Ung, 1908. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1908-04-05 / 14. szám
46. évfolyam — 14. szám. Megjelenik minden vasárnap.___________üngvár, 1908. április 5. Előfizetési feltételek: Csak a< „Ung“ lapra : Egész évre . . 8 K Negyedévre . 2 K Félévre.... 4 K Egyes szám . 20 f, Amerikába: Egész évre ... 10 K f>0 „Ung Tíirniegye Hlratalos l,apjá“.tnl együtt : egész évre 12 K Félévre . . <i K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések ágy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tór l-sö szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Nemzetgazdaság és alkohol.* Irta dr. Dóczi Imre. Mindenki előtt ismeretes, hogy a mértéktelen alkoholélvezet mennyire káros. A tudomány az utolsó években most már világosan Debizonyitotta azt is, hogy az u. n. mérték- etes szeszfogyasztás is mérhetetlen károkat okoz úgy az egyénnek, mint az egész társadalomnak. Az elismert nagyhírű tudósok egész sora kétségbevonhatatlan bizonyítékokkal igazolta, hogy már a mértékletes alkoholadagok s súlyosan befolyásolják az egyén egészségét, a faj fejlődését, az egész emberiség szel- emi, erkölcsi és gazdasági haladását. Mivel a szeszes italok úgy mértékletes, mint mértéktelen élvezete általánosan el van terjedve és annak romboló hatása minden téren érvényesül, egészen természetes, hogy az alkohol- íérdésnek nemzetgazdasági jelentősége is nagy horderejű és az alkoholizmus elleni mozgalom szempontjából annak megvitatása elsőrendű fontossággal bir. A szeszes italokra kiadott összegek improduktív és haszontalan kiadás és mivel a népesség legnagyobb része — mondhatni 90 százaléka - kis emberekből, munkásokból áll, azoknak háztartását az alkoholra fordított összeg minden haszon és előny nélkül arany- talanul megterheli. Az állam és társadalom egyeseknek összességéből áll s igy az egyeseknek rossz gazdasági helyzete leszállítja az egész állam gazdasági nívóját. Igen pontos statisztikai adatok mutatják, hogy a munkásosztály keresetének Vs, V4 részét, sőt sok helyütt a felét adja ki szeszes italokra, tehát jóval többet, mint lakásra és élelmezésre. Ennek következménye, * Ezt a cikket abból az alkalomból közöljük, hogy az Alkohol- ellenes Egyesület falragaszokon figyelmezteti a népet az alkoholizmus veszedelmére; továbbá, hogy népünk satnyul, a mit a legutóbbi sorozások eredménye mutat. E körülmény is az alkoholizmusra vezethető vissza. Szerk. hogy az életviszonyok rosszabbodnak, az alkohol káros befolyása rontja a keresetet és munkaképességét; szegénységet, nyomort szül. Amerikában és Angliában a hivatalos kimutatásokban a pauperizmus okai között 75—90 °/o-kal, Németországban 56 °/o-kal, Stockholmban 51*7 %-kal szerepel az alkoholizmus, úgy, hogy Helsingius méltán mondhatta az iszákosságot a szegénység anyjának és joggal sorolható a szociális baj főokozói közé. Az alkoholizmus nemcsak közvetlenül rontja meg a nép jelétét és dönti az embereket nyomorba, hanem az által is, hogy tönkreteszi az egészséget, elkorcsositja az utódokat és közvetve s közvetlenül okozója a bűntetteknek. Az elmebetegek mintegy 69 százalékánál az alkoholizmus szerepel mint kór-ok, a bűntetteknek pedig több mint felét alkohol hatása alatt követik el az emberek. Az államnak nemcsak az okoz kárt, hogy a szeszes italok által egészségükben, gazdasági és e: kölcsi épségükben megtámadott produktiv munkára képes emberek millióit veszti el, hanem az is, hogy ezeknek legnagyobb részéről az államnak kell gondoskodnia. A szegényügy, lelencügy, börtönök és fegyhazak, kórházak és elmegyógyintézetek, epileptikusok, gyöngeelméjüek és hülyék intézeteinek, a közrendnek fentartása mind oly kötelezettséget ró az államra, a melynek teljesítését legnagyobb résiben az alkoholizmus teszi szükségessé. Vegyük mindehhez a munkaképesség csökkenését, a balesetek óriási számát, az élettartam rövidülését, s világos lesz az a borzasztó kép, a melyet az alkohol rombolása tár a figyelmes szemlélő elé. Az alkohol-élvezet nemzetgazdasági kára abban is nyilvánul, hegy a népességtől óriási mennyiségű gabonát von el. Egy rossz termés valóságos nemzeti csapással ér fel és a nép mégis milliárdokat érő gabonát fogyaszt el szeszes italok alakjaban s vonja ezt el a táplálkozástól. A gazdasági helyzet szempontjából kell megítélni azt a viszonyt is, a mely az alkoholipar és a munkaszolgáltatás, illetőleg a munkabérek között fenáll. A statisztika bizonysága szerint az alkoholipar az, mely tőkebefektetését véve tekintetbe, a legkevesebb munkásnak ad kenyeret, és a legrosszabb munkabérrel köti le a munkásokat, viszont azonban a legnagyobb nyereséggel jár. Ha az alkoholra kiadott összegeket egyéb célszerű és hasznos ipari vagy mezőgazdasági célokra fordítanák, legalább is 5 millió ember nyerne foglalkozást és ezzel meg volna könnyítve a munkanélküliség kérdésének megoldása. Mindezekkel szemben azt az ellenvetést hallani leggyakrabban, hogy az állam nem mondhat le és nem nélkülözheti a szeszadó jövedelméből befolyó milliókat. A tény pedig az, hogy minél jobb módú a nép, annál nagyobb összegeket fizet egyenes adóban, s minél inkább áldoz az ivásnak, annál kisebb azoknak száma, a kik egyenes adót fizethetnek. Az alkoholizmus szociális és gazdasági pusztításait tapasztalva, önként tolul előtérbe az a követelés, hogy az alkoholizmus elleni küzdelem ne csak a társadalom egészségügyi vagy ethikai mozgalma legyen, hanem ismerje az állam is kötelességeit és feladatait, a melyek e kérdés megoldásában reá várnak. És éppen nemzetgazdasági szempontból kell részt vennie az alkoholfogyasztás és az általa okozott károk csökkentését, megszüntetését célzó akcióban. Az államnak, mely az egész nép jólétét van hivatva előmozdítani és a mely nem akarja, hogy a népek világversenyében visszaszorittassék, nem szabad az alkoholellenes küzdelmet a társadalom magánügyének hagynia és a harcot tisztán a társadalmi egyesületekre bízni. Azt az állam, a köz ügyének kell megtennie! Csak az olyan állam lehet erős és szilárd, a melynek testileg, szellemileg, erős, ép és egészséges polgárai vannak, ilyeI j Modern poéta.* Irta Fülöp Árpád. Múlandóság, ha reád gondolok, Hideg ha lelné, úgy borzong a hátam 1 Szivem szorul, ha látom fátylodat, Mely rémes mint az éj a sir honában. Igaz, hogy csendet, néma nyugtot adsz, De el is födsz mindent, mi köznapi S ereje rajtad nincs átrontani. Ah, hát enyészszem én is, mint a nyom, Melyet homokkal föd a fuvalom? Nem, enyészet, zsákmányod nem leszek ! Széttépem rongyaid S magasra szállók a tömeg felett, K öltő leszek 1 j Oh halhatatlanság, te örökifjú, Mindig mosolygó szép leány, Ábrándjaim közt hányszor megjelensz, — Nem földi fényt derítve rám. A hírnévnek babérkoszorúját Felém nyújtod gyakorta S a vágy orjás karjával ragadom meg, Hogy tűzzem homlokomra. I Apósom író s mind, ki mostanában * Számot tesz a toliforgatók hadában. Rokon vagy jó barát s igy pártfogóm. Oh pártfogás, korunk őrszelleme, Reád függesztve milliók szeme ! Nélküled a tehetség törpe, meddő, Veled a törpe óriásra megnő. Kegyed szelét ha én reám fuvallod, * Bemutattatott a Gyöngyösy Irodalmi Társaságban márc. 7-én. Szerk. Mily biztosan fog sajkám ringani Érzelmim tengerén S a halhatatlanság révpartjai Tárulnak majd elém ! A földi ember léte elhibázva, j Az Isten mostohán tekint le rá; Halál a zsarnok rajta, kin a párja, Az ég is bánja, hogy megalkotá. Mit ég 1 Mit Isten 1 El babona tőlem, Naiv homály e századvégi főben 1 Hit korhadt csarnoka, lerontalak . . . Az emberész s a munka megsegít, A hit testetlen égi hőseit Csak gunymosolyra méltatom, helyettük Jöjj Darvin-adta uj rokon, ebem, Személyed asztalomhoz ültetem ! Nem túrom én vakand gyanánt a múltnak Sötét, penészes pincegödreit. Fényes szalon a jelen, itt daloljon, Ki írni óhajt, az merengjen itt! Együgyü őseink, pihenjetek, Kik jó, ha tudtatok olvasni, írni; Lőcsös járműn lomhán döcögtetek S vakoskodátok gyertyafénynél, — mig mi, Ha utazunk, elhagyjuk a madárt S megszégyenítjük a napot magát, Ha éjjeinkben lángra gyűl a lámpa. A természet nem úr, — rabszolga már ma,. Eszköz csupán, kényelmünk eszköze. Együgyű őseink, pihenjetek, Lantom meg nem zavarja csöndetek 1 Keblem nem holmi tó, — de tenger, Ebből halászok verseket, Aprót, nagyot, de a mi legfőbb : Sokat, tömérdeket. S ha így divatba jő nevem, megérem A szép kitüntetést: Hozzám sietnek ünnepségi díszül Alkalmi versekért. Fel-fel 1 Áradjon lantomon az ének, Hadd tudja meg, ki él, hogy én is élek ! Egyéniség és költészet. Irta Darvas István. Azt írja Alfa egyik közelebbi elmefuttatásában a „Budapesti Hírlap“ vonala alatt, hogy egyéniség ma az egész modern művészet jelszava és az egyéniség sajátosságának csökkentése az egész modern életé, a melyből a legérdekesebb összeütközések származnak. Ugyancsak a közelebbi időben egy verses kötet akadt a kezembe. Sablónos, rég megénekelt gondolatok, középszerű technikával cifrára öltöztetve s a sok közismert truck között egy volt csak uj, de ez azután igazi lépést is jelentett a haladás terén. A szerző neve helyén két név diszlett, két lélek termékét ölelte hát fel a kis füzet. Az egyes versek alá közvetlenül senki se volt Írva, vagyis az egész úgy, a mint van, kettő munkája. No hát, igen tisztelt kritikus kollegáim az Urban, ehhez mit szólnak? Avagy te, kedves olvasó, sajátos szemüvegeden át vájjon micsoda előérzettel fognál hozzá a „Versek“ olvasásához? A szép szőke bakfis, kinek minden uj poéta, a ki tavaszról s szerelemről döngicsél, ideálja, hogy festi meg lovagja alakját, bozontos hajfürtjeit, szúrós nagy szemeit, bajuszát és könnyed alakját? Ezer rejtély s millió probléma elé állít e két név ott a címlapon minden gondolkozó főt. Ez már szent igaz I Ha azonban jól emlékszem, az én esetem még sem áll példátlanul a világtörténelemben, mint a hogy Lapunk mai száma 8 oldal. HETILAP
