Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)

1908-12-20 / 51. szám

46. évfolyam — 51. szám. Megjelenik minden vasárnap._______Ungvár, 1908. december 20. Előfizetési feltételek: Csak na „l'iig“ lapr» jgész évre . . 8 K Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K Egyes szám . 20 f. Amerikába : Egész évre ... 10 K «0 „tag lármegya Hivatalos Lapjí“-tal •gyítt gész évre 12 K — Félévre ....OK Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként meg­jelenik minden csütörtökön. Hirdetések ágy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronklnt 40 fillér A nyilttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatali telefonszám 11. Szerkesztőség: Vármegyeház-tór l-ső szám. Tisztviselő-telep. Irta Deák Gyula. Az általános panaszok korát éljük. Pa­naszkodik a tisztviselő, a tanár, a tanitó, az orvos, az ügyvéd. Panaszszal van tele a levegő. A nagy drágaságra való tekintettel nem is csodálkozunk ezen. Ha igy tartanak az állapotok, akkor a panaszok tovább megmaradnak. Hiába javitják a tisztviselőknek a fizetését, még sem tudnak ezek olyan helyzetet teremteni maguknak, a mely megelégedést hozna rájuk. A fizetésjavitással járó többlet nem éri el azt a különbséget, a melyet a drágulás mutat fel. Nem marad más hátra, mint hogy a tisztviselőknek maguknak kell helyzetük javítására valami módot kitalálni. A helyzet javításának egyik eszköze, hogy minden tisztviselő törekedjék arra, hogy házat szerezzen. Erre meg is van a mód, hogy ha tömörülve tisztviselő-telepet létesítenek, a hol :edvező körülmények között kényelmes otthont szereznek a tisztviselők családjaik számára. Az ungvári tisztviselők nagyon is érzik azt a nyomasztó hatást, a melyet a magas akásbérek szülnek. A haziurak magas árakon idják ki lakásaikat. A szegény tisztviselő kény­eién annyit fizetni, a mennyit csak kér a házi­gazda, mivel városunkban kevés a lakás, igy nincs miben válogatni. Az aztán még az el­szomorító dolog, hogy a sok pénzért csak gén szegényes lakást lehet kapni. Rozoga, düledező házak apró, alacsony, kényelmetlen izobáiban húzódik meg a tisztviselő nagy családjával. Kényelemnek hire-hamva sincs. A fürdő­szoba ismeretlen fogalom. Sok helyen hiányzik i folyosó vagy előszoba. Az udvarok szükek. Kertet kevés háznál találunk. így festenek az ungvári drága lakások. Panaszokkal azonban nem érünk semmit. Tettek kellenek. A helyzet javítását ne várja Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. senkitől a tisztviselő, hanem teremtse meg azt önmaga. Örömmel látjuk, hogy az ungvári tiszt­viselők megmozdultak valahára. Él bennük az a hit, hogy összetartással megjavíthatják helyzetüket; tisztviselő-telep létesitésével ház birtokába jutnak. Nincs másról szó, mint arról, hogy az ungvári tisztviselők között mozgalom indult meg, hogy a városnak valamelyik alkalmas pontján tisztviselő-telepet létesítsenek. A moz­galom még a kezdet kezdetén van, de már is lehet látni, hogy az érdeklődés oly nagy, hogy a terv keresztül vihető s ha a lelkesedés nem magyar szalmaláng, városunk egy egészen uj, csinos részszel fog megnagyobbodni. A tisztviselő-telepet a Minaji-utca és a vasúthoz vezető ut között szándékoznak fel­állítani. A Minaji-utcát és a vasúti állomást egyenes úttal kötnék össze. A Minaji-utcai lakók és a telektulajdonosok messzemenő ked­vezményt hajlandók nyújtani azoknak a tiszt­viselőknek, a kik ott házat akarnak szerezni. A teleppel sokat nyerne városunk. Sietek kijelenteni, hogy ez a terv nem áll útjában a munkásházaknak, a melyeknek ügyét mi szintén melegen felkaroljuk. A mun­kásházak tudvalevőleg a Galagóba vannak tervezve, már csak ezért sem történik semmi­féle érdekösszeütközés. A tervezet részleteibe most nem bocsát­kozom. Arra nincs is jelenleg szükség. Majd annak idején azok, a kik a mozgalom vezetői, részletesen ismertetni fogják a tervet az ügy iránti érdeklődőknek. Most csak fel akarjuk hivni a figyelmet ezen nagyszabású és nagy eredményekkel kecsegtető vállalkozásra. Értse meg a hivó szózatot mindenki, a ki anyagi ügyeit és boldogulását szivén hordja. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Az O. M. K. E. ungi kerületének diszgyülése. — December 13. — Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés ungi kerületének diszgyülése, a melynek előkészítésé­ről több alkalommal irtunk, f. hó 13-án ment végbe. A gyűlésre megérkezett a várva-várt Sándor Pál, az ismert országgyűlési képviselő, az 0. M. K. E. elnöke. Vele jött dr. Katona. Sándor egyesületi titkár. A beregszászi fiókot dr. Reisman Simon és Kroo Izsó, a munkácsi fiókot Schossberger Béla képviselték. A diszgyűlós d. e. Vall órakor kezdődött a Tár­saskör nagytermében. A gyűlésen nem csak a város és vármegye kereskedői jelentek meg nagy számban, hanem részt vettek azon igen sokan a társadalom ve­zető férfiai közül is. Ott voltak: Lőrinczy Jenő al­ispán, Bánóczy Béla vármegyei főjegyző, Fmcicky Mihály polgármester, Hidasi Sándor kir. tanfelügyelő, Tabor Péter pénzügyigazgató, Komjáthy Gábor ref. lelkész, Kozma Gyula kir. járásbiró, Berzeviczy István rendőrkapitány, Aigner Ferenc pénzügyiga'z- gató-helyettes, Pap János áll. agyagipari szakiskolai igazgató, dr. Ország Jakab városi tiszti orvos. A gyűlést Kardos Emil, az ungi fiók elnöke nyitotta meg rövid, de tartalmas beszédben. Kijelen­tette, hogy Sándor Pál iránt, a ki a magyar kereske­delemnek hivatott vezére, egyhangú tisztelettel és sze­retettel viseltetik az ungi fiók. „Adja az Isten — igy végezte beszédét — hogy a kereskedelem ebben az országban legyen mindig magyar, tisztességes és tud­jon boldogulni.“ A helyesléssel fogadott megnyitó-beszéd után Sándor Pál tartotta meg egy óra hosszat tartó hatal­mas beszédét, a melynek nagy része teljesen politikai irányú volt, igy annak bírálatába nem bocsátkozunk. Beszédének bevezetésében a következőket mon­dotta Sándor Pál: „Igen tisztelt Kartársaim ! Első sorban bocsána­tot kell kérnem, hogy már előbb nem voltam Ungvári kartársaim között. Lehetetlenség az országban olyan szervezetet, mint az 0. M. K. E , egyszerre létrehozni és megjelenni mindazon pontokon, a melyek segélyt várnak. Én Ungvárra már régóta készülök, hogy fel­szólítsam önöket arra a munkára, a mely hazánk ke­reskedelme érdekében múlhatatlanul szükséges. Mivel azonban aktiv kereskedő, sőt aktiv politikus is va­gyok, ez mindeddig meg nem történhetett, leginkább azért, mert meg vagyok győződve, hogy önökben találtam azon segítséget, a melyet méltán elvárok az 0. M. K. E. nevében. Ezek után t. Uraim áttérek azon De profundis. Irta Simonyi Sándor. Egy forró, égő, gyötrő láz után, Megszánt az Isten, s fáradt szempUlámon — Megenyhiteni fáradt testem, lelkem — Leszállt az édes, a jótékony álom És álmodtam .... Csodás, magasztos, komor volt az álmom. Mi meggyógyíthat száz sajgó sebet; Habár az álmot elfecsegni nem jó : Kicsi Verbénám, elmondom neked. Azt álmodtam . . . hogy eljött az óra, Melyben a gyötrő kinok véget érnek. Utolsót dobbant ez a fájó szív, Vad lüktetése elnémult a vérnek S én önmagamat láttam kiterítve, A hófehér-szín, egyszerű kis ágyon. Arcomra rászállt a nyugalom éje. Szárnyakat bontván fáradt szempillámon. A „halottnézők“ farizeus búval Nem példálództak . . . nem volt, a ki szánjon. Fejem fölött egy hosszú óra lógott, Elállt az is, hogy ne zavarja álmom. S én mereven feküdtem, árván egyedül, Mint a mily árva voltam a világon, Csak te zokogtál, te sirattál engem : Édes, szép arcú halovány virágom. Égette a zokogásod lelkem. Tovább nem birtanV: megnyílt ajakam, Elállt szivednek dobbanása is, A mint meghallád elhaló szavam : írd meg Verbéna az édes anyámnak : Más nem fáj, csak a ti panaszotok. A szent, örök, nagy irgalom nevére Esengek : engem ne sirassatok. Oh ne kérdezzétek : Annyi reményiek mért temettem el ? Kérdéstekre választ úgy sem ád Sem ég, sem föld, sem a kihűlt kebel, Oh, kíméljétek a forró könnyűt 1 Ne szánjatok ! Én boldog vagyok mostan, Hogy reám borult az örök nagy Nirvána, A melyről annyit .... annyit álmodoztam : Agyam’ nem kínozza többé gondolat, Erembe vágyat többé semmi sem kelt, Elfáradt testem, elgyötört agyam Örök mélységes nyugalomra lelt. Oh, nézd Verbéna ! A barázdák elsimultak, Miket bú, bánat szántott arcomon. Csend van immáron, békesség honol Az egykor izzadt, forró homlokon, S a szív, hol egykor izzó szenvedélyek Megvívták, dúló vad csatáikat, Csendes, nyugodt már! Soha — soha többé Meg nem zavarja szent nyugalmamat. Széttört immár a rabbilincs s lehullt, A láncra vert bús rab felszabadult. Ah, a sors átkos kényur volt felettem S én rabszolgának, járomra születtem ; De hogy most széttört a kinzó bilincs, Zsarnokom, Gúnyos fölénynyel szembe kacagom, Ha, ha, ha 1 Már szabad vagyok ! . . . . Szabad ! . . . Miként a gondolat . . , Leráztalak, miként lerázza Terhét a pór, ha beköszönt az est: Vicit, qui ridet, consommatum est. Visszaemlékezések. Vezényszavak. — Az önkéntes nem ur. — A névtelen levél. Irta Kovássy Elemér. Kezdetét vette az altiszti uralom. Csakúgy har­sogott az Orczy-kert e vezényszavaktól: „Vigyázz!“ „Jobbra át!“ „Balra át!“ „Hátra arc!“ Ha pedig valaki eltévesztett, vagy nem jól csinált meg valamely moz­dulatot, a „Visszakozz!“ (e rettenetes, nyakatekert ma­gyar herrstelt!) hangzott fel, eleinte sűrűbben, hova­tovább aztán ritkábban. Erre ugyanis az elébbi álla­potba kellett visszatérni, s a mozdulatot újabb vezény­szóra újra megtenni. Matyi barátunk, ki csakhamar becc-cólpont (stichblatt) lett, egyik ámulásból a másik csodálkozásba pottyant bele, mert mindig szemben találta magát a jobbra át után a baloldali, a balra átnál pedig a jobboldali szomszédjával, a mely sajátos tünemény­nek az volt a természetes oka, hogy jobb helyett balra, bal helyett jobbra fordult. Álmélkodása mese komiku­sán volt visszatükröződve kerek arcán, mely minden érzelmet hűen fejezett ki. A laktanyában pedig különféle parancsok adatá­nak ki ; teszem fel: a tölténytáskába semmi egyebet nem szabad tenni, mint csupán csak töltényt, vakot, vagy éleset. A folyosón tilos a dohányzás. — Továbbá nem lévén más ur, mint a tizedes, szakaszvezető, őr­mester, tiszthelyettes (ma már zászlós) és igy feljebb Mársig, — az önkéntesek egymásközt csak önkéntes x-ek és y-onok — punktum! Volt egy Benczúr Jenő nevezetű bajtársunk. (Most, ugytudom, törvényszéki bíróság a mestersége.) Mind­járt az ur titulust megállapító és az önkéntesekre nézve Lapunk mai száma 10 oldal. HCETILA.P AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Next

/
Thumbnails
Contents