Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-19 / 40. szám

47. évfolyam. — 40. szám Ungvár, 1909. május 19 Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Előfizetési feltételek: Csak „Ung“ lapra Egész évr® . . 12 K I Negyedévre . 3 K Félévre .... (1 K \ Egyes szám . 12 f. Amerikába : Egész évre ...............17 K „IJng rárme&ye Hivatalos I.apjá“-«al együtt egész évre 16 K — Félévre .... 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként meg­jelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatali telefonszám 11. AZ IJNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tór l-ső szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő: j BÁNÓCZYBÉLA DEÁK GYULA Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Románecz Mihály jubileuma. Szép, lélekemelő ünneplésben volt része Románeci Mihály főgimn. igazgatónak abból az alkalomból, hogy elérte sikeres tanári mű­ködésének 30-ik évfordulóját. Még akkor is teljes megelégedéssel gondolhatna úgy a jubi­láns, mint a tanári kar és a közönség az ün­nep méltóságos lefolyására, ha az ünneplés tisztán Románecz Mihálynak vagy tisztán a tanári állás megbecsülésének szólt volna. Minthogy azonban a meleg ünneplés sugara egyaránt érintette a 30 évig szakadatlanul dolgozó tanárt és azt az állást, a melyet be­tölt, azért ez a tény az ünneplésnek olyan keretet kölcsönzött, a mely csak nagyon ritka ünnepnek jut ki. Az ünnepen és a társasvacsorán elhang­zott beszédekben a szónokok méltatták azt a munkát, a melyet Románec\ úgy is mint tanár, úgy is mint igazgató, és úgy is mint a társa­dalom munkájának lelkes osztályosa végzett. A tanártársainak, az ifjúságnak és a társada­lomnak elismeréséhez a koronát azonban az ünnepeknek közvetlen feljebbvalója, a tan­kerületi főigazgató adta meg, a ki keresetlen, de annál melegebb szavakban fejezte ki örömét a jubileumi ünnepség fölött. * Az ünnepség lefolyásáról a következőket jelenti tudósítónk : Istentiszteletek. Vasárnap, f. hó 16-án reggel 8 órakor hálaadó istentiszteletek voltak a r. és a g kath. templomokban. Amott dr. Fibiger Sándor hittanár, emitt Volosin Ágoston tanitóképző-intézeti tanár mondta a misét, a a melyen a tanulóifjúság énekelt. A tanári kar összes tagjai megjelentek a miséken. Az ünnepség. Az ünnepség V, 11 órakor kezdődött a csinosan feldiszitett tornacsarnokban, a melynek egyik falán zöld levelekből készítve az 1879—1909 számok állottak. A közönség teljesen megtöltötte a termet. Meg­jelentek : a vármegyei nőegyesület választmánya Kende Petemé szül. Sztáray Sarolta és Lőrinczy Jenőnó vezetésével, Kende Péter cs. és kir. kamarás, Lőrinczy Jenő alispán, Jakovics János nagyprépost, Papp Antal pápai protonotárius, Hidasi Sándor kir. tanfel­ügyelő, Fejér Emánuel és Matyaczkó Tivadar kano­nokok, Tábor Péter pénziigyigazgató, Aigner Ferenc pénzügyigazgató-hclyettes, JJsz Antal határszéli rondőr- kapitány, Zachar Jakab m. kir. erdőtanácsos, dr. Gulácsy Árpád várra, főorvos, Takács Miklós m. kir. erdőfőmérnök, Bradács Gyula közjegyző, dr. Nagy Béla főispáni titkár, Napholtz Jenő alerdőfelügyelő, dr. László Ferenc határszéli c. kapitány, Traun Gyula nagykaposi körjegyző, Románecz Aladár bilkei espe­res, az ünnepelt családja, a helybeli tanintézetek tanári, tanítói testületéből néhány tag, a beregszászi főgimná­ziumi képviseletében: Schürger Ferenc igazgató és Schor Ernő tanár, a munkácsi főgimnáziumtól R. Vozáry Gyula tanár. Az ünnepélyt a Himnusz nyitotta meg, a melyet az ifj. zenekar kísérete mellett a vegyes kar adott elő. Ezután Medreczky István tanár, a ki az ünnepély ének- és zenei számait készítette elő tudással és lelke­sedéssel, megnyitotta az ünnepséget s Pogány Gyula, dr. Fibiger Sándor és Gébé Péter tanárokat felkérte, hogy az ünnepeltet hívják meg. Románeczet lelkes éljenzés fogadta s az ifj. vegyes kar zenekar kísérete mellett üdvözlő alatt énekelt. Medreczky tanár üdvözölte ezután a jubilánst ügyes beszéd keretében. Örömmel üdvözli — úgymond — mert ehhez a szép ünnepséghez a fényt a megjelent díszes társaság adja. A szónok igen érdekesen vá­zolta a tanár hivatását, a mely abban áll, hogy vallás­erkölcsösen neveljen, éleszsze a hazaszeretet tüzét és hasznos ismereteket nyújtson. A történelem határozottan bizonyítja, hogy elpusztul az az állam, a mely nem áll valláserkölcsi alapon. Hazánkat régen elvesztettük volna, ha a hazaszeretet érzelme nem hevitette volna nagyjainkat. Szükség van a hasznos ismeretekre is, azért nem elég a tanárnak tudni, hanem tudni kell az ismereteket átadni is. A ki a vázolt három hivatást jól betölti s a mellett az egyházának lelkes hive, több egyesületnek vezére, családjának gondos feje, az meg­érdemli az Isten áldásán kívül a polgártársainak el­ismerését. Ezért ünnepük Románecz Mihályt Ung vármegye egyházi és világi hatóságai. Ezután a szónok átadta a tanári kar ajándékát, egy albumot, a mely magában foglalja 27 tanár arcképét. Végül felolvasta Medreczky dr. Mázy Engelbert kir. főigazgatónak a jubilánshoz intézett következő levelét: Tekintetes Igazgató Ur! Őszinte örömmel értesültem arról, hogy a veze­tése alatt álló főgimnázium tanári testületé és tanuló­ifjúsága, nemkülönben Ungvár nemes közönsége jubi­láns ünneplésben részesíti önt harminc éves tanári és igazgatói működésének betöltése alkalmával. Rendkí­vül sajnálom, hogy másutt való, szinte percre kimért elfoglaltságom miatt ebben az ünneplésben személye­sen részt nem vehetek. Annál is inkább fájlalom ezt, mert igaz rokonérzésem és személye iránt érzett nagyrabecsülésem azt kívánja, hogy jubileumán én is ott legyek. De ha már úgy alakultak körülmé­nyeim, hogy ünnepeltetóse napján másutt teljesítsem kötelességemet, nem mulaszthatom el, hogy legalább írásban ne üdvözöljem ! Harminc esztendő nagy idő, még akkor is, ha kényelmes és felelősség nélkül valp tevékenységben telt el. De megkétszereződik ez az idő, a mikor — tanári pályán nem leőrölte, hanem céltudatosan, lelki­ismerettel, meg nem fogyatkozó áldozatkészséggel átküzdötte a férfi. Az igazi, hivatott tanár nem ke­nyérkeresetnek nézi foglalkozását, hanem alkotó mun­kának. Gyermekeket bíznak rá, minden drága­ságnál nagyobb kincseket, hogy azokból embereket, férfiakat: a teremtés koronáját formálja ki. Az igazi tanár e mintázásban nemcsak az ész kiművelését tartja szem előtt, hanem egyúttal a jellem acélozását is. Meleg elégtétel tölti el telkemet abban a tudat­ban, hogy vannak még Magyarországon ily tanárok és kész elismeréssel mondom, hogy Ön, kedves Igaz­gató Ur, az ilyen értelemben vett igazi tanárok kö­zül is az elsők közé tartozik. Ám ez még a tanár feladatának könnyebbik része, ha mindjárt eszményi lelkesedéssel indul is el és állja meg a helyét pályájáu. A nehezebb része: vezető tisztben mások munkásságát az egyház és hazaszeretet, az emberkópzés sok ön megtagadással járó eszményi utján irányítani. Mennyi idealizmus, mennyi türelem, szeretet és önmegtagadás kell ah­hoz, hogy felül tudjon emelkedni a hétköznapok kicsinyességein, el tudja kerülni az emberi gyarló- ságszülto súrlódásokat, érzékenykodóst ! Örömmel vallom, hogy kedves Igazgató Ur ily vezető tisztben is mesternek bizonyult : egészséges tanári közszelle- mot teremtett és tart fönn és mindig megtalálja azt a helyes módot, mely a vezetésére bízott tanári kar és ifjúság anyagi, értelmi és erkölcsi boldogulását biztosítja. És hogy mindezekben nem merül ki a hivatott tanférfiu tevékenységi köre, azt megmutatta Ön, Ked­ves Igazgató Ur, azzal, hogy a társadalmi, várme­gyei, városi életben épp oly hasznos szolgálatokat tett polgártársainak, mint a milyen élvezetet szerzett esztétikai és pedagógiai munkásságával az irodalom és neveléstudomány barátainak. Fogadja azért azt a biztosításomat, hog.y igaz nagyrabecsüléssel, őszinte szeretettel és teljes elis­meréssel vagyok kedves Igazgató Ur iránt, és ve­gye tudomásul, hogy felsőbb helyen is ily érzülettel és hangon méltattam érdemeit. A jóságos Isten áldja meg Kedves Igazgató Urat és adja meg állandóan a szív békességét, a lelkiismeret nyugalmát, a gond­viselésben való hitet és a jótettekben való örömet. Szentmisémbe foglalom ma kedves Igazgató Urat és lélekben együtt ünnepiek a tanárkarral és ifjúsággal. Őszintén igaz szeretettel Kassa, 1909. máj. 12. dr. Mázy Engelbert, tankerületi kir. főigazgató. A zenekarnak sikerült előadása után Antalóczy János végzett VIII. o. t. az ifjúság nevében mondott üdvözlő szavakat. A fiatal szónok azzal kezdte tetszés­sel fogadott beszédét, bogy a mai ünnepből részt kér az ifjúság is. Nagyon helyesen hivatkozott arra, hogy az ünnepeltnek akármilyen nagyok is az érdemei a tár­sadalmi működés terén, mégis a legnagyobb érdeme az, hogy a hazának hü fiakai nevelt. A vegyes kar éneke után Románecz Mihály mon­dott nagyszabású hatásos beszédet. Istennel kezdte s azzal végezte a beszédét, a ki megtartotta, a ki az örök for­rásnak a kútfeje. Hivatkozott Széchenyire, a ki úgy találta, hogy a nemzet hanyatlását csak a nevelés aka­dályozhatja meg. A jubiláns fiatal korában úgy gon­dolkozott, hogy a nemzet jobbjai mindig arra a pályára szánták magukat, a melyre leginkább szükség volt. így lett tanár, bár tudta, hogy ezen a pályán nem kecsegtet pompa, hatalom. De azt is tudta, hogy az ifjúság nevelése terén tehet leghasznosabb szolgálatokat hazájának. Vázolta ezután azokat a nehézségeket, a melyekkel meg kellett küzdenie Pancsován, ezen az exponált helyen, a hol huzamosabb időig, 1899. őszéig működött mint tanár, a mikor azután Ungvárra a csak­nem háromszáz éves intézethez került igazgatónak. Igen szépen ecsetelte ezután az ifjúság nevelésének irányát. A tanárnak oda kell hatni, hogy az ifjú lelke is szárnyaljon az eszmék birodalmában. Beszédét taps, éljenzés kísérte. A Szózat eléneklése után véget ért a lélekemelő ünnepély. Nem volna teljes tudósításunk, ha meg nem em­lékeznénk Pogány Gyula tanárról, a ki a terem díszí­tését végezte és Gulovich Tivadarról, a kinek az ünnepség rendezésében jelentős nagy szerep jutott. Az ünnepség után Románeczet lakásán üdvözöl­ték azok az egyesületek, a melyeknek elnöke. Az Erzsébet-kör nevében Szoták Margit, a dalárda és az áll. tisztviselők köre nevében Zachar Jakab alelnök, a Közművelődési Egyesület szakosztálya: a Gyön- gyössy Irodalmi Társaság novében Hidasi Sándor, a Közművelődési Egyesület alelnöke mondtak üdvözlő szavakat. Társasvacsora. Este 8 órakor a Széchenyi-liget vendéglőjében száz terítékű társasvacsora volt. A vacsora alatt dr. Fibiger Sándor hittanár üdvözölte formás, tartalmas beszédben a tanári kar megbizásából a jubilánst. Lő­rinczy Jenő alispán hatásos beszédben kiemelte, hogy az ünnepelt sok derék hazafit nevelt a hazának. Az ünnepeltet felköszöntötte Matyaczkó Tivadar is. Benkő József melegen üdvözölte a jubilánst s örömmel emlí­tette fel, hogy az ünnepelt vezetése alatt álló intézet­ben a Széchenyi által letett alapon és Arany János magyar öntudatával nevelik az ifjúságot. Dr. Hadzsega Bazil az egyháztanáes nevében éltette Románeczet. Dr. Novak Endre beszédjében érdekes búrokat pen­getett. Azt óhajtja, hogy a szeretet járja át minden tanár szivét. Szeretné, ha ezen kedves összejövetelen néhány jelesebb tanuló is rósztvehetne. Természetesen nem okolja ezért a tanári kart, hanem a rendszert. Románecz családját élteti. Pap János a tanári pálya fontosságára utalt Románoczot felköszöntő beszédében. Románecz Mihály az eddig elhangzott beszédekre válaszol. Humorosan adja elő, hogy miként iparkodott kitérni az ünnepeltetés elől. Élteti Ung vármegye nemes társadalmát, annak atyját: Lőrinczy alispánt, a ki mindig ott van, a hol szép és hazafias ügyet kell támogatni. Aigner Ferenc sok jó humorral telt beszédjében Románecz Aladárt, az ünnepelt ücscsét élteti, a ki Beregből jött el az ünnepre. Románecz Aladár a tanári testületre mondott felköszöntőt. Hidasi Sándor nagy tetszéssel mondott felköszöntőjében a tanári pálya fontosságát fejtegette. Összehasonlította a tanári mun­káját a szobrászéval. Amannak a munkája becsesebb, mert szoretete visszasugárzik. A tanár szeretető pedig van olyan nagy kincs az államra nézve, mint a mit az aranyban, ezüstben összehalmoz. Matyaczkó máso­dik felköszöntőjét Románecz Aladárra, a harmadikat pedig dr. Fibigerre és Gebére mondta. Kedves jele­net volt, a mikor Terebessy Ferenc tanító hivatkozott arra, hogy az ünnepeltet ő tanította Írni, olvasni. (Zajos éljenzés.) Komjáthy Gábor azután Terebessyt köszöntötte fel, a ki megérhette ezt a szép napot. Gébé Péter a vendégeket és Fincicky polgármestert, dr. Hadzsega az ünnepelt édes anyját éltette. A társasvacsora szellemi részét ezekben tálaltuk fel, de a prózai része is jó volt, a mi Róza néni ügyos- séget dicséri. Lapunk mai száma 4 oldal. ULX L-A-IF

Next

/
Thumbnails
Contents