Ung, 1908. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-05 / 1. szám

1. szám.

TT ÜST 33. oidai.

Mi a véleménye az újévi üdvözletről?

Lapunk külső munkatársait és barátait megkérdeztük : Mi a véleménye az újévi üdvözletről ? A beérkezett feleleteket, a melyekben különböző, sőt ellentétes vélemények nyernek kifejezést, alább közöljük.

Aigner Ferenc:

Az újévi üdvözleteknek nem vagyok ellensége. Ez a szegénynek javára szolgál, a gazdag pedig nem sokat vészit, ha a jókívánságokat elfogadja. Igazságos dolognak tartom azt, hogy azok, a kiket a sors jó helyzetbe juttatott, legalább ez alkalommal adják filléreiket a szegényeknek. A mi pedig az anyagi haszon nélkül történő üdvözleteket illeti, ez oly szó- \ kás, melyet a társadalomból soha sem lehet kiküszö-; bölni. Az ember kedves ismerősének, jó barátjának, j rokonának, ha jót kíván az uj évre, figyelmét és jó j szivét árulja el. És nem volna értelme annak, hogy ! éppen ezek közt maradjon el az újévi üdvözletváltás, j mikor az a politikai és egyházi életben is meg vau i hivatalosan. Az újévi üdvözletnek csak azt a nemét | Ítélem el, a mikor egyesek azt hizelgésből teszik, mert! a hízelgő embernek nincsen jó szive, mosolya mögött mindig rejtett cél lappang, jó kívánsága pedig hazugság. Az ilyen emberek újévi üdvözletétől kellene a társadalmi életet megtisztítani. Ezt vigyék keresztül azok, ha tudják, a kik az újévi üdvözleteknek ellenségei. És akkor nem lesz oka senkinek panaszkodni az újévi üdvözletek tisztasága ellen I

Braunfeld Mór:

Mindaddig, mig az újévi gratulációkat bizalmasabb körben fejezték ki az emberek egymás előtt, mig azt őszinte szeretet és igaz tisztelet sugallta, helyes volt; de mióta általánossá lett és az érdek diktálja ezt, szükséges rossz vált belőle, — a mi azonban szerencsére megváltható.

' Csernek Antal:

Nekem többet ér egy jó megrendelés, mint 100, szívből eredő jó kívánság! Egy jó megrendelés, legtöbb esetben, százakat behoz ! Száz jó kívánság közül meg alig üt be egy igazán A szívből eredő jó kívánságot ha anatomizálnánk, bizonyára soknak volna szívbaja 1

Darvas István:

Ha az újévi üdvözlés az altruistikus eszmék mind teljesebb átértésének önkéntelen bizonyítéka, — úgy helyeslem e szép szokást. Hogy persze kiadással jár? Hát ugyan melyik ideális cél megvalósításához nem kellenek anyagi eszközök ? Utcaseprő, lámpatisztogató, gyepmosler, avagy évekkel ezelőtt igénybe veit korcsmái suhanc ajkán a „b. u. é. k.“ hangos jajszó s a munka nélkül élni akarás, az érzelem kiváltásából is hasznot leső proletarizmusapotheosisa az év első reggelén. Ez alakjában — megvetem, mert nem a szívből, hanem a gyomorból fakad s emberhez méltatlan.

Duliskovich Elek:

Miért ne lehetne az embereket az újévi gratuláció szerint osztályozni? Egy részök édes remények, boldog sejtések közt bocsátja útnak buék-ját s ezeknek igazuk van, mert újévi gratulációjuk egy darab az élet poeziséből. Más rászoknál az a kis kártya, az a pár szó az emberi gyöngeségek kihasználása, lekötés, figyelmeztetés az irántuk való kötelességek lerovására stb , s ezeknek is igazuk van, mert újévi gratulációjuk egy darab az élet realizmusából. De a többinél ? . . . Reviczky azt mondta, hogy az élet csak hangulat, miért ne mondhatnám én is azt, hogy a többinél az újévi gratuláció is semmi egyéb, mint hangulat, melyben nincs poezis, sem realizmus.

Fülöp Árpád:

Az újévi üdvözlet divatos szokásaink közé tartozik, mint akár a nők utcai uszálya, a konyak- vagy absintivás, az ungváriak pincézése, vagy még inkább a pletyka. Kétlem, hogy valakinek sikerülne mindezek ártatlanságát bebizonyitni, de hogy az első jámbor, sőt gyakran nemes cselekedet, annak kimutatásában nincs szükségüuk a bölcs elmék segítségére. Ismerőseink, barátaink keble fölmelegedik az év hajnalán, számbaveszi, a kiket különösebben tisztel vagy szeret, s szive hő dobbanásának látható jelét adja azon a kis fehér lapon feketéllő négy betűvel. Ennyi az egész, de ez is elég !

Grigássy Károly:

Az újévi gratulációt teljesen feleslegesnek tartom; ma már ezt sokan üzletnek tekintik, s reklamirozásra használják fel. Véleményem az, hogy az újévi gratulációkat meg kellene váltani jótékonycélu adományokkal, s ezen adományokból megyénként valami kulturális alapítványt teremteni.

Dr. Hadzsega Bazil:

Az újév a vallás által megszentelt fogalom; kifejezője annak, hogy Isten Ura mindeneknek, ki az éveket és időket hatalmában bírja és tetszés szerint irányítja, keze intésével áldva vagy büntetve. Mily természetszerű ennek folytán, sőt szükséges is, hogy Istennek hálákat adva a múltért, áldásáért könyörögjünk és e dicsőítő könyörgéssel kezdjük az újévet. Ennek a vallásos érzelemnek megnyilatkozása és virága az újévi gratuláció, midőn az istenfélő szerető szivek mélyéről száll szeretteik felé a jó kívánat, hogy Isten áldásával szerencsés, boldog legyen rájuk az újév. így van ez a családban, társadalmi közéletben ; innét ment által a hivatalos világba és a magas politikába. Csakhogy a család szive vérének eme lüktetése minél jobban távolodik eredetétől, annál többet vészit elevensége és őszinteségéből. A családban friss, eleven és őszinte jókivánat, a társadalmi közéletben bevett, oly felemelő és ünnepélyes, de nem egyszer terhes vagy unalmas gyakorlattá; s magasabb körökben banális szokássá; a hivatalos világban üres formasággá; a magas politikában feszes komplimentirozássá lesz; mig a társadalom alsó rétegeiben keresetté, szemtelenséggé, sőt könnyen zsarolássá is fajul. Mutatja az a sok újévi színes kártyás gratuláns, melyhez a zenét barna muzsikusaink játszák. A fönséges eszme igy társul az emberi gyarlósággal 1

Krüzseiyi Erzsiké:

Az újévi s általában minden ilyen szokásparancsolta gratuláció olyan a kulturember életében, mint pl. egy úri embernél a nyakkendő: tulajdonképen felesleges, de elhagyni mégis lehetetlennek találjuk.

Margóosy A>adárné:

Helyeslem a „boldog újév“ kívánást úgy élőszóval, mint írásban. Helyeslem azért, mert ezáltal eklatáns bizonyítékét adjuk ismerőseink iránti jóindulatunknak. Az élőszóval történt „boldog újév“ kívánást különösen azért helyeslem, mert ebben őszintébb, idealisabb motívumát látom megnvilatkozni a közvetlen, szívből jövő jó kívánságoknak. És ma, midőn a létért való küzdelem harcában annyira megfeledkeznek másokról, hogy gyakran azok jólétén és boldogságán keresztül igyekeznek önző céljaikat elérni: oly jól' esik az önzetlenség megnyilatkozása éppen ezen a napon.

Margócsy Aladár :

Valahányszor jó napot, boldog uj évet kívánnak az emberek egymásnak, mindig gondolkodóba esem. Mennyi üres frázis, sablon, a társadalmi konvencionális szokások minden érzés és igazság nélküli követése. Mert mit tesznek az emberek, mikor jó napot vagy

kirázta a lelkemet. Hogy azután ti a segítségünkre jöttetek, megnyugodott szegény. Már csendesebb életünk volt, bár én lassaD, de biztoson koptam, kiszélesedtem, foszladoztam, s ma bizony csak váza vagyok régi fényes, formás termetemnek. No, de nem is leszek hálátlan Í így is elismerem fensőségedet, csak arra kérlek, ne hunyd le esténként annyiszor egy-egy pillanatra a szemedet, mert evvel is csak még idegessebbé teszed az uracskámat. Az ily állapotot pedig tudod, hogy mindig én keserülöm meg.

Béla (emelkedett hangoa): Kérlek, kérlek 1 Tudod a könyörüietesség nálunk ősi C3aládi szokás. Ez különböztet meg éppen minket az izé, izééktől ... te hogy is hívják őket izé . . .

Ármin : Talán Milliókét gondolod ?

Béla: Igen azoktól a Millióktól, akartam mondani. Szóval a mi tőlünk kitelik, azt megtesszük és a mi fő, soha sem beszélünk a jó cselekedeteinkről. Ugy-e Ármin, te ismersz minket ?

Ármin (sóhajtva): Óh igen ismerlek! (súgva magában:) Azt sinylem most is! (Kevés szünet után:) Béla te 1

Béla: No mi kell még? Hagyj el, már csakugyan álmos vagyok. Eleget diskuráltunk már. Holnap nehéz munka vár reánk, ismétlés az egész hétről 1

Armin: Csak még egyet akarok kérdezni. Nem tudod, mikor ér véget a mi keserves életünk ? Hisz már annyira fel vitte a gazdám, hogy naponta tizennégy órát is jár bennem, s alig jut időm a pihenésre. Már nem bírom ki tovább, sok ez nagyon is a jóból 1

Béla : Hát tudod, ón kombinálok. A nagy nap, úgy sejtem, már közéig. Már a gazdádnak soh’ se égek jól, folyton talál rajtam valami igazítani valót, íeinmi sincs a kedvére. Ázután meg * mi a legfőbb

szimptoma, folytonosan mormol, hol politikát, hol horvát- szlavon viszonyt, hol földadót, s ez kérlek jó jel 1 Úgy látszik tehát, hogy eleget korzózhatott már, s valami a kanócomon át azt súgja nekem, hogy nem sokára meg leszünk váltva! Akkor azután te is, én is . . . miénk lesz a világ 1 Hejretyutyutyu ! !

(Örömükben Ármin ide-oda tipeg, míg Béla őrült módra fel-lecsavarodik. Majd hirtelen mindketten elhallgatnak. A szoba ajtaja kitárul s betántorog rajta a Béla ura. Kabátja nyakig begombolva, félrecsapott kemény kalapja több helyen betörve. A Varázskeringő melódiáját füt.yürészi. Akadozva beszól). Micsoda sötétség ! Gyalázat! És még egy szál gyufát sem talál az ember ! (Tapogatódzik s keresés közben feldönti Bélát.) Saperlott 1 hát ez meg már micsoda ? Gyalázat, gyalázat 1 (A kezét törülgetve az ágy felé igyekszik, a hol a kifáradt lakótárs kínosan nyöszörög s éppen a kúriai döntvényezési eljárást mormogja). Te izé, hallod? Adj gyufát 1 Csak egy szálat! (Dúdolva meg akad az ágy szélénél s egy ingatag pillanatban lerúgja Ármint az ágy alá, egész a falhoz. A lakótárs dühösen ébred, s Ármin megmaradt felét a képzelt irányban, teljes erővel elhajítja. Ármin szolgálatkészen repül, s könyörtelenül leseperve az asztalról a mit sem sejtő, meglapult Bélát, a vízcsapba ütődik s nagy zajjal a mosdótálba hull. Tableau)

Ármin és Béla (egyet gondolva:) Jaj, jaj 1 már újra kezdődik! Uram, Istenem, hozd már közelebb azt a szigorlati terminust! Szabadíts meg minket a gonosztól 1

boldog újévet kívánnak azután. Egész nap és egész éven át az ellenkezőjét annak, a mit kívántak. Kívánják a jót, a boldogságot, de ők maguk akadályozzák meg teljesülését, A szeretet helyett — gyűlölet, — a szánalom helyett könyörületlenség, a más előhaladása feletti öröm helyett irigység, és rosszakarat a jóság helyett; a közjó munkálása helyett a rideg önzés; a más baja feletti káröröm a fájdalmas együttérzés helyet. A gyengének felemelése helyett annak eltiprása, nem is szólva mások könnyein, boldogsága árán szerzett önző célok eléréséről. Inkább ne kívánjanak se jó napot, — se boldog újévet, — de szeretetteljes tetteink, tegyék azt embertársaink számára igazán jóvá és boldoggá.

Mert a betű az megöl, de a lélek az a szeretet lelke, mely éltet. Kevesebb szó és annál több önzetlen szeretet. Éz lesz az igazi jó nap és boldog év.

Medreczky István:

Mint minden társadalmi szokásnak, az újévi gratulációnak is meg volt a jó célja. A rokonszenv, a baráti érzület, melylyel hozzánk tartozóinkról, ismerőseinkről és jó embereinkről megemlékezünk, kiváltké- pen pedig azokról, a kikkel az év folyamán alig találkozhatunk, voltak az újévi gratuláció indítói. De mint minden társadalmi szokás, úgy ez is hovátovább túllépett a tisztán szűkebb körön, ki az önzés és aláz- kodás tágas terére, illetlen kereseti forrásnak a köny- nyen megélni akaróknak és nyűgnek az alantasok és elöljárók nyakára egyaránt. Ä szokást alapjában elfogadom, korcskinövéseit nyesegetni valóknak vélem.

Mocsáry Béla:

Az újévi üdvözlést két szempontból bírálom el ; az első, a midőn a művelt közönség kívánja azt egymásnak szóval, vagy B. u. é. k. névjegygyei, ezt haszontalannak és elmúlt rossz szokásnak tartom ; a másik szempont, a midőn a házmester, kémény- és utcaseprő, valamint mindenfajta népség, sőt a mint azt néhány évvel ezelőtt még a városi rendőrség is tette, hasznosnak látom, de csak a gratulánsok részéről.

Dr. Novák Endre:

Ha szeretteinket újév alkalmából személyesen vagy levélben üdvözöljük, azokat szeretetünk melegével elárasztjuk — magunk és hozzátartozóink hogylétéről hirt adunk — ez a morális emberi lélek természetes megnyilatkozása s elpusz'ilhatatlan ős szokása. Ide nem számítva az újévi pénzfosztogató üdvözléseket — a fenti természetes erénynek egy félszeg s az etikus igazságot igen sokszor nélkülöző alakja a „b. u. é. k.“ nóvjegyes köszönés; — kárunk nem lesz tőle, de lelki örömünk is édes kevés — s a legtöbb esetben csak arra szolgál, hogy a papírkosár tartalmát s a posta jövedelmét gyarapítsa. Én a régi szokást gyakoroltam eddig, s fogom követni ezután is.

Sirokai Albert:

Úgy az álkozás, mint a jókivánat az ókor hagyománya. Átöröklődött a mai korra, mint sok más szokás. Ezek közé tartozik a B u. é. k. is. Jóbarátok és rokonok közt őszinte nemes érzés szolgál indítékául, de más esetekben üres formaság, melyhez nem ritkán szolgalelküség, hizelgós és tömjénezés stb. csatlakozik. De legyen bármiként is, fölöslegesnek tartom. Ha jót akarunk valakinek, beszéljenek a tettek, ne az üres szavak.

Szabó Albert:

Az újévi gratuláció régi, kedves, jó szokás. Jól esik látnom és éreznem a rokoni és baráti szeretetnek eme kellemes megnyilatkozását. Az élet forgatagában sokszor elfelejtkezünk egyik másik távol levő jóbarátunkról vagy rokonunkról, s mily jól esik a kebelnek, ha legalább egyszer egy évben azokról is megemlékezünk, vagy ők is megemlékeznek rólunk. Az újévi gratuláció tehát nem más, mint a szeretetnek ; kedves megnyilatkozása.

Sziklay Béla:

Részben szokás, részben társadalmi bilincs. An- I nak, a ki kapja: igen sokszor szükségtelen jó, mert sablonszerű. Annak, a ki küldi: legtöbbször szükségtelen rossz, mert teher. Mindig szükséges, jótékony jóvá, áldássá válhatna: ha kegyes célokra megváltanánk 1

Tábor Péter:

Az újévi üdvözlés egy, a társadalmi szokáson alapuló részben szóbeli, részben írásbeli eljárás, melynek üdvös volta nem nyilvánul másban, mint legfeljebb a kölcsönös kifárasztásban és némi postajövedók cimen való kincstári an\ ági előnyben. Ennek a szokásnak fentartását vagy fejlesztő ápolását mi sem indokolhatja. Felső kezdeményezéssel azt delendam esse censeo.

Úsz Antal:

A valódi rokoni vagy baráti érzülettől sok esetben távol álló, sőt itt-ott az ellenszenv paripáján száguldó újévi üdvözlet olyan általános társadalmi kötelezettség, hogy az csakis valamely jótékony célra való pénzbeli megváltás utján volna megszüntethető.

Valló Albert:

A legtöbb ember, mint afféle „Gewohnheitstier“, mint a megszokás rabja, annyira ragaszkodik a hagyományokhoz, az előítéletekhez, a konvencióhoz, bogy gondolkodás nélkül követi őket. A felvilágosult, gondolkodó fő bírálat alá veszi őket és különbséget tesz közöttük. A mely hagyományokban valami ethikai alapot talál: pl. kegyeletet a megholtak iránt, őszinte részvétet barátjának örömében vagy bánatában, tisz- teletnyilvánitást az érdemek iránt, azokhoz ragaszkodik, a melyekben ilyet nem talál, azok alól emanoi- I pálja magát. Az újévi gratuláció a legközönségesebb