Ung, 1907. július-december (45. évfolyam, 27-50. szám)
1907-11-24 / 47. szám
47. szám. 7. oldal. HT ÜST <3tőségü bérleti viszonyt. Mikor keletkezett e levél ? Akkor tek. kir. Törvényszék, mikor az édes titok kiderült. Egy átháritási politika gondolatához jutva, szin- leges szerződéssel áthárították a felelősséget a Schil- linger testvérekre s ezek mi okból, miért vállalták, azért-e, mert sajnálták, azért-e, mert Schillingeréknek amúgy sincsen mit veszíteniük, de tény, hogy a levélke megszületett és Schiliingerék szerepüket következetesen keresztül vitték. A Schiliingerék vallomásából világosan megállapítható, hogy Schiliingerék fedezni akarták a Reisman Henrik politikai immoralitását, de e gondolat valódiságát igazolják a mai napon kihallgatott tanuk is. Schillinger Ármin vallomásaiban azon kérdésre, hogy Vészivel ki tárgyalt, azt mondotta, hogy Reisman soha sem tárgyalt vele; arra a kérdésre pedig, hogy egy kiadónak van-e joga a lap irányára befolyást gyakorolni, kijelentette, hogy nincs; erre az Elnök ur azon megjegyzésére, hogy „akkor maga becsapta a kormányt“, cinikusan azt felelte: „becsaptam“. De nem csapta be tek. kir. Törvényszék ! mert Vészi nem olyan ember, kit be lehessen csapni. Az, kit kitűnő qualitásainál fogva alkalmasnak talált arra a Fehórváry-kormány, hogy azon válságos időben a letörés sajtóját irányítsa, arról az emberről lehetetlen elhinni, hogy egy Schillinger által magát becsapassa. Neki garancia kellett s ezt a garanciát nem nyújthatták; Vészi azt nagyon jól tudta, hogy a kiadónak nincs befolyása a szerkesztésre, a garanciát tehát Reis- mantól kaphatta meg, miután a szubvenciót és hirdetési átalányt részükre folyósította. De igazolva van a tanuk vallomásával az is, hogy Reisman Henrik összeköttetést tartott fenn a darabont kormánynyal. Bernáth Zsigmond kétségtelenül igazolta azt, hogy abban az időben, midőn ki lett nevezve főispánnak, Reisman őt Pesten lakásán felkereste, állítólag ugyan interjuv végett, de valószínű, hivatali diskrecióból elhallgatta az igazi okot. De ott van a Lévai Mór vallomása is, ki az ideiglenes szerződést igazolja s csodálatos, ez ideiglenes szerződés keletkezésének időpontja pontosan összevág Reisman Henriknek budapesti kéjutazásával s a darabont főispánnál tett barátságos ismerkedő látogatásával. De van ez összeköttetésre rengeteg bizonyíték, ott van Rónay tanácsosnak levele Bernáth Zsig- mondhoz, hogy Reisman Henrik családi összeköttetéseinél fogva alkalmas a főispáni politika támogatására, Bernáth vallomása, hogy ő ez ajánlat folytán fogadta; hogy a 250 koronát ő vette át, hogy budapesti utazásaiból híreket küldött haza s hogy a készülődő szubvenció útjáról telefonon lett pontosan értesítve, s ezekkel szemben a negativ tényt, t. i., hogy Reisman- nak mindezekről nem volt tudomása, csak érdektársai, Schiliingerék bizonyítják. De nem csak tudott Reisman Henrik az állami támogatásról, sőt Petky és Zlatniczky vallomásai szerint nem csak purparlekat folytatott, de részesült is az állami támogatásban a szubvenció, a pausálé és a szabadjegyek anyagi előnyeképen, annál is inkább, mert nem csak hogy közvetlenül bele folyt a szubvenció kieszközlésébe, hanem közvetlen adatok vannak arra nézve, hogy a szubvenció első részletét — sőt Bernáth vallomása szerint jóval többet — sajátkezüleg vette fel. Én concedalom, hogy a Reisman Henrik gazdag ember, lehet, hogy nagyszerű üzleteket csinál, de 250 K, — mely pláne jóval több is lehetett — még sem olyan csekély összeg, hogy a ki kapja, ne kutassa, hogy honnan ered Ha kutatja, föltétlenül megállapíthatta volna, hogy honnan ered, annál is inkább, mert tudomásom szerint feladó megnevezése nélkül pénzeket postára adni nem lehet s igy Schillinger postai ügyekben való tájékozottságához szó fér. De tek. kir. Törvényszék! Ha a bérleti szerződés megdől, mint a hogy meg is kell dőlnie ama bizonyítékok súlya alatt, mely szerint Reisman Henrik a lap nyomtatásáért 50 koronát fizetett, akkor tisztán áll előttünk az, hogy Reisman Henrik kiadó volt s igy a kiadó részére kiutalt összegből részesült, mert bármily gazdag is ő, nem képzelhető el, hogy a reá eső jutalékot Schillingeréknek vagy Mocsárynak adta volna. De ha csak elszámolási érték volt is az 50 korona s az tényleg Schillingeréknek hetenkint ki nem fizetteti, akkor is meg van részesedés, mert a mi az összeg levonása után megmaradt, az mint jövedelem felosztás alá került. Áttérek végül a szabadjegyek kérdésére. A fő- magánvádló olyan tendenciát árult el, hogy a szabadjegy nem az anyagi előnyök közé tartozik, hanem minden zsurnalisztát megillető jpg. Én más nézetben vagyok. Beregszászon mikor megindult egy lap, egész körutazást kellett tenni, hogy egy szabadjegy megszerezhető legyen, nagy, hatalmas protektorok közbenjárása mellett, hosszú hónapok munkája tellett bele, mig megtudták szerezni. De hogy is ne, hisz egy első osztályú szabadjegy a magyar államvasutak tarifája szerint 1800 korona, egy másodoszlályu 1200 korona értéket képvisel. A szabadjegy tehát föltétlenül anyagi előnyt képvisel Ez az a szabadjegy csakis politikai okokból adatik s a milyen nehezen lehet rendes körülmények közt megszerezni, éppen olyan könnyen lehet elveszteni. Ez történt például Lévaival, a kinek tanúként való kihallgatását éppen ezért kértem. A mikor Lévai radikális irányban vezetto a lapot, egyszerűen elvették tőle s két évi utánjárás dacára sem sikerült visszaszereznie. Folyamodott kuriózum- képen 1905 augusztusban a törvénytelen kormányhoz is, de 1905 szeptemberben az iratokhoz csatolt akta tanúsága szerint Vörös miniszter leirt, hogy a jegy nem engedélyezhető. Annál meglepőbb volt, hogy a mi sok utánjárás után nem sikerült Lévainak, egyszerre sikerült Reismannak. És még nem is egy, de egyszerre több jegy került ki a darabont protekcióból. Kettőtt beismernek, de a tanuk vallják, hogy egy harmadik is volt, melylyel betűszedők utaztak bársony pamlagon. Tek. kir. Törvényszék I Mindezekből megállapítható, hogy Reisman anyagi előnyöket élvezett és a szubvencióban részesült. Ne hogy úgy tÜDjék fel a dolog, mintha Schillinger vallomása igaz lett volna és ezen anyagi előnyök ellenében Rei man semmiféle támogatást nem teljesített, arra nézve azon cikkek felolvasása és ismertetése teljesen meggyőzhette a tek. Törvényszéket ama szivárványszínű politikai játékokról, melyekkel e lapok hasábjai a közönséget megtévesztették. A részletekre nem terjeszkedem ki, csupán egyes körülmények összegezésére fogok szorítkozni, melyekből a darabont kormány támogatása határozottan kitűnik. így tehát hivatkozom arra az interjuvra, a melyben szimpatikussá igyekszik tenni a kormány exponensét, majd többi interjuvokra, melyek rendszeresen, következetesen és tendenciózusan a főispán helyzetének könnyítésére Írattak. Aztán közöl egy társadalmi cikket Tamássytól, egy harmadik közleményben azt állítja, hogy a jóléti bizottság nem végzi teendőit, hogy rosszul áll az ellenállás ügye. Erre aztán hatalmasan rácáfol Csuha Isván az „Ung“- ban következő nyilatkozatával ... Elnök: Ez nem lett felolvasva a főtárgyaláson, tehát az nem létezőnek tekintendő, mostani felolvasását tehát nem engedhetem meg. Dr, Kálmán József: Csuha István aljasnak jelentette ki azt, a ki azt állítja, hogy a jóléti bizottság nem végzi kötelességét Világos, hogy az „Ungvári Közlöny“ eme cikkének nem volt más tendenciája, minthogy a békés leszerelés tekintetében kisded játó kát lejátszsza. Célja az volt, hogy vissza:ettentse és megfélemlítse a tisztviselőket, a kik ilyen formán a nemzeti ellenállás anyagi hiányára lettek figyelmeztetve, hogy az anyagi szükséget szemük elé téve s s reájuk nyomás gyakoroltassák. De ott van még Rohonczy Gedeon cikke a többi haladópárti aforizmák társaságában, mely a politikai következetességet abban látja, hogy az a következetes a politikában, a ki elveit változtatja. Mindezen körülmények igazolják azt, hogy az „Ungvári Közlöny“ a Fehérváry-kormánynak szolgálatába szegődött, nem nyíltan, hanem titokban, a a függetlenségnek és a radikálizmusnak a köntösébo öltözve. Pár szóval még reá akarok térni arra, hogy minő ízléstelen dolgot követett el főmagánvádló képviselője akkor, a mikor azt akarja kimutatni, hogy védencem, dr. Zombory Dezső a darabont kormánynyal összeköttetésbe akart lépni. Zombory Doző, ki éveken keresztül nagy tevékenységet fejtett ki Ung- megye közéletében a függetlenségi eszmék terjesztése és megerősítése körül, teljesen vértezve van az ilyen gyanúsítások ellen. Egész ambícióját, azt, a mi a vért legjobban hevíti, meggyőződését, becsületét vitte a közélet terére és ha néha túl is ment azon a demar- kacionális vonalon, a mely a politikai mérsékletet jelzi, működése önzetlen, tiszta és hazafias volt. Mert az, a ki hidegen tudott maradni abban a forró levegőjű időben és nem a nemzeti ügy szolgálatában állott, hanem békés húrokat pengetett, az csak p ditikai kalandor volt. Minthogy kétségtelenül valódi bizonyítékokat szolgaltáttam s minthogy rágalmazási és becsületsértési perekben, ha az állított tények és kifejezések valódisága bebizonyítást nyer, a vádi tt büntetlenségét eredményezi, kérem védencem felmentését és főmagán- vádlónak a költségekben való marasztalását. Dr. Reisman Simon. Egész röviden akarok csak reflektálni a védő beszédére. Az az apotheosis, a melyet a védő a vádlott védelmére mondott, éppen úgy ráillik a főmagánvádlóra is, mert ő is tett a függetlenségi eszmék érdekében Ung- váron és Ung vármegyében annyit, mint Zombory Dezső, a miért is számos ellenséget szerzett magának. A második érv a szinleges szerződésre vonatkozik. Hivatkozom e tekintetben arra, hogy dr. Mocsári, dr. Reisman és Schillinger mind a hárman olyan erkölcsi szinvonalon állanak, olyan erkölcsi nézeteket vallanak, a melyekből azt a tényt, hogy hamis vallomást tettek volna, következtetni egyáltalán nem lehet. Mocsárinak vallomása eskü alatt lett megerősítve, e tény előtt szemet hunyni nem lehet. 1906. január 7-én, a mikor a kérdéses szerződést megkötötték, még tudni sem lehetett, hogy ez a törvényes miniszterelnöki leirat nyilvánosságra fog kerülni. Arra nem gondoltak, hogy akad olyan tisztviselő, a ki ezt a hivatalos titkot nyilvánosságra hozza. Nekik nem volt szükségük eszköznek gyártására, mert azt a szerződést én csatoltam be. Hogy Schiliingerék voltak a kiadó-tulajdonosok, hivatkozom egyéb magánokiratokra is, igy a Schillinger és a Leopold Gyula szerződő felek közötti okiratra, a melyből kétségtelenül kitűnik, hogy a Budapestről szerzett összes hirdetéseken Schiliingerék mint kiadók szerepeltok. Hivatkozom arra a meghívásra, a melyet az „Újságkiadók Országos Szövetsége“ Schillingerék- hez intézett, a melyben Schillinger-testvórek mint kiadók szerepelnek. Ez kétségtelenné teszi azt, hogy a kérdéses szerződés fennállott. Még egy körülmény van, a melyre reflektálni kénytelen vagyok, hogy a csomagszállító részvény társaság még ma is adós, mert csak a 250 korona lett elküldve és hogy ez összeget ki küldte, az utalványon nem lehetett megállapítani. Méltóztassók visszaem lékezni, hogy a mikor a „Nap“ politikai lap a, melynek Lengyel Zoltán a szerkesztője, leleplezte az összes budapesti lapokat, melyek kaptak szubvenciót s arra a köztudoraásra is hivatkozom, hogy minden politikai lap kapott és kap szabadjegyet. Amikor Lengyel Zoltán leleplezése folytán Kossuth az erre vonatkozó iratokat a Ház asztalára letette, beszédet tartott, a melyben kijelentette, hogy az ő meggyőződése szerint a hirdetési átalány és a vasúti szabadjegy semmiféle árnyat nem vet a lap politikai irányára. Hogy Reismannak Vészi Józseffel minő összeköttetése volt, azt a főtargyalás föl nem derite te. Döntő súlylyal ezen perben az bir, a mit Bernáth Zsigmond mondott, hogy itt politikai támogatásról szó sincs. Egy kis statisztikát állítottam össze azokról a cikkekről, melyekre a támogatás tekintetében hivatkoztak. Ez a lap, a mely a kormány szolgálatában állani látszott, összesen hat lapszámot tudott produkálni arra, hogy a kormányt támogatla Ha pedig ezen közleményeket bonckés alá vesszük, akkor megállapítható, hogy a hat lapszámból 7 közlemény olyan, a melyet a vádlott felolvastatott, mint olyanokat, a melyekből következtetést akart vonni a lap irányára nézve. E hét közleményből szórój-szóra ama két interjuv, a harmadik a búcsúlevél, a mit a megye közönségéhez intéz s a mit azért küldött az „Ungvári Közlöny“-höz, mert más politikai lap nem állott rendelkezésére. Marad még négy cikk. A „Következetesség a politikában“, az a Rohonczy cikke. Hogy ebből is meg lehetne állapítani, hogy ez által valami tiltott cselekedetet akartak becsempészni, azt feltételezni lehet, de elhinni nem A három cikk tartalmazza a nemzeti ellenállást, a Lőrinczy nyugalomba vonulását, a mely inkább hazafias, mint kormánytámogató, az „Absolutizmus“ cimü cikk. amely Tamássy bogaras szocialista közleménye. Hát igy néz ki a kormánvtamogató statisztika, ha csak ennyi cikket tudott a vádlott és a védő a bizonyítás támogatására felhozni, ha csak ennyi adott erőt a vádlottnak, hogy másnak becsületében gázoljon akkor, tek. kir. Törvényszék ez az úr Önöktől nem érdemel kíméletet. Dr. Kálmán József: Én csak szórványosan hoztam fel pár cikket a kormánytámogatás igazolására, a többit mellőztem, mert az a tek. kir. Törvényszék előtt ismeretes. Elnök: A vádlottat illeti a szó. Dr. Zombory Dezső védöbeszéde. Nagyságos Elnök Űr! Tek. kir. Törvényszék! Abból a rengeteg halmazból, mit főmagánvádló képviselője a bizonyítási eljárás során előállott igazságok lerontására összehozni kívánt, én mindenek előtt annak a kis statisztikának szánok pár percet, melylyel a vádbeszédót befejezte. Főmagánvádló képviselője e kis statisztikával egyenesen büvészi produkciót végzett s kimulatta, hogy az „Ungvári Közlöny“ két óv alatt megjelent számai közül egyetlen egy van olyan, melyhez a darabontság vádja hozzáfér. Bátor vagyok e rózsaszínű sta'isztikát a számok némi variálása mellett egészen más világításban bemu'atni. Megállapítom elsőben azt, hogy a jelen perben az „Ungvári Közlöny “- nek nem két évi rengeteg száma, hanem csak a darabontvilág utolsó négy hónapjának számai szerepelnek. Ez pedig 16 számot tesz ki, miként a per adatai igazolják. É 16 szám közül statisztikája szerint 6 van olyan, melyekben én a bizonyítás során darabont-közleményeket jelöljem meg. Marad a 16 közül függetlenséginek 10 szám Én az eljárás során kimutattam, hogy Bernáth Zsigmond távozása után a lapban nagy p ditiká- ról nem esett szó, elesik tehát 4 szám; kaméleon politikát képvisel a lap 4 száma, ez összesen 8, marad tehát tiszia függetlenséginek 2 szám Nos tek kir. Törvényszék! Ha egy függetlenségi újság négy hónap alatt 16 szám közül csak kettőt tud produkálni színtiszta függetlenségi irányban, akkor az nem érdemli meg a nevét! De ilyen a vádnak minden statisztikája, egy lehelet és szerte hull. Éppen azért csak példaképen mutáltam rá arra a módszerre, a melylyel főmagánvádló képviselője vádjaiank pilléreit megtámasztani kívánta. Mielőtt tovább folytatnám még egyet. A főtárgyalás elején föltételes beismerő nyilatkozatot tettem. Ennek magyarázatára vonatkozólag előterjesztéssel kívántam élni Nyilatkozatommal a védelem idejére utasittattam. Kijelentem tehát most, hogy én, midőn bűnösségemet beismerő nyilatkozatot tettem, azok jogi felfogásához csatlakoztam, kik azt vitatják, hogy becsületsórtósi perekben más a bűnösség kérdése, mint egyébb büntető perekben. A Btk. 263. §-a ugyanis azt mondja, „hogy az állított tények, vagy a használt kifejezések bebizonyítása vádlott büntetlenségét eredményezi.“ Itt tehát lehet bűncselekmény, lehet bűnösség, de az elkövetett bűncselekmény az exceptio veritatis esetén nem büntethető. Ily értelemben használtam a beismerő nyilatkozatot s igy tiltakozom, hogy vádló azt más értelemben használja ki. A vád cifra szólamaira nem térek ki, s nem „rögzítem meg“ a főmagánvádló képviselőjének leírásával szemben újságírói működésem becsületességét ; ha örömöt szerzek vele elképzelem Reisman Henriket hazafinak, ungvári függetlenségi szaktekintélyek bizonyítványa alapján önzetlen, fényes csillagnak az ungi függetlenség egén. A nekem nyújtott babért visszaadom nekik, nekik a gazdag embereknek ; a reám szórt hazafias szólamokat visszaadom nekik, nekik a kiválóaknak ; mert tek. kir. Törvényszék én nem vagyok se nagy hazafi, se gazdag polgár, én csak egy rongyos kis újságíró vagyok, a kinek azonban szivet adott az Isten. Ä szívhez azután ón szereztem politikai tisztességet. A szív visz a kötelességtel- jesités utján, melyhez politikai tisztesség erőt ad. A becsületes újságírónak egyetlen kincse van, s ez a politikai tisztesség. De egyúttal ez az egyetlen fegyvere is. Vegyék el kincsét, fegyverét — sőt több, kötelesség megfosztani tőle — ha vétkezett. De, hogy az eljárás sikere érdekében, ügyvédi fogásként megkíséreljék az elvételt, az tek. kir. Törvényszék, ellenkezik a minden- seg úri törvényével. Ezután rátér a vádlott cikke előzményeinek ismertetésére, majd igy folytatja: S midőn mi egybeforrva lelket hevitő erővel, lüktető szívvel vittük élőié az erőszakkal szemben a diadal felé a vármegye ellenállását, akkor ez újság emberei
