küzdésben elfáradt férfi homlokát kezével végigsimogassa, táncával, dalaval a komor férfi gondjait elűzze. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Mily szédítő szakadék tátong az akkori és a mai nő között. Ma a nő tis{leletet, s\ere- tetet és gyöngédségét élvei. Gondozzuk és féltjük. Otthonunkban mosolygós, kedvre derítő angyalunk. Érte dolgozunk, szenvedünk, küzdünk. És mindezt azért, hogy távol tartsuk őt az élet küzdő porondjától, a melyen a lelkek eldurvulnak, a szivek megkeményednek,, az érzések eltompulnak. Dehogy is félünk attól, hogy a nő kiszorít bennünket a pályáról. Szó sincs róla. Ebben a tekintetben egészen nyugodtak vagyunk. De igenis, féltjük az otthonunkat, a családi éretünket, a gyermekeinket. Attól félünk, hogy a feminizmus féktelensége megfoszt bennünket az élet egyetlen kedves pihenőjétől: a meleg tűzhelytől, serkentő vigaszunktól, mosolygó gondüzőnktől, szelíd álmainktól. Attól félünk, hogy hazatértünkben nem íogad többé az asszony kacagó gondtalansága, a gyermekek kitörő öröme. De elénk vánszorog egy fásult, a küzdelemben maga is kimerült koravén asz- szony, a ki rég elfelejtette a mosolyt, a kinek arcáról eltűntek a vidámság rózsái, a ki unott, a ki maga is üdítő, napsugaras vigaszra szorul. íme így fest az a jövő, a melynek boldog eljövetelét fennen hirdetik a feministák. Elégedett, boldog családanyát nem találunk köztük. Mindössze egy pár kesernyés kisasz- szonyt, a kik túl vannak már azon a koron, hogy csöndes otthonról álmodhatnának. Éppen ezért talán nem is kell talán fölöttébb komolyan venni az egész mozgalmat, inkább futó szeszélynek, a mely néhány elkeseredett szívből pattant ki. Olyanok ezek a feministák, mint a szegény, rongyos fiú, a ki karácsony estéjén egyedül bolyong az utcákon, fázva, dideregve, otthontalanul. Az egyik fényes palotából ragyogó karácsonyfa sugárzik feléje. Összeszorul a szive és nagy elkeseredésében követ ragad és bezúzza vele a palota ablakát éppen azt, a hol együtt van a csalad boldogan, meghitten melegen. Ilyenek a feministák ! Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Magyar tanítási nyelv. I. Végválaszom Tek. dr. Tahy Endre vármegyei III-ad aljegyző urnák. Midőn a fenti c. támadásra az akkor még ismeretlen ellenfelemnek válaszomat megadtam, tettem azt avval a szándékkal, hogy további polémiába nem bocsátkozom. Mivel azonban a nagyfontosságu kérdés az adott válaszszal egyáltalán nincs tisztázva, sőt mig egyrészt hangjánál fogva sértő, másrészt pedig szavaimat, bárha azt el nem hiszi, újabban is félremagyarázza, azért kénytelen vagyok még e sorokat írni. Azt mondja Ön tisztelt uram, hogy nekem nem lehet igazam, mert csak egy igazság állhat meg1: a magyar nyelv feltétlen uralma, érvényesülése. Kevesen veszik észre, hogy ez állitás alkalmazásában itt mily tévedésben van Ön. Ignotos fallit. Elfeledi, hogy iskoláról van szó. Elfeledi, hogy Magyarországon vagyunk. Elfeledi, hogy minden állam fejlődésének útját a múlt tanulságaiban kell keresnünk. És e tanulságok alapján az iskola nemzeti célját oly bölcsen jelöli meg Apponyi törvénye e szavakban: „Minden iskola és minden tanitó a gyermekek lelkében a magyar hazához való ragaszkodás szellemét és a magyar nemzethez való tartozás tudatát, valamint a valláserkölcsös gondolkodást tartozik kifejleszteni és megerősíteni". (Utasítás 18. §.) Igen tisztelt uram, ez a főcél I Ennek „feltétlen uralma és érvényesülése" az a megdönthetien igazság, melyet Ön t. uram figyelembe nem vett! E főcél szolgálatában a magyar nyelv is nagyfontosságu elsőrendű eszköz De a főcélt akkor is el kell érnünk, mikor a nyelv általános érvényesülését el nem érhetjük. Elhiszi ön ezt az „azértet"? El kell hinnie, no, és akkor nekem van igazam. Mert, ha figyelmen kívül hagyjuk a főcélt, föltétlenül elves itjük a mellékcéiokat is. Itt csak az a kultúrpolitika lehet helyes, mely következetesen tervszerüleg halad a főcél felé. mely semmit sem kockáztat, mely a komoly munka és nem a lárma taktikáját követi. Ez a kultúrpolitika pedig feltétlenül elitéli a lármás stróberséget, bazafiatlanságnak minősiti a természetes és a szerzett jogok megsértését, elitéli a szétválasztás, a gyűlölködés politikáját, megveti az üres szájhősködést. E kultúrpolitika érdekében a közoktatásügyi kormány a nem magyar ajkú iskolák részére az illető nemzetiség nyelvén szerkesztett tankönyveket ad ki. a tanitó-képezdékben taníttatja az Téli hangulat. Irta Endrődi Sándor. Hideg világ van ottkünn, Süvölt a tél viharja. Dobjunk néhány hasábot A tűzre, hadd lobogjon ! Hideg világ van ottkünn. Jer, édes; emlékezzünk A tovatűnt tavaszra, Kék égre, napsugárra. Kék égre, napsugárra, Édes madárdalokra ! Szerelmes óráinkra A méla, csöndes erdőn ! S mint uj hasáb felszítja Az alvó tűz parázsát : Szivünk a szép emlékek Kigyuló melegénél Hadd lángoljon fel újra! Kamarazene-estély. Folyó hó 20-án, szombaton tartotta meg az Ung vármegyei Nőegyesület ez évi második jótókonycélu estélyét a Korona-szálló nagytermében. Bátran mondhatjuk, hogy a nőegyesület ez alkalommal tnlajdonképen a művészetnek tett elsőrangú szolgálatot, midőn estélye keretében a kamarazenének utat nyitott városunkban is. A Nőegyesületnek ezen kezdeményező lépését a legszebb siker koronázta s vármegyénknek zeneértő közönsége a legteljesebb mértékben honorálta a rendezőség nemes törekvését. De ezen nem is csodálkozhatunk. Hiszen a lefolyt estélynek kiváló gonddal összeállított műsora, valamint a résztvevő szereplőknek értékes művészi egyénisége oly élvezetet biztosítottak, a melyben fővárosi embernek is ritkán van része. Az estély zenei részének rendezéséért különben — mint talán mondanunk sem kellene — Plotényi Nándort illeti a babér, mert hiszen az ő művészi érzéke teremtette meg a műsort. De őszinte halaval tartozunk mindazoknak is, kik a Nőegyesület kérésének engedve, személyesen közreműködtek az estély sikerében, igy különösen Dános Miklós műszaki tanácsosnak, Gruska Lajos pápai kamarás sárospataki plébánosnak és Kolozs Richárdnak, kik vármegyénk jeles művészgárdáját kiegészítve, lehetővé tették a nagyszabású műsor előadását. A helyi társadalom tagjai közül is — úgyszólván — a legkiválóbb zenei erők szerepeltek, mint Plotényi Nándor és neje, Hodula Károlyné, dr. Ruszinkó Zsigmond és neje, Orlowszky Frigyes, kik valamennyien már ösmerősei a közönségnek. Közreműködtek továbbá a fiatal Plotényi Agát, Plotényi Jenő és Vilmos is. Az estély lefolyása különben a külsőségekben is teljesen méltó volt a művészi műsorhoz. Már nyolcz óra tájban kezdődött a közönség felvonulása és tartott majdnem 9 óráig, midőn mindenki elfoglalta helyét a terem hosszú oldalán felállított emelvény körül félkörben elrendezett helyeken. A Korona nagyterme zsúfolásig megtelt. A közönség körében képviselve volt vármegyénk egész intelligenciája. Ott láttuk Firczák Gyula v. b. t. t. püspököt családjával együtt, Benkő József apát-főes- perest, Liszt Emil tábornok dandarparancsnokot, valamint Krestels József alezredes, helyettes ezredparancsnok és Szathmáry Géza őrnagygyal élén a 66 gyalogezred és a honvédzászlóalj tisztikarát majdnem teljes számban. Az estélyen a Nőegyesület nevében Bradács Gyuláné fogadta az érkező notabilitásokat s teljesítette nagy szeretetreméltósággal a háziasszony nehéz tisztét. Segítségére voltak a rendezésben a választmány több hölgytagja, továbbá Plotényi Nándor és dr. Tahy Endre, mint főrendező. A műsor első száma Mendelssohn-Bartholdy Félix csodaszép műve volt, a „S ;entivánéji álom" (Sommernachtstraum) nyitánya. A nagy szerző 1826- ban irta (17 éves korában) Weber hatása alatt. Tekintve, bogy a művelt világ épp e hóban ünnepli a nagy mester születésének százéves évfordulóját (sz. 1809. febr. 3.) : a nyitány a zeneestély alkalomszerű megnyitójaként szerepelt. Plotényi Nándor jó ötlete volt az, hogy a két zongorára irt nyolckezes letéthez (mely magában véve is teljes) kettős vonósnégyes kíséretet alkalmazott, a mi a hatást erő és finomság tekintetében tetemesen fokozta. A zongora-részeket játszták : az első zongoránál Hodula Károlyné és Plotényi Nándorné, a második zongoránál Ruszinkó Zsigmondné és dr. Ruszinkó Zsigmond. A vonósnégyes kíséretet játszták : Plotényi Nándor és Dános Miklós (1. hegedű), Plotényi Agát és Plotényi Jenő (2 hegedű), Gruska Lajos és Kolozs Richard (viola), Plotényi Vilmos és Orlowszky Frigyes (gordonka). Az első zenei szám után monolog következett. Zachár Ilonka adott elő igen bájosan egy monológot. A közönség őszinte tapssal jutalmazta a kedves megjelenésű, fiatal szereplő előadását, kinek bátor fellépése nem árulta volna el, hogy ez volt első debutje. • Szép újdonságban is volt része a közönségnek. Dohnányi Ernő, a jelenkor egyik legkiválóbb zongora- művésze és zeneszerzője hires, szép zongoraötösét mutatták be dr. Ruszinkó Zsigmond (zongora), Plotényi Nándor (1. hegedű). Dános Miklós (2. hegedű), Gruska Lajos (viola), Orlowszky Frigyes (gordonka). A mű a bonyolódottabb s nehezebb kamarazene-darabok közé tartozik szokatlan ritmusa s a gyakran előforduló tempóváltozások miatt. Különös szépség rejlik az adagio Lapunk mai száma 4 oldal.
