Ung, 1908. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)

1908-02-16 / 7. szám

4 oldal.

7. szám.

éljek, most a legnagyobbat mondom, — méltó utóda Pogány Gyulának. A sors különös kegyeltje az ungvári meteorologiai állomás, a mely ime már 3A évszázad alatt mindenkor a leghivatottabbak kezében volt.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim 1 Még csak néhány pillanatra veszem igénybe szives türelmüket, hogy reá mutassak arra, mint áll nálunk ma a hegyi obszervatórium ügye. A magyar geográfusok és meteo- rologusok érezték leginkább hiányát a magaslati obszervatóriumnak és ezért iditotta meg a Magyar Földrajzi Társaság azt a mozgalmat, a melynek célja a Tátra egyik büszke csúcsát obszervatóriummal megkoronázni. Ezen mozgalomhoz csatlakozott számos hazai tudományos egyesületünk, s ime a mai estén, merem remélni: Önök is. A mozgalom eddig társadalmi utón mozog, de máris sikerült a földmivelésiigyi kormányunkat az eszmének megnyerni, a mit legjobban bizonyít az, hogy az elmúlt őszszel egy kollégám kiküldetett a uevezetesebb hegyi obszervatóriumok tanulmányozására, valamint én is már szerencsés lehettem többet felkeresni.

De tisztelt Hallgatóim 1 Ne várjunk mindent a kormánytól, és a külföld által felmutatott mecénásokra számítani, annyi mintha azt a bizonyos főnyereményt várnáuk. Nekünk is meg kell tenni a magunkét, a meteorologiai obszervatóriumot egy biológiai állomással, valamint a menedókházat külön-külön, de egyidő- ben létesíteni kell és ez csak akkor jöhet létre, ha a mi társadalmunk is nemcsak a szobrokra áldozza filléreit, hanem áldoz egy keveset a tudományok oltárára is, miként kivette részét a francia és német társadalom is a hegyi obszervatóriumok létesítésénél.

Midőn az ügyet szíves jóindulatú támogatásukba ajánlom, őszintén köszönöm, mélyen t. Hölgyeim és Uraim, szives figyelmüket.

Szegény „koma“.

— Emlékezés Bónis Kálmán barátomra, f 1908. február 14-ikén. —

Régen döbbentett meg halálhír annyira, mint az övé. És tudom, nemcsak reám tett ily mély hatást, de m.ndenkire — a ki ismerte.

Az első percekben — szinte hihetetlen volt — azt hallani, hogy az a megtestesült erő, az az acél idegzetű fiatal „Herkules“, kit csak rövid idővel ezelőtt férfi ereje egész teljében, örökösen derült kedélye csillogásában, láttam — letört, — letört, mint akár egy magamforma „vékony donga“.

És most, hogy már nem láthatom többé, szegény jó fiút, ki annyi sok vidám percet szerzett nekem és sokaknak, magam elé idézem alakját — és emlékezem Zömök, erős derekú, széles vállu kun gyerek. Rózsás arca, mindég vidám szem, hosszú lágy szőke bajusz — mit szívesen meg-megsimitott, ha valami nagy mondáshoz készült. Egész szervezete csupa acélizom, maga az őserő. Ruganyos mint a gummi labda

— valódi kunsági „puszta-fia“.

Kezének barati szorítása is felért egy kisebb zuzódással. Hát még a hová az a kar, az az ököl haraggal sújtott volna le 1 Ments meg Uram minket — hisz az emberhalal.

De az ökle nem ütött le haraggal soha, — legalább én nem tudok róla 1

Hiszen talán éppen roppant ereje tudatában volt oly szelíd, sokszor gyerekesen jó kedélylyel megáldott természetű.

Őszinte — s ebben az őszinteségben kételkedni nem lehetett — magyarosan igaz, egyenes jellem és becsület, szóval hamisítatlan tipikus magyar gyerek, a ki „kun“ fajának bizalmával nézte a világot, látta az embereket.

Rendkívül szerette a társaságot és őt is szerette mindenki a ki ösinerte, mert romlatlan kedélyével — s gyakran különös a mai korban mar riikán tapasz- talnató felfogásával — derültségre hangolt mindenkit.

Hát még ha igazán jó kedve volt — ha úgy kiütött belőle a magyar „virtus“.

Mintha most is látnám, minő ropogósán magyaros csárdásokat rakott, hogy billegette izmos derekát, majd peckesen, majd meg hajladozva, és csapongó kedvében kurjantott egyet-egyel, de halkan, csak úgy „illendően". Szegény koma 1 De hamar elmúltál!

Mintha most is hallanám j'iizü történeteit, zamatos magyar szóval, őseiről, kun eredetéről (a mire oly büszke volt), gyermekkori csínytevéseiről, ifjúkori kóborlásairól, mert gyalog utazgatott akkoriban. De sokszor és de sok embert megtudott nevettetni és maga is milyen lélekből kacagott hozzá.

És most milyen csendes 1

— Hát ehhez a kis leányhoz mit szólsz koma? Tudom, azt felelnéd, ha hallanád kérdésemet:

„Emmán gyönyörűség, a galambom, a leiköm.“ De hát te már nem hallasz engem, nem hallod, hogy siratnak a kislányok — a Te jó pajtásaid.

De hát hogy is ne siratnának 1 Hányszor hallottuk: „Bóniska jöjjön“ — „Bóniska tegye, vegye." Te meg jöttél, tetted, vetted készségesen és mindég jó kedvüen azt, a mit a kislányok mondoitak 1

Sokat küzdöttél, sokat vártál, mig elérted szerény vágyaid netovábbját. És alig hogy elérted, alig hogy örülhettél, és a mikor talán éppen azt gondolta volna a Te jász-kun fejed, hogy fenyvesvölgyi paróehiád rideg, üres szobái', minő barátságossá, minő meleggé tudná tenni egy tüzes szemű kis menyecske gyöngéd gondoskodása — akkor, talán éppen akkor állott elédbe egy hatalmas, náladnál is erősebb „valaki“, és Te küzdve bár, nem adva magad könnyen — a mint már illik egy olyan legényhez — de mégis, mégis letörtél, ifjan, élted delelőjón 1

Szegény koma 1 De hamar elmúltál.

Mi pedig siratunk Téged és családod fájdalmában őszintén osztozva emlékezünk Reád 1

Kedves „Kománk“, legyen nyugalmad csendes 1 Az örök béke veled I — y —

TJNGVÁRMEGYEI ÜGYEK.

A közigazgatási bizottság ülése.

— Február 11. —

A nyugodt és megfontolt tanácskozások testületé, a közigazgatási bizottság február 11-iki ülésén váratlanul vitába melegedett.

A szokásos havi jelentések letárgyalása után szőnyegre került Berzeviczy István városi rendőrkapitány fegyelmi ügye. Még 1907. év január havában történt, hogy Kohut István ungvári lakos szánkáját Papp Mihály, Szidor András és Tóth Gábor városi rendőrök nyílt utcáról, a hol letörése miatt gazdája ott hagyta, — a tűzoltólaktanyába vitték. Az esetről jelentést a rendőrkapitánynak nem tettek, a tulajdonos nyomozva nem lett — és miután ilyen körülmények között egy pár hétig a tulajdonos nem jelentkezett, — nevezett rendőrök a szánkát eladták és az árán megosztozkodtak. — A rendőrkapitánynak ez esetről február 25-én tett jelentést a rendőrőrmester, ezen jelentés folytán a rendőrkapitány a megindított eljárás folyományaként nevezett rendőröket fegyelmi utón elcsapta s az iratokat a nyugdijilletraény visszatartása végett a polgár- mesterhez áttette. Közben a rendőrkapitány nevezett rendőrök részére az útlevél elnyerése végett február 27-én kiállította az utlevéllapot s ennek alapján az alispán távollétében a vármegyei főjegyző, kinek az előzményekről tudomása nem volt, az útlevelet kiállította A károsult panaszából az alispán értesülvén a történtekről, az elcsapott rendőrök részére kiadott útleveleket a határrendőrség utján bevonatta, illetve őket letartóztattatta. A volt rendőrök ellen a bünfenyitő feljelentést az alispán hivatalból megtette s egyszersmind Berzeviczy István rendőrkapitány ellen előzetes vizsgálat után a fegyelmi eljárást elrendelte azért, mert bár tudta, sőt ezen a címen csapta is el a rendőröket, hogy loptak és ennek dacára hivatalból nem tette meg a bünfenyitő feljelentést ellenök és mert a bűnös rendőröknek az Amerikába való eltávozását előmozdítani igyekezett. Berzeviczy István az alispánnak a fegyelmi eljárást elrendelő határozata ellen a közigazgatási bizottsághoz felebbezést adott be.

A közigazgatási bizottság Banóczy Béla főjegyző referádája és a tiszti főügyész véleménye alapján az alispáni határozatot megváltoztatva, a fegyelmi vizsgálat elrendelését mellőzte, mert fegyelmi vétséget fennforogni nem látott, a mennyiben az iratok tanúsága szerint maga a károsult oda nyilatkozott, hogy ő a fenyitő feljelentést a rendőrök ellen meg tette, a miben a rendőrkapitánynak kételkedni oka nem lehetett s e miatt mellőzte a hivatalból való feljelentést.

A bizottság megjegyzés nélkül elfogadta az előadói javaslatot. A határozat kimondása után Bernáth \ Zoltán bizottsági tag emelkedett szólásra s a maga részéről kérte az alispánt, hogy a jövőben a politikai vagy személyes üldözés látszatának mellőzése végett az alája rendelt tisztviselőket alaptalan feyyelmi eljárásoknak ne tegye ki. Gróf Sztaray Gábor tőispán csodálkozásának ad kifejezést, hogy az előtte felszólalt bizottsági tag az alispánt, a ki mindenkor csak a szigorú kötelességét teljesiti és teljesítette most is, a mikor hivatali állásából kifolyólag az alája rendelt tisztviselő ellen már csak a közvélemény megnyugtatására is a fegyelmi eljárást elrendelte, — ilyen váddal illeti — Thuránszky Tivadar, Benkő József és dr. Sebő Sándor bizottsági tagok véleménye szerint az alispán éppen akkor járt volna el helytelenül, ha a nála tett panasz és a közvélemény nyomása folytán a meggyanúsított tisztviselő ellen a fegyelmit el nem rendeli, mert éppen ezáltal módot és alkalmat nyújtott arra, hogy a vármegyei közélet legtekintélyesebb orgánuma, a közigazgatási bizottság mint sok tagból álló testület szalválja a rendőrkapitányt az ellene felmerült gyanúsítások alól.

Lőrinczy Jenő alispán visszautasítja a vádat, mintha őt személyes vagy barmi más ellenszenv vezetné Tisztán és kizárólag legjobb belátása és lelkiismerete szerint intézte az ügyeket, mert szigorúan a törvények szabják meg működésének határait. Ha jelen esel ben a közigazgatási bizottság más álláspontot foglal el, mint a minek helyességéről ő meg volt győződve, meghajlik 8 bizottságnak, mint felsőbb fórumnak Ítélete előtt.

Erre Bernáth Zoltán az utólag általa indítványnak minősített kérelmét visszavonta.

Ez a szigorú tényállás. De miután ez az incidens a városban élénk pertraktálás tárgyát képezte, szükségesnek tartjuk, hogy a rendőrkapitány fegyelmi ügyének tárgyalásáról szóló tendenciózus tudósításokkal szemben is a következő megjegyzéseket tegyük:

Bernáth Zoltán bizottsági tag egyátalán nem tett indítványt arra nézve, hogy a közigazgatási bizottság fejezze ki rosszalását az alispán azon eljárása felett, hogy állítólag alaptalanul indított fegyelmi eljárást a rendőrkapitány ellen. Mert Bernáth csak a saját részéről azon kérést intézte az alispánhoz, hogy jövőre nézve a fegyelmi eljárások elrendelésénél óvatosabb legyen, nehogy alaptalanul feljelentósttevő egyének panaszára a tisztviselők meghurcoltassanak, s az alispán eljárása a személyes ellenszenv és politikai üldözés látszatával bírjon.

Miután pedig nemcsak az elnöklő főispán, de Thuránszky Tivadar, Benkő József és dr. Sebő Sándor bizottsági tagok is felszólaltak, nem ugyan azt magyarázván, mily „fényes elégtételt“ kapott a rendőr- kapitány, — de azt, hogy az alispán, mint felügyelő és ellenőrző hatóság teljesen jogosan és helyesen is járt el a maga részéről, hogy a városban szájról-szájra jaró és furcsa kommentárokkal kisért ezen ügyben szigorú felfogást tanúsított, — és miután továbbá az I

alispán is kijelentette, hogy őt intézkedéseiben semmiféle üldözés célzata soha nem vezette és hogy ő csak is a közigazgatás jó hírneve érdekében kötelesség- szerüleg járt el úgy, a mint eljárt, és jövőre nézve is hasonló módon fog eljárni, de kijelentette azt is, hogy ő teljes megnyugvással veszi a közigazgatási bizottságnak — mint felülbírálásra hivatott testületnek — határozatát, Bernáth maga is belátta, hogy jelen esetben az alispán részéről politikai üldözésről szó sem lehet, de belátta azt is, hogy a közigazgatási bizottságban előbbi felfogásával teljesen egyedül maradt, — és az általa mondottakat — a nélkül, hogy erre bárki is kérte volna — visszavonta.

Különben meg kell jegyeznünk, hogy sem az alispán, sem a közigazgatási bizottság tagjai pártpolitikai szempontok által nem vezettetik magukat az ügyek elbírálásánál, de szigorúan tárgyilagos álláspontra helyezkedve vetik latba szavukat és elhatározásukat.

Nagyon téved tehát az, a ki a közigazgatási bizottság intézkedéseiben politikai tendenciákat keres.

Miért is az, „hogy a függetlenségi párt végre a maga súlyával és tekintélyével síkra szálljon a hatalmi túlkapások ellen“, csak szélmalom elleni harc volna.

Az pedig, „hogy a függetlenségi párt eddigi tartózkodó magatartásával felhagyva, meghurcolt párttagja érdekében síkra szállott“, csak a tájékozatlanokra vagy elfogultakra tehetett „nagyon jó benyomást", — mert jelen esetben nem a függetlenségi párt és nem egyik párttagja érdekében, hanem Berzeviczy István városi rendőrkapitány fegyelmi ügyében — Bernáth Zoltán mint közigazgatási bizottsági tag foglalt állást.

Még csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy igazán sajnálatos helyi különlegesség lenne a felfogásoknak olyatén elfajulása, hogy egy vármegyének alispánja azért, mert a felügyelete és ellenőrzése alá tartozó alantas hatóság tisztviselője ellen, az általa fegyelmi vétségnek minősített mulasztások okából fegyelmi eljárást mert indítani, megtámadtatásokuak legyen kitéve akár egyesek, akár hatóságok részéről, de még szomorúbb és sajnálatosabb volna az, ha valamely politikai párthoz tartozás birna sul.vlyal annak a megítélésénél, képez-e az illető tisztviselő egyik vagy másik mulasztása fegyelmi vétséget.

És ha lehet — a mint igen gyakran van is — az alsó és felsőbb bíróságok felfogása között — ugyan- egy ügyben — óriási különbség, úgy lehet a közigazgatási ügyekben is, kell is hogy legyen az egyes fórumok felfogása között is. Éppen azért az a körülmény, hogy a szóban levő ügy elbírálásánál, a köz- igazgatási bizottság az alispán első fokú határozatát megváltoztatta, még nem bizonyítja azt, hogy a felsőbb forum — ha az ügy esetleg elébe kerülne — a köz- igazgatási bizottság felfogásának adna igazat.

*

A közigazgatási bizottság ülésének lefolyása következő volt :

Sztáray Gábor gróf elnök az ülést megnyitván, a havi jelentések olvastattak föl.

Az alispánnak január hóról szerkesztett jelentéséből kiemeljük, hogy a csendőrség 281 esetben eszközölt nyomozást. Tüzesetek voltak: Ungvárt, Jenke, Ungtölgyes, Hajasd, Fenyvesvölgy, Ungbükkös községekben. Az összes kár 50995 K, melyből biztosítás folytán 44149 K térül meg. Bevándorolt összesen 46 idegen egyén. Jfalgóczy Károly horlyói körjegyző hivatalos mulasztás, hanyagság és a büntető törvénybe ütköző cselekmény miatt állásától felfüggesztetett; Vaj- daííy Zoltán unggesztenyési körjegyző ellen hivatalos mulasztások miatt fegyelmi eljárás rendeltetett el.

A beregszászi kir. ügyész jelenti, hogy a letartóztatottak összes száma 72 férfi és 11 nő.

A gyámpénztár forgalmi kimutatása szerint a maradvány január hó végén 11725Ö5 K 41 f.

A vármegyei tiszti tőorvos jelenti, hogy az általános közegészségi állapot január hóban kedvezőtlen volt. A hevenyfertőző megbetegedések a következő számban és lefolyással fordultak elő : roncsoló toroklob és torokgyík 8 eset, vörheny 129 eset, hasi hagy- máz 36 eset, kanyaró 144 eset, hökhurut 67 eset. Étve született 506 gyermek, meghalt összesen 394 egyén; születési többlet 112. Orvostörvéuyszóki és rendőri hullaboncolás és hullaszemle 4 esetben, iskola és óvodaivizsgalat több esetben, korcsma, élelmezés és italok vizsgálata 17 esetben, vágószók vizsgalatok 30 esetben, korcsmák 44, gyárak, műhelyek 7 esetben eszközöltettek.

A kir. pénzügy igazgató jelentése szerint január havában egyenes adó citnen befolyt: 44073 K. Hátralék : 823.772 K A múlt évi januári eredményhez viszonyítva 3.341 K-vai kedvezőtlenebb. Haddijban befolyt: 737 K. Hátralék: 81.976 K. Bélyeg és jogilletékbeji befolyt: 25.813 K. Fogyasztási és útadóban : 848á7 K. dohányjövedókben 54 449 K. Az eredmény az előbbi hónaphoz mérten általában kedvezőtlenebb.

A kir. taníelügyelő jelenti, hogy a miniszteri iskolalátogató 28 iskolát látogatott meg. A közoktatásügyi miniszter Alszeghy Piroskát az ungvári polgári leányiskolához rendes tanítónővé nevezte ki, Dinner Erzsébet szobránci tanítónőnek 3 havi szabadságidőt engedélyezett; Baltovics Béla vinnai g. kath. tanítónak elmozdítását jóváhagyta; Rohn Szeverin perecsenyi lakosnak a szegénygyermekek felruházására adott 170 K-ért elismerését fejezte ki, — a hazai ipar pártolha- tása érdekében a hazai ipari beszerzési források cimü címtárt 250 példányban megküldötte.

A bizottság a solymosi, pallói ref., császlóci r. kath., ungpiukóci ref., nagygejőci r. kath., vámos- lucskai ref., pályini ref, szürtei r. kath., nevickei g. kath., kiskaposi r. kath , nagyszeretvai ref., csicseri r. kath. iskolák segély kérvényeit felterjesztette. Az alsó- domonyai g. kath. és a szirénfalvai ref. iskolák államsegélyét az 1907. évi 27. t. c. alapján a minisztérium