Ung, 1908. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1908-01-19 / 3. szám
46. évfolyam. — 3. szám. Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1908. január 19. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra : Egész évre . . 8 K ; Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K Egyes szám . 20 K Amerikába : Egész évre ... 10 K 60 ,,1’ng Tártnegye Hlrataloa I<apjá“>ral együtt: egész évre 12 K — Félévre .... 6 K tJng vármegye Hivatalos Lapja a* „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-ső szám. A visszavándorlás. Minden esztendő telén sűrűbb rajokban jönnek vissza Amerikába vándorolt véreink, részint mert a véglegesen visszatérők rendszerint a telet akarják felhasználni az ujhazai élet előtt egy kis pihenésre, télen akarnak uj birtokot vásárolni, vagy pedig az elhagyott vagy esetleg újonnan vásárolt birtokon a gazdálkodásba belefogni. Másrészt a téli időt választják a hazajövetelre azok is, a kik csak éppen hazanéznek, egyrészt mert Amerikában sok gyári üzem télen at megszorítja a munkát, másrészt mert a magyar falvakban pihenni, az emberekkel érintkezni, egyszóval a meglátogatott otthon örömeit élvezni csak télen át lehetséges. A múlt év végén a szokottnál valamivel nagyobb volt a visszavándorlás. Ennek oka az, hogy Amerikában nagy pénzügyi és ezzel kapcsolatosan nagy ipari válság ütött ki a múlt október hóban, a mely több irányban előmozdította a visszavándorlást. Október hó utolsó két hetében a nép bizalma teljesen megrendült a pénzintézetekben. A new-yorki bankokat úgyszólván utolsó garasuktól is megfosztották a betevők állandó rohamai, úgy hogy a pénzügyminiszternek kellett a kincstári készletekből több mint kétszáz millió koronát adni a legsürgősebb szükséglet fedezésére, és a bankok végre is csak Európából szerzett pénzen tudták a betevőket kielégíteni. Ugyanez a dolog történt Amerika többi ipari gócpontjain is, melyeknek betéti intézetei főleg a bevándorlottak megtakarításait kezelik. A vagyoni bizonytalanság igen sok embert indított arra, hogy pénzecskéjét kivegye és hazajöjjön. A mostanáig visszavándoroltak legnagyobb része ebből az okból és pénzzel jött haza. Azonban az igazán nagy tömegek még csak ezentúl fognak érkezni, főleg olyanokból, a kik kiestek a munkából, s meggyőződtek róla, hogy néhány hónapig nem is remélhetFelelőa szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZV BÉLA DEÁK GYULA. nek keresetet és ezért félig hajótörötten igyekeznek viszsza elhagyott hazájukba. A nép között csodálatos gyorsasággal terjedt el úgy Amerikában, mint Magyarországon a viszonyok változásának hire. Nem véletlenség, hogy mig Amerikában az óriási nagy hajók a fedélközi utasok ezreit hely hiánya miatt a parton hagyják, másrészt a íiumei hajók jóformán üresen vagy pedig csak olyan számú kivándorlóvál indulnak útnak, a mi a rendes számnak harmadát-negyedét teszi. A magyar kormány már eleve több in-: tézkedést tett a visszavándorlással kapcsolatban. A belügyminiszter körrendeletileg utasította az összes közigazgatási hatóságokat, hogy a népet az amerikai közgazdasági viszonyok kedvezőten alakulására figyelmeztessék és hogy minden intézkedést megtegyenek a keresetre szoruló visszavándorlók munkával való ellátására. Ezen felül a földmivelésügyi, kereskedelemügyi és belügyi miniszterek mun- kásközvetitő kirendeltségeket állítottak fel Fiumében, a Kassa-Oderbergi vasút határszéli gócpontjain és a hamburgi meg brémai kikötőben, a melyeken keresztül a visszavándorlók legnagyobb része érkezik. Ehhez az akcióhoz csatlakozik a magyar gazdaszövetségnek társadalmi tevékenysége, mely abban áll, hogy a visszavándorlók részére eladó birtokokat közvetít, közli velük a parcellázásra készen álló nagy birtokok vásárlási feltételeit és egyáltalában mindent megtesz arra, hogy a visszavándorlókat a földspekulánsok körmei közül kivegye és határt szabjon annak a jelenségnek, hogy mig némely községben a föld árát a tízszeresre is fölverték, addig már a szomszédban rendes áron lehet akárhány kisbirtokot venni, az ország legnagyobb részében pedig általában nagyon sok a tisztességes áron megvehető birtok. Hibás dolog lenne azonban a visszaván- dorlásnak a kelleténél nagyobb súlyt tulajdonítani. és olyasmit feltételezni, hogy a kivánKiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. dorlásnak vége van és hogy a kivándorolt honpolgárok most már nagyrészt vissza fognak térni. Mert figyelembe kell vennünk azt a körülményt, hogy a mikor Amerikában már több mint két millió magyar honpolgár él, harminc-negyvenezer embernek visszatérése egy éven még nem jelent visszavándorlást és ugyanannyinak Amerikába való visszavándorlása nem jelent kivándorlást, hanem csak egyszerűen kölcsönös és rendes forgalmat. Az is kétségtelen továbbá, hogy a kivándorlottak nagy része már teljesen megfészkelődött Amerikában és nem gondol arra, hogy valaha visszatérjen. De másrészt kétségtelen az is, hogy a milyen mértékben fogyott a kereset Amerikában, éppen elyan mértékben emelkedett idehaza. Nálunk úgy a mezőgazdaságban, mint az iparban és a városi cselédségben érezhető munkáshiány van. Tudvalevő dolog, hogy a kőszénbányák főleg munkáshiány miatt nem tudnak eleget termelni. Az is köztudomású, hogy a múlt nyáron egy gazdaság sem tudott napi négy koronán alul férfimunkást kapni, de volt olyan dunántúli gazdaság is, a mely kilenc korona napszámot fizetett az erősebb munkát végző nyári munkásnak. A cselédbér az egész országban 40—100 százalékkal drágult. Tehát már most is igen sokai javultak a fizikai munka kereseti viszonyai. Ha még figyelembe veszszük azt is, hogy az ország igen nagy méretű vizi ut- és vasútépítési munkák előtt áll, hogy nagy arányokban indult meg az iparfejlesztés : kétségtelenné válik, hogy a visszavándorlásnak igen erős közgazdasagi alapjai is vannak, a melyről mostanság a munkásnép igen hamar tudomást szerez. Ha tehát a mai napig tapasztalt jelenségek nem is adják kézzelfogható bizonyítékát annak, hogy Magyarországba munkára és kenyérre szorult tömegek jönnek vissza, a visszavándorlás tekintetében tett kormányzati és közigazgatási intézkedéseket föltétlenül okos Nagyasszonyom. Irta Kovássy Elemér. A te mosolyod volt az első, Mely felém ragyogott hajdanán. A szeretet meleg sugára Szemedből tűzött legelőbb reám. Álomba ölelő két karod ringatott És édes hangod altató danája. Én voltam jóságos nagylelked Öröme, minden boldogsága. Buzgó imádság szavad után Hagyá el ártatlan ajkamat, Tőled tanultam ismerni Istent, Szeretni magyar honomat. Midőn rombolva jött a kór ' Orvul támadva testemet, A te ápolásod, nagyszerelmed Tartotta meg az éltemet. Mikor tombolt a sorsharag, Ott voltál Te gyönge, mégis nagy, erős, A míg csüggedten hullt alá a férfi kar ; Küzdve küzdöttél értünk, mint a hős. Ki az életbe, nagyvilágba Védszárnyaid alatt kelék, Áldásod, imád nyomon követett, Midőn alá s fel fordult a sorskerék . . . Másé lett aztán életem, Elszakadtam Tőled messze, messze . . A mig az Ur hatalma tőlem Őrangyalomat el nem vette. Hogy oszt’ búbánatommal Ketten maradtunk egy kenyéren, Kényelmed feláldoztad rögtön, Segítségemre jöttél, mint egykoi régen S most csendes otthonomban /. Te vagy az áldás eszményképe//T Nyolc árva gyermek gondozója'! ? Vezető lelke, tündérnője. Elnézem sokszor hosszan, némán, Mint munkál szorgalmas kezed, S hogy serdül, perdül az apró cselédség Gondozásodtól, óh örök szeretet. És ime mennybe szállott angyalomnak Jóságos lelke int felém, reám : Hálával borulunk le előtted, Nagyasszonyom, én édes jó anyám ! A festöne férje. Irta Lónyay Sándorné. — Bizony, az én szegény barátom tagadhatatlanul papucshős, — szólt a festő, — s jól ápolt fehér kezével végigsimitotta szakállát. A múltkor is még onnan az erdőszéli falucskából beküldte a postára a felesége számára a foglyokat, annak bizonyságául, hogy nem ^örbe utón jár, hanem csakugyan ott volt velünk a vadászaton. A társaság nevetett, s a háziúr újra megtöltötte a poharakat. Ott ültek az improvizált ebédlőasztal mellett, a nagy, homálybavesző atelierben. Az egyik sarokban vézna mannequin kuporgott, falábai oldalt voltak alá- gyürve, természetellenesen. Tar feje különösen visszataszítóan ruttá tette. A pódiumon egy vasállványon egy vörös paróka ékeskedett s a falakat félig kész női és férfiaktok, egy pár vivókeztyü s néhány méter művésziesen drapirozott kopott, narancssárga selyemszövet fedte, melynek csodálatosan meleg reflexei támadtak a piros ernyős lámpa fényében. — És is tudok egy esetet, — mondá a szobrász; midőn egy névnap alkalmával kissé mámoros fővel /ment haza, nem merte felkelteni az asszonyt, hanem otj aludt el a szobája küszöbén. s* A háziasszony a lágy tónusu bokharával leteritett alacsony kereveten feküdt s egy cigarettát tartott az ajkai között. E szavakra felkönyökölt helyén s éppen mondani akart valamit, de az ura megelőzte. — No hát ez már sok attól az asszonytól! — tört ki hevesen, s oly erővel tette le poharát az asztalra, hogy a vörös bor felfreccsent benne s néhány cseppje az asztalra ömlött. A háziasszony csendesen mosolyogva szólalt meg : — No, no, Gyurkám, ne heveskedj annyira 1 Látod, most kiöntötted a vörös bort a tiszta abroszra. Uraim, hintsenek, gyorsan sót reá! A szobrász készségesen nyúlt a sótartó után, de a festő tréfásan megfogta a kezét. — Hagyd el barátom,— mondta. — Van még abrosz elég a világon! Igyunk fiuk, a szegény, leigázott, elnyomott férjek egészségére! S ezzel ismét magasra emelte poharát. A háziasszony most már egészen felült a helyén. Gyöngyszürke ruha volt rajta, derékban csak alig testhez simuló, s a hogy mozgott, olyan graciozus volt, mint egy királytigris. — Gyurkám, — szólt szemrehányólag, — engedd meg, hogy sót hintsek az abroszra. Most vettem, pár napja csak, s ez éppen a fóltucatból való. Könyörgőleg nézett az urára, de annak már fejébe szállt a bor. — Szó sincs róla, — jelentette ki szilárdan. — Én nem vagyok olyan papucshős, mint az a szegény Apátby Gábor. Az én szavamnak még tudok érvényt Lapunk mai sas ama 10 oldal. HETILAP
