Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1908-07-05 / 27. szám
27. szám. u nsr o5. oldal. * Buziásfürdö uj tulajdonosa, Muscuong Jakab, modern berendezésű szénsavműveket állitott fel, melyek rendeltetése a buziásfürdői világhírű szénsavforrásokat kiaknázni és természetes folyékony szénsavat szállítani mindennemű ipari célokra. Miután ezen szénsavművek kartellen kívül vannak, bizonyos, hogy mindenki igyekezni fog természetes, vegyileg legtisztább folyékony szénsavat beszerezni és későbbi szükségleteinek céljaira is biztosítani s igy nem lehetetlen, hogy a vállalat nagyszabású berendezése dacára, későn érkezett megrendeléseket nem lesz képes eszközölni. 1 * A magyar újságírás szenzációi! „A Nap“ a magyar közönség legkedvesebb lapja! A 48-as eszmény és a magyar nemzeti törekvések egyetlen hű és kérlelhetetlen szószólója. Főszerkesztő: Braun Sándor. Felelős szerkesztő: Hacsak Géza. Naponkint 125.000 példány! Egy szám 2 krajcár. A Nap előfizetési ára: Egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K, egy hónapra 1 K 40 f. Tarka krónika. (Az iflur. — Az elromlott óra. Az „Ung“ és a „Határszéli Újság“ nótája. Régi dolog, hogy a nép a nős embereket előkelőbbnek tartja, mint a nőtleneket. Talán erre lehet visszavezetni annak a mondásnak az eredetét, a mit akkor használtak, ha valaki megnősül: „Belépett a becsületes emberek sorába.“ Történt Perecsenyben a szolgabirói hivatalban, hogy dr. N. J. szolgabiró tárgyalt egy beidézett fél el. A fél folyton tekintetes urnák címezte a szolgabirót, de egyszer csak ezzel a kérdéssel állt elő: — Nős ember a tekintetes ur? — Nem, nőtlen vagyok. — Hiszen akkor még csak iíiur a szolgabiró ur. * Egy főhadnagy mesélte el a következő kis históriát : Elromlott a faliórája és megbízta a privátdiner- jót, hogy vigye el az óráshoz és csináltassa meg. Másnap a falióra már vidáman ketyegett a falon. — Na, ezt hamar elintézted, — dicsérte a főhadnagy a szolgát — mennyit fizettél az órásnak? — Semmit, — felelte ravasz mosolylyal a szolga, — jelentem alássan a főhadnagy urnák, kicseréltem az órát! — Kicserélted ? De hisz ez éppen olyan, mint az enyém. — Persze, — folytatta a szolga — itt a házban egy emelettel lejebb, a hol a szeretőm szolgál, láttam egy teljesen olyan órát, mint a miénk, hát este, a mikor a nagyságáék a kávéházba mentek, leakasztottuk a jó órát és helyébe tettük a mi rossz óránkat . . . Elképedve hallgatta végig a főhadnagy ezt a történetet és kegyetlenül lehordta a szolgát. Végül ráparaQCsolt: — Ma este, te zsivány, vissza fogod cserélni az órát és a mi óránkat elviszed az óráshoz megcsináltatni! Máskép kurta vasat kapsz. Egy nappal később a főhadnagy régi órája függőt a falon. Pontosan járt. — Hát mennyit fizettél az órásnak ? — kérdezte újból a főhadnagy a szolgától. — Jelentem alássan, semmit, — felelte a privát- diener — az első emeleti nagyságáék tegnap megcsináltatták a mi óránkat . . . * Annak mondjuk ezt a kis krónikát, a ki visszaemlékezik a darabont-kormány ideje alatti főispáni installációra és az installáció alatt a közönség lelkes tüntetésére, énekére, valamint lapunknak erősen kidomborodott állásfoglalására és végül, a ki ismeri dr. Zombory Dezsőt, a „Határszéli Újság“ f. szerkesztőjét. A napokban összekerült a Koronán a „Határszéli Újság“ szerkesztője és az „Ung“ kiadója. A hangulat hozta magával, hogy a társaságból valaki odakiáltja a cigánynak: — Húzd Gyula az „Ung“ nótáját! Lányi Gyula nagyot nézett, nem tudta, hogy mit akar az a hazafi. De csakhamar megkapta a megrendelést : — No hát azt: Zsiga gyere ki! De most már a „Határszéli Újság“ nótáját is meg kellett keresni. Csakhamar azt is megtalálták : — Kicsiny vagyok én ... . Közgazdaság. A kassai kereskedelmi és iparkamara a következőkről értesíti az érdekelteket: Az ősszel várható tömeges áru- és terményszállitások, továbbá a folyó évi szeptember havában tartandó katonai nagy hadgyakorlatokon résztvevő csapatok elszállítása, végül a nagy beruházási munkálatainkhoz szükséges anyagok állandóan nagy tömegben való szállítása a vasút teljesítő képességét előreláthatólag oly mértékben fogják igénybe venni, hogy a kocsiállagnak lényeges gyarapodása dacára is számolni kell a következendő kocsihiánynyal. A vasutak a szállítási nehézségek megelőzése, illetve lehető csökkentése érdekében minden alkalmasnak látszó intézkedést megtettek, mindamellett felhívjuk a nagyobb kereskedelmi és ipari vállalatokat, hogy a részükről elszállítandó és szállítási időhöz nem kötött tömegáruk (épület- és tűzifa, szén, só, érc, kő stb.) zömét még a nyár folyamán, mindenesetre azonban az őszi forgalom bekövetkezte előtt saját érdekükben folyó évi szept. hó közepéig lehetőleg elszállítsák. CSARNOK. A magyar nő nemzeti hivatása költőink és íróink megvilágításában. Irta Mazuch Ede. (Vége.) (7.) Mindezekben még korántsem merülnek ki a magyar nő nemzeti kötelességei. A valódi, e névre méltó magyar honleánynak sokszor nehéz áldozatot is kell hoznia hazájáért. Kölcsey örökbecsű Parainesisében azt tanítja, hogy az igazi hazaszeretet a hazáért hozott áldozatokban nyilatkozik meg legjobban. S e tekintetben a valódi honleánynak osztoznia kell a honfiak nemzeti áldozatkészségében. Ezt hirdetik költőink, erre tanít nemzeti múltúnk nagy nőalakjainak ragyogó példája. Szépen írja Lampérth Géza a Magyar lányokhoz c. költeményében a 48-as idők honleányait dicsőítve, hogy utolsó szabadságharcunk tüneményes napjaiban : „Csatasíkra, gyilkos tüzbe Bár önszivét tépte szét, Édes anya fiát küldte Menyasszony — a jegyesét.“ Névtelen félisteneink azért műveltek a költő szerint annyi csodát, mert honleányaink imája kisérte küzdelmüket. Korunk honleányait is hasonló hazaszeretetre buzdítja: „Szent hazánk ha úgy kívánja Minden kincset oltárára Áldozatul vigyetek.“ Reviczky szintén ezt kéri a magyar honleánytól: „Valahányszor kicsi lába port tipor Áldja meg e szép hazát annyiszor, ; Legyen neki öröm és büszkeség A hazáért feláldozni mindenét.“ Zalár József ugyanezt hirdeti Női szív c. költeményében, hol a többi között ezt Írja : „Nem csupán a férfi képes Mindent tenni a honért Honszerelem szép virága Női szívben is tenyész. Főleg ha a haza gyászban S elzsibbadt a férfikéz Óh ilyenkor egy lelkes nő A honnak őrangyala Vigasz, remény, áldás és üdv Mintha égből szállana.“ Ilyen áldozatkészséget várnak költőink a magyar honleányoktól. S a magyar nők ilyetén önfeláldozó honszeretetének ragyogó példáival ékeskednek nemzeti történelmünk lapjai. Vájjon melyik magyar honleány nem ismeri a legeszményibb magyar nők egyikének, Zrínyi Ilonának dicső életét, melyről Jókai oly jellemzően írja: „ha igaz történet nem volna, lenne a leg- magasztosabb költemény.“*E kiváló magyar nőt a legboldogtalanabb szerepre választotta végzete s ő hősies elszántsággal tűrte szenvedéseit — nemzetéért, hazájáért. Nagy nemzetség sarja, fejedelem hitvese, a szellem kiválóságával, a test bájaival a legnagyobb mértékben megáldott nő, ki dúskálhatott a földi lét összes javaiban s ő mégis a szenvedést, nélkülözést választá . . . mert hőn szerette hazáját, nemzetét. Mint férjét és hazáját sirató száműzött messze Kis-Ázsia partjain fejezte be viszontagságokban gazdag életét. Galateai síremlékén a többi között ez olvasható: Donee resur- gam, miglen föltámadok. Óh föltámadt az ő dicső alakja a magyar honleányok emlékezetében s 1906-ban fejedelmi fiának II. Rákóczi Ferencnek s férjének, Tököly- nek oly soká idegenben porladozott hamvaival az ő földi maradványai is visszakerültek a hőn szeretett magyar haza földjébe. Minden magyar honleány előtt kétszeresen szent azóta a kassai dóm sírboltja, mióta Zrínyi Ilona megdicsőült hamvait rejti magában. Ragyogó példája ő a magyar nő kiválóságának: nagy mint anya, mint hitves, de legnagyobb — épen áldozatainál fogva, — mint honleány. Méltán Írja róla Madách: „ha nemzetünk fófiai nem volnának elég erősek a magyar név tiszteletét fentartani, e nő elég volna, hogy évezredeken fenmaradjon.“** S ő nem áll egyedül a magyar honleányok díszes koszorújában. Ha a többieket a nemzeti dicsőség bűv- fényének kisebb sugara övezi is, nem méltatlanok Zrínyi Ilona fenséges alakjához. A magyar nők körében minden időben találkozunk az áldozatrakész honszeretet nemes példáival. Hogy a régi múlt helyett a közelebbi idők példáit lássuk, ott vannak az 1848—9-iki szabadságharc nagy honleányai, Batthyányi Lajosnó, Károlyi Györgynó grófnők, kiknek lelkes, áldozatkész s nehéz szenvedések töviskoszorujával felmagasztosult hazaszeretete a hízelegni soha nem tudó Petőfit is magával ragadta. Két tündérvirágnak, borús hazápk két sarkcsillagának, a hon hű leányainak nevezi őket tetteik alapján az a büszke költői lélek, mely soha hízelgést nem ismert. Ott van Damjanich Jánosné s a többi vértanúink gyászbaborult özvegyei. Óh mennyit szenvedtek, mennyit áldoztak ők, a gyönge nők a honszeretet lángoló tüzében megacélozott erős lélekkel e nemzetért 1 A magyar hős anyának s minden áldozatrakész honleánynak örökre találó mintaképét rajzolta meg Tóth Kálmán Szilágyi Erzsébet c. általánosan ismert * Jókai: Magy. nemzet története. ** Id. m. költeményében. A magyar anya, ki zsenge ifjú korában levő fiát visszatartja a harctól s gyöngéd anyai szeretetével figyelmezteti : „El nem birná gyönge karod El nem birná még a kardot.“ Később ő maga küldi a csatába: „Maga anyád mondja már most, Hogy kösd fel a harci kardot Édes hazád most az anyád Én pedig csak egy mostoha." Buzdítja fiát, hogy — ha kell — hazájáért halni is tudjon. Szilágyi Erzsébet alakjában a költő a magyar anya áldozatrakész honszeretetének örök példaképét rajzolta meg, ki a haza javáért anyai keble legdrágább kincsét, saját gyermekét is feláldozza. III. Ily nagy áldozatot azonban csak rendkívüli időkben kíván a magyar anyáktól mindnyájunk édes anyja, a haza. De — mint költőink útmutatása mellett láttuk — minden időben tág tere nyílik a lelkes honleánynak áldásos nemzeti tevékenység kifejtésére. A családi kör csendes otthonában épugy, mint a társas életben mentője lehet nemzetének, védő angyala hazájának, ki Reviczky szép szavai szerint minden körben azon munkál, hogy : „Fürge ifjak, bús férfiak, öregek . Szeressék meg általa a nemzetet." S a jó honleány áldásos tevékenysége nem tűnik el nyom nélkül. Mint Rudnyánszky Gyula mondja : „A jó honleány nem hal meg halállal Lelke tovább köztünk él a napsugárral Dalokban, tettekben Százszor meg-megujul Szép emlékezetben.“ Hazánk szép leányai kövessétek költőink emelkedett hazfias tanítását! Magyar lelketek egész erejével, nemes szivetek teljes melegével s ifjú szépségetek hóditó varázsával a nemzeti ügy lelkes védői, ápolói legyetek mindig és mindenütt. Már ifjuságtok derült, gondtalan napjaiban készüljetek e magasztos feladatra. Ezt várja tőletek e sokat szenvedett haza; ez a ti nemzeti rendeltetésiek. S Garay szerint: „óh hölgy, ki ezt betöltéd, Mi szép vagy, mi nagy Rendeltetésed az égből A földön áldva vagy !“ Anyakönyvi hivatalból. Hivatalos óra: d. e. 9—12, d. u. 3—5. Házasságkötés minden nap, kivéve vasárnap és ünnepnap délutánját. Népmozgalmi kimutatás : Junius 27-től Julius 5-ig. Születések: Révész Árpád és Lax Zseni leány, Ackerman Henrik és Kvics Mária fiú, Kelen Gyula és Cseh Ludovika fiú, Szögi Konrád és Wächter Anna leány, Nagy Mihály és Bilinicz Anna fiú, Hillman József és Deutsch Záli fiú. Házasságok: Szóbél Móric és Weisz Frida, Mali- nics József és Chira Emilia. Halálozások: Zsiga Julianna r. kath. 32 éves napszámos, Novotny György r. kath. 15 éves osizmadia tanoncz, Kaminszky Mihály g. kath. 88 éves koldus, özv. Mitró Mihálynó Pásztor Mária g. kath. 63 éves háztartás, Keszler János r. kath. 37 éves kisbirtokos, özv. Sztaskó Mihályné Sztaniszlav Julianna r. kath. 60 éves, Genik Péter g. kath. 43 éves erdei munkás, Krón Edit izr. 61/* éves gyermek. Kiadó és laptulajdonos: SZÉKELY SIMON. Nyilttér. Mindazon barátok és ismerősöknek, kiktől személyesen el nem búcsúzhattunk, ezúton mondunk isten- hozzádot. Tartsanak meg jó emlókezetökben. Freyler Kálmán püőri h. felügyelő és családja. Sopronban négy polgári leányiskolát jó sikerrel leány ajánlkozik jobb családhoz gyermek mellé, vagy üzletbe. Felvilágosítást nyújt a kiadóhivatal. 2870
