Ung, 1908. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)

1908-02-02 / 5. szám

4. oldal.

5. szám.

man bábakuti lakost titkos kivándorlás közvetítése miatt már régen üldözi a hatóság; de különböző furfangok- kal eddig mindig sikerült elmenekülnie. A napokban aztán lépre került s a munkácsi rendőrkapitány 2 hónapi elzárásra és 600 K pénzbüntetésre ítélte. E mellett még hamis név bemondása miatt 40 K pénzbüntetést is róttak reá. De még ezzel sem telt be büntetéseinek sora, mert egy vasúti kalauz és egy határszéli kapitánysági rendőrfelügyelőj megvesztegetésére irányuló szándéka miatt a járásbíróságnál is felelelős- ségre vonták.

(Szabolcsmegye.)

Vállalkozók figyelmébe. A nyíregyházai városi utak, járdák készítése s javítására évente mintegy 4 vaggon útburkolati fejkőre, 1 vaggon faragott szegélykőre, 3 vaggon faragott járdakőre, 30 vaggon ciklops Útburkolati kőre, 3 vaggon faragatlan cyklops járdakőre és 25 vaggon kavicsra van szükség. Ezen kőanyagok szállítását a város 3 évre árlejtés utján kívánja biztosítani. Zárt írásbeli ajánlatok a f. évi február hó 28. napján délelőtti 10 óráig a polgármesteri hivatalba adandók be. — A hol még mindig uj pénzintézetet alapítanak. Kisvárdán Kisvárdai Népbank mint szövetkezet címmel uj pénzintézet alakult, mely a legközelebbi napokban megkezdi működését — Bálból a sírba. Szabó Zsuzsánna 18 éves, nyíregyházai hajadon, a múlt vasárnapra átmenő éjjel vígan táncolt a bálban. A leány meghűlt s ennek következtében nehány órai vonaglás után megszűnt élni.

Tarka krónika.

(A vőlegény kabátja. — A ki zsidónak látszik.)

Az anyakönyvvezetőnk mesélte, hogy a múlt napok egyikén operettbeillő jelenet játszódott le hivatalában. Már együtt volt a násznép, az örömszülők, násznagyok, koszorúslányok és köztük a piruló menyasszony, a ki folyton a földre tekintett, mint a ki kerülni akarja a kiváncsiak profán tekintetét. Csak a vőlegény hiányzott még. A tekintetek izgatott várakozással szegeződtek az ajtóra, mig nagy sokára felpattant. Belépett a vőlegény vékony tavaszi kabátban, dideregve, de kezében hatalmas, remek virágcsokorral, a melyet menyasszonyának nyújtott. Az anyakönyvvezető már meg akarta kezdeni a szertartást, mikor az anyós dühösen rákiáltott vejére :

— Hol a téli kabát ?

— Nincs.

— Látom. Hol van ?

— Otthon.

— Hazudsz. Én nem engedem, hogy a lányom übercigeressel esküdjék. Mit szólna a világ, ha látná, hogy az én lányom vőlegénye januárban kiskabátban esküszik.

— Bánja is azt a világ, mama, hagyja békén a vőlegényemet — szólt közbe a kis menyasszony.

— De bizony bánom ón, ha te nem is bánod. Szaladjon haza a télikabátért.

— Nincs otthon

— Hát hol van?

— A zálogházban.

A násznép meglepődve néz össze, az anyós szemei vésztjóslóan villognak s csak a menyasszony húzódik a vőlegény mellé. Az anyós nyelve megperdül:

— Aztán hogy került zálogba ? A lumpolásért, úgy-e ?

— Nem. A menyasszonyomnak akartam csokorral kedveskedni, azért tettem zálogba.

A kis menyasszony szerelmetes simulással húzódott az übercigereshez, az anyós elhallgatott, az anyakönyvvezető pedig összeadta a fiatal párt.

*

Az üzleti szellemnek a megnyilatkozása, hogy a fővárosi könyvkiadók újabban csinos hölgyeket utaztatnak „könyvekben“. Egy ilyen „utazó hölgy“ beállított Kende István vármegyei főlevéltároshoz. A hölgy orrocskáján látszott a sémi jelleg, hát a főlevéltáros német nyelvre fordította a társalgást, azzal a zsargonnal, a melyet a legyel-zsidók beszélnek. (K. ugyanis nagymester a zsargon utánzásában.)

A hölgy ránéz Kendére és igy szól :

— Az ur nem látszik zsidónak !

Közbeszól Gálócsy levéltáros :

— Pedig az. Nem ismeri a fővárosban Kende Zsiga újságírót, az testvére ennek az urnák ?

— Nem igaz — vág a beszédbe K., az nem testvérem, nem ismerem el annak, az — kikeresztelkedett.

Úgy látszik, hogy az „utazó hölgy“ még mindig kételkedett, mert megkérdezte K-t, hogy tud-e héberül írni. Persze K., a ki klerikus volt, hibátlanul írt hóberszavakat.

E közben Gálócsy kiment a hivatalból. Néhány perc múlva a mint visszafelé haladt, találkozott az „utazó hölgy "-gyei.

— No, rendelt-e K. ur könyveket ? — kérdezi Gálócsy.

— Dehogy rendelt, látszik, hogy — zsidó.

Közgazdaság.

Méhészeti munkálkodásom 1907-ik évben.

Jul. 1-én megkezdett utamban megnéztem a méhészetet Felső- és Alsódomonyán, hol az egyik tanítónak két családból már 9 családja lett ez évben, melyek keretes kaptárban elhelyezve a legszebb eredménynyel munkálkodtak. Ez is mutatja, mennyire alkalmas az Ung völgye a méhészkedésre, csak ki kell tudni használni a méhek szorgalmát.

Nevicke és Bercsényífalva után Sóhátra mentem, hol csodálatra méltó a méhek munkaképessége. Sajnálattal láttam, mennyire elégtelen az ily mézeltetésre kitűnő helyen, az országosnak nevezett kiskorét. Itt értesültem, hogy éppen az a két tanító távozott el Havasközről, kikre legnagyobb szükségem lett volna, mivel fogatot sem kaphattam, a Havasközre menetelt el kellett halasztanom.

Sőhát után Kisbereznan a zárda-főnök méhesét néztem meg, hol még közönséges köpükkel ugyan, de meg van kezdve a méhészkedós és pedig szép eredménynyel. Reményiem, hogy itt is egy szép méhes leend keretes kaptárakkal.

Nagybereznán Dudek erdővéd méhesét néztem meg, hol az előbb kedvetlenül kezelt néhai - méhcsalád helyett már 72 családot találtam. Most mar azt mondja, hogy érdemes ott méhészkedni, csak tudni kell hozzá. Innen Siánkiba mentem, hogy Siánki községben a három év előtt egy rajuak készített két m. magas, 60 cranyi széles és vastag deszkaköpüt megnézzem, azon legújabb állítás támogatására, hogy nagy köpükben előnyösebb a méhészkedés. Most ezt az igazán óriás köpüt nem találtam ugyan meg, de voltak 108—137 cm. magas, 27—50 cm. széles és 36—45 cm. vastag köpük benépesítve, holott a 850 m. magasságban bizony kevés ideig dolgozhatnak a méhek. Julius 5-én reggel nagy dér volt.

Siánkiról átmentem Uzsokra, hol — mint értesítettek — többen együtt egy méhest akartak felállítani, ott helyben készítendő kaptárakkal, de tervüket még nem létesíthették.

Hajasdon a tanító méhese megnézése után a vasúti őrök méheseire fordítottam kiváló figyelmet, mivel a vasúti osztály mérnökség is segélyezés által terjeszteni óhajtja alattas közegei között a méhészetet.

„A méhészek hibái“ cimü munkámat, a hol szükség volt, — a gazdasági egyesület adománya gyanánt — osztogattam.

*

Az elmúlt tavaszon — a csapi méhészkür tagsági dijaiból — a méhészekhez egy „Felhívást“ és egy kimutatási lapot nyomattam azon célból, hogy megyénk méh-állományát megismerhessük. Ezt minden tavaszon ismételve, láthattuk volna, hogyan fejlődik megyénkben a méhészet.

A megye minden községét felvéve, 144 helyre küldtem felhívást és kimutatási lapot — postabólyeggel is ellátva. Felkértem a méhészeket, hogy a lapokat kitöltve szíveskedjenek hozzám visszaküldeni.

Az eredmény az lett, hogy a szétküldött 144 lapból 46 érkezett vissza, szomorú bizonyságául a méhészet iránti közönyösségnek 1

A megyei gazdasági egyesület kész anyagi áldozatot is hozni az okszerű méhészet előbbvitelére. Én is igyekszem könyveimmel s a méhészek meglátogatásával előmozdítani a méhészet ügyét, megismertetni a méhvel való elbánást, hogy több hasznot vehessenek belőle a méhészek, de éppen azok, kik hivatva vannak a segédkezésre, —a kiknek javára munkálkodunk, azok nehezítik meg a cél elérését 1

A beküldött 46 lap szerint 50 helyen az elmúlt tavaszon 321 méhésznek 246 keretes kaptára és 1305 köpü méhe volt; tehát 50 helyen 1569 méhcsalád.

Két helyről a szaporodást is feljegyezték :

Pinkócon hat méhésznek 38 családból lett 88 családja; Lakárdon hét méhésznek 26 családból lett 68 családja.

Ha őszkor a legjobb családokat nem gyilkolnák le, mily szép haszna volna a méhészeknek.

Legtöbb méhcsalád volt: Sóháton, 13 nak 129; még említésre méltók : Nagygejőcben 21-nek 82 ; Nagybereznán 9-nek 94; Bajánházán 10-nek 61; Csontoson 9-nek 62; Dobóruszkán 12-nek 57; Gálocsban 17-nek 57; Ungváron 12-nek 55; Szürtén 7-nek 53; Tibán 7-nek 52; Turlaremetén lü-nek 50.

Az alap meg van az egész megyében, alig van hely, hol méhcsalád nem volna, de a terjesztés és helyes kezelés megtanítása még igen sok munkát s áldozatot kíván 1

Csap, 1908. január 29.

Bacskay Sámuel,

a „Csapvidéki Méhészkör“ elnöke.

Anyakönyvi hivatalból.

Hivatalos óra: d. e. 9 — J2, d. u. 3—5. Házasságkötés minden nap, kivéve vasárnap és ünnepnap délutánját. Népmozgalmi kimutatás : január 25-től — január 31-ig.

Születtek : Babjék János és Keszler Mária leány, Lebovics Márkusz és Feuermen Eugénia leány, Kri- veczki József és Hudzina Anna leány, Libolyán András és Román Eszter leány, Gyümölcs János és Schaup Erzsébet fiú, Kotlár József és Káté Julia fiú, Lompely Mihály és Modrák Mária leány, Rothman Markusz és Keszler Mari fiú, Plathy István és Molnár Ilo~’ leány.

Házasság: Molnár Gábor és Károly Mária, Nagy Imre és Kahija Anna, Bleu Géza és Rósenstein Irén, Bican Ferenc és Jasinecz Mária.

Halálozás: özv. Lipcsei Elemérné Tabakovics Mária g. kath. 44. éves, Keuntcsák János r. kath. 45 éves, Lignár Albert r. kath. 51 éves bútorgyári munkás, Kosztulics Vaszily g. kath. 24 éves napszámos, Nagy István ref. 42 éves csizmadia, Hreskó Mihály, g. kath. 55. éves napszámos, Balejcsik Mihály r. kath. 56 éves, napszámos, Sislár Ilona ref. lVs éves gyermek.

Szerkesztői üzenetek.

Kéairatokat nem adunk viasza. Bérmantetlen leveleké: nem fogadunk el. Névtelen leveleket nem vessünk

figyelembe.

Kérdezősködő. Tessék csak nyugodt lenni. Azokat a tudósításokat teljesen megbízható helyről kapjuk. Hogy ki a tudósitó, azt nem mondjuk meg.

Ihletett poéta. Hozzánk küldött versének első szakasza igy szól :

Nincs szebb a verscsinálásnál És én nagyon boldog vagyok,

Hogy értem e szép művészetet,

Rímet faraghatok.

ószinték akarunk lenni, fiatalember. A versfaragás nem önnek való. Menjen inkább fát faragni, helyesebben mondva: vágni. Higyje el, ott több szerencséje lesz.

Nem közölhetők: Szemedbe néztem, vers ; János tragédiája, Látogatásom Somberekén, tárcák. * 8

Felkértek bennünket a következők közlésére:

Az „Ungvári Közlöny“ egyik utóbbi számáuak „Nyilttér“ rovatában dr. Kiss Sándor és társai közölték, hogy a Sárospataki Otthonkor tagjai sorából Horvát Mátyást kigolyózta. Az ártatlanul meghurcolt Horvát Mátyás érdekében legyen szabad a nagyközönségnek röviden leírnom a kigolyózás történetét, melynél én mint szem és íültanu jelen voltam. ítéljen a közönség ebből.

Horvát Mátyás sárospataki gyógytárát eladta, a mely eladási szerződést dr. Kiss Sándor ur készítette. Itt kikötötte, hogy ha a gyógytár jövedelme bizonyo* összeget nem fog elérni, Horvát köteles 3000 K-t visszafizetni. Minthogy a vevő a vételárból 10,000 K- val adós maradt, e 3000 K-ra fedezete bőven van. Dr. Kiss Sándor ur azomban úgy érezte, — talán ügyfele is szemrehányást tett neki, — hogy a szerződés nem jó, kapta magát tehát és utólag kívánta, hogy Horvát 3000 K értékű váltót helyezzen nála letétbe. S minthogy Horvát erre szerződésileg kötelezve nem volt s igy nem is tett eleget e jogosulatlan kívánságnak, dr. Kiss Sándor a nálam levő levelében kijelentette, hogy ha e kívánságnak eleget nem tesz, a társaskör kigolyózza, s csakugyan kapott még nyolc embert,' a kik a választmány elé ily értelmű javaslattal járultak. A választmány Horvát meghallgatása nékül a fenti vádponton kívül olyan ostoba vádpontok alapján, minő pl. az is, hogy perköltséget nem fizetett dr. Kiss urnák, kigolyózta.

A mikor Horvát e határozatot megkapta, provo- káltatta a kilenc indítványozót. Ezek egyike-másika visszavonta Horvát segédei előtt a vádakat, megkövette Horvátot s az ügyet a lovagiasság szabályai szerint befejezték. Dr. Kiss Sándor, dr. Molnár Hugó, Zilahi Kiss Jenő, Salacz Lajos, dr. Szabó Sándor urak azonban jobbnak látták egy becsületbiróság szárnyai alá menekülni, mibe Horvát készséggel beleegyezett.

A mikor látták dr. Kiss Sándor és társai, hogy a becsületbiróság Horvátot elégtételadásra alkalmasnak fogja talalai az 1907. december 28-ra kitűzött tárgyaláson, s mert Horvát a választmányi határozatot meg- felebbezte, siettek december 27-re kitűzni a közgyűlést, a melyre Horvátot is meghívták. Itt én is megjelentem vele és dr. Adriányi Béla sátoraljaújhelyi ügyvéd barátommal, hogy tanúi legyünk a becsületügyi eljárások terén eddig ösmeretlen eljárásnak.

Horvát előadta a nevetséges, csupa, az indítványozók anyagi haszuait érintő vádpontokra vonatkozó védekezését, mely vádpontok egyetlen egyike se volt jellembe vágó.

A közgyűlés az én kihallgattatásom után belátta a választmány tévedését, s ezért az esetre, ha Horvát a közgyűlés jegyzője által fogalmazott nyilatkozatot aláírja, hajlandó volt a választmány kigolyózó határozatát megváltoztatni s Horvátot ismét becsületes embernek elismerni. E nyilatkozatban az foglaltatott hogy 1. Horvát kijelenti, miszerint a választmány határozata helyes, 2. dr. Kiss Sándornak az általa kívánt váltókat

8 nap alatt megküldi, 3. dr. Kiss Sándor és társai ellen bűnügyi pert nem indít.

A mikor Horvát látta, hogy ezek az urak a becsület felett úgy alkusznak, mintha az portéka volna, a nyilatkozat aláírását megtagadta, abból indulva ki, hogy vagy gazember valaki, vagy nem. Ha gazember, akkor nem lesz becsületessé azzal, hogy dr. Kissék anyagi előnyeit kielégíti, ha meg nem gazember, akkor se lesz azzá, ha alá nem írja a nyilatkozatot. Megtagadta tehát az aláírást. Erre próbáltak még vele alkudozni, de ő megmaradt álláspontján. Megtörtént tehát a kigolyózás.

Megjegyzem, hogy e közgyűlésen a kigolyózás idején már csak 20 ember volt, ezek közül 3-an a kigolyózás ellen, 17-en a mellett szavaztak. Ezek közt volt azon 8 vagy 9 vádló is, a kik az indítványt beadták, holott a gavallér felfogás az, hogy a vádló egyúttal biró is nem lehet. Tehát 3—4 ember hozta csupán a határozatot.

Természetesen dr. Kiss Sándor és társai siettek a december 28-án összeült becsületbiróságnak ezt bejelenteni s a mikor a becsületbiróságnál azt tapasztalták, hogy ennek a szabálytalan határozat nem imponál, megvonták tagjaiktól a megbízást, holott előzőén becsületszóval kötelezték magukat arra, hogy a becsületbiróság döntését magukra nézve feltétlen irányadónak elösmerik.

Ez a való tényállás, mely az én felfogásom szerint Horvát Mátyást teljesen szalválja, a minek Sátoraljaújhely legelőkelőbb állású urai is kifejezést adtak.

Ungvár, 1908. január 31-ón.

Dr. Lukács Oéza. ügyvéd.

Kiadó és laptulajdonos: SZÉKELY SIMON.

TT 1ST 3-