Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-05 / 36. szám
47. évfolyam. — 36. szám Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1909. május 5. Előfizetési feltételek: Csak ,,1'ni^“ lapra Egész évre . . 12 K j Negyedévre . 8 K Félévre .... <1 K | Egyes szám . 12 f. Amerikába: Egész évre ...............17 K „ling vármegye Hivatalos l.apjá“-val együtt egész évre Ml K -- Félévre .... 8 K Útig vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Uug“, mint ,,Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-ső szám. Felelős szerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő : DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és ülés könyvkereskedése. Alakítsunk sportegyletett (le) E sorok írója még 1903. évben hosz- szabb cikkben foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy Ungváron sportegyesület létesittessék. Sajnos, az életre való eszme a csekély érdeklődés miatt nem valósulhatott meg. Hogy pedig most újra felvetjük ez eszmét, magyarázatát abban adjuk, hogy nemzeti erősödésünk iránya, városunk fejlődése és az érdekeltek körében napról-napra jobban erősödő óhaj a testedzés rendszeres művelését követeli. Nemzeti életünk föllendülésének egyik fontos alapját az képezi, ha a nemzet tagjai nemcsak szellemileg, hanem testileg is erősek, egészségesek. Egészségtől duzzadó piros arc, domború mell, vasizmu kar éppen oly fontos egy nemzet nagygyá tételének kérdésénél, mint a milyen jelentős a fegyelmezett agy, a nemesen érző szív és a pallérozott, művelt lélek. Nemzeti aspirációink, magyar lelkünk kioltha tatlan vágya, minden gondolatunk, cselekedetünk, tettünk lázas iránya arra visz, arra ragad minden magyart, hogy megalapozzuk régen megérdemelt nemzeti nagy létünk örök időkre szóló épületét. Lázasan gondolkozunk, dolgozunk, hogy nemzetünk politikai, gazdasági, szellemi téren előre haladjoíi, hogy szabadmozgásunk korlátáit a bennünk rejlő jó, nemes tulajdonok feszitő erejével saját becsületünkből, öntudatunkból leromboljuk, s helyébe a nemzeti önállóság rendíthetetlen sziklait rakjuk le. De hogyan görgesse a hatalmas sziklákat egy csenevész, beteges, izomtalan, sápadt- képü, horpadt mellű, görbehátu nemzedék ? ! Edzeni, nevelni, acélozni kell a testet, hogy a nemzet egész erőbe kapjon, hogy a nemzet egyes védő, harcoló, küzdő tagjai bátran szembe tudjanak szállani a fenyegető vészszel, hogy acélizomzat és idegzet mellett ellenálló képességük rendíthetetlen legyen, hogy az élet viszontagságai közepette ne törje meg nemes céljaikat, vágyaikat, törekvéseiket a mardosó kétség gyöngesége. A testedzés rendszeres művelésének lehetővé tételével nemzeti hivatásunk egy közét töltjük be, a haza iránti kötelességünk egy fontos tényét mozdítjuk elő. És minél jobban tágul kis körökre kiterjedőleg a nemzeti hivatás egyes irányainak lelkes szolgálatába, annál erőteljesebb, hatalmasabb lesz a nemzettest, annál öntudatosabban, erélyesebben tud sikra szállani igazságaiért, jogaiért, vágyaiért. Az angol nemzet nemcsak fiai szellemi hatalmának, hanem testi edzettségének, egészséges tagjának is köszönheti nagyságát. A görögök, a rómaiak világhatalmuk alapját polgárainak testi fejlettségében, erősségében találták meg. Mihelyt elpuhultak, hatalmuk csillaga lehanyatlott. Mi magyarok a testedzés nemzeti jelentőségét az utolsó évtizedekben kezdtük a maga teljességében méltányolni. Mig azelőtt a szülő rettegve bocsájtotta a gyermekét a sportterekre, mert kicsinyes gondolkozásában féltette a meghűléstől, az indokolatlan veszélytől, most kezdik örömmel buzdítani gyermekeiket, hogy a testedzés különböző ágainak hódoljanak. Mig azelőtt alig esett szó sporteseményekről, most a fiatalság kipirult arccal és lázas érdeklődéssel lesi a sporteseményekről szóló híreket, azokat megbeszélik, vitáznak fölötte, s egy- egy jelentősebb esemény lázas lelkesedésbe ragadja szivüket. Örömmel állapíthatjuk meg a tényt, hogy a szülők kicsinyes felfogása és a fiatalság érdeklődése a sport iránt országszerte előnyös változáson ment keresztül. Tapasztalhatjuk az előnyös változást városunkban is, a hol a középiskolai fiatalság a testedzés tekintetében újabban megnyilvánult helyes vezetés folytán a testgyakorlás különböző ágaiban valóban megfigyelésre méltó eredményt ért el. Egy olyan fejlődő városban, mint Ungvár, társadalmi és kulturális szükség a sport minden egyes ágát felkaroló és művelő egyesület létesítése. A szomszéd városok mindegyikében létesült már sportegyesület. Legutóbb Sátoraljaújhely fiatalsága alakította meg az atlétikai clubot. Mi nálunk a sport fellendítésének személyi és tárgyi lehetősége éppen megköveteli a testgyakorló-kör alapítását. A mi városunk főleg hivatalnok-város, tehát az intelligens elem túlsúlyban van. És ezek között számosán vannak, a kik szívesen hódolnának valamely sportágnak, ha mód és alkalom nyujtatnék nekik. Egész nap a hivatalos szobában ülni és szívni magába az akták porát, a friss levegőn mozgást alig végezni, bizony lelopja a fiatal arcról a rózsás egészséget, De ha a napi hivatalos munka befejeztével az a hivatalnok szabad mozgást, test- gyakorlást végezhet, ha vivhat, ha tornászhat, ha futhat: felfrissül a vére, kipirul az orcaja, felüdül a kedélye, megjön a munkakedve, megacélozódnak izmai és elpetyhüdt idegei. És azután sok kiváló sporterőt fejleszthetünk ki, mert városunk fiatalsága között nem egy figyelemre méltó sporttehetség van, a kik városunknak a sport terén dicsőséget és nevet szerezhetnek. Ézt pedig városi politikai szempontból kicsinyelni nem lehet, mert minden egyes sportdicsőség városunk kulturális életének fejlettségéről tesz tanúbizonyságot. Hiszen a milyen szivszorongva lesték a nemzetek a londoni olimpiádon, hogy nemzetük fiai győzzenek a versenyben, mert az a nemzeti dicsőség, nagyság kulturális hirdetője, — éppen úgy van ez kicsinyben szűkebb körökre szorítva. És a mint megtalálható városunkban a sportegyesület működéséhez szükséges kiváló személyi elem, úgy megvan ahhoz a tárgyi lehetőség is. Sportterületre alkalmas területben bővelkedik városunk határa, a téli sportolást is biztosítják hegyeink, folyóink és a modern felszerelésű középiskolai tornatermeink. Felvetettük ismét a sportegyesület létesiSírok közölt. Irta Feleki Sándor. J&pán mese. Közli Zombory Gyula. maga után mindig felhúzott, hogy holmi idegen látogató meg ne lephesse. Ez a koplaló pap — minthogy a szinton papokTavaszi nap. A szegényes Sírok közé mi űz, kerget ? Tán az, hogy a kis madárka Legelébb itt énekelget ? Ide küldi a napsugár Első fényes ragyogásit, Itten fakad legelőször Tavaszszal az üde pázsit. Legelőbb a jeltelen sírt Csókolja az enyhe szellő, Legelőször ide mosolyg Az égről a bárányfelhő. A mije van a tavasznak, Mind csak ide pazarolja, A jeltelen, az elhagyott Rácsozatlan slrhalomra. Amodébb a díszes kripta, Belül milyen sötét, rideg, Ki lent pihen, a tavasznak Lehelletét nem érzi meg. Nem érez itt színt, verőfényt, Nem szól madár éneke sem, Szegény halott, ki lent pihensz, Meghaltál te kétszeresen. Milyen zöld a jeltelen sir, Hogyan csillog, fénylik amott. Nem azt, téged siratlak én, Oh, te szegény gazdag halott! Közlöm, mert nem én írtam, nem ón találtam ki. Olt hallottam a narai tó mellett egy csendes délutánon, a mikor dolga sem volt a japánnak, mert a pávaünnepet ülte, szól se volt, földrengés se volt, a miből bőven kijut Japánországnak. Akkor már belekolnyeleskedtem a japánbeszédbe, mégis nagy fülelve hallgattam a mesét, mert a ki mondta, dadogó volt, duplázott minden szótagnál, mint a rossz puskás, a ki első lövésre nem találja a nyulat; vagy mondjuk, hogy repetáit, mint a régi szabású repetáló órák. Már pedig bajos dolog aztán idegen nyelvet megérteni, mikor mi például igy tanultunk meg egy szót, hogy: „hicsuvajo", s azt ilyenformán mondják ki előttünk, hogy: hi-hicsu-csu- csuva-va-vajo.“ Mégis megértettem, mert füleltem; íülelj te is nyájas olvasó és hallgasd meg az én japán mesémet. Egyszerű, primitiv ugyan, mint milyen maga a japán, de hát azért mese. Hallga’ hát. Nagyon régen, mikor még Mikádók helyett So- gunok uralkodtak s a székhelyük nem Tokio, hanem Kioto volt, ólt itt a narai tó mellett egy öreg szinton pap, a ki arról volt hires, hogy egy hétig is tudott koplalni, a nélkül, hogy csak a feje is megfájult volna. Ez a pap fenn lakott egy öreg cseresznyefán, a hol éppen olyan fészket rakott magának, akárcsak a szarka, csakhogy nagyobbat s tetőt is csinált rá bambuszból, olyant, a milyen egy nagy esernyő. Úgy mászott fel a házába egy lecsüngő kötélen, melyet nak semmi fizetésük nincs, csak a mit összekoldulni bírnak — a legjobb táncos hírében is állt s olyankor, mikor temetés volt a községben, soha senki nem hagyta ki őt a ceremóniából s a többi papok közt ő táncolt legelői s ezért mindig megkapta a tizennégy yent, (a tizennégy krajcárt). Hire ment egyszer, hogy ez a pap nagyrészt úgy koplalja végig az életet, a keresetét pedig elrakja. Hová rejti ? . . oda valahova a cseresznyefa korhadt kérge alá. A hirl megtudták a kóbor tunguzok s egy ilyen elhatározta, hogy meglopja a papot. Megleste, mikor az távol volt s lehántotta az egész fáról a kérget, hogy a pénznek nyomára akadjon. Nem akadt. Most fogta magát, száraz fát hordott a nagy cseresznyefa alá s mérgében meggyujtotta az összehordott rőzsét, gályát. Lakás nélkül maradt a pap s hogy kikerülje a tunguzok háborgatását, most már egy kémény tetejére rakta házát, mint egy gólya, ott töltött néhány esztendőt, mígnem a kémény füstjétől úgy megfeketedett, akár az ördög, a gyerekek halálra ijedtek tőle, a mi miatt aztán nem lett nyugta, maradása se Narában, se Josinán, sehol; úgy, hogy végre belevette magát a tengerbe s elúszott Formozán túl, le a nagy tengeren, meg sem állt a Szingapúrig, ott megtelepedett s ő tőle származnak azok a fekete emberek, a kik időnként eljönnek hozzánk könnyű bambusz ladikokban s teát, mézet cserélnek tőlünk dohányért. Lapunk mai száma 4 oldal.
