Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)

1908-11-01 / 44. szám

2. oldal.

XT 1ST Gsr

44. szám.

és nagytól egyaránt. És odaadja mindegyik. Némelyik nagysokára, nehezen, másik fiatalon és könnyedén, a harmadik önként kínálja oda, mert az élet keserves, göröngyös volt neki és a küzdésben megrokkant teste áhitja már a pihenést. Túl a hídon nincs többé tülekedés, nincs küzdés, nincs öklözés. Ott béke van és csönd.

Jusson eszünkbe, a mikor halottak napján a sírok között bolyongunk, hogy hasztalan dulakodtunk itt egymással, hasztalan csapkodjuk ökleinket egymás arcába, hasztalan tolongunk egymást tiporva és hasztalan gyűjtjük garmadába a kincseket, mindnyájunkra ráborul egyszer a béke és a csönd. Memento móri! Nem azért, hogy csüggedten elhagyjuk magunkat, de azért, hogy el ne bizakodjunk. Nem azért, hogy az életet fel ne használjuk, de azért, hogy el ne prédáljuk.

Vándorok vagyunk a földi téreken. Egyiknek útja gyönyörű tájakon, üdítő patakok mentén, hús ligeteken, gyümölcsöskerteken vezet át, a másiké sivár, sziklás, terméketlen vidéken. De a végső ponton összetalálkoznak. Kicsiny fakereszt vagy hatalmas obeliszk jelzi e a vándor utolsó helyét, egyre megy. A ki megtette a kötelességét, nyugodtan hajthatja fejét örök éjszakára.

A küldöttség útja.

— A törvényszék és a szerednyei járás ügye. —

Október hó 26. és 27-én sorrajárta az ungmegyei küldöttség a minisztériumokat, hogy kikérje a miniszterek támogatását és jóakaratát törvényszékünk vissza- állitása és a szerednyei járás felállítása ügyében

A küldöttség útja sikeresnek mondható. Legalább a törvényszék visszaállitasára nézve olyan Ígéreteket kaptunk, hogy mást, mint eredményt nem is várhatunk. A szerednyei járásra nézve is biztatók az illetékes miniszter kijelentései.

A küldöttség utjának sikerét mindenesetre első sorban abban kell keresnünk, hogy vármegyénk előkelőségei álltak az élén. Gróf Sztáray Gábor főispán, Firczák Gyula v. b. t. t., megyei püspök, Lörinczy Jenő alispán, dr. Visontai Soma és Bernáth Zoltán országgyűlési képviselők, Fincicky Mihály polgár- mester voltak vezetői a küldöttségnek, a melyben resztvettek még: Borzeviczy István, Bradács Gyula, Braun Mór, dr. Bródi Miklós, Deák Gvula, Bgry Ferenc, dr. Fényes Vilmos, Földesi Gyula Fuchs Béla (Budapest), dr. Gonda Henrik (Budapest), dr. Hadzsega Bazil, Hámos Aladár, dr. Hámos Béla, Horváth Dezső, dr. Juszkovits Mór, Jäger Bertalan, Klein Ignác, Lám Sándor, dr. Lukács Géza, Matyaczkó Tivadar, Mérő Vilmos, Mihalics János, Moskovits Márkusz, dr. Novák Endre, dr. Öszterreicher Samu (Budapest), Pap János, dr. Preusz Elemér, Reisman Bertalan, dr. Reisman Henrik, Roth Sándor, Rozgonyi József, Rothman Lipót, Rácz József, dr. Sajó Elek, Sicherman Miksa, Scheiber Adolf, Schvarcz Lajos, Sugár Lipót (Budapest), dr.

s ott magtalált hiányzó csontrészek is kétségen kívül bizonyították a tetem azonosságát.

Költők és fejedelmek szomorú kiváltsága, hogy sírjaikhoz jogot tart a késői kegyelet kérkedése is; és hogy helyrehozza az elfogult kortársak mostoha viselkedését megháboritja nyugalmuk békéjét és pompázva hordozza meg, maradványaikat önző elismerése hideg fényében, A hazájából elüldözött Byron holttestét is Missolunghiból diadallal vitette haza az angol nemzet, mely a költőt életében annyira félreórette és részt kér most halhatatlanságából, noha életétől minden részvétet megtagadott.

És ez épp oly üldözött, épp oly rágalmazott Schelley-nek sírról sírra kellett vándorolni, mig végső nyugvóhelyére juthatott abban a római protestáns temetőben, melyet ő a világon a legszebbnek tartott. Az oxfordi egyetemről atheista hire miatt kicsapott, atyjától kitagadott és egy boldogtalan házasság bilincsei közt majdnem az éhínségre kárhoztatott költő tudvalevőleg Livornóból Lericibe menet fulladt a tengerbe, midőn egy hirtelen kitört vihar „Ariel“ nevű sajkáját felborította. De Shelleynek megváltás volt a halál; örökre üldözte öngyilkossá lett nejének emléke, a kit a szép Godwin Maryért elhagyott, s mikor ezért a szigorú angol bíróság ítélete megfosztotta gyermeiktől, ez a csapás megtörte szivét. Csak a természetben talált enyhülést és öt évvel véletlen halála előtt mintha előre sejtette volna sorsát, jós szavakkal irta meg: „Szeretnék sajkára szállni s hajótörést szenvedni. Mindennél kívánatosabb halál volna ez nekem.“

Vágya beteljesült s a korán őszült, érdekes fejű, hat láb magas termetű hófehér arcú britt költő, a kit egy olasz ismerőse „veramente un angelo“-nak (igazi angyalnak) nevezett, Via Reggioban talált ideiglenes temetkező helyre, miután barátja, Byron, hamvait elégette. Majd Rómában, Cestin pyramisa mellé temet- tette el.

Szabó József, Szabó Lajos, Székely Simon, dr. Tüch- ler Sándor, Vidor Marci, Weisz Kálmán, Zinner Jenő, dr. Zombory Dezső.

Az első nap, október 26-án, Günther igazságügyi, gróf Andrássy belügyminisztert és Wekerle miniszterelnököt kereste fel a küldöttség.

Az igazságügyminiszternél gróf Sztáray Gábor főispánunk a következő szavakkal kezdte meg a kérést:

Gróf Sztáray főispán: Engedje meg és ne vegye rossz néven Nagyméltóságod, hogy szerencsétlen törvényszékünk ügyében ismét küldöttség jelent meg. Most múlott egy éve, midőn ez az ügy hosszas vajúdás és nehéz áldozatok árán odajutott,hogy az úgy a kormánynál, mint a vármegyénél és városnál elő volt készítve, sőt a pénzügyminiszter ur ő excellenciája kijelentette, hogy financiális szempontból hozzájárul. Mostan tisztán Nagy- méltóságod bölcs belátásától és jóakaratától függ, hogy a törvényszék létesül-e vagy sem. Midőn kérem Nagy- méltóságodat, hogy ezen ügyünkben minket jóakaratával támogatni kegyeskedjék, egyúttal esedezem, hogy az ügy előadóját, Ungvár város polgármesterét meghallgatni méltóztassék. (Éljenzés.)

Fincicky Mihály polgármester: Nagyméltóságu Miniszter Url Ung vármegye és Ungvár képviseletében jelentünk meg, hogy előadjuk 34 éves panaszunkat és annak orvoslását kérjük Nagyméltóságodtól. Ez a panasz elő van adva azon kívánságunkban, melyet a koalíciós kormány megalakulása után átadtunk és a melynek igazságügy minisztere 1006-ban a tárgyalást el is rendelte és velünk foganatosította. Előbb az igazságügyminiszter rendeletéből a kassai királyi tábla elnöke, később egy kiküldött miniszteri titkár és műszaki hivatalnok együttesen eszközölte a hely megszerzésének és a költségek megállapításának munkáját. A hozott törvényhatósági és képviselőtestületi határozatok mind jogerősekké lettek és az általunk megajánlott segély-kiadásnak többé nincs akadálya. Azóta I várunk és reménykedünk. Ámbár reménységünk feltételei eléggé meg vannak alapozva és nem félünk azoknak megváltoztatásától, de mégis két fontos körülmény adta magát elő, amelyről kénytelenek vagyunk Nagyméltóságodat értesíteni és jóakaratát kikérni.

Az egyik körülmény az, hogy a városi képviselő- testület megbízásából 1906-ban a törvényszék helyéül kijelölt területek megvásárlásánál a vételárban megállapodtunk, de két évi várakozási időt kötöttünk ki. Ez az idő november 6-án lejár. Ha e napon a szerződést át nem adjuk, úgy a felektől való megvétel lehetetlenné válik. A másik súlyos körülmény az, hogy időközben megváltoztak a pénzügyi viszonyok annyira, hogy a fővárosi pénzintézetek alig mernek a vidéknek kölcsönözni és ez által olyan zavarban vannak a városok, hogy kölcsönöket sem felvenni, sem lebonyolítani nem tudnak. Már pedig ilyennel nekünk is lesz bajunk, mert az éptkezéshez mi 350 ezer koronával óhajtunk hozzájárulni.

Ezen két súlyos körülmény késztetett bennünket arra, hogy Nagy méltóságodat felkérjük, méltóztassék még az említett határidő előtt kedvező választ adni. Mert igen nagy és súlyos természetű baj, hogyha egy oly város, mint a miénk, 34 éven át törvényszék nélkül áll. Különösen baj a mostani időben, a mikor a felvidéken az izgatások, szociális mozgalmak annyira napirenden vannak; mondom, most félünk, hogy népünk annyira ki lesz téve a veszedelmeknek, hogy nem lesz képes magát eléggé megvédeni. Ez indított minket arra, hogy Nagyméltóságodhoz forduljunk és kikérjük becses Ígéretét arra nézve, hogy a törvényszéket most már minél előbb létesítse és a legközelebb megnyitandó országgyűlésen a végleges elhatározást törvényjavaslat alakjában beterjeszteni méltóztassék. (Éljenzés.)

Günther igazságügyminiszter: T. Barátaim I Én nagy rokonszenvvel fogadom e küldöttségei. Az én lelkemben ugyanis el van határozva, hogy Ungvár törvényszéket fog kapni. (Lelkes éljenzés.) De a felállítás tekintetében parallel intézkedésekre van szükség. Mert a mennyire szeretem Ungvári és vidékét, úgy az ország egy más vidékéről is kell gondoskodnom. Megígérem az uraknak, hogy, mivel előbb nem lehet, tavaszszal benyújtom az ungvári törvényszékről szóló törvényjavaslatot Ez különben elhatározott szándékom volt már régen és ezt meg is fogom tenni. De egy más törvényszéket is akarok létesíteni és azzal együtt állítjuk föl. (Éljenzés.) Bar minden deputaciónak ilyen megnyugtató választ adhatnék! (Lelkes éljenzés!)

A kedvező válasz kimondhatatlan örömöt szerzett a küldöttség tagjainál. Az egyik tag azonnal részletes sürgős táviratot küldött lapunk szerkesztőségéhez s d. u. ‘/a2 órakor már tudomására jutott a közönség nagy részének a miniszter válasza a kiadóhivatalunk kirakatába kitett táviratból.

Az igazságügyminisztertől gróf Andrássy Gyula belügyminiszterhez ment a küldöttség, hogy a szerednyei járás felállítását kérje. A szónok Lörinczy Jenő alispán volt.

Lörinczy Jenő alispán: Kéri a belügyminisztert, hogy Szerednye községben főszolgabiróságot szervezzen. Fejtegeti, hogy 1874-ig Ung vármegye 8 járásból állott és csak az említett év intézkedése osztotta azt négy részre. Az idők haladtával azonban a követelmények fokozódtak és igy az említett kérés teljesítését okvetlenül kívánják a mezőgazdasági, személy- és vagyonbiztonsági körülmények. Ezek alapján kérjük Nagyméltóságodat, hogy bölcs és magasztos intenciójának megfelelőleg e tárgyban beadott határozatunknak érvényt szerezni méltóztassék és beadott kérvényünket magas pártfogásába venni kegyeskedjék.

Gróf Andrássy belügyminiszter: T. Uraim! Legyenek meggyőződve, hogy én méltánylom a törvény- hatósági bizottság natározatát és álláspontját. És én is meg vagyok győződve arról, hogy az uj járás létesítése

a közügy érdekében történik. De hogy ez idén abban a helyzetben leszek-e, hogy felállítsam, az tisztán a pénzügyi tekintetektől függ, hogy a költségvetésben lesz-e fedezet. Ha lesz fedezet, úgy még ez idén létesítem az uj járást, ha azonban nem lesz fedezet, úgy jövőig legyenek szívesek várni, mert ha pénz nincsen, akkor minden jóakarat hajótörést szonved. (Éljenzés).

A küldöttség újra a törvényszék ügyében járt. Most a miniszterelnökhöz ment, a ki a pénzügyminisztériumban várakozott. Gróf Sztáray Gábor főispán bevezető szavai után Lörinczy Jenő alispán nagyon lelkesen beszélt és igaz, találó színekkel festette közállapotainkat. Eseményszámba menő beszéde ez :

Lörinczy Jenő alispán : Nagyméltóságu Miniszter Ur! Kegyelmes Uram ! Ungvár város és Ung vármegye 34 éves sebét, nyílt sebét, a mi közös fájdalmunkat hoztuk ide. Nem enyhítést, de erős gyógyítást kérünk. 1874-ben történt az a szomuru eset, hogy vármegyénket a királyi törvényszéktől egyszerűen megfosztották. A szó teljes értelmében nagyon szomorú ez, a mennyiben Ung vármegyének 185 ezer lólekből álló lakossága és 20000 lelket számoló r. t. városa 34-ik esztendeje járja a kálváriáját, 34-ik esztendeje, hogy vármegyénk nélkülözi a közvetlen igazságszolgáltatást és kéri a maga igazát. 34-ik esztendeje, hogy folytonos küldöttségekkel, igazságok előterjesztésével ős bizonyításával várja jogos kérelme teljesülését. De a múltban mindig csak vagy elfelejtésben, vagy ígéretekben részesültünk és mig más gazdag vidékek gyönyörű palotákat építettek az állam költségén, addig elhagyott, szegény vármegyénknek az utolsó lépést is meg kell tennie, midőn itt ma megjelent.

Kegyelmes Uram I A jogállamban, a rendezett jogállamban megalkuvásnak helye nincs. Mi még a megalkuvás terére is lépünk, a mennyiben dacára annak, hogy Ungvár város polgárai 89o/0-os pótadót fizet- I nek, vármegyénk közönségét pedig 12°/o erejéig vette igénybe a törvényhatóság, mégis ezek mellett vállalkozunk arra, hogy a vármegye a maga részéről 50 ezer K-val, a város pedig 180 ezer K-val járul hozzá és 80 évre 120 ezer K-t ajánlott fel. Látni való, hogy eleget tettünk hazafias és polgári kötelességünknek. És most ütött a 12-ik óra, a mikor a bölcs pártfogást és igazságos ítéletet kérünk.

Kegyelmes Uram 1 A szocializmus ma nagyobb erővel lépett fel, mint valaha. Az amerikai kivándorlás a mi vidékünkön szüntelenül tart. Oly tünetek ezek, melyek törvényszék létezése esetén csökkennek. És épp mert nincs törvényszék — teljes n.yiltséggel kimondom — ez már eddig megboszulta magát. Igyekezzünk meggátolni, hogy a jövőben is meg ne boszulja magát, úgy hogy a Kárpátok alján egy nagy magyar bírói kar álljon.

Azon körülmények, a melyek kérelmünk jogosságát igazolják, a minisztérium kezében vannak. Igazolja ezt a királyi tábla jelentése, igazolja a főügyészség. De igazolja, hogy Kegyelmes Uramhoz őszintén szóljak, az a szégyenletes körülmény is, hogy az ungvári járásbíróság a némileg átalakított, régi megyei börtönben székel. Nap-nap mellett látjuk a pereskedő feleket, a kik átkozva az eget, káromolva az Istent panaszkodnak. mivel sötét, szűk folyosókon kénytelenek állva várakozni és télviz idején naponta 180—190 ember vau e nyirkos, egészségtelen helyen a veszedelemnek kitéve.^

Épp ezért tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy kálváriánk 34-ik esztendejében méltóztassék minket az igazságszeretet, alapján megvigasztalni. Az ungvári törvényszék iránti kérvényünkhöz kérjük Nagy- méltóságod atyai pártfogását és ehhez Isten áldását. (Lelkes éljenzés.)

Dr. Wekerle Sándor miniszterelnök: Ebben az ügyben — úgy tudom — tárgyaltunk a főispán ur ő méltóságával. Akkor is felemeltem szavamat és most is át vagyok hatva azoktól a szavaktól, melyeket az imént méltóztatott felhozni. Sajnálom, hogy a kérdés eddig megoldásra nem jutott, de én érdekében mindent el fogok követni. (Éljenzésj Ez, kérem, tisztázott kérdés (Éljenzés) és nem is tudom, min akadt meg.

Majd az alispán felvilágosította a miniszterelnököt kérdéseire, hogy minő állapotban van az ügy a határidőket illetőleg. És erre, miután az igazságügyminiszter nyilatkozata után érdeklődött, kijelentette: Hát ezeket a terminusokat nem szabad elengedni. Méltóztassék megnyugodni, a kérdést röviden tisztába hozzuk.

A miniszterelnöknél történt tisztelgés után a küldöttség tagjai a Pannonia-szálló külön termében gyűltek össze közös ebédre. Az a nem lankadó kitartás, melylyel képviselőnk Visontai Soma a törvényszék ügyét ébren tartani igyekezett és annak érdekében minden irányban fáradhatlanul tevékenykedett, abban az igazán meleg viszonyban lelte jutalmát, mely a kerület és képviselője között ez alkalommal oly szépen megnyilatkozott. Az elhangzott pohárköszöntők között különösen ki kell emelnünk dr. Viszontai Somának Firczák püspökre mondott gyönyörű és a közönséges pohárköszöntők sorából messze kiemelkedő, magas szárnyalásu szép beszédét és Berze\iczy Istvánnak a képviselőre mondott felköszöutőjót.

A küldöttség szereplésének egyik legszebb epizódja a Polónyi Géza volt képviselőnk és igazságügyminiszter magánlakásán játszódott le. Polónyi, kit mint törvényszékünk atyját fogjuk emlékeink anyakönyvében elkönyvelni, az ungváriak gavallóros viselkedését, t. i. hogy őt, a hatalom emelvényéről eltűnt embert szívélyes és meleg szavakkal felkeresték, nem hogy kérjék valamire, de hogy ragaszkodásuknak kifejezést adjanak, — oly melegen meghatotta, hogy a nagy és ádáz harcokat állott férfiúnak arcán a szív igaz gyöngyeit — a meghatottság könnyeit láttuk — egymásután sorakozva sok ideig leperegni. Igaz, hogy