Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-18 / 31. szám
2 oldal. TT ÜfcsT (3r 31. szám, sége nagyobb távolság esetében jelentékenyen terhelik az államkincstárt, úgy, hogy az uj törvényszék felállításával ezeknek a költségeknek állandóan elmaradó összege nem csekély mértékben ellensúlyozza azokat a kiadásokat, a melyeket az uj törvényszék felállítása okoz. A szolnoki törvényszéknek 14 bírája, 65 főnyi személyzete, 52.000-en felüli beadványtorgalma, a kerületébe tartozó 8 járásbíróságéval együtt 187 főből álló személyzete; a szegedi törvényszéknek 20 bírája, 85 főnyi személyzete, 65.000-en felüli beadványforgalma, a kerületébe tartozó 7 járásbírósággal együtt 218 főből álló személyzete; a beregszászi törvényszéknek 16 birá/a, 67 főnyi személyzete, 56.000-et meghaladó beadvány forgalma és 10 járásbíróságával együtt 203 főből álló személyzete van. Ezek az adatok az igazságügyi igazgatás és felügyelet szempontjából is indokolják e nagy törvényszéki kerületek helyett kisebbek létesítését. Végül az is figyelmet érdemel, hogy Makó és Ungvár vármegyei központ; törvényhatósági székhely, vármegyéjükben törvényszék nincs és hogy mind a három helyen régebben is volt törvényszék. Az „öreg iskolások“ köréből. Az egyik analfabétára nézve kételyei voltak a feleségének. Attól tartott, hogy nem az iskolába jár tanulni, hanem a korcsmába inni. Sok háborúság volt e miatt a férj és az asszony közt. Végre elérkezett a vizsgálat ideje, melyen, az ajtó mögé húzódva, megjelent az asszony is. Végre a sor rákerült atyánk fiára is, ki szépen olvasott, irt, ezért a tanfelügyelő megdicsérte. A dicséret jól esett az embernek és nekibátorodva, hátrafordulva ezt mondja : — No anyjuk, most lármázzák kend velem ! Lett erre olyan hahota, hogy az asszony rögtön eltűnt. * Egyik, már idősebb korú „öreg iskolás“ vagy 6—7 hétig csak kitartott. Mikor aztán megunta a tanulást és a kis betűket megismerte, a következő levelet irta a tanitónak: „tanitó ur. én mán meguntam járni, én mán annyit jártam, hogy mán egészen eljártam a lábam, tudok én mán írni, ojat, hogy ha tanitó urnák írnék egy levelet, hát ököjel törülné a szemét.“ B. J. * Egy másiknak elhullott a tehene és felesége sürgette egy uj tehén vételét, ezért elment a vásárra, mely ugyanarra a napra esett, a melyen a vizsgálat kitüze- tett. Bántotta a dolog, hogy nem lehet jelen, s nem fog bizonyítványt kapni. Levelet irt a tanitónak, mely ekkép szól: „Tisztelt Tekintetes Tanitó Ur! Sajnálom a fáradságát és a magamét is, hogy szorgalmatoson jártam az iskolába és most nem mehetek a vizsgára a vásár véget, mert vásárt nem csinálhatok magamnak. Sajnálom, hogy ott nem lehetek. Tisztelt, Tekintetes Tanitó Ur! bocsánatot kérek. Maradok tisztelettel S. J “ A levélnek megvolt a hatása, mert a tanfelügyelő úgy találta, hogy a ki 3 hó alatt ennyit megtanult, az már lehet „szavazó“, és kiállította neki is a bizonyítványt. * A tanfolyamon résztvett egy cigány. Nagyon boldog és megelégedett lehetett, hogy megtanult írni, olvasni, számolni és bizonyítványt is kapott tudományáról. Mikor a tanfelügyelő kocsiba szállott és útban volt már hazafelé, a bérkocsis egy cédulát adott neki azzal, hogy egy ember adta, de meghagyta, hogy csak a falun kívül adja át. Hozzá tette még a kocsis : úgy láttam, hogy cigány volt. A cédulán ez volt: „Csókolom a natjságos ur kézit, lábát, ádja meg a jó Isten és az mi szentgyünk is, mert megtanétott írni olvasni és számolnyi. Többet tudok mént a szel- menci cigánbiró. észt a natjságos urnák köszönyöm. Isten etesse és sok embört tanácson még meg. észt tészta szivemből kóvánom. Irta O. F." * Bejött az ungvári márciusi vásárra egy jó módú, de a közelmúltban még analfabéta földműves ember. Itt eladta egyik jószágát és újat vett. A cédulaház előtt, hol a marhalevelet állítják ki, igen sokan voltak s mivel csak sorjában mehetnek az emberek az ablakhoz, neki igen sokáig kellett volna várakoznia. Gondolt egyet és felirta a passzus hátára: „Ez most már Béres Jánosé.“ Mellé tette a taksát és beküldte rendőrrel a cédulaházba. Alig telik belé öt perc, már azt kiáltják az ablakon: Béres János jöjjön ide! — így jutott új tudományával gyorsan célhoz emberünk és erre, teljes joggal, nagyon büszke most. * Egy hatvannégy éves emberre került a vizsgálaton a sor az olvasásból. Feláll és kezdi szépen olvasni a falon függő Himnusz-tábláról: Is-ten áldd meg a ma-gyart stb. Igen jól olvasott s ez feltűnt. Erre azt mondják : — Bácsi, ezt maga kívülről tudja, de sebaj, olvasson csak itt! — s egy fali olvasótáblára mutatnak. Olvas: Ál-mos, Ár-pád, Ág-nes stb. — Jól van, próbáljuk csak a könyvből! t — Az nem lehet! — Miért? Hisz ha ezt tudja, akkor a könyvből is tud. — Tudni, tudnék, de egy kis hiba esett. — Micsoda hiba? — Hát az ABC-s könyv mellé el tetszett felejteni pápaszemet is küldeni! * Az egyik tanfolyamon részt vett egy gazda és cselédje. A cseléd megtanult írni, olvasni, de a gazda nem tudott semmit. A cseléd kapott bizonyítványt, ellenben a gazda nem. Kérdi a gazda: — Hát kérem aláson, azzal a bizonyitványnyal hogy is vagyunk? Hát én nem lehetek „szavazópógár?“ — Hát most még nem, majd jövőre, ha maga is megtanul Írni, olvasni, számolni, akkormaga is kap írást! — Köszönöm! — s ezzel a cselédjéhez fordulva ezt mondja: Te sem eszed nálam már egy hétig a kenyeret! s mint, a ki jól végezte a dolgát, elment. * A telkes gazdától, kinek igen szép lovai, csikói vannak és ezekre nagyon büszke is, kérdi a tanfelügyelő : — Hát bácsi, mondja csak meg egész őszintén, nem bánta-e meg, hogy iskolába járt? — Nem én, uram ! — Annak nagyon örülök. — Én még jobban, nem adnám a keselylábú csikómért, pedig azért Ígértek már a kaposi vásáron 500 koronát, de nem adtam oda! * Egy ügyes, szép szál juhászember elsajátította a tudnivalókat és a vizsgálat végén a tanfelügyelőtől 6 drb Jjutalom-könyvecskét kapott ajándékba. A jelenlevő biró erre azt mondja: —- Te János, aztán az olvasás miatt a tilosba ne menjék ám a birka! — Legyék csak nyugodt, biró uram; akkor fogok én ebből olvasni meg imádkozni, mikor már duzzad a kos oldala s a birka úgy összedugja a fejét, hogy biró uram bottal sem veri őket széjjel! * Haza megy az iskolából az ember s mikor belép övéihez a szobába, nem köszönti őket. Az első osztályba járó kis fia erre megszólal: — Édes apám! hát kendteknek nem tanítja a tanitó ur, hogy ha valahová bemegyünk, azt kell mondani: Jó estvét kívánok !? Szégyenkezve néz a gazda és ezzel vágja ki magát: — Ennyire még nem tartunk ! — No, akkor maguk nagyon lusták lehetnek, mert ezt mi már az első héten tudtuk! * X. községben a falu ifja, leánya, de főkóp asszonya az iskola ablaka alá csődült esténként és onnan nézte, mikóp tanulnak az „öregek“. Még be is zörgettek, sőt nagyokat is nevettek rajtuk. Ez persze boszan- totta a bent levőket. Mikor a tanórának vége, feláll az egyik ember s azt mondja : — Tanitó ur, tessék kiadni a parancsot, hogy minden estve más-más 4 ember hozza el az ABC mellé a lópokrócot is, mert különben nem jövök többet. — Minek az Péter gazda ? — Elsötétítjük az ablakot és akkor befellegzett az asszonynépnek. Úgyis volt. A lópokróc mentette meg a tanfolyamot az elszéledéstől. * Erősen tanul otthon az egyik zsellér. Olvassa: á, dö, á, mö =" ádám. Közbe szól kis leánya : — Édes apám, nem ver meg, ha valamit mondok? — Hát szoktalak én verni ? — Nem, de mégis félek! — Hát beszélj, mit akarsz ? — Nem úgy tanítja a tanitó ur, hogy á, dö, á, mö, hanem addig húzogatja az elő betű hangját, raig a második eszébe jut, igy ni : á—d—á—m. És a kislány addig húzogatta estenként apjának a betűk hangjait, mig az öreg megtanult olvasni s most büszkén mondja az apa : — Engem a lányom segített ki a bajból, ha ő nem segíti összehuzogatni a betűket, hát most nem volnék itt (t. i. a vizsgán). De szeretem is most a csöpséget! * Úgy igen tekintélyes öreg biró annyira a lelkén viselte a tanfolyam dolgát, hogy minden estve 5 órakor megjelent az iskolában s ha egy-egy tanfolyam- beli hiányzott, elment érte és elhozta. Nagyon dicsérte ezért a lelkes bírót a tanfelügyelő. Feleli erre a biró : — Inkább lemondok a bíróságról, de az a szégyen ne érje a falut, hogy irni, olvasni nem tudó is van a községemben. Megtartják a vizsgálatot, de 3 ember nem tudott semmit, tehát bizonyítványt nem kapott. Kérdi a tan- felügyelő a bírótól, hogy mi lesz most már ezekkel ? Gondolkodik egyet a biró uramj és ekkép válaszol: — Az egyik cseléd, az úgyis emegyen újévre ; a másik félkegyelmű és gyámság alatt áll; a harmadikat pedig, ha összeírják majd az uj törvény alapján a szavazókat, azt eldugjuk. — De meg kérem aláson, tiz irni, olvasni nem tudónak lesz csak egy szavazata, tehát három úgyse számit ! Y. tanfolyam vizsgálata igen-igen gyengén sikerült. Alig 2—3 ember felel meg, az eredményért persze aztán kevés bizonyítvány és kevés jutalomkönyv járt ki. Restelte ezt egy jelenlevő úri ember és lelkére beszélt a hallgatóságnak. Beszédjében azt is fejtegette, hogy a választási reformról szóló törvényjavaslat szerint csak az fog szavazhatni, a ki irni, olvasni tud. Végig hallgatták, aztán ekkép szólt az egyik tanfolyambeli : — Sohse erőltesse meg magát uram, nem maradunk mi ki a követválasztásból, legfölebb nem megyünk Kapósra szavalni. De jót állok érte, ha eljönnek az urak tele beszélni a fejünket, többet iszunk mi Salamonnál, mint a kiknek három szavuk lesz ! Nagyon dicséri a tanitó egyik tanítványát, mert két hét alatt végig ment az ABC-én. Szépen olvasott, irt s a tanfelügyelő, pap, biró sem volt fukar a dicséretben. Mikor kérdi a biró: — No Pali, kitettél magadért, de mondd meg, mi vitt téged arra, hogy éjfélig is tanulgattál? — Nagy sora van annak ! — Hát halljuk, mi az ? — Négy keserves esztendőt szenvedtem érte! — Hogy-hogy? — Csak úgy, hogy 4 évig voltam Amerikában a zöldek közt. Ha tudtam volna irni, olvasni, nem kellett volna a zöldekkel együtt tüzes hamut, parazsat, szénport furikolnom, hanem munkafelügyelő lettem volna és 2000 pengővel többet hoztam volna hasa. Most, hála a tanitó urnák érte. már angolul ie tudnék olvasni. * Iskola után emberünk betévedt a korcsmába és többet talált inni a kelleténél. Hazamegy, a hol már várta a felesége, fia. leánya. Az asszony látván álla- potját, dörmögött. szidta az iskolát, tanítót és mindazokat, kik a felnőttek oktatását kitalálták. Szó szót ér, végre az asszony egy-kót ütlegel kapott. Leugrik az ágyban ülő fiú és apja elé állván, ekkép szól: — Apám, megmondom ám a tanitó urnák, aztán a sarokba állítja majd, mert verekedni nem szabad! Meghökken erre az apa, aztán szó nélkül lefekszik. Alig bujt az ágyba, zokogás hallatszik. Erre megijed az asszony, odalép az urához, kérdi: — Mi leli kendet? — Borosa, alszik már a gyerek? — Nem tudom. — Nézd meg, addig nem békülhetak veled, mert szégyelem magam a gyerek előtt! * Egyik tanfolyamon részt vett egy kanáezbojtár is. írni, olvasni nem tudott csak igen keveset, de számolni, főkép összeadni, kivonni, jól megtanult. Mondja neki a tanitó, hogy mikóp lehet az, hiszen a többiek meg jobban tudnak irni, olvasni, mint számolni. A felelet ez volt: — A csürhéről nem vezetek én írást, a passzus kiállítása a jegyző dolga, de mikor a zsombékban túr a malac, hiába tülkölök én, a kuvasz se megyen utána be, hát tuduom kell, hogy hány hiányzik a falkából! Irat a tanfelügyelő a vizsgán. De egy ólemedett embernek sehogyse megyen az irás. Kérdi a tanfelügyelő : — Hogy van az bácsi, hogy olyan jól ment az olvasás, az irás pedig nem megyen ? — Egyszerű dolog az uram, nagyon vékony a tollszár, csak kapa- vagy kaszanyélben volna az a szerszám, mindjárt fogna olyan vastagot, akár az ujjam! * A kezdet-kezdetén az egyik tanfolyamot több cigány fiatal ember is látogatta. Egy hót után aztán egynek kivételével, mind elmaradtak. Kérdik tőlük, miért van ez? Se szó, se felelet. Az az egy azonban kitartott s meg is tanult valamelyest írni, olvasni. A tanfolyam végén újból kérdi a tanitó a többi elmaradásá- sának okát. Kezdetben nem akar emberünk felelni, de ismételt kérdésre csak kivágja: — Egy faluban elég egy vajda; nem jó, ha sok okos ember van köztünk! „Bhumina” tiszta bitumenből készített, valódi aszfalt-tetőlemez; tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő ---—- --- v-- . TETŐFEDŐ AN YAG. „Bituminá“-val fedett tető bemeszelve szép fehér marad és kitűnő védelmet is nyújt a nap melege ellen. — „Bitumina“ régi zsindelytetők átfedésére is kiválóan Gyári főraktár Ungvár és vidéke részére 3295,3-ise : Glück Miksa fakereskedésében, Ungvári.
