Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-06 / 2. szám
2. oldal. XT 3ST O2. szám 1. A Kaposi-, Minaji-utcák és a vasút közötti területet, 2. A radvánci területen a ref. egyház földjeit, 3. az Árpád-ut (Radvánci-utca) végén a gerényi határban a r. kath. plébánia földjeit. A megalakítandó bizottság feladata lesz a telekvásárlás, a pénz, különböző telepek szervezetének és építési alaprajzainak megszerzése. A kérdéshez hozzászóltak : dr. Juszkovits Mór, Pap János, Keselyük Mihály, Kende István, Valló Albert, Monoii Miksa és Hidasi Sándor több alkalommal. Teljes egyetértéssel tárgyalták az ügyet. Kidomborodott a felszólalásoknál az az óhaj, hogy a telep közegészségügyi, közlekedési és iskolai szempontokból feleljen meg a kivánalmaknak. Kulik József felhívta ezután az értekezletet a tisztikar és a végrehajtó-bizottság megalakítására. Elnöknek a maga részéről Hidasi Sándort ajánlja, a kit nagy lelkesedéssel meg is választott az értekezlet. Alelnökké dr. Gulúcsy Árpádot, jegyzővé Kulik Józsefet választották meg. A végrehajtó-bizottság tagjaivá lettek: Csűrös Ferenc, Deák Gyula, Harmath Ödön, dr. Juszkovits Mór, Ka\asch Ernő, Kende István, dr. Nagy József, Pap János, Rácz József és Valló Albert. Végül kimondotta az értekezlet, hogy zárt telepet óhajt, villaszerű építkezéssel. Mire Hidasi Sándor elnök éljenzések közt bezárta az értekezletet. Hangverseny Ungvárt. A hazafias érzület eredményezte a folyó hó 2-án a Társaskörben megtartott és zenei eseményszámba menő magas szinvonalu hangversenyt. A Plotényi-családnak elvitázhatatlan érdeméül kell betudnunk azt, hogy városunkban a zenei érzék fejlődése és a zene iránti érdeklődés és fogékonyság évről-évre emelkedik. A mostani hangverseny rendezése és pompás zenei műsorának összeállítása Plotényi Nándor művészi ízlését dicséri, a ki hazafias lelkesedéssel önzetlenül buzgólkodott azon, hogy az Ungvárt felállítandó Bercsényi-szobor érdekében minél nagyobb közönséget vonzzon a hangverseny terembe. Fáradozásának meg is volt a jutalma a közönség nagyszámú érdeklődésében és azon meleg ovációban, a melylyel működését a közönség honorálta. De hálás is lehetett a közönség, mert különösen a zenei müveltségüek nem mindennapi élvezetben részesültek. Esemény számba ment Morvay Zsuzsika, városunk közönsége által már ismert 14 éves zongoraművésznő fellépte. Morvay Zsuzsikát közönségünk már ismeri, másfél év előtt szerepelt körünkben s már akkor bámulatra ragadott mindenkit fenomenális zenei tehetségével és tudásával. Annak idején lapunk egy egész külön czikkben is foglalkozott Morvay Zsuzsika egyéniségével és művészi értékével. — Mostani szereplésével csak újabb diadalt fűzött az előzőhöz. Lehetetlen nem csodálni azt a nagy haladást, melyet a bájos és aranyos kedélyű kisleányka akadémiai tanulmányai folytán múlt szereplése óta felmutat. Technikája, tónusa pazar s emellett Mendelssohn „Variations Serieuses“-ében olyan mély érzést tükrözött vissza játékában, hogy a hallgató nem tudja, mit csodáljon jobban érzése és felfogása finomságát avagy bámulatra méltó technikáját és kitartását?! Különös elismerést érdemel nagy kóztőgyakorlata és remek staccatója. — Előadta még a következő darabokat: Schumann: „Toccata“, és Szende Árpád: „Aforizmák magyar dalok felett“. —A közönségre Morvay Zsuzsika játéka tüneményes hatással volt. Taps, kihívás, virág volt a közönség elismerésének kifejezője. — Morvay Zsuzsika hatalmas zenei egyénisége mellett a mi épen nem csekély jelentőségű művészeinkről sem szabad elfelejtkeznünk. Plotényi Nándor művészi nagyságát nem vagyunk hivatottak megállapítani. De lehetetlen meleg hangon meg nem emlékeznünk Plotényi Agatha első debüjéről. Plotényi Agatha először lépett a pódiumra s bár nem rég kezdett a hegedüjáték tanulásához, atyja hivatott vezetése és családi öröklött tehetsége folytán már oda fejlődött, hogy Raff nagy tónust igénylő Cavatináját szép sikerrel előadta. Kiváló gordonkaművészünk Orlowszky Frigyes, főgimn. tanár előadta Schumann mély érzésű „ Abendlied“ -jét és Drdla cseh zeneszerző szép ünnepi szerenádját (Kubelik-szerenád), utóbbit az eredeti hegedű letétel szerint. Zongorán kisérte Plotényi Nándor. Hatalmas feladat megoldására vállalkoztak Plotényi Nándor, Orlowszky Frigyes és dr. Ruszinkö Zsig- mond, azzal, hogy Tschaikovszky hires, de ritkán játszott A-moll trióját választották ki játékra s a műsor első pontjába illesztették be. A nehéz feladatot kiváló sikerrel oldották meg. Nem voltunk meglepődve azon, hogy Plotényi Nándor művészileg állta meg helyét. Az ő nagysága a sikert biztossá teszi. De meglepett bennünket dr. Ruszinkó Zsigmond határozottan művészi magaslaton álló zongora kísérete, mely bámulatos simulékonysággal illeszkedett bele a hegedű és gordonka szólamaiba. Bár idáig is szerepelt Ruszinkó, igazi zenei értékét és tehetségét ezzel a szereplésével ismerhette meg a közönség. Mint kísérő is elsőrendű zongorista! A mi az a-moll trio együttes előadását illeti, bár a benne felmerülő gondolatok és érzések tömege a kevésbé zeneértő közönségre a háromnegyed óráig tartó játék vége felé fárasztó hatással volt, — a darab melankolikus hangulata az előadók játékában híven visszatükröződött. Különösen érdekes pontja volt a zeneestélynek Reményi „Rákóczi ábrándja“, melyet Plotényi Nándor adott elő hegedűn neje zongorakisérete mellett. Remek előadása alatt képzeletünkben megelevenedtek a régmúlt idők falakjai, kurucvitézek száguldtak el lelki szemeink előtt trombitaszó, dobpergés és a Rákóczi- induló hangjai mellett. A hangversenyt változatossá tette az ének, szavalat és felolvasás. Dr. Kerekes Istvánná műkedvelő énekművésznőnket már rég volt alkalmunk hallani. Teljes diszpozícióban és a közönség meleg elismerése mellett énekelte: „Die Stille Wasserrose“, továbbá „Amikor az első rózsa“ és a „Sárga rigó“ című dalokat. Usz Irén mindent betöltő, szavalatra kiválóan alkalmas kellemes orgánumával újból behízelegte magát a szavalatot kedvelő közönség szivébe. A felolvasó asztalhoz elsőizben ült Pribék Antal, hogy az „Utolsó rózsa meséje“ c. allegorizált szerelmi történetet sok közvetlenséggel, élvezhető formában és könnyed stílusban elbeszélje a közönségnek. A hangversenyt a Társaskör helyiségében kedélyes és igen jól sikerült vacsora és táncmulatság követte. Nagy tűz Ungváron. Már a napi lapok hasábjait is bejárta a hir, hogy Ungváron nagy tűz pusztított f. hó 4-én. Leégett a Fehér-Hajó és a Kazinczy-utcában a Grosz-féle ház, a melyben lapunk nyomdája és kiadóhivatala van. A nagy katasztrófáról a következő tudósitást adjuk : Hétfőn reggel 7 óra tájban sürü füstfelleg szállt fel a Fehér-Hajó épületből. A második emelet lakói a tűz-lármára azonnal megkezdték lakásaik kiürítését, a mi a gyorsan megérkezett két század katonaság segítségével elég rövid idő alatt meg is történt. Az értesített tűzoltóság is megérkezett, de bizony meglehetős tehetetlenséggel foghatott hozzá a munkához, mivel olyan m?gas létrájuk nincs, a melyről két emeletes épület tetőtüzét oltani lehetne. így hát a tető égett a maga rendje és módja szerint. Az egész városban csakhamar hire ment a nagy tűzvésznek, a mely megsemmisítéssel fenyegette a város épületét, a mely annak idején nagy áldozatába került a városnak és a melynek átvétele alkalmával is többféle kifogás volt hallható. A szűk Kis- és Nagyhid-utcákon a forgalmat be kellett szüntetni. Szuronyos katonák álltak őrt, a kordonon belül senkit sem eresztettek. A ki a hidon- tulra igyekezett szánon vagy gyalog, azt a Teleki-utca, valamint a Rákóczi-utcát s az Uj-teret összekötő 2 m. szélességű sikátor felé utasították. A Fehér-Hajó épülete néhány óra alatt valósággal rommá lett. Nemcsak, hogy a tető leégett teljesen, hanem a második emeletnek az összes szobái beégtek az épitő- cég nagyobb dicsőségére. Az erős recsegés, ropogás félelemmel töltötte el a sok nézőt, már-már azt hitték, hogy az első emelet is beomlik és az egész hatalmas épület mint a kártyavár fog összeomolni. A tűzoltóság Markovszky Sándor parancsnok, Sükösd István al- parancsnok és Mérő Vilmos segédtiszt felügyelete mellett egész nap dolgozott. A katonaság is, a melyet többször felváltottak, munkában állott. Az izgalmas napnak már-már a vége felé közeledtünk, a mikor este %U 5 órakor a Kazinczy-utcában kigyuladt a Grosz-féle ház. Természetesen ez a tűz — minthogy a bádogfedelü épületet nagy hó takarta — amattól függetlenül keletkezett. Nagy riadalom támadt újra. Az emberek kétségbeesve szaladtak a vész helyére, mert az égő ház egy egész nagy háztömböt veszélyeztetett. A riadalmat fokozta az a hiedelem, hogy mindkét tűz csakis a villanytól származhatott és igy újabb tüzesetektől lehet tartani. A tűzoltóság most már egész erejével erre a házra vetette magát. A katonaságot megerősitettók. Lapunk kiadóhivatalában és a nyomdában megállóit a munka. Az egész személyzet a mentéshez fogott. A pótolhatatlan lappéldányokat, a kiadványok legnagyobb részének egy-egy példányát biztos helyre szállították; a hatalmas gépeket, a melyek eddig zakatolva ontották a nyomtatványokat, letakarták. Igv vártuk a veszélyt. A mentés főereje most a szedőhelyiségek megmentésére irányult. A szedőhelyiségek ugyanis az emeleten vannak, ha azok beszakadnak, a súlyos szekrények alatt azután a földszinten levő gépház is beszakad. Utóbbi folytatásaként a raktárak, kiadóhivatal és az üzlet egymással összeköttetésben állanak. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a szedőhelyiségek nem szakadtak be, igy harmadnapra, szerdán megkezdődött a munka, melynek első eredménye a mai lapunk. A tűz mindkét épületnél kedden is tartott s csak harmadnapra, szerdán reggelre sikerült a tüzes gerendát eloltani, azonban az udvarra hányt törmelék még lapunk zártakor is ég. A kár tetemes. A városra óriási kiadás fog háramlani a Fehér-Hajó uj felépítésével, mivel csak 26 ezer K-ra volt biztosítva. Teljes elismeréssel emlékezünk meg a katonaság önfeláldozó munkálkodásáról. Különösen a tűzoltó katona-csapat élén derék vezetőikkel tüntette ki magát. Különösen kitüntették magukat és fáradságot nem ismerő mentő munkálatukért dicséretet érdemelnek: Mokcsay Barna honvédzászlós, Wirth Jenő, Alexay Andor és Karlitz János közöstisztek. A kéményseprők is önfeláldozó munkát végeztek. Kijutott a kétnapi munkából az önkéntes tűzoltóságnak is. VÁRMEGYEI ÜGYEK. Az ujonc-felülvizsgálati bizottságok. A honvédelmi miniszter körrendeletét bocsátott ki valamennyi vármegye közönségéhez az 1909. évben a magyar Korona országainak területén működő állandó vegyes felül- vizsgáló-bizottságoknak szervezése és összeállítása, s a felülvizsgálatoknak foganatosítása tárgyában. HÍREK. Tájékoztató. Jan. 16. A megyei nőegyesület estélye a Korona nagytermében. Feb. 1. A Korcsolya-Egyesület kalikó-estélye a Koronában. Febr. 7. A Vöröskereszt-Egyesület táncestélye. A Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van kedden és pénteken d. u. 5—6 óráig. A népkönyvtár (Drugeth-téri állami iskolában) nyitva van minden vasárnap d. e. 10—1/112 óráig. * Személyi hir. Dr. Nehrebeczky György, Pancsova és Versec városok főispánja, f. hó 4-én este Ungvárra érkezett. * Szabadságon. A vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. Gyöngyösy László beregszászi áll. főgimn. tanárnak szabadságot engedélyezett a célból, hogy Gyöngyösy azoknak a vármegyéknek a levéltáraiban kutasson, a melyekkel Gyöngyösy István költő összeköttetésben állott. Gyöngyösi László ugyanis nagynevű ősének teljes életrajzát szándékozik megírni. A belügyminiszter is támogatja ebben a törekvésében, a mennyiben ajánló levelet adott neki az összes levéltárakhoz. „circum dederunt“ gyönyörű dallamára ez az istentelen szöveg : „Tizenhatakós egri hordóba temessenek el engemet, Egy oldal szalonna képezze a szemfedelemet. Kolbászból, hurkából legyen a koporsóm kifaragva. Barack lekvárral legyen á nevem felírva rajta. Tizenhatesztendős barna kislány mondja felettem a rekviemet, Azután nem bánom, ha pincébe temetnek el engemet. Circum dederunt stb.“ A pap megfüstölte az álhalottat. Mi felkaptuk a vállainkra négyen az asztaltetővel együtt s hurcoltuk körül a 90 lépéses teremben. Orbán ordított, mint a sakál. Elmondva a halottnak erényeit s az egész had utánunk jött, mint temetési menet. Végre kiindulási helyünkre értünk és adott jelre egyszerre kiugrottunk a halott alól, az esze nélkül feltámadt, mire a pap egy pohár vízzel nyakon öntötte. Hanem csodálatos, de igaz. Mi or először temettünk : meghalt Hanneberg lovassági felügyelő. Sziv- szélhüdés érte az Üllői-ut végén, mikor a lóvasútról le akart szállani. Ki kellett mennünk a temetésére. A második temetésünk után a vizi városban hunyt el egy nyugalmazott őrnagy, arra is kirukkoltunk, a harmadik temetésre megint egy őrnagy végtisztességén kellett részt vennünk. Ékkor aztán beszüntettük az istentelen onimozus játékot. Egyszer aztán valamelyik kitalált egy profán játékot. Hát biz’ abban részt vettünk felekezeti különbség nélkül mindannyian. Temetést rendeztünk. Egynek meg kellett halni. Ezt a felemelhető asztallapra fektettük. Bornyut tettünk a feje alá, a kezét egymásba kulcsoltuk, olyan halott lett, mint a pinty, még a lólekzetét is visszafojtotta. Zömök Tichy Kálmán (erdészeti akadémiát végzett) volt a pap, kifordított tábori vörös sapkája úgy festett, mint valami püspök-süveg. Fonákára magára öltött, házi vászonnal bélelt köpenyege volt az ornátus. Egy srófhuzó baljában pótolta a keresztet, jobbja pedig szíjon függő töltény táskát tartott; ez volt a füstölő. Orbán Ferenc (jóizü magyar fiú, végzett gazdász) a siratót képviselte. Jobban tudott sírni, jajveszékelni ingyen, mint a bácskai hires sirató assszonyok pénzért. Győrffy Károly (végzett jogász), a kinél kántoribb alakot még a színházban sem láttam, hosszuszárú pipával a szájában, volt a kántor, a mely szerepéhez pompásan illett kiszívott tajtékpipához hasonló szinü Mátyás király-orra. Alacsony, sápadt Mészáros Danyi (szintén végzett jogász) ministrans-gyereknek csapott fel. Jó magam három társammal Szentmihály lova valánk. Felhangzott aztán a Győrffy borízű hangján a
