Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1908-07-19 / 29. szám
46. évfolyam. — 29. szám Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1908. julius 19. Előfizetési feltételek: Csak a* „Dog“ lapra Egész évre . . 8 K Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K Egyes szám . 20 f. Amerikába : Egész évre . . . 10 K 60 „Ung vármegye Hivatalos Iiapjá“-val együtt. egész évre i2 K — Félévre .... 6 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések ágy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám U. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A húsvizsgálat országos rendezése. Darányi Ignác m. kir. földmivelésügyi miniszter nevéhez számos oly törvény és intézmény létesítése fűződik, mely az országnak lágy hasznára vált. Egyik legújabb alkotása a húsvizsgálat országos rendezése, melylyel Magyarország belép azon kulturnépek sorába, nelyek milliók legfőbb élelmiszerének, a hús- lak rendszeres ellenőrzését nemcsak köz- és állategészségügyi, nemcsak nemzetgazdasági, hanem egyúttal szociális feladatnak is tekintik. \ jelenlegi földmivelésügyi miniszter elévül- hetlen érdeme, hogy a húsvizsgálat hosszas vajúdás után rendezést nyert és meg fognak szűnni azok a szégyenteljes állapotok, melyek — valljuk meg őszintén — az ország nagy részében máig fennállottak. Mindnyájan ismerjük e miseriákat. Faluhelyen a legtöbb húsvizsgáló annyit ért a mesterségéhez, mint a hajdú a harangöntéshez. Es ha legalább e mesterséget űzné! A legtöbb falusi húsvizsgáló azt hiszi, hogy teljesen megfelelt feladatának, ha a levágandó állatot, likőr a háza előtt elvezetik, megszemléli, gészségesnek találja és marhalevelét a vágó- lajstromba bevezeti. Ezek a lelkiismeretesebek. Vannak, a kik ennél is kevesebbet tesznek, vagy éppen semmit! De végre is, ki kívánhatja Balogh Péter uramtól, hogy azért, mert a mai napon községi birónak megválasz- itták és ezzel együttjárólag húslátóvá lett, ogy a hús vizsgálatához értsen is valamit! lég, hogy a vágólajstromot vezeti és minden levágott marha után a húsvizsgálati dijakat beszedi. Az az, hogy eddig elég volt ennyi is! e máskép lesz ezentúl. Az imént vázolt állapotokból hirtelenül ideális állapotokat teremteni nem lehet. És ez lemét egyik érdeme Darányi legújabb alkotásának, hogy a jelenlegi körülményekkel számolva, a gyakorlati életet szem előtt tartva, átmenetesen teremti meg a mainál jobbat és zökkenés nélkül vezeti be az uj húsvizsgálat rendjét. Országos fontosságánál fogva legyen szabad a m. kir. földmivelésügyi miniszter e legújabb rendeletét rövid vonásokban ismertetni, annyival is inkább, mert megyénk szü- kebb határain belül nemsokára észrevehető lesz annak áldásos hatása. A rendelet 13 fejezetből áll, melyekhez egy „ Útmutató a nem állatorvos hiisvi{s gálák részére“ van csatolva. Az I. fejezet a közvágó- hidakról szól. Részletesen előirja, mely községekben kell közvágóhidat épiteni s a község mely részén szabad azokat felállítani, hogy kell azokat berendezni és tisztán tartani. Csodálatos, hogy nem egy vidéki „vágóhíd“ - nak csúfolt, korhadt, évek óta rothadó vértől mocskos, deszkákból összetákolt ólban lehetett mai napig húst előállítani és vették azt gazdasszonyok, a kik tisztaságtól ragyogó konyháikban perelnek a szakácsnéval, mert a hús egy pillanatig le nem volt takarva és igy légy vagy por szállhatja. — Én Istenem ! A vágóhídon pedig a rothadt, bűzös vérben és trágyalében fürdött patkányok járják ugyanazt a húst. A II. fejezet a húsvizsgálókról szól. Itt van megszabva, kik lehetnek húsvizsgálók, hogy nyerik tanfolyamokon a szükséges képesítést, kik a tanfolyamok vezetői, a vizsgáló- bizottság tagjai, kik a húsvizsgálók fokozatos felülvizsgálói stb. — Balogh Péter községi biró már nemsokáig lesz egyúttal húsvizsgáló, mert helyét kénytelen lesz átengedni — ha ugyan maga nem akarja vén fejét a tanulásra adni — egy tanfolyamot végzett vizsgálatot kiállt képesített húsvizsgálónak, aki az ország nagyobb közvágóhidjain szakavatott vezetés mellett gyakorlati és elméleti húsvizsgálati ismereteket szerzett. A III. fejezet a közfogyasztásra szánt állatok életben való vizsgálatáról tárgyal. A IV. fejezet a levágás módozatait állapítja meg. Előirja, hogy az állatok az állat- védelem tekintetbe vételével véreztetendők el, azaz előzetesen elkábitandók, meghatározza a saktolás (zsidó utón végzett metszés) feltételeit, a levágás idejét és azon körülményeket, melyek mellett az állat levágása eltiltandó. Meghatározza a nem állatorvos húsvizsgáló hatáskörét és azt a határt, a midőn a húsvizsgáló a további vizsgálat megejtése céljából állatorvos vizsgálatához tartozik fordulni. Az V. fejezet a levágott állatok húsának és szerveinek vizsgálatáról szól és igen részletes utasítást ad a vizsgálat menetéhez. E fejezetben van a hús bélyegzése kötelezően előirva. A húsbélyegzés kötelező elrendelése igen becses ujitás, mely a húscsempészetet lehetetlenné teszi és a mellett minden gazd- asszony és szakácsnő könnyen fogja felismerhetni, hogy friss-e a hús vagy sem, a nélkül, hogy a mint ez most történik, orrát végig szánkáztatja a húson, mert ha egy pillantást vet a húson levő bélyegre, azonnal leolvashatja a levágás napját. — A mészáros már nem fog bivalyhúst adhatni marhahús helyett, növendekhúst a drágább borjúhús helyett, mert az áruló bélyegző ezt is azonnal feltárja. A mellett arról is fog tanúskodni^ állatorvos vizsgálta e a húst, vagy laikus ? És mindezt ártalmatlan u. n. husfestékkel fogja feltüntetni. Bélyegzetlen hús ezentúl annyi, mint kifogásolt, ártalmas, becsempészett hús. A VI. fejezet a vágólajstrom vezetésére tanit. A VIII. fejezet a mészárszékekről és a hús árusításáról szól. E fejezet a mészárosok és székeik rendbentartására és ellenőrzésére ad részletes utasítást. A VIII. fejezet a hatósági hússzékekről, egy újabb hasznos intézményről szól. Ezekben a „nem mészárszékbe való hús“ kerül eladásra. Nem egyszer kerül egyik másik állattulajdonos abba a reá nézve kellemetlen helyzetbe, A sas. Lassan kereng a bérc fölött Már harmadik napja, Szivét a kin, a fájdalom Úgy tépi . . . úgy marja . . . A láthatárt éles szeme Kutatva járja át: Vájjon merre, hol találja Elveszített, szegény kicsi fiát. Ott... ott... ott van! És szédülten Csap alá a mélybe A sas, a ki odafent él Az izzó napfénybe’. Rágja ottlent az ő vérét Undok férgek raja . . . Ezek fölött kis madarak Lármás gunykacaja. Megtörött az apa. Ámde Felhördül a király: Bosszút! ... Ez a rém gyalázat Véres bosszút kíván. Bosszút ? ... e csúszó férgeken ? .. . E lármás, semmi seregen, A mely már a láttára is Gyáván széjjelrebben ? . . . Nem. S szeme az égre téved. Aztán a halottra . . . És ujont fölemelkedik Ismét a magasba. Szása. Havranek főhadnagy. Irta: Prém József. A tiszturak már elvégezték az ebédet s vidáman szivaroztak a füstös kantinban. Az elmés Havranek főhadnagy, ki csak törte a magyar szót, kedveskedve próbált szépeket mondani Horváthnó asszonynak, a szép kantinosnénak. Fiatal özvegy volt a gazdáné, de már nem gyászolta az urát. Különben akkor sem hagyta el jó kedve, a mikor még talpig feketében járt. Az olyan okos aszony, mint ő, jól tudja, hogy mit követel az üzlet. Vidám képet, derült szót, jóízű nevetést a jó borhoz, meg jó ételhez. — Az isten is korcs márosnónak teremtette ! Ez a bölcs kijelentés az ezredes ur szájából hangzott el, a ki maga is sűrűn megfordult a kantinban egy-egy pohárka valódi szilvóriumra s a mig nézte a pajzán Horváthnét: mindig mohóbban szíttá elmaradhatatlan Virginiáját. Olyan is volt a menyecske arca, mint a piruló őszi barack, hamvas és bársonyos, a mikor nyugodt volt, de aztán pipacs-piros, a mikor pörlekedett vagy valami tolakodást erélyesen elhárított. Mihelyt beszélt, a szemei önkénytelenül mosolyra villantak. És megcsillant két fehér fogsora, szép metszésű, nem ópPen vékony, de annál kívánatosabb ajkai közül. S a hangjában olyan üde frisseség vibrált, mint mikor a csu- dálkozó, vagy meglepett gyermek beszél. Valami sok műveltség nem szorult bele, ebbe a puha formájú kecses asszonyszemélybe, szókimondó is volt, de minden szava nyomán vidámság támadt s olyan jókat mondott, hogy a tiszt urak nem győzték hallgatni. No már Havranek főhadnagy az ítélet napjáig is elhallgata volna. Tiszttársai kezdetben csufolkodtak vele: — Lám, hogy bele veszkődött a Havranek ebbe a korcsmárosnóba ? Ugyan mi célja vele ? — Cél? Hát nem hallottátok ? A menyecske kukkot sem tud mást, mint az édes hazai nyelvet . . . — Már ez igaz, hogy édesen beszéli I — Nos és a Havranek társalgás módszerével tanul tőle. — Vagy úgy ? Furfangos ez a morva I — Még megérjük, hogy vadmagyarrá gyuratja magát. Hehehe 1 — S egy nap a Kossuth-nótát huzatja, meg énekli . . . — Duettben 1 ... Itt a kantinban! . . . — A Havranek és Horváthnó! Hahaha! Csak úgy harsogott a kacaj és visszhangzott bele a füstös étterem. Ezalatt künn, a söntésben javában udvarolt a főhadnagy, a ki már előbb kisompolygott a menyecske után. A nevetésre visszatértek a terembe. Havranek már jócskán ivott s most nekibuzdult. A legvakmerőbb nyelv-merényletekre vetemedett és nem törődött vele, mint csetlik-botlik s töri kerékbe a szép magyar szót. Amellett olyan szelíd becsületes tekintettel nézte Hor- váthnót, hogy az meg sem haragudhatott, hanem szívesen nevetgélt minden mondásra, mert mindenképp fura volt a morva tiszt ur széptevése. Mintha mégis tetszett volna neki ez a jóindulat. Annál bántóbban kacagtak a hadfiak s az egyik kapitány végre odaszólt Havraneknek : — Hadd el már Ottó! Mit bolonditod ezt a becsületes özvegyet ? A figyelmeztetésre Horváthnó megrezzent, a vér felszökött arcába, egész a halántékáig, aztán felkapott néhány asztalkendőt, mintha csupán azért jött volna be és kisurrant a söntósbe. Most a tisztek rátámadtak Havranekra, a ki nem győzött védekezni a tréfás incselkedés ellen. — Hát megtanított már szerelmet vallani ? — Eh, léhák és irigyek vagytok ! Nemsokára el is hagyta társait a főhadnagy ur. — Hajnalban ki kell rukkolnom I Viszem az újoncaimat. Jó éjt! Lapunk mai száma 10 oldal. HETILAP Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő Szerkesztőség: Vármegyeház-tór l-sö szám. BÁNÓCZY BÉLA DEÁK GYULA Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.
