Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1908-07-26 / 30. szám
2 oldal. TT 1ST <330. szám. béri társadalom romlottságának bizonyos symp- tomáiból? Vájjon a nagy római birodalom fénykorában nem láttuk-e az erkölcsök elvadulá- sának féktelen tivornyáit? Nero, Galbe, Ottó, Vitelius korát utolérjük-e romlottságban, erkölcsi sülyedésben? A Borgiák rémtörténetei ismétlődhetnek-e a mai világrendben? Igaz, hogy az erkölcsi defektusok újabb és újabb válfajait veti fel a civilizatio, de vájjon a tudomány, a művelődés, a humanizmus terén az emberelme által produkált szédületes haladással a bűnök nagysága is ép oly arányokban növekedett volna ? Nem. Hiszen akkor az emberiség már rég belepusztult volna a bűn, az erkölcstelenség fertőjébe. Hiszen a humanizmus magasztos eszméje nem hatotta volna akkor át az összes kulturnépek államkormányzásra hivatott tényezőit, akkor az emberszeretet nevében nem gondoskodnának törvények a testi vagy lelki, erkölcsi beteg embertársainkról és nem lendült volna fel a lélek- és eszmeképző intézmények hosszú sora és az emberi hivatás magasztos betöltésének annyi példáját nem láthatnánk. Védeni, erősíteni kell az erkölcsi élet alapjait, lankadatlan, soha nem szűnő munkával és főleg a müveit társadalom jellem- és lélekképző erkölcsfelfogásának irányitó, nevelő példájával. Erre törekedjen minden hű, igaz fia a hazának, űzze el az eszmekörét, lelkét rontó hipokrisist s gondolja meg, hogy az emberiségért való munkában hatáskörhöz jutva, tevékenységének szinterét, a magasztos cél, a lélek, az eszme templomává avatja, melynek hivatott papjává lenni egy a haza önzetlen, igaz szolgálatával. Jegyzők gyűlése. Az ungmegyei községi és körjegyzők egylete ezidei első rendes közgyűlését Perecsenyben, az állami iskola egyik tantermében f. hó 19-ón tartotta meg. A közgyűlésen 25 tag és tekintélyes számú vendég vett részt. Tomcsányi Kálmán egyleti elnök a gyűlést megnyitván, elnöki jelentése keretében köszönetét mond a kir. tanfelügyelőnek, ki az iskola-helyiséget megkeresésére készségesen átengedte az egyletnek, továbbá Reőthy Konstantin igazgatónak és Méhely Gyula körjegyzőnek, kik a terem ízléses diszitósén fáradoztak. Majd az utolsó közgyűlés óta a közigazgatás terén felmerült fontosabb tünetekről megemlékezvén, beszámol az országos jegyző-egyesület junius 29-iki közgyűlésén tapasztaltakról s a közgyűlés egész lefolyását ismertette. Indítványozta azután, hogy Kovássy Elemér perecsenyi főszolgabírót a jegyzői kar iránt tanúsított elismerésekép tiszteietboli tagul válassza meg az egylet. Indítványa általános helyesléssel fogadtatván, küldöttség jelöltetett ki, mely a megválasztást hírül vitte s az uj tb. tagot a gyűlésre meghívta. Lelkes és szűnni nem akaró éljenzéssel fogadta a közgyűlés a megérkezett főszolgabírót, ki az elnök üdvözlő szavaira hatásos beszéddel válaszolt s a tagok között foglalt helyet. Ezután a napirend tárgyalására tértek át s beható tanácskozással intézték el annak egyes pontjait. A kassai internátus ügyét, miután az Erzsébet árvaház tűzte ki feladatául a jegyzők gyermekeinek és árváinak taníttatását és neveltetését, levették a napirendről. A körjegyzői lakások építése, illetve lakbéremelés tárgyában, továbbá a jegyzők napidijának sérelmes megállapítása ős utiátalányok tekintetében a körletek osztályozásának eltörlése iránt az alispánhoz intézett emlékiratot egyhangúlag elfogadták s benyújtására küldöttséget választottak. Az 1907. évi számadás jóváhagyása után a járáskörök jegyzőkönyveit olvasták fel; a nyugdijszabályzat megváltoztatását célzó emlékiratba pedig az árvák neveltetési járulékainak emelésére vo- vatkozó kérelmet vették be pótlólag. A kedvezményes vasúti-jegyek ügyében az elnökséget bízta meg a közgyűlés, hogy az ismételten elutasított jogos kérelmük támogatására emlékiratot szerkesszen s nyújtson be a törvényhatósághoz. Bihar vármegye körjegyzői egyletének a segédjegyzői állások reudszeritésére vonatkozó átiratával a közgyűlés mindenben egyetért s ily tárgyú kérvény megszerkesztésére 5 tagú bizottságot választ. Az Erzsóbet-árvaházi- alap gyarapítására 5 évre évi 50 koronát, Kele György volt kotori körjegyző síremlékére pedig 5 koronát szavaztak meg a tagok. „A mai kor igényeinek megíelelő községi szervezési szabályrendelet“ cimü pályatétel kidolgozására újból kitűzik az 50 korona jutalmat, miután eddig nem érkezett be rá pályamunka, s egyben utasítják az elnökséget, hogy a tétel újbóli kitűzéséről a körjegyzőket köriratban értesítse. Az országos jegyzőegyesület őszi közgyűlésén az egyletet képviselendő tagok megválasztása után a következő gyűlés helyét és idejét állapítják meg, amelyen a tisztujitás is meg fog ejtetni. Végül az indítványok és előterjesztések le- tárgyalása után az elnök berekesztette a gyűlést. A gyűlést közebéd követte. Este kedélyes táncmulatság volt, a melynek csak a reggeli vonatindulás vetett véget. Az 1907—8. tanév évzáró ünnepélye az iparos- és kereskedőtanonc-isko- lában.*) A fel. bizottság határozatából a helybeli iparos- és kereskedőtanonc-iskolában f. év junius 17-től 23-ig bezárólag a rendes előadási órákban, osztályonkint, vizsgálati elnökök jelenlétében, tartattak meg az évzáró vizsgálatok. A 1907—8. tanév folyamán beiratkozott 372 iparos és 90 kereskedő tanonc. Ezekből az év folyamán felszabadult, vagy különféle okoknál fogva kimaradt 69 iparos és 18 kereskedő tanuló. A tanév végéig az intézetben maradt 303 iparos és 72 kereskedő. A megvizsgáltak közül előmenetelre nézve jeles 2, jó 70, elégséges 143, elégtelen 88. A kereskedők közül jeles 4, jó 12, elégséges 28, e éktelen 28. Magaviseletre nézve iparos jó 139, szabályszerű 156, kevésbbó szabályszerű 7. A kereskedők közül jó 32, szabályszerű 33, kev. szab. 7. A tanév végével vagyis junius 29-én rendezett munkakiállitásra, a közszemlére kitett rajz, írásbeli dolgozatokon kívül még 83 drb. iparmüvet, mint önkozü készítményt 79 iparos tanonc hozott 59P96 kor. értékkén. A bíráló bizottság jelentése szerint a kiállított munka jónak, sőt némelyike csinosnak volt mondható. A jóviseletü s előmenotelü iparos úgy mint kereskedő tanoncok jutalmazására a pénzintézetektől, az iskolát fenntartó város t. hatóságától, az ipartestülettől, a kereskedelmi csarnoktól és az alapítványok kamataiból összesen 248 korona folyt be. Ez összegből a fel. bizottság határozatából 140 korona értékű szak- és hasznos könyvek Vétettek, a megmaradt 108 korona készpénzben osztatott ki. Ezen kívül Lévai Mór, a fel. *) Lapunk múlt számából kimaradt. bizottság alelnöke, szives volt 6] darab diszkötésü könyvet küldeni a jó viselet és előmenetel jutalmául. A fel. bizottság, úgyis mint bíráló bizottság a már megállapított elvekhez képest, melyek szerint: a kinek viselete rossz, a tanulmányokban elégtelen, az iskolalátogatásban hanyag, vagy kézi munkája nincs, az díjra nem érdemesíthető: a jutalmakat következőleg osztá be. a) A kereskedő tanonciskolában: 1. „Iparosok-Olvasótára" jutott: Treuhaft Adolf, ifj. Weisz Vilmos és Glück Lipótnak. 2. „Jónás Schack“-féle keresk. levelezőből: ifj. Weisz Vilmos, Balogh Sándor, Händler Szilárd, Glück Lipót, Blum Dávid, Weisz Samu, Braun Albert, Davi- dovics Jakab, Weimann Mór és Kozmann Gusztávnak. 3. „Bún“-fele könyvviteltanból: Treuhaft Adolf, Salamon Pinkász, Landau Zsigmond, ifj. Weisz Vilmos és Balogh Sándornak. 4. „Havas-Bogyó“-féle irodai munkálatokból : Glück Lipót, Blum Dávid, Weisz Samu, Kozmánn Gusztáv és Weisz Árminnak. 5. „A népszerű törvényismeret“-bői: Treuhaft Adolf, Salamon Pinkász, Landau Zsigmod, Händler Szilárd, Braun Albert, Davidovics Jakab, Weimann Mór és Weisz Árminnak. 6. 5—5 koronát kapott: Treuhaft Adolf és Salamon Pinkász. b) Az iparostanonciskolában: 1. „Iparosok-01vasótárá“-t kapott: Flach István, Ruttner Gyula, Mártha Pál, Grünfelder Balázs, Kovács Mihály és Szabó Lajos. 2. „Népszerű törvényismeret“-et: Gáspár István, Bazsik Gyula, Ruttner Gyula, Gallé Rezső, Ganz József, Jarkovszky Gyula, Kadlecz József, Králik András, Vicsevics Pál, Karabincsák János, Kaszonyi Ferdinánd és Valykó Mihály. 3. „Herodotos“ csodás beszélyeit: Ruttner Gyula, Gallé Rezső, Ganz József és Jarkovszky Gyula. 4. „Smiles: élet és munka“-t: Gáspár István és Bazsik Gyula. 5. 6—6 koronával: Gáspár István, Bazsik Gyula, Ruttner Gyula, Gallé Rezső, Ganz József, Jarkovszky Gyula és Mártha Pál. 6. 4—4 koronával: Kadlecz József, Králik András, Grünfelder Balázs, Vicsevics Pál, Karabincsák János, Kovács Mihály, Mihovics János és Klein József. 7. 2—2 koronával: Kaszonyi Ferdinand, Valyko Mihály, Ivaskovics István, Pótis István, Gojdán Sándor, Herschkovics József, Szabó Lajos, Friedmann Rudolf, Marczincsák Pál, Pásztor Ferenc, Grünwald Samu és Jaszovics Lajos. Jutalmaztatott összesen 14 kereskedő és 28 iparos tanonc. E julalmazottakon kívül a vall. és közokt. m. kir. minisztérium f. évi 37715 számú rendeletével a f. tanévben is intézetünk egyik jóviseletü s előmenetolü tanulójának jutalmazására 100 koronát engedélyezett, melyre a tantestület f. év május 4-iki rendkívüli ülésében Flach Istvánt, iparos tanonciskolánk III. oszt tanulóját ajánlotta, mert a m. minisztérium követelményeinek legjobban felelt meg. E jutalom a kir. tanfel- ügyelőség hozzájárulásával f. évi junius 10-én, mint a koronázási évfordulónak emlékére rendezett ünnepélyei az iparhatóság, a fel. bizottság és a tantestület jelenlétében lett kiosztva. A jutalomdijak a fel. bizottság intézkedése foly tán junius 29-én d. u. 4 órakor a fel. bizottság, a tantestület és az érdeklődők jelenlétében osztattak ki s ezzel a tanév ünnepélyes befejezést nyert. A jó viselet és szorgalom előmozdítói fogadják o helyütt is az ifjúság nevében úgy a fel. bizottság, mint a tantestület hálás köszönetét. — Semmi, mindenre gondoltam. ... Ne huzzuk beszéddel az időt. Azzal gyorsan magára kapta a báránybőr-bekecset és a kucsmát. — Isten önnel, mondotta az üldözött honvédtisztnek és mielőtt még egy kérdést is intézhettek hozzá, elrohant. Három órával később a félhold sugara két zsan- dárszuronyból csalt ki apró sugarakat a kigyó-mizsei országúton. Az egyik zsandár értelmes, magas homloku ember volt, tömött szőke bajuszszal. Társa, ki mellette haladt, alacsony zömök férfiú volt, degenerált, közömbös arccal, melyből a ferde nagy orr ijesztően emelkedett ki. — Bizonyos, kérdezte az alacsonyabb zsandár, hogy erre szökött ? — Egészen bizonyos, válaszolt a másik. A pók látta. Már tegnap óta leselkedik utána. — Komisz ember az a pók, mondotta a butaképü zsandár. A másik vállat vont. — Hát igen, kém, spicli. . . . Olyannak is kell lennie. Nekünk mindenesetre megkönnyítette a munkánkat. Pontosan leírta, hogy milyen báránybőr bekecs és milyen kucsma van rajta. Az idő sokkal hűvösebb, semhogy útközben levethetné . . . Azt hiszem, holnap délre már vason kísérjük vissza. Az értelmes arcú zsandár jóslása nem vált be. Ez az ember nem szívesen teljesítette azt a szolgálatot, mit hivatása elébe szabott. Nem törődött volna vele, sőt talán örült volna titkon, ha az üldözött honvédtiszt megmenekül, a nélkül hogy őt, a zsandárt, szolgálati mulasztás terhelte volna. De a szolgálatot szigorúan értelmezte. Már éjjel volt, mikor a csorvási csárdást felzörgette . . . Valószínűnek tetszett, hogy az üldözött ember itt tartja az első pihenőt. A csárdás sietve nyitott ajtót a hatalom rettegett fegyveres embereinek. Arra kérdésre, hogy nem volt-e ott estetájt egy báránybőr bekecses és kucsmás úri forma ember, sietett a következőket válaszolni: — Dehogy nem, nincs egy órája sem, hogy itt járt. Piritóst evett és három félmeszely bort ivott. Egy kis szalonnát is vitt magával az útra. — Hát arról nem beszélt, faggatta a zsandár, hogy honnan jön és merre igyekszik. — De igen, válaszolta a csárdás. Elmondta, hogy a bicsei tanyáról jött, a melyik az Ilykey uraságé, hogy ott ispán volt, de most valami baj miatt el kellett gyünnie. Az ójcaka Csabán fog meghálni, ott sok az ismerőse. Emlegetett valami Rolkót . . . — Rolkót? — Igen. Hajnalban a két zsandár Csabán volt, hol az ott állomásozó zsandárok segélyével megtalálták Rolkó házát. Az öreg ur már ébren volt és készséggel adott választ a zsandároknak. — A Kerecsényi urat keresik? Itt volt . . . Félórája sincs, hogy elment . . . kocsit kerített és áthajtott Gyulára . . . Azt mondta, hogy sürgősen kell beszélni Mitvay Sámuel szürszabóval, kinek a fiával együtt szolgált. Negyedóra múlva a két zsandár forspontos kocsin ült s egy jó óra múlva már ott álltak a Mitvay szür- szabó udvarán. Az atyamester csodálkozva válaszolt a zsandárok kérdésére. — Hát nem tetszettek vele találkozni a vármegyeház- utcában . . . Nincs negyedórája sem, hogy innen elment . . . Valami sürgős dolga van Kétegyházán, az I oláh papnál ... az öreg Argyelánnál. A zsandárok délben ott voltak Argyelán tisztelendő urnái, egy patriarhalis szakállu öreg papnál, j ki nyíltan, egyenesen válaszolt. — Hogy láttam-e? Persze hogy láttam. Itt szil- vóriumoztunk egy jó félóráig. Meg is dicsérte a szil- vóriumomat. Csak azt apprehendáltam, hogy nem akar ebédre itt maradni. — Hova ment? — Sarkadra, a Bajcsy urasághoz . . . Bajcsy, egy vidéki kis földbirtokos, ki nagyot hallott, hosszasan mondta el, hogy az üldözött ispán mikor érkezett és mikor indult el. Úgy tudja, hog Szalontára ment . . . Szalontán is megtalálták nyomát a bekecses, kucsmás embernek. Nagyváradon is, egy nappal később Belényesen is . . . Mindenütt előttük járt, de elfogni nem tudták. Ez az embervadászat a jóindulatú zsandárt is izgalommal, dühvei töltötte el. Az embertelen foglalkozás megfosztotta nemesebb tulajdonaitól. Szitkozódott, káromkodott .... — Ha utelórem, agyonlövöm, mint a kutyát . . De nem érte utói ... Az erdélyi határon elenyészett minden nyom ... A két zsandár agyonhajszolva elkeseredve tért vissza a kétheti eredménytelen embervadászatból. Az üldözött szabó egy nappal hamarabb ért vissza. Lelkesség sugárzott az arcáról. Érezte, hpp hőstettet vitt véghez. -' V Késő este volt, mikor beállított Ilkeyók házába. Átadta a kisasszonynak a kucsmát és bekecset. Hálásan szorongatták a kezét. Az öreg Ilkey megölelte. — Derék fiú vagy öcsém. A fiatal szabó nagyot sóhajtott. — Kénytelen voltam az lenni, mondotta szemét lesütve, mert az áruló a feleségem nagybátyja volt. II • elfogták volna, akkor agyonütöttem volna a spiclit ..
