Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-21 / 23. szám

23. »iám. 5. oldal. dig azt mondta : hiszen imakönyved már van. — Az imádságo» könyvet azonban kegyelettel őrzöm. Vallás és hazafiság ! Hegedűs Soma bátyánk csak éppen hogy bekuk­kantott a XX-ik századba s itt hagyta az ő csendes kis faluját. Bajánházát, hol 40 éven keresztül hirdette az Isten igéjét. Jó szívű, hazafias érzésű, de érzékeny és hirte­len haragú volt az öreg egész életében s igy nem csoda, ha egyházi főgondnokával, Köröskényi Ferdi bátyánkkal hamar összezördült. Ferdi bátya csendesebb vérű, de kitartó, kiadó haragú ember volt, miért aztán évekig húzódott, úgyszólván semmiért a — harag. Megtörtént egyszer, hogy a színmagyar egyház­hoz tartozó viszokai, — most már magasrévi, — tót nyelvű leányegyház presbiterei egyet gondoltak és el­küldték a kurátort Soma bátyánkhoz, hogy nekik tót prédikációt mondjon vasárnap. Nagyot nézett az öreg 1 Már 25 év óta volt papja az egyháznak, tótul egy szót sem tudott, igy választották meg egyhangú­lag a tótok hozzájárulásával. Azóta egy magyar kiej­téssel leirt tót miatyánkot mondott minden vasárnap a tót híveknek és rendben volt minden. Nem zúgolódott senki, fele úgyis értette a magyar nyelvet — Boszan- kodott hát a furcsa kívánságon és kereken megtagadta teljesítését. A kurátor kijelentette, hogy ragaszkodnak kívánságukhoz, nekik tot pap kell. Ekkor a kurátor hirtelen repülőgéppé változott s egy pillantás alatt az udvar közepén találta magát, mielőtt a dynamikus erő eredetét, mely őt oly könnyűvé tette, keresni módja lett volna. — Nesze tót pap. Ilyen körülmények között jött a miskolci ref. egyházkerület agg püspöke, az itteni ref. egyházmegye egyházait, azok anyagi és lelki életét megvizsgálni. A paticsfalu, fatornyu kis bajánházai templomban tartották meg isteni tisztelet után a gyűlést, mely elébe az egyház összes ügyei terjesztendők voltak. Itt állott elő a magasrévi egyház presbitériuma, a papjuk elleni panaszszal, hivatkozva azonban arra, hogy magyarul nem tudnak, — pedig úgy a hogy mind a hét tudott, — megkérték volt főszolgabirájukat, Ferdi bátyánkat, terjeszsze elő a panaszt. A főgondnok aztán előadta, hogy a magasrévi híveknek tőt pap kell. Ok nem értik az isteni tisztelet nyelvét, gyermekeik vallás nélkül nőnek fel, nincs a ki tanítsa, azonnal tót papot követelnek úgy ők, mint a helyzet is. Kun Bertalan, az ősz püspök, atyai szeretettel intette őket, hogy tanuljanak magyarul, módos emberek, miért nem állítanak iskolát? Az egyházmegye és kerü­let segíti őket. Ha gyermekeik megtanulnak magyarul, nem lesz többé panaszra okuk, különben is 25 évvel ezelőtt kellett volna meggondolni, mit cselekesznek; azóta megtanulhattak ők is magyarul s ha eddig jó volt a magyar pap, legyen jó ezután is. A főpap hazafias beszédét mind megértették, sőt magyarul vitte a szót egyik-másik presbiter: hogy nekik tót pap kell, mit ha meg nem kapnak, mind kitérnek katholikusnak, ők iskolát nem állítanak, ma­gyarul nem tanulnak. Erre felemelkedett helyéről az izgalomtól reszkető ősz püspök s felindulását elnyomva, erős, nyugodt hangon szólt: „Fiaim! ha magyarok nem akartok lenni, reformátusok se legyetek Elbocsájtlak /'* Karját felemelve, a templom kijárata felé mutatott. Siri csend követte e súlyos szavakat. Majdnem a lélegzete állott el minden jelenlevőknek. A panaszosok pedig lehorgasztott fővel sietve takarodtak ki az Isten házából. Elült minden panasz, de egy magasrévi reformá­tus se hagyta el vallását. Egy év múlva már épült a ref. iskola és Magasrév községének ref. ifjúsága vigan beszéli a zengő magyar nyelvet. A félrevezetett presbiterek pedig az 1908. év fo­lyamán a hosszú ideig betöltetlen bajánházai lelkészi helyre, egyhangúlag maguk jószántából választottak egy lelkes, fiatal, magyar papot. Hegedűs Soma, Köröskényi Ferdinánd azóta elköltöztek. A patriarchal kort ért, immár 93 éves agg püspök azonban ma is híven, erős akarattal, ép ész­szel és buzgalommal, lankadatlan hazafisággal teljesiti főpapig kötelességeit. Áldja meg az Isten minden lépését 1 Kuruc. = REMEK = ÚJDONSÁGOK r A if A V # I lngek’ c PÓK, Kalapok stb InVnÓLl B0R0SSNÁL KAPHATÓK. Közgazdaság. Első Leánykiházasitó Egylet mint Szövetkezet, Gyer­mek és Életbiztosító Intézet. F. évi március 14-én tar­totta ezen intézet 46-ik közgyűlését Schwarc Ármin elnöklése és a számosán megjelent tagok élénk részvétele mellett. A jegyzőkönyv hitelesítésére kiküldettek Dr. Grauer Vilmos és Biró Márk urak, szövetkezeti tagok. Az előterjesztett mérlegből, valamint az igazgatósági jelentésből kitűnik, hogy az 1908-ik kezelési év is az üzleti és közgazdasági téren uralkodott súlyos viszonyok dacára a (okczott tevékenység igéybevétele következté­ben kedvező volt. A felügyelő-bizottság jelentésének felolvasása után'az igazgatóságnak és felügyelő-bizott­ságnak a felmentvény megadatott. A jelentés kiemeli, hogy 1908. évben különböző esedékességek címén a tagok részére 1,542 932 K 38 fillér vagyis 315.519 K 51 fillérei több lett kifizetve, mint az elmúlt 1907-ik U 1ST G­évben. A díjtartalék, mérleg szerinti összege 14.892.514 K 43 fillér. Az 1908-ik év uj szerzeménye 17,113.000 K volt, a biztosítási állomány pedig a teljesített kifizetések figyelembevételével és a fennáló biztosítások pontos megállapitáaa után 66 069.973 K 14 fillérre emelkedett. Az összbevételek 4,097.660 K 20 fillér, 279.469 K 55 fillérnvi gyarapodást, a mérleg végösszege pedig 1167650 K 45 fillérnyi emelkedést tüntet föl, úgy hogy az utóbbi 16,309 227 K 59 fillért ért el, mely összeg óva­dékképes értékpapírokban, takarékbetétekben, 3 buda­pesti bérházban , készpénzben stb.-ben nyeri fedezetét. Az 1908. óv végével az értékpapírpiacon uralkodott depresszió oly alacsony árfolyamokat eredményezett, hogy ez ismét árfolyamkülönbözetet okozott. Ezen ár­folyamveszteség azonban csak látszólagos, mivel az értékpapirállomány, melynek összege 9,220.120 K, az egész várt kamatjövedelmet: 397.369 K 65 fillért csor­bítatlanul meghozta és mivel ezen különbözet az ár­folyamok remélhető javulásával fog kiegyenlítődni. A jelentés joggal említi fel mint erkölcsi sikerét az elmúlt esztendőnek, az osztrák kormány részéről nyert műkö­dési engedélyt és ennek kapcsán az Ausztriában való megtelepedést és a fióktelepnek Wienben, I. Dominikaner­bastei 6. alatt történt megnyitását. A felügyelő-bizott­sági tagoknak egyhangúlag történt újra megválasztása után Rüser Alfréd Ervin ur szövetkezeti tag indítvá­nyára az agg elnöknek Schwarcz Árminnak, az igaz­gatóságnak, felügyelő-bizottságnak és választmánynak valamint Kolm Arnold vezérigazgatónak és Friedlaendler Izidor igazgatónak elismerést és köszönetét a szavaz a közgyűlés. 3293a kitűnő---------- eszközök, sport­VIVO cikkek és cipők B0R0SSNÁL VEHETŐK. CSARNOK. A magyar zene fejlődése. Irta Medreczky István.. (Folytatás.) 4 Az olasz zene a XVII. században egész Európá­ban el volt terjedve. Behatása alatt dallamaink ömle- dezőbbek, bájosabbak lettek ugyan, de rhytmikai, hangkötési, s egyéb eredeti sajátságaikat mindinkább veszteni kezdték. A XVII. században a mysteriumi drámák mind­inkább zenei jelleget kezdtek felveunt, s ezekkel meg­ismerkedvén a jezsuita-rend tagjai, az előadásoknak egy egész uj neme honosult meg hazánk középiskolái­ban. Ezek voltak a pásztor-játékok zenei kerettel. Már karokra osztva találjuk a zenekart 1682-ben Eperjesen, mint Musae lugentes (gyászoló múzsák) gyászoló férfiak kara és Musae gaudentes örvendező gyermekek kara Különösen divatozott az énekkar, melyet nagy töme­gekben állítottak ki tanulókból. Hét zenekarra voltak osztva pld. 1756-ban Egerben. Az énekes játékokat kü­lönböző ünnepélyek alkalmával rendezték. Az énekes darabok rendes szövege a latin vagy német volt. De találunk franciát is. A XVIII. század vége felé már itt-ott a magyar nyelvet is használják, sőt honi tárgy­ból merített, s a magyar népéletből válogatott jelene­teket is hoznak színre. Az egyházi zene a XVI. és XVII. században fény­korát élte. Fejedelmek és főpapok vetélkedtek a zene művelésében ; bizonysága ennek a számos Énekes könyv és codex. Ilyenek Batthyáni „Hymnarium“-a hang­jegyekkel, Peer, Keszthelyi és Gyöngyösi codex, Cantus catholici, Kajoni cantionale catholicum, Náray György „Lyra coelestis“-e latin és magyar szöveggel, melynek dallamaiban tisztán tartották meg a magyar rythmust. A XVII. században a színészet kezdett tért hódí­tani. Vagyonos főuraink egész színházakat rendeztek be kastélyaikban, melyekbe színész és énekesekül a leg­jobb német és olasz társulatokat hívták meg. Ilyen színházat épített először gróf Eszterházy Eszterházán, gróf Károlyi-család Megyesen, gróf Ráday Póceleu, gróf Batthyányi Rohoncon, gróf Erdődy pedig opera­színházai Pozsonyban. A XVIII. században több magyar főurnak volt tulajdon „UdvariHangász Kara“. Híresebbek Batthyányi cardinális zenekara. Grassalkovich hercegé Pozsony­ban stb. E zenekaroknál legnagyobbrészt csupa idegen zeneművész működött. így pl. Eszterházy bg. 30 tag­ból álló zenekarát mind osztrákok tették ki. E zene­karnál volt alkalmazva Haydn József, ki 20 évet töl­tött a hercegi udvarban, s ezen idő alatt teremté leg­szebb műveit, számtalan négyeseit, miséit, indulóit, simphoniáit stb. Mint már említettem, a dalnoki rend letüntével a dalnokok szerepét a cigányok vették át. Ho y mikor jöttek be hazánkba, biztossággal meg nem állapítható. Történeti feljegyzéseink tanúsága szerint 1525-ben a hatvani országgyűlésen már működtek. Mint keleti nép- faj előtt nemzetünknek inkább bús mint vig dallamos zenéje nem volt ismeretlen, de ha lett volna is az, Török és Bolgárországban, a merre ütjük hozta, bizo­nyára megismerkedtek a keleti zenével, s igy annál könnyebben elsajátíthatták a magyar zenét, a miben különben nem csak a zenéhez velők született hajlamuk, de természetök és életmódjuk elősegítették. A dallam­nak ellesése, hirtelen felfogása, jeles emlékezet, alkal­mazkodás és készség jellemzik s mert a népies költé­szet termékeit, melyeket a nép dalban megőrzött, vándorlásaik közben játékaikkal terjesztették ; kivá­lóbbjaik egyeseket meg is zenésitettek, s jelesbjeik e dallamokat saját eredeti felfogásuk szerint, de mindig nemzeti irányban és Ízlésben a zenei technika leg­magasabb fokára emelték, mi által nemcsak a nép kedvenc zenészeivé lettek, hanem a magasabb körökön át a királyi udvarba is bejutottak; ezért mondhatni, hogy ők nemcsak a magyar zenét, de egyben a népies költészetet is terjesztették. Ez irány képviselői Barna Miska és unokája Czinka Panna, a kiket már említettem. Továbbá Lavotta János de Izsépfalva, a magyar orpheus, a ki tüzes játékával a nemzeti dalokba uj életet tudott önteni, s oly magyarosan játszá azokat, hogy sok régi népdal csak az ő mesteri keze által lett híressé. Igen sok népdalt zonésitett meg, de ha nem is szerzett volna többet, mint a „Cserebogár, sárga cserebogár“, ez is elegendő lett volna hírnevének megalapításához. Ezen­kívül több hallgató nótát irt. Ő alkalmazta először az u. n. magyar skálát, mely a közönségestől 2 hang emeléssel különbözik. Bihari János, a magyar Beethoven zenekará­val beutazta az egész országot. Kiváló művei a verbun­kosok s több hallgatónóta. Kiváló technikával birt, játéká­ban óriási szenvedély nyilatkozott, mely el ragadott, lel­kesített s a hol kellett, megvolt a kellő lágyság és oly érzés, mely könnyeket csalt ki a hallgatóság szemeiből. Balkarját törve, nyomorúságban halt meg. Csermák Antal nem­zetiségre nézve cseh, ki a német színészekkel jött hazánkba, de Bihari játékát hallva, ott hagyta a szín­társulatot s Lavottától a magyar zenét tanulta, s mint hegedűművész mindkettőt túlszárnyalta, mint zene­szerző azonban nem vetekedhetett velők. Újítása ab­ban áll, hogy a lassú után ő alkalmazta először a frisst. Szerzeményeinek száma mintegy 70—80. Irt Hallgató magyart, Dobozó táncokat, verbunkos, laka- dalini táncokat és egy nagyobb zeneművet. * Ezekben vázoltam a magyar zene fejlődésének történetét a 19-ik századig különösen azon célból, hogy a tanulóifjúságot a zeneirodalomban tájékoztassam s a műérzéket magyar zene iránt felkültsem. Mint más téren, a zeneirodalom terén is vannak kiváló alakjaink, kiknek a neveit a történelem följegyezte, s kik itt is csak a nagy munka és szorgalom árán alkottak nagyot, de csak úgy, hogy munkájokban a hazaszeretet és a nemzeti szellem irányították. Ne tekintsék tehát a zenét csak puszta szórakozásnak, hanem egyúttal szivet és kedélyt művelő hazafias foglalkozásnak. Köszönöm szives türel­müket s ajánlom körünket továbbra is nagyrabecsült pártfogasukba. (Folytatása következik.) Anyakönyvi hivatalból. Hivatalos óra: d. e. 9 —12, d. u. 3—5. Házasságkötés minden nap, kivéve vasárnap ás ünnepnap délutánját. Népmozgalmi kimutatás : március 13-tól — 20-ig. Születtek: Wolf Sámuel és Jakubovics Szerén leány, Katz Lajos és Lebovics Rebeka leány, Fried Kálmán és Halpert Malvin leány, Reuter Vilmos és Reisman Háni leány, Aronovics Vilmos és Weiszber- ger Tóni leány, Aczél Arnold és Klausner Vilma leány, Jendrék András és Kubasevics Ilona leány. Házasságok: Klapács Elek és Tarkovics Mária, Klein Mózes és Lebovics Regina. Halálozások: özv. Mikula Andrásné Jakábi Amália r. kath. 60 éves, Nadraveczki Hreháné Plas- csák Mária g. kath. 55 éves, Mikita Katalin g. kath. 26 éves napszámos, Cservenyák Miklós g. kath. 70 éves pincér, Schvarcz Lajos izr. 2 hónapos gyermek, Szakácsi Ödön r. kath. 43 éves b. gy. lakatos, Pus­kás János r. k. 4V2 éves gyermek, Paulyuk Demeter g. kath. 49 éves erdei munkás, Bukó Mária g. kath. 6 napos és Ruszin Ilona g kath. 2 hónapos gyermek. Szerkesztői üzenetek. Kéziratokat nem adunk viasza Bérmentetlen leve­leket ne n fogadunk el. Névtelen eveleket nem veszünk agyelembe. W. Perecseny. Bihari Katica és Somogyi Károly szerelmi tragédiájáról kétszer is irtunk lapunkban (márc. 3. és 7-én). Ismé­telni ugyancsak felesleges volna. Nem közölhetők: Álmodom . . . vers, Márciusi emlékek, novella. Vidéki. 1. Igaz. 2. Nem tudjuk, hogy hány éves . . . Kiadó ós laptulajdonos: SZÉKELY SIMON. íombalja-utcai j. * | Ja • 10. számú HäZ £1300« Értekezni lehet a tulajdonossal ugyanott. 3223 Egy könyvkereskedő- és egy nyomüász­tanuló felvétetik Székely és Illésnél.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents