Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)

1908-10-25 / 43. szám

2. oldal.

TT 1ST 343. szám.

zel már azt az igazságot is megállapítottuk, hogy jó hazafi is volt, nemcsak azért, mert a család alapja a társadalomnak meg a hazának, mert gyermekeivel gyarapította és erősítette nemzetünket, hanem azért is, mert lélektani igazság, hogy a jó családapában mindig meg van a szeretetnek hatalmas, mindeneket megbékóltető és egyensúlyozó érzelme, szeretet családja, házanépe, minden honfitársa, minden más embertársa, szülőföldje, ősi röge iránt és mindezekben és mindezek által forró, olthatatlan, sírig tartó szeretet hazája iránt. És Gyöngyösy ilyen ember, ilyen családapa, ilyen hazafi volt.

De fönnebb részletesen kifejtett életviszonyai azt is bizonyítják, mekkora s mily bámúla- tos és mily ezer ágú köztevókenységet fejtett ki mint köztisztviselő, mint ügyvéd, mint követ és mint költő ? Hivatali buzgalma, tapasztaltsága, nagy és sokoldalú tehetsége, szeretetreméltó egyénisége, értelmi fensőbbsége és tiszta jelleme neki közbecsülést szereztek és haláláig fokról-fokra emelkedő népszerűséget. Ha gyönge jellem és nem jó hazafi lett volna, nem halt volna meg, mint nagytekintélyű és nagy tiszteletben állott alispánja a hazaszerte híres kurucz-érzelmü Gömör vármegyének.

Ámde psychologiai értelemben is a jellem lelki életünknek olyan kialakúltsága, melyet állandóan elvek, azaz főeszmék, uralkodó nagy gondolatok vezérelnek, mely tehát mindig következetes tettekben nyílvánúl.

Gyöngyösynek, mint politikusnak, fő elve, tehát egész életén át vezéreszméje volt: a tüzes magyar nemzeti érzülettel párosúlt királyparti- ság. Ezt bizonyítják legfőbb tettei, tudniillik életének négy legfőbb alkotása: a Murányi Vénus, Kémény János, a Palinódia és Az ki régen fegyvert lógott hazájáért. Az első egyenest a királypárti érzelem apotheosisa. A harmadik Palinódia- visszaéneklés czímében ki merte mutatni neheztelését egy magasrangú főúr, még az ország nádora iránt is, mert nemzetétől elfordúlt. A második költeményben, vagyis Kemény János-ban és a negyedikben, vagyis Az ki régen fegyvert lógott hazájáért ez. költeményében nagy reménységgel néz az alkotmány érdekében megindúlt erdélyi nemzeti ellentállásra és ezzel eme müvei által szívben-lélekben együtt érez, egyet érez és egybeforr, de csak addig, a mig a törökhöz nem szegődik S éppen ezt nem értették meg Gyöngyösy magatartásában. Gyöngyösy politikai hitvallása ugyanis az volt, hogy a magyar király segítségével Magyarországot egyesítsék s a török uralom alól felszabadítsák. Helyesen vélekedik Rupp Kornél, hogy hazánk a XVI. és XVII. században közpréda volt, melyre sokan támasztottak jogigényt, részekre darabolva, felosztva mintegy reá volt „erőszakolva“, hogy milyen párt érdekeit szolgálja. A jó hazafi nemzete sorsának eme bi zonytalanságában tehát annak volt párthíve, a kitől nemzete szabadsagának visszaszerzését remélte s a kiről azt hitte, hogy ellenségei ellen meg tudja védeni. így gondolkozott Gyöngyösy is és a Kemény János III. kötetének I. részében (58_59. vers) ugyanannak a jellemző gondolatnak ad kifejezést, mint Arany János a Török Bálint ez. balladájában, hogy t. i. „két ellenség (török s német) két felől szorítja“ és hogy „kevés neki az én ,egy‘ jó kardom!“ Egyébként gyűlölte a törököt és azt az erdélyi politikát, mely a törökhöz, csatlakozott, I. Rákóczi Györgyöt és Barcsay Ákost, a „török vazallust“. Addig híve Thökölynek is, míg az a török segítségére nem szőrül, azontúl pedig királypárti.

________________

Mindezen elvitázhatatlan tények mellett ki meri most már állítani, hogy Gyöngyösyt nem vezérelték elvek és hogy ez elvek nem nyílvá- núltak következetes tettekben ? Ki meri most már kétségbevonni jellemének szeplőtlenségét és hazafias voltát? Éppen ezen tettei és ezen magatartása által, de főleg egész életének összes munkásságával s végtelenül lelkiismeretes kötelességtudásával bizonyúlt jellemes embernek és jelle- mes hazafinak.

És itt van helyén fölvetnem azt a második kérdést is:

Helyes-e Gyöngyösy szembeállítása Zrínyivel, a XVII. század másik nagy költőjével? Helyén való-e Gyöngyösy összehasonlítása a költészetében uralkodó kellemnek Zrínyi költészetének zordon fenségével ? Helyén való-e Gyöngyösynek a felfogás, jellemzés és szerkezet terén észlelt fogyatkozásait összemérni Zrínyinek konczepczió- ban, jellemzésben és kompoziczióban mai napig túl nem szárnyalt, sőt még utói sem ért títáni erejével?

E kérdésekre megadta már Tompa Mihály a feleletet, midőn kortársai Petőfivel kezdték őt egybevetni, bosszankodva vetvén oda, hogy minden embert a maga mértékével kell mérni.

A mi Gyöngyösynk, mint Arany János mondja, müveit nein hőskölteményi praetensió- val írta; nem lebegett előtte egy Virgil-feló epo- poeia, hanem legfölebb ovidiusi elbeszélés.

Értett volna különben ő a mélyebb jellemzéshez is, erre is találunk markáns példákat müveiben, ha közéleti szüntelen tevékenysége nem gátolta volna abban, hogy nagyobb gonddal dolgozzék. Hisz maga panaszkodik a Murányi Vénus ajánlásában, hogy „nagyobb részónt úton és sok éretlen csőcselék kiáltásával zajgó szállásokon“ írt. Értett volna ő a tárgy felfogásának és alakításának nehéz mesterségéhez is, a mint ezt pl. a Csalárd Cupidóban is tapasztalhatni, midőn az elbeszélést egészen Dante módjára indítja meg; ez addig az időig teljesen új lelemény a magyar elbeszélő költészetben, egészen az övé, mert Daniét bizonyára nem ismerte. Értett volna ő az eseményeknek, a mesének drámai erővel és gyorsasággal való bonyolításához is, a mint ezt Kemény János nem egy helye bizonyítja, pl. a tatár fog- ságba-jutás jelenete.

De hát, tisztelt ünneplő közönség, mi már hangsúlyoztuk, hogy Gyöngyösy voltaképpen nem epikai, hanem lyrai tehetség; végelemzésben nem epikai, hanem lyrai költő és csak a kor ama balhiedelme, a mely szerint a lyrai költés, nevezetesen a virágénekek kárhozatosak valának, kényszerítette őt arra, hogy a lyrai költészetet mintegy belopja az epikába. Ámde a lyrai hév és ára- dozás, a szerelemnek még utolsó művében (Cha- riklia) s még nyolezvanéves korában is örök dicsőítése, a szív életének, a legkülönbözőbb hangúlatoknak és a természetnek páratlan ecsetel óse, j szóval a lyraiság és leírás, tehát éppen az a két vonás, a melyek Byron költészetét is oly ellenállhatatlanná teszik, ezek képezik az ő legsajátabb költői jellemvonásait és egyszersmind elévülhetetlen érdemeit.

Helytelen tehát párhúzamba hozni az ő költészetét a Zrínyiével, az ő kedves lyrai egyéniségét a Zrínyi hatalmas, fenséges epikai egyéniségével, mert minden embert a maga mértékével kell mérni; mert öt nem mint epikai, hanem mint lyrai költőt kell megítélni; mert őt nem az epikai, hanem a lyrai költő mértékével kell mérni.

Aztán, tisztelt ünneplő közönség, a lelki élet kohója bámulatos, fejlődésének útjai titokzatosak és ehhez képest a tehetségek is végtelenül sokfélék. Gyöngyösy úgynevezett befogadó tehetség, mely az érzékelhető világ képzeteit, főleg a nyelv- művészet képzeteit tudta befogadni és csodálatos módon reprodukálni. Zrínyi ellenben úgynevezett feldolgozó tehetség, mely a nem érzékelhető, az elvont, a szellemi világ képzeteivel, ezeknek egész tömegével dolgozott. És ki tudná eldönteni, melyik használt többet ? Zrínyi a dolgok lényegének mélyére hatoló szellemével tündököl; Gyöngyösy ellenben a „forma dat esse rei“ elve alapján azzal tündököl, a mit nemzetünk akkor is, most is és a jövőben is szintén lényegnek tartott, tart és fog is mindenha tartani, tudniillik a zengő magyar nyelvvel, mert örök igazság marad és soha sem merülhet feledsógbe amaz intő, bölcs mondás, a mely szerint nyelvében él a nemzet!

íme, Gyöngyösy István hü képe. íme, az ő tiszteletreméltó, plasztikus alakja, a mint e tárgyilagos vizsgálódások során lelki szemeink előtt megelevenedik. íme, az ő szakadatlan munkában lefolyt élete, a mint a haza üdvére irányuló jeles tettekben és halhatatlan alkotásokban valóan megnyilatkozott.

Igen, Gyöngyösy István, mi a Te lángszel lemednek mutattuk be hódolatunkat, midőn a T( nagy neved védőszárnyai alatt megalakítottuk a Gyöngyösy Irodalmi Társaságot. A Te géniuszod nak, a nemzet legdrágább javán, a nyelvén mun kált s immár a dicsőség mezébe öltözött és messze jövőben a bibliai tüzoszlop gyanánt fog bennün két vezérelni, mondom a Te géniuszodnak mutatjuk be emléktáblád leleplezésének ezen ünnepélyes alkalmával is mélységes hódolatunka egyenkint és egyetemleg mindnyájan: a magya kormány a vallás- és közoktatásügyi s a íöldmi velésügyi miniszterek képviseletében, családodnak még életben levő saijadékai, szellemi gyei meked a Gyöngyösy Irodalmi Társaság, édes szülő-anyád Radvancz községe, ugyancsak apa örökséged tanyája, az ősi Ungvár városa, gyermekéveidnek ápoló dajkája, Ung vármegye, klasz- szikai műveltséged alma matere Eperjes városa. férfi-korod küzdelmeinek színhelyei: Heves és Nógrád vármegyék, életed javarésze és a hajlott kor áldásteljes munkásságának szintéivé, egyúttal, sírod is, Gömör vármegye, országunknak minden rendű tndományos és szépirodalmi társulatai, Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy-Társaság, Petőli-Társaság, Magyar Történelmi Társulat, a vidéki testvéregyesületok, az ungvái kir. kath. íőgimnázium Daykaköre, az ungvái gör. kath. papnevelő-, gör. kath. kir. tanító- és tanitónőképző-intézetek, az ungvári m. kir. áll reál- és polgári leányiskolák, az ungvári gör kath. polgári leányiskola, — köszönet és báb ! kópviseltetósükórt — és a magyar haza szent földének minden honleánya és minden hü fia.

Fogadd eme hódolatunkat ama férfias Ígéretünk kíséretében, hogy a Te nemes példád utá indúlva, örökre szívünkbe zárjuk: a munkás éle,. a magyar nyelv és a magyar haza forró szere - tétét !

Hulljon le a lepel! . . .

„A sok gyönyörűségért egy nagy virágbokrétát fogok vinni magának holnap déli 12 órakor, várjon reám, hő keblű tisztelőjére.“

Meg is jelent Kékhegyi a szép színésznőnél a nagy virágbokrétájával. A íélvilágért se bízta 7olna másra a bokrétát, ő akarta azt átadni, hogy ezzel érdekesebbé téve magát, szivének édes titkát, forró szerelmét is közölje.

De itt is elkésett. Egy tüzérfőhadnagy sétálni vitte a szép színésznőt, a ki neki bizonyára nem az időről fecsegett, hanem más valamiről, legalább Izabella boldog mosolya azt sejteti velünk.

Majd holnap megyek el a bokrétával — biztatta magát szomorúan Kékhegyi, és a bokrétájával ismét beült a kocsiba és az, a ki lassan szokott járni, most elég gyorsan hajtatott haza.

Nincs szerencsém, de majd holnap — azt hiszem — Izabella elfogad engemet, — reménykedett a lassú ember.

Persze azok, a kik megfigyelték a bokrétával kivételesen kocsin haladó „lassú embert,“ jóízűen nevették őt.

Másnap megismétlődött az ut és a virágbokréta közeledett a lassú emberrel az imádott színésznő felé.

Ezúttal otthon volt Izabella.

— Eljöttem és magának hoztam ezt a virágbokrétát s a nagy szivemet, — szólt Kékhegyi szerelemtől áradozva és kezei közé fogván a tündér kis kezét, csókolta hosszan, lassan, édesen.

— Nem fél hogy elolvad a kis kezem ? — kérdő a színésznő és kiszabadította a forró csókok özönéből a kezét.

— Szeretem magát édes! mondá epedőenKékhegyi.

— Debát tudja maga Kékhegyi ur, hogy mi a szerelem? — kérdé most pajkosan Izabella.

— Azt mondják : „sötét verem . . .“

— Igen, és én ebbe a verembe már beleestem, — kacagott a szinésznő.

— Kérem, akkor inkább én is beleesem, hogy legyünk ott ketten, — készségeskedett Kékhegyi.

— Elkésett édes barátom, nekem már van egy tüzórfőhadnagyom, — feleié a szinésznő.

És e percben csakugyan megjelent a tüzérfőhadnagy is.

Kékhegyi ismét elvesztette a csatát és lassan, s szomorúan eltávozott.

De lássuk tovább a „lassú ember“ életét.

Kókhegyi Kálmánt meghívták vidékre egy laka- dalomba. Úgy gondolkozott, hogy ha már neki nem lehet lakodalma, hát elmegy a máséra. El is indult és

mi történt? Vonatindulás előtt Kékhegyi leült sakkozni és sakkozott jó hosszasan, mikor aztán az indóháznál a kocsiból kiszállott, éppen elindult a vonat. Kékhegyi elkezdett integetni, hogy állítsák meg a vonatot. Robogott az már és ő szépen lemaradt innét is.

Ennek a jelenetnek két fiatal menyecske tanú a volt és igy másnap tudta az egész város. És ha lakodalomra hívtak társaságot, ettől kezdve hozzátették „hívják meg Kókhegyit, hisz az úgy is lekésik.“

Zajos idők jártak, követválasztás volt. Szükség volt a pártoknak a szavazókra.

A pártelnök figyelmeztette Kókhegyit:

— Te Kálmán, ügyelj és nehogy elkéssél szavazástól.

Kékhegyi fogadkozott, hogy pontosan ott lesz.

Van lótás-futás mindkét oldalon. A pártok vivj^í, a harcot. Minden szavazóra szükség van. Elő is kerül mindenki, csak Kékhegyi Kálmánt nem tudják talál Keresik mindefeló nincs és nincs.

Nagykésőn, mikor a szavazást berekesztették, előkerül a lassú ember.

— Az Isten szerelméért Kálmán, hol jársz hát, nem figyelmeztettelek hogy itt légy szavazni, — dor- gálá haragosan a párt elnöke.

j^^^^^^^^M^^WTüdöbetegségek, hurutok,

^ f köhögés, skrofulozis. Influenza 7?nnhn**

I .. M J Wg ellen számtalan tanár és orvos által! náponta ajánlva. É |L #/ v

I ^^ A* Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor orvosi rendeletre a evóevszertárak-.

■ Emeli az étvágyat is a testsúlyt, megszűri- " „Roche“ eredeti csomagolást. ban - A a Qv«e^íot 4-^o^mT

tett a k&hSgést, váladékot, éjjeli izzadást. ___

________ ban- Afa Uvegenkl“' 4 ° ‘

F, Hoffmann-Ls Reche & Co. Basel (Svájc)

i i .I, ■ -a' ii isii ísi-jS?', sfr? sia?.“““