Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-19 / 40. szám
2. oldal TJNO 40. szám. A zempléni Kazinczy-ünnep. — Kiküldött munkatársunktól. — Sátoraljaújhely, 1909. máj. 16. Országos jelentőségűnek mondhatjuk azt a szép, méltóságos ünnepet, melyet a nagy nyelvújító Kazinczy Ferenc születésének 150. évfordulója alkalmából, oly igaz bensősóggel ült meg Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely város lelkes, hazafias közönsége. Az ünnep igazi jelentőségét és bensőségét nem csupán az irodalmi társaságok megjelenése, de különösen az a megható mód képezte, melylyel az ünnepléshez csatlakozott igaz lélekkel a vármegyei székváros és környékének népe, gyalog, nagy tömegekben vonulva ki Kazinczy széphalmi sírjához. Vele versenyzett az újhelyi és sárospataki tanuló ifjúság lelkesedésben lángoló, hatalmas tömege, díszes zászlóik alatt, élükön a hires sárospataki énekkarral és az újhelyi vasúti gyártelep munkásainak díszruhába öltöztetett zenekarával. A nemzeti eszme jelében látszott egyesülni itt a munkásnép, az ifjúság, a jövő reménye, a vármegye vezetősége és a Kazinczy nagy örökének folytatói, az ó eszményeinek munkásai: az irodalmi társaságok. Lehetetlen volt nem érezni a maradandó nyomokat hagyó lelki felbuzdulás nagy és felemelő jelentőséget. Az ifjúságnak — az elhangzott szép beszédek hatása alatt — lángpirban égő arca úgy tűnt fel előttünk, mint a jövőnek tett és nagy hazafias, nemzet- fentartó munkára való ígéret hajnalhasadása. Az Ungvármegyei Közművelődési Egyesületet és a Gyöngyösy Irodalmi Társaságot a hazafias ünnepen Berzeviczy István, Kovássy Elemér, dr. Nagy József és Vidor Marci képviselték, kiket dr. Hornyay Béla, a Kazinczy-kör igazgató alelnöke, hat tagú rendező bizottsággal élén fogadott. Az ungiakat Zemplén vármegye főispánja és vezetői a legmelegebb szívélyességgel fogadták, azt a benyomást keltve, hogy a Kazinczy-kör elnöke, Meczner Gyula főispán és vele mindannyian, különös súlyt helyeztek a szomszéd testvér-vármegye küldötteinek szeretetteljes vendégül látására. A régi jó magyar szokástól eltérően az áldomást előre ittuk meg a déli közebéden, mely igen kiszámított idő keretében folyt le. Meczner főispán, az ősz Matolay Etele, dr. Hornyay Béla, Szirmay István vm. főügyész hivatalos jellegű köszöntőik után, különösen ki keli emelnünk Korbély Géza, az eperjesi Széchenyi-k-ör képviselőjének és dr. Búza Barna, orsz képviselőnek eszmékben gazdag, lelkes, szépen és hévvel előadott beszédeit és a beszédek közben Vidor Marci Kazinczy emlékéhez írott és felolvasott, tapsokkal és éljenzésekkel fogadott, igen szép versének sikerét. A díszközgyűlés a kegyesrendiek főgimnáziumának tornatermében folyt le Meczner főispán vezetése alatt s annak igazán kimagasló eseménye volt az Akadémia képviselőjének, Négyessy Lászlónak hatalmas arányú, igazán átérzett lelkesedéssel, klasszikus formában előadott beszéde, melyben Kaziuczyt méltatva mint a Rákóczi, Kossuth és Széchenyi nagyratörő leikéinek képviselőjét s a két utóbbinak eszmei útmutatóját jellemezte. Hosszú kocsisorban robogott a gyűlés után az ünneplők tömege Széphalomra a Kazinczy-muzeumot és a nagy köliő sirhalmát magába foglaló és a Tudományos Akadémia által megvett és fentartott ősi Ka- zinczy-kuriára. A lombos és gondozott fákkal köritett Kazinczy-muzeum, a gyönyörűen fekvő sirdomb és környezetének látása elég arra, hogy megszülessen az a magasztos ünnepi hangulat, melyben lefolyt a széphalmi ünnep. A 84 éves Matolay Etele, arról a helyről szavalta el érces harsány hangon, Szemerének „Kazinczy“ c. ódáját, honnan azt 50 évvel előbb, a 100 éves évfordulón is szavalta. Megható szép jelenet volt ez. A Kazinczy-kör, majd Zemplén vármegye koszorúit tették le dr. Hornyay Béla és Dókas Gyula alispán. A Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság koszorúit Négyessy László, a család koszorúját Kazinczy Gyula, a kassai Kazinczy-körét dr. Blanár Béla, az eperjesi Széchenyi-körét Korbély Géza tették le jelentős beszédekkel. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság szép, díszes koszorúját, melynek fehér selyem szalagján ez a felirat volt látható: A Gyöngyösy Irodalmi Társaság — Kazinczy Ferenc emlékének — Berzeviczy István, a Társaság tagja tette le a következő szavakkal: Az ungvári Gyöngyösy Irodalmi Társaság nevében teszem le Kazinczy sírjára — a kegyelet jeléül e koszorút. Kazinczy Ferenc írásaiból nem csupán az ő szubjektív érzése, de a nemzet élő lelke szólott, az az élő lélek, mely bennünket ma is a magyar közművelődésért való munkára hevít és melynek ösztönzése annál erősebb, minél inkább szemünk előtt áll az az eszmény, mely még mindig nem válott valóra, de a mit biztosan remélünk mind addig, mig az Ö emlékének áldozni, sírjához imádkozni annyian gyűlnek össze. — Kazinczy Ferenc! Magyar nemzetem igazának, szabadságának, önállóságának, költői erőben hatalmas bajuoka, legyen áldott emléked. ígérjük itt sírodnál, hogy fenkölt eszményeidet igyekezni fogunk valóra váltani. Isten minket úgy segélyen 1 Koszorút tettek még a sírra többen, köztük a kassai reáliskola, a zempléni hölgyek nevében Dókas Gyuláné, a sárospataki alma mater nevében Novák Lajos. A Borsiba tervezett kirándulás az idő rövidsége miatt elmaradt, a társaság azonban a vendégeket mint egy magukkal sodova, felvonult a vármegyei székház nagytermébe, hol a legközvetlenebb szívélyességgel látta vendégül az idegeneket a vármegyo és város bájos és szeretetreméltó hölgyközönsége, tultéve egymáson úgy a dúsan terített asztalok, mint a hegyaljai borok kínálásának művészetében. Meczner Gyula főispán és a vármegye vezetőinek élén láttuk Dókus Gyulánét, Hornyai Bélánét, Nyomárkay Ödönnét, Dókus Lászlónét, Kazinczy Gábornét, Valter Gyulánét, Be- senyey Zenónét, Izsépi Zoltánnét, Juhász Jenőnét és sok sok urhölgyet és még több bájosan mosolygó, fürge, szolgálatkész úri leányt, kik versenyeztek abban, hogy még a gondolatainkat is kitalálják. A Tennisz-Egyesület köréből. Az ungvári Tennisz-Egyesiilettel kapcsolatban a múlt héten széltében-hosszában, alaposan és kevésbé alaposan tárgyalt hírek, nagy magyarázatok és puskaporos hangulatokkal szemben felvilágosítás, az illetékes közönség tájékoztatása és megnyugtatása végett szükségesnek tartom a következő nyilatkozattételt. A Tennisz-Egyesület kormány hatóságilag jóváhagyott alapszabályok keretében működik. Ez szabja meg az Egyesület tagjainak, vezetőségének a jogait és kötelességeit. A jog és kötelesség rovatába tartozik, hogy tagjainak számát önmaga egészítheti ki a jelentkezők sorából. A ki ismeri a tennisz-játék különleges természetét a társas érintkezés szempontjából, s a ki ismeri a tenniszegyesüietek országszerte, sőt nemzetközileg alkotott szervezetét, az nem fog csodálkozni azon, hogy a mi alapszabályaink is úgy v innak megalkotva, mint az egész ország többi ilyen egyesületéi is, hogy t. i. a hölgyválasztmány és a férfi-bizottság van felruházva azon hatáskörrel, hogy a jolentkező tagok felvétele tekintetében határozzon. Ez nemcsak joga, de kötelessége is azon Egyesületnek, mely köteles a kormányhatósági felügyelet alatt állé> alapszabályok rendelkezése szerint működni. Ezért nem fogadható el az az álláspont, hogy „alapszabály ide vagy oda“, mert annak rendelkezései kötik az Egyesületet, mint erkölcsi testületet. Az Egyesületnek autonom joga fölött őrködni kötelesség ! Ilyen autonom joga az Egyesületnek dönteni a fölött, hogy kit vesz föl tagjai sorába. Ezt a jogot elvitatni nem lehet. Azt nem vitathatja el sem a város, sem a „Határszéli Újság“, sem senki. Hangsúlyozni kívánom, hogy ez a jogfenntartás tisztán általános és a dolog természeté bői folyó elvi álláspont. Egészen más a kérdés konkrét esetben, vagyis helyes-e, célszerű-e, ildomos-e adott esetben a visszautasítás kényes jogává! élni. A „Határszéli Újság“ május 17-iki számában foglalkozik eléggé tárgyalago- san, de nem elég alapossággal egy ilyen kérdéssel. Helyeseljük, hogy felvetette e kérdést, mert mint a közönség érdekét szolgáló sajtóorgánum hivatását teljesíti, ha a közönséget érintő esetekkel foglalkozik. Csak több alaposságot és kevesebb fölületességet árult volna el, mert a közönség véleményének, felfogásának, gondolkozásának helytelen irányba való terelése még sem képezheti a sajtóorgánum hivatását. A tény az, hogy a Tennisz-Egyesület hatalmas fejlődésnek, virágzásnak indult, az érdeklődés a tenuisz- sport iránt ezidén fokozott mértékben megnyilvánult. Uj tagok nagy számban jelentkeztek, kivétel nélkül olyanok, a kik társadalmi életünkben köztiszteletben és becsülósben álló egyének. A sport mivolése szempontjából valóban örvendetes jelenség. A fokozott igények kielégítése azonban súlyos gondot okozott. Ezideig is kevésnek bizonyult a két pálya a tagok játékszenvedélyének kielégítésére úgy, hogy csak a vezetőség tapintatos és körültekintő eljárása volt képes idáig is a fel-felmerülő súrlódásokat is elsimítani. A mostani jelentkezések folytán a vezetőség arra az álláspontra helyezkedett, hogy egy újabb, harmadik pálya megnyitása és elkészítése iránt teszi meg a lépéseket. És hogy ez a városi közönség érdekében van, legjobban bizonyítja éppen a városban felmerült hangulat, melynek kifejezést adott a „Határszéli Újság“ akkor, a mikor majdnem követeli, hogy a város intelligens egyénei részére lehetővé tétessék a tennisz-sportban való részvétel. Miután az Egyesület a várostól bérli a mostani területet és a pályák kiDŐvitése a közönség érdeke is, a vezetőség elhatározta, hogy a városhoz előterjesztést tesz újabb terület átengedése és az iránt, hogy a költséges harmadik pálya felállításához szükséges költségekhez ha nem is pénzbelileg, de legalább természetbeli szolgál- mányokkal hozzájáruljon. — A mig azonban a harmadik pálya elkészül, megvalósul, különösen a hölgyválasztmány tagjai között erősebb alakban merült föl az az állásfoglalás, hogy addig is újabb tagok fölvétele mellőztessók. — Az erre irányuló megbeszélés azután olyan alakban került a hir szárnyára, mintha a jelentkezők visszautasittaltak volna. — A magántermészetű és szabályszerű alakiságok nélkül történt megbeszélésből származott híreknek úgy az Egyesületre, mint az érdekeltekre kellemetlen hatását és alaptalanságát ellensúlyozandó alulírott, mint elnök azonnal és erélyesen intézkedett, hogy a hírek és félreértések tisztázása céljából az összes jelentkezők a tagok sorába beiktattassanak, a mi meg is történt. Itt tehát nem exkluzivitásról, nem „bizonyos körök“ úri gőgjéről van szó, hanem arról, hogy a ten- nisz-játék kedvelőinek igényeit minél lehetőbb mértékben igyekezzék kielégíteni a felelőséggel tartozó vezetőség. És legyen meggyőződve úgy a város közönsége, mint a „Határszéli Újság“, hogy az Egyesület vezotő- sogének érdekében áll, hogy minél több egyént nyerjen tagjai sorába, mert ezáltal az Egyesület erkölcsi és anyagi gyarapodását, fejlődését és virágzását szolgálja. — És a vezetőség mindent elkövet, hogy a városnál az újabb pályához szükséges területet kieszközölje, hogy ezáltal a közönség igényeit teljesen kielégíthesse. A Tennisz-Egyesület vezetősége ezúton is kijelenti, hogy valahányszor az újonnan jelentkező tagok száma a 20-at eléri, újabb tennisz-pályát készséggel, készíttet el, csak a város a közönség érdekében területet bocsásson rendelkezésünkre, mert az mégsem lehet helyes, hogy az Egyesület tagokat vegyen föl, a tagsági dijakat fizettesse s ezzel szemben ne legyen képes a tagok jogos követelését és igényét kielégíteni. Még egy megjegyzést! A „Határszéli Újság“ felületesen úgy informálja a közönséget, mintha a mostani tennisz-pálya városi pálya volna. Ez teljesen téves ! Az Egyesület a várostól haszonbéri összeg fejében bérli a területet, a melyen az Egyesület saját költségén létesítette, tartotta fenn és gondozta a pályákat. Ahoz a város egy fillérrel sem járult hozzá. A város mint bérbeadó gazdasági fél semmiféle jogokat nem vindikálhat magának a jelenlegi állapot szerint a Tennisz- Egyesület pályáinak sportszerű felhasználása tekintetében. A pálya nem a városé, hanem az Egyesületé. A városnak, mint gazdasági félnek csak annyi joga lehet, hogy a területre vonatkozólag a kaszonbérleti viszonytól elállhat, mikor is az Egyesületnek a szükséges és hasznos beruházásokat megtéríteni köteles. Többhöz és ig.v a beavatkozáshoz, mint gazdasági félnek joga egyáltalán nincs ! Ezt annak, a kinek egy kis jogérzéke van, magyarázni fölösleges. És a városnak a beavatkozása annál is inkább fölösleges, mert nincs is rá oka. Az Egyesület a saját autonom hatáskörében el tudja és el is intézte a maga belügyeit. Csak nem kell minden kicsinységből kisvárosi módra rémitő eseteket csinálni és ott is „háborút“ kiáltani, a hol béke honol, ott is „farkast“ keresni, a hol igazán galambok tanyáznak. Dr. Tahy Endre, a Tennisz-Egyesület elnöke, VÁRMEGYEI ÜGYEK. Közgyűlés. A törvényhatósági bizottságnak f. évi Il-ik rendes közgyűlése f. hó 28-ikár d. e. 9 órakor fog megkezdődni. Az állandó választmány ölese f. hó 27-ikén d. e. 10 órakor lesz. Az országos közigazgatási konferencia. A vármegyei tisztviselők országos egyesülete által Hercnles- fürdőben f. hó 29., 30. és 31-ik napjain rendezendő kongresszuson vármegyénkből résztvosznek Lőrinczy Jenő alispán, Lám Gyula tiszti főügyész, Minay István főszolgabíró. Szilágyi Sándor szolgabiró, Pribék Antal IV. aljegyző, dr. Csűrös Szilárd és Fekés- házy Zoltán gyakornokok. HÍREK. Tájékoztató. Máj. 19. Az áll. tisztviselők összejövetele d. u. 6 órakor a Szé- chenyi-liget vendéglőjében. Máj. 20. A tanítóképző-intézet zászlószentelési ünnepe d. e. 9 órakor a székesegyházban, este 8 órakor a városi színházban. Máj. 28. Vármegyei közgyűlés d. e. 9 órakor. Máj 31. A hitelszövetkezet közgyűlése d. e. 11 órakor a vármegyeháza nagytermében. Jun. 2. Gyermeknap. Jun. S. Az állami polgári leányiskola nyári mulatsága a Széchenyi- ligetben. Jun. 8. Az 1899-ben érettségizők 10 évi találkozója d. e. 10 órakor a főgimnáziumban. Jun. 27. Az iparos- és kereskedő-tanonciskola jubileuma a vár- megyeháza nagytermében. Okt. 3. Dayka Gábor szobrának leleplezése. A Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van kedden d. ű. 5—6 óráig. A népkönyvtár (Drugeth-téri állami iskolában) nyitva van minden vasárnap d. e. 10—'IJ2 óráig. A zászló. Régi idők ősei: kacagányos hősök, daliás leventék, páncélos vitézek — visszaszáll a lelkem, hozzátok a múltba. Hallom a kürt szavát — harci riadót — lovak dübörgését — fegyver csattogását — s a jelszót: — : — előre! Látlak benneteket meuui a csatába: lelkesülten, hévvel; bátorság a szívben s a hazaszeretet: megvéditek a hont; ellenséget vertek: — Ti ősök, ti hősök, daliás leventék. És elől . . . legelői: kit látok, mit látok? — vitézek vitézét, a legvitézebbet: •— sisakján kócsagtoll s kezében . . . kezében, magasan fentartva, leng . . . lobog a szélben: a szent, a sérthetetlen, a harcok jelvénye, melyre megesküdtek ; — hogy védik . . . megvédik . . . mit el soh’sem hagynak, inkább mind ott halnak . . . melynek becsülete: a hon becsülete, melynek elveszése: a haza veszélye . . . — látom a szent zászlót! Elmúlt nagyidőknek vitéz leventéi: páncélos lovagok, kócsagtollas hősök — ne haragudjatok; változnak az idők, mások az emberek: más világot élünk. A szablyánk : a munka, és a dicsőségünk : a mi tudományunk, a mi műveltségünk: —lelkesülünk szépért; — hevülünk a jóért; táborokba állunk s vállvetve közösen, közösért munkálunk. Mások ma az idők, mások az emberek; vitéztornák helyett . . . vészek harcok helyett: csendesen munkáló — szépért lelkesülő tanintézeteink végeznek nagy munkát; nem rombolót: hasznost s igazat, igazat; — s ezeknek jelvénye . . . melyre felesküsznek . . . mely szent, sérthetetlen . . . — ugyanaz, ugyanaz, a mi volt rógesróg az ősök jelvénye ... a lobogó zászló. * Keresztjáró-napok. Hétfőn, kedden és ma, szerdán tartotta a r. kath. egyház az u. n. keresztjárónapokat, a mikor körmenetet vezetett, hogy Isten áldását kérje a vetésekre. Az első nap a g. kath. székes- egyházba, a második nap a ceholnyai templomba és ma a kálváriái kápolnába vonult a körmenet.
