Ung, 1908. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1908-03-22 / 12. szám
2. oldal. XT 1ST Or 12. szám. megrövidítése újból legkevesebb 30—40 percnyi időt < takarítana meg. A vonat e szerint Ungvárra 10 óra 16 ; perc helyett legkésőbb reggeli 9 órakor érkezhetnék. Munkács városnak is fontos érdeke ez az átalakítás, mert Munkács ma csak déltájban kapja a nagyvilágból az első hirt. Vonatunk ugyanis Bátyun újra félóráig áll — hiába. A Királyháza felől csatlakozó vonat már előbb ott van, mielőtt a pesti vonat megérkezett. Ez amolyan ujhelyies állapot. Ha pedig a 4101-es vonat Királyházán szorosabban csatlakoznék az 1705. és 1706. sz. vonatokhoz, akkor 424-esünk legkésőbb 9 óra 20 perckor indulhatna Munkács felé, a hova a többi személyvonat sebességével haladva, 10 óra körül érkezhetnék. Az éjjeli összeköttetésünk még sokkal lényegesebben is megjavítható, de ezt már bajosan lehetne a legközelebbi nyári menetrendbe beilleszteni, mert némelyik csatlakozás egészen elesnék, vagy másképen kellene beosztani. Fővonalunkon ugyanis 2 vonat követi egymást rövid időközökben. Az 1510-es számú kassai személyvonat, mely este SA9 órakor hagyja el Budapestet, s a már említett 406-os számú lavocnei vonat, mely amazt 55 perc múlva követi, de ez utóbbinak is van csatlakozása Kassára. Az indítványunk már most az, hogy cseréljük fel egész egyszerűen a két vonatot, és vigyék az elsőt, a 8 óra 45 perceset Lavocznére, a másodikat, a 9 óra 40 perceset pedig Kassára. Az első vonat éjjeli 2 órakor, a másik V*4 órakor ér Miskolcra. Ez a lavocznei vonalon ötnegyed óra időnyereséggel ér fel. Ellenünk vethetnék, hogy viszont Kassára ennyivel később érkezik, (ámbár az ötnegyed óra a miskolci és egyéb megállások némi összevonásával könnyen redukálható egy órára.) de Kassán ez nem baj, sőt előny, mert most az 1510-es vonat reggel 5 órakor ér oda, a mi az utasokra nézve jóformán hasznavehetetlenül túlkora, a postára pedig ilyenkor 1—2 óra közönbös. Az egész figyelembe veendő különbség csak az lenne, hogy a kassa-oderbergi vonat egy fél órával később indulna, a mi a kassai kirándulóknak csak örömet okozhat, a vonat pedig ezt az időkülönbözetet néhány óra alatt behozná. Az 1542-es szá : u vonat pedig, mely jelenleg a 406-os vonatot Kassával összeköti, egészen elmaradhatna. Ezeknek a változásoknak a megvalósitása semmi nehézséggel sem járna. Kövessük hát tovább a lavocznei vonatot, mely Miskolcot éjjeli 2 óra 10—2 óra 15 perc körül elhagyva, reggel 5 óra körül Ujhelyre érne, közben Szerencsen a mostani csatlakozás megmaradhatna, esetleg kissé előbbre is tehetnék a fővonal korázása miatt. Ujhelyen sem időznék vonatunk sokáig, hanem még félhat előtt Csapra indulna. A kassai és mező- laborci csatlakozásokat pedig úgy látszik fel kellene áldozni. Ungvárra vagy Munkácsra reggeli 7 és 8 óra között érkezhetnék, úgy hogy a kereskedő a Budapesten este feladott levelet már reggel 9 órakor kézhez kaphatná. Ennek a megoldásnak hibája, hogy Ujhelyre túlkorán érkezünk, hogy tehát az odavaló utazás kellemetlen és hogy a mezőlaborci csatlakozás elmarad. Mindkét kifogás olyan, hogy csak a forgalom növe- kedtével remélhetjük a figyelembevételüket. Ugyanis uj vonatok bevezetését tennék szükségessé, a mibe aligha egyeznék bele egyhamar a M. A. V. igazgatósága. Ujhely baján egyszerre segítene, ha a 412-es számú miskolc—szerencsi vonatot a kiindulásnál közelebbi kapcsolatba hoznák a hatvani tartózkodás némi megrövidítése árán valamivel korábbra helyezett 422-es számú budapest—miskolci vonattal s a 412-est egész Ujhelyig íelvinnék, a hová reggeli 8 óra tájt érkezhetnék. A budapest—újhelyi reláció ezáltal kétrendbeli elsőrangú éjjeli összeköttetéshez jutna. Ezt a Szerencs és Ujhely közt létesítendő uj vonatot nézetünk szerint a forgalom határozottan megkívánja s valószínűleg a jövedelmezősége sem hagyna fenn semmi kívánni valót. Miskolc és Ujhely között ugyanis igen élénk a közlekedés, a mit a vonatok nagy megterhelése bizonyít. Ez a vonat kaphatná meg ezután a nagymihályi csatlakozást, a mi a vidékünkről délelőtt Budapest felé haladó gyorsvonat menetrendjét is igen kedvezően befolyásolná. Városunkból félöt helyett fólhét órakor indulhatna. A vonal igénybevételének növekedésével pedig a 412-es vonatot egész Csapig vagy Munkácsig lehetne meghosszabbítani, a mivel az újhelyi csatlakozások mind helyreállnának. Látjuk, hogy ez a javaslat ugyan még egyszerű, de mégis a menetrendnek némileg nagyobb szabású megbolygatását teszi szükségessé, az azonnal való életbeléptetése ezért nem valószínű. Lássuk sorjában a többi vonatot. A hajnali félöt órakor Budapest felé induló gyorsvonattal sincs mit dicsekednünk. Útja, gyorsvonat létére is, 9 és fél óráig tart, azaz egy órára 35 km. esik, pedig a személyvonatnak is gyorsabban kellene haladnia. Menetrendjén azonban a beregszászi és a nagymihályi csatlakozások miatt csak nehezen lehet segíteni. A legegyszerűbb megoldás alkalmasint az lenne, ha az előbb említett meghosszabbított 412-es uj vonat bevezetésével a szomszédos forgalmat a távolságitól elkülönítenék, a mi mindenütt mindkettőnek a javára válik s a mi világszerte a főcélja a vasutak üzletpolitikájának. Nagymihályra eszerint a 406-os helyett a 412-es nyerne csatlakozást, a mi különösen az indulásnál azon a vonalon is tetemes javulást okozna. A 409-es pedig az Ujhelyre való megérkezésével negyed kilencig várhatna, Ungvárról e szerint két, Munkácsról pedig egy órával később indulhatna el. Ha ugyan a vasút igazgatósága nem tartaná az uj vonat bevezetése után célszerűbbnek, hogy a régi állapotot helyreállítsa, s a 409-est Munkács és Miskolc között is gyorsvonattá alakítsa át, a melyre úgy mint régebben volt, esetleg harmadosztályú kocsikat is csatolhatna. Az ellenkező irányban haladó 402-es számú gyorsvonat, mely városunkba délutáni félhárom órakor érkezik, a legjobb vonatunk, de menetsebessége mindazonáltal igy is jóval az 50 kilométer alatt marad. Ez a szám összeköttetéseink silányságának a legcsattanó- sabb bizonyítéka. Alltalánosságban elmondott panaszaink erre a vonatra is vonatkoznak. Sokat vesztegel (Ujhelyen pl. noha buffetkocsit is visz, 25 perc ebédideje van), lassan halad. Miskolctól Csapig, teljesen sik pályán alig 44 kilométer az átlagos órai sebessége, a mely Munkácson felül 30 kilométerre szá 1 alá. A budapest— lavocnei 435 km-es utat, elsőrangú fővonalon, túlnyomórészt sik pályán tiz óra lefolyása alatt teszi csak meg. Ezen az állapotokon könnyen lehet segíteni, s a tovább való fenntartása igazán képtelenség. Hát a délutáni gyorsvonat, mely városunkból Budapesre visz! Buffetkocsijában ugyancsak szűk- markuan mérhetik az ételt, mert két helyütt is tart uzsonna-állomást, Ujhelyen pl. 22 percig. Természetes, hogy ezek elhagyásával vonatunkat is némileg meg i lehetne gyorsítani. i Az ellentett irányban haladó vonat, mely délután • két óra tájban indul el Budapestről a mi vidékünkre, i ugyancsak ritka látványossággal lepi meg a menetrend figyelmes szemlélőjét. Mivel ötnegyedórás újhelyi . tartózkodása alatt ugyancsak elunná magát, azért ez a ; gyorsvonat egyszerűen bevárja a mögötte kullogó ; személyvonatot, sőt még a nagymihályi von^t beérkezése után is vár még 35 percig. Mirevaló ekkor a két i vonat felesleges luxusa ? i A hátralévő vonatpár, a nappali személyvonatok menetrendje szintén kifogásolható, nem is volna nehéz rajtuk segíteni, de a forgalom ellátásában nincs lényeges szerepük, azért mindenesetre fontosabb és sürgősebb, hogy a másik három összeköttetést kedvezőbbé tegyék. Korántsem hiszszük, hogy az előzőkben felvetett gondolataink máról holnapra megvalósulnak. Nem is lehetett ez a célunk a kérdés felvetésével. Egyedül azt akartuk, hogy az összes illetékes tényezők első sorban a kassai kereskedelmi és iparkamara figyelme erre a kétségtelenül meglévő és súlyos mizériára terelődjék. Március lő-iki ünnepek. Ismét meggyujtottuk az emlékezés fáklyáját. Mily jól esik lelkűnknek, hogy van egy napunk — ha nem is törvénybe, de sziveinkbe iktatva, — a melyen szárnyalhat a múltakba és azok eseményeiből erőt, lelkesedést gyűjthet hazafias törekvéseink kivivására. Lelkes napja volt Ungvárnak és a vidéknek is. Az iskolák ünnepségein a szülők, tanügybarátok nagy száma jelent meg, a felvonuláson tömérdeken vettek részt, csupán a szabadságlakomán volt kevés ember. De talán ezt a körülményt még sem egészen a lelkesedés hiányának kell betudni? Sokan kényelemből, mások takarékosságból maradnak el az efféle összejövetelekről, azért nagyon érdemes lenne a fölött gondolkozni az irányadó köröknek: vájjon célszerű-e 14-én és 15-én este is összejönni. Nem lenne-e elég csak az egyik este tartandó ünnepség? Ungvár ünnepe Kivilágítás, felvonulás. Már 14-én a kora reggeli órákban kezdtek megjelenni a nemzeti lobogók a házakon. Csakhamar nagyobb lett a számuk a trikoloroknak. Este 6 óra tájban kigyulladtak az emlékezés lángjai. A főbb utcák százainak ablakaiban égtek a gyertyák. A fiatalság, melynek legnagyobb számát a főgimnázium ifjúsága képezte, a tanítóképző-intézet előtt gyülekezett. Onnan indult meg zászlókkal, fáklyákkal, zeneszó mellett. A Képezde-, Rákóczi-, Kishid- utcákon át a megyeházáig vonult lelkesítő dalok hangjai mellett. A városháza előtt a közönségnek nagy tömege csatlakozott a fiatalsághoz. A megyeházától visszafordult a menet, betért a Széchenyi- térre, onnan a Kazinczy- és Nagyhid-utcákon át a Kossuth Lajos-térre vonult, a hol csendesen szétoszlott. A Fehér-hajó erkélyéről Egry Ferenc kis- gejőci birtokos intézett lelkesítő szavakat a közönséghez, több helyen pedig a fiatalság képviselői beszéltek és szavaltak. Mindegyik szereplése elismerésre méltó. Beszéddel vagy szavalattal vettek részt a felvonulásban a főgimnázium következő tanulói: Burger Béla, Antalóczy János, Pap Zoltán, Fejér Ignác, Vaszócsik Viktor. Társas összejövetel. A felvonulás után tartották meg a szabadságlakomát a Koronában Habár kevesen jelentek ;eg, a hangulat lelkes volt, több felköszöntő hangzott el a haza üdvéért, boldogságáért. Isteni tiszteletek. A nagy nap délelőttjén hálaadó szívvel mentek a hívek a templomokba. A r. kath. templomban 8 órakor dr. Fibiger Sándor hittanár mondta a misét, 9 órakor a g. kath. székesegyházban volt ünnepi mise, 10 órakor a ref. templomban Komjáthy Gábor lelkész méltatta lelkes beszédjében márc. 15-ikét, ugyanazon órában az ág. ev. isteni tiszteleten Margócsy Aladár lelkész emlékezett meg szabadságnapunk jelentőségéről. — Talán azt kívánja édes Malvin, hogy maradjak. Rendelkezzék életemmel. Malvin tetőtől-talpig végig nézett Eleméren. Elemér árnyékban volt, vörös orra nem látszott lángvörösnek, s daliás alakjának körvonalai annyival inkább kidomborodtak. — Hátha szeget-szeggel fizetnék —■ gondolá elpirulva. Csak egy szót, drága Malvin és én a legboldogabb ember vagyok a föld kerekségén ! — defela- mált Elemér, csókkal halmozva kezét. De Malvin ekkor már mást gondolt. — Megteszi azt, a mire kérem ? — Parancsolja, hogy főbelőjjem magam és ón — megteszem. — Oh ennél kevesebbet kérek. Azt akarom, hogy elutazzék, de 10 órára már otthon legyen. Hanem erről senkinek egy szót se. Legyen a mi titkunk ! Elemér megdöbbenve nézett reá, hanem a „mi titkunk“ hizelgett neki. — De miért kívánja ezt tőlem ? — Édes Istenem, puszta szeszély! De magától megkövetelem, hogy szeszélyeimnek is alávesse magát. Elemér le volt fegyverezve. — És a jutalom . . . ? — Az nem fog elmaradni. — Édes Malvin, előleget kérek, csak egy — csókot, úgy titoktartóbb leszek. Malvin odatartotta piros ajakát, Elemér forró csókot nyomott reá és hevesen megölelte. — Hanem most siessen. Elemér maradni szeretett volna. — Előbb érdemeket szerezzen reá. Elemér elrohant, hogy az érdemeket megszerezhesse. — Édesem — mondá Malvin férjének egy félóra múlva — ma kissé rosszul érzem magam, nem fogok kikocsikázni, este korán szeretnék lefeküdni, remélem, nem akarsz sehová sem vinni ? — Oh semmi esetre . . . azaz a hogy tetszik. Tudod, ma estére barátaimhoz Ígérkeztem. —• Úgy ? — mondá vontatottan Malvin — ón nem fogom elrontani az örömödet. Elmehetsz! Gida barátunk kezét dörzsölte örömében. —• Minden pompásan megy! . . . Elemérnek egy nagy kert szélén van a háza. Istálló és cselédház a másik oldalon van, ide jött visz- sza vörösorru barátunk kocsijával s azután a kerten keresztül háza felé tartott. — Ugyan miért akarta Malvin, hogy tiz órakor itthon legyek . . . Ejh, de milyen bolond is vagyok ; igy adta tudtomra a légyott idejét! Gida bizonyosan nincs otthon . . . Hehehe! ezek a nők nagyon furfangos teremtések. Talán jobb is volna egyenesen hozzámenni ! De nem, előbb átöltözöm. Az első szobában a szobaleányt találja, ki majd összeesett ijedtében, a mint a nagyságos urat meglátta — Hát magát mi az ördög lelte? A szobaleány azt se tudta, mit beszél, fogvacogva mondá: — Ne tessék bemenni nagyságos ur, a nagyságos asszonynál van valaki. — Ki van ott? — kérdó elcsodálkozva Elemér? — Öljön meg, de nem bírom kimondani ! A vörösorru fejében egyszerre szörnyű világosság támadt. Felfogta a helyzetet egész komoly mivoltában. Először be akart törni felesége szobájába, hanem a mint a kilincset fogja, mást gondol, homlokára üt nagy kacagva, s karjánál fogja a szobaleányt, a ki közel volt az ájuláshoz, magával cipeli és a ház főbejáratát becsukja. A szomszéd korcsmából 12 cigányt szed össze, a kikből hat trombitás, szép sorban háza elé állítja őket; elől a trombitások, hátul a hegedűsök, s huzatja velük a Rákóczi indulót. És veri hozzá a taktust nagy lelkesedéssel. Hanem egyszerre csak a legöregebb kürtös, a ki oly odaadó buzgalommal fújta a trombitáját, hogy a szeme szikrát hányt belé, eldobja zeneszerszámját és futásnak ered. A Rákőczi-induló megakad, a cigányok ijedten kiáltják utána — Megbolondultál dadé ? A vén trombitás futtában a ház tetejére mutat s magyarázattal csak ennyit kiált: — A devla ! a devla! A cigányok a ház tetejére néznek. Ott egy fehér alak kapaszkodott végig a szomszédos diófa felé. Lön erre nagy ijedtség a barna sereg között s mindnyájan szana-széjjel futnak. Elemér egyedül maradt s azt nézte, hogy ártson a kísértetnek, mert ő abban a véleményben volt, hogy a kísértet az ablakon keresztül az ő házából menekül. Egy követ ragadott fel s azzal dobta meg. El is találta a hátát; a kísértet feljajdult, de azért nemsokára eltűnt a szomszéd diófának lombjai között. Elemér utána szaladt, de már akkor semmi nyoma sem volt Mikor félórai futkosás után hazakerült, házát nyitva találta. A szobaleány úrnőjével eltűnt Szegény Elemér másnap elment panaszkodni jó barátjához, a Gidának. Agyban találta. Jégborogatást raktak reá. — Hát neked is valami bajod van ? — kóydó tőle, mikor elmondá neki a multi éj siralmas történetét. — Igen, — mondá vontatva a jó barát — feleségem úgy megvert, hogy ágyba kellett feküdnöm, azután a faképnól hagyott. Megindítottam a válópert. — Én is! kedves barátom. Mi mindketten oly szerencsétlenek vagyunk. A két jóbarát összeölelkezett. — Nem tudod, vagy nem gyanítod, ki lehetett az a kisértet, Gida? — kérdé Elemér. — Nem tudom, ez — úgy látszik — örökös titok marad. Elemér még most sem jött nyomára a nagy titoknak, és a két úri ember barátsága még most is közmondásos.
