Ung, 1907. július-december (45. évfolyam, 27-50. szám)
1907-11-24 / 47. szám
47. szám. TD" IST <35 oldal. Csak beszélték ők nekem, hogy kijárták a subvenciot. Elnök: Hisz Ön úgy tudta, hogy ők kiadók, tehát nem rendelkezhetnek a lap szellemi irányával. : Ha valakinek átalányt adnak, nem ingyen adják. Tanú: Rendesen hirdetési átalány t kapnak a kiadók. A fővárosi lapok a közgazdasági rovatért, is kapnak pausálét. Elnök: A szubvenciót, mint Ön is tudja, bizonyos politikai irány szolgálatáért adják, tehát nem tűnt fel Önnek, hogy Schillingerék, kik nem szerkesztők, szubvenciót kapnak. Nem tett ez iránt kérdést hozzájuk ? Tanú: A mit ők mondtak, azt egyszerűen tudomásul vettem. Elnök: Ön tudta, hogy azelőtt a lap negyven- nyolcas politikai irányú volt, most pedig a Fehérváry- kormány adott nekik szubvenciót és pausálét, tehát nem kérdezte, hogy meg í'og-e változni a lap politikai iránya ? Tanú : Nem kérdeztem. Elnök. Hát a vasúti jegyekről tud-e valamit? Tanú: Igen tudok. Mondották nekem, hogy vasúti jegyet is kaptak és dicsekedtek, hogy nekik sikerült az, a mi nekem nem. Schillinger hozzámjőve mondotta, hogy ő mint kiadó is kapott jegyet. Dr. Reisman Simon: A nyomdát mikor vették meg Schillingerék? Tanú: 1904. év vége felé. Dr. Reisman Simon: Mennyit fizetett a lap nyomatásáért? Tanú: Én szerződésiing 35 koronát kötöttem ki! számonként. Dr: Reisman Simon: Igaz-e az, hogy Schillingerék azért óhajtották a lapot megvenni, mert 35 koronáért azt nem volt érdemes nyomni ? Tanú: Tény, hogy annyiért másnak nem nyomták volna. De én azzal a feltétellel adtam át a nyomdát, hogy a mig a lap az én tulajdonomat képezi, köteles azt 35 koronáért nyomni. Dr. Reisman Simon: Mikor mondták Schillingerék, hogy kapnak szubvenciót és pausálét? Tanú: 1905. december hó végén. Dr. Reisman Simon: A lap vétele mikor történt ? Tanú: 1905. december 10 — 11-ike körül. Én forszíroztam december eleje táján a végleges /szerződést, de Reisman kijelentette, hogy neki most nincs ideje, Pestre kell mennie s igy csak ideiglenes szerződést csinálhat. Az ideiglenes szerződés létre jött és 10-ike körül a véglegest is megcsináltuk. Dr. Reisman Simon: Igaz-e az, hogy december 31-ig a lap az Ön számlája javára ment? Tanú: Nem, mert a vezetés röktön átment az ő kezükbe. A mely számban búcsúztam a közönségtől, j azért a számért már nem én voltam felelős. Dr. Reisman Simon: A vétel után Schillinger azonnal Pestre ment? Tanú: Igen és hazajövet dicsekedett, hogy visszaíelé már kapott szabadjegyet. Dr. Reisman Simon : Önnek, mint az „Ungvári Közlöny“ szerkesztőjének volt vasúti szabadjegye? Tanú: Volt, de két évvel az eladás előtt be-j vonták. Dr. Reisman Simon: Miért vonták el ? Tanú: Nem tudom. Dr. Reisman Simon: Hát nem a rossz viszony volt az oka ? Tanú: Hát bizony valami jó viszony nem állott lenn köztem és a vármegye közt, mert a közigazgatást tettem szigorú kritika tárgyává. Dr Reisman Simon: Beszélt-e Ön a Fehérváry- kormány működése idejében Reisman Henrikkel s nem került-e szóba az ő magatartása? Tanú: Nem beszéltem vele, mert akkor beteg voltam. Dr. Kálmán védő: 1905-ben, mikor az ideiglenes szerződést kötötték, miért nem kötötték meg a véglegest ? Tanú: Én azt hittem, hogy készpénzzel fizetnek. De nem úgy lett. De meg ennek történetét már elmondtam. Dr. Kálmán védő: Megígérte Ön, hogy irni fog régi lapjába ? Tanú: Az eladás alkalmával Reisman felkért és én megígértem. * Dr. Kálmán védő: És irt Ön? Tanú.: Nem Írtam. Egyrészt mert beteg voltam s pihenésre volt szükségem. Másrészt a lap irányával nem voltam megelégedve. Dr. Kálmán védő: Megváltozott a lap iránya ? Tanú: Az én meggyőződésem szerint „igen“Dr. Kálmán védő: Milyen változást tapasztalt, mikor Reisman vette át a lap vezetését ? Tanú: A lapban megjelent cikkek az akkori viszonyoknak nem teleltek meg a lap álláspontját nez\e. És azok után, a mit nekem Schillingen mondott, én erkölcsi lehetetlenségnek tartottam, hogy Írjak bele. Dr. Kálmán védő: Hát mit mondott Schillinger? Tanú: Azt, hogy szubvenciót es pausalét keptak az akkori kormánytól. Dr. Kálmán védő: Tamásy Józsefet ismerte Ön, milyen politikát követett? Tanú: Ismertem. Szocialista volt, hogy a haladópártnak volt-e tagja, azt nem tudom. Dr. Reisman Simon \ Mikor volt ön ágyban fekv beteg ? Tanú: 1903 és 1904-ben. Dr. Reisman Simon: Figyelemmel kisérte Ön 1906-ban az „Ungvári Közlöny“ számait. Tanú : Olvastam majdnem minden számát. Dr. Reisman Simon: Azokból merítette a meggyőződést, hogy a lap iránya változott? Tanú: Igen. Dr Zombory: Igaz-e, hogy Önnek volt olyan szerződése Scbillingerékkel, melynek alapján jogában állott Schillingerék üzleti könyveibe betekinteni ? Tanú : Igaz. Dr Zombory: Igaz-e az, hogy keresett alkalmat hogy beletekintsen ? Tanú : Igen. Dr Zombory: És látta ön e betekintésnél hogyt Schillingeréknek Reisman a lap nyomásáért hetenkin 50 koronát fizetett? Tanú: Azt nem láttam, mert kérdezősködősemre azt mondották, hogy nincsenek könyveik, bár üzleti könyveket kellett volna vezetniök, s igy mikor kértem, csak a nyomdai könyvet mutatták elő. Dr. Zombory: Midőn az igényper idejében újra Ön került a nyomda birtokába, mennyit fizetett Reisman a lap nyomásáért? Tanú: Tulajdonképen nem fizetett, de kijelentettem, hogy csak úgy vagyok hajlandó a lapot nyomatni, ha annyit fizet, mint Schillingeréknek. Akkor Schillinger volt az üzletvezető és maga Schillinger mondta, hogy Reismannak 45 koronát számítottak fel. Dr. Zombory: Schillinger említette Lévai urnák, hogy Reismanu fizetett neki a nyomatáéért? Tanú: Ő annyit említett, hogy olyan elszámolási viszonyban vannak, mely szerint a lap nyomtatási költségeit a jövedelemből leszámolják és igy fenmaradó jövedelemnek Schillingerékre eső része fog a lap vételárába betudatni. Hogy ez úgy volt-e, azt nem tudom, mert a köztük levő szerződést nem ismertem. Dr. Zombory : Tudja-e Ön azt, hogy Schillingeréknek bérbe volt adva a lap kiadói joga? Tanú : Arról nincs tudomásom. Dr. Reisman Simon : Petky Ferenc milyen szerződést előttemezett, úgy tudom, hogy azt a szerződést, a hol megvették a lapot? Tanú: Nem. Azt Lukács Géza és Gyulai Endre irta alá. Dr. Reisman Simon: Hát Petky milyen szerződést irt alá? Tanú: Nem tudom. Elnöki kérdésre felek kijelentik, hogy tanú megesketését nem kívánják, mire a törvényszék a meg- esketést mellőzi. (Elnök a tárgyalást 10 percre felfüggeszti.) Szünet után. Elnök a tárgyalást, újra megnyitván, felhívja vádlottat, hogy a bizonyítást elrendelő végzés második része értelmében jelölje ki azokat a cikkeket, melyekkel bizonyítani óhajtja azt, hogy az „Ungvári Közlöny“ a Fehérváry-kormányt támogatja. Mielőtt azonban erre térne át a törvényszék, elrendeli a becsatolt levelek, okiratok felolvasását Konstatálja, hogy a becsatolt bérleti szerződés a főtárgyalás során már felolvastatott. Dr. Máday jegyző felolvassa Zombory Dezsőnek Reisman Henrikhez intézett levelét, melyben az „Ungvári Közlöny“ szerkesztőségéből való kilépését tudatja és okadatolja, úgyszintén dr. Reismannak e levélre adott válaszát, melylyel dr. Zomboryt kéri a maradásra s biztosítja, hogy az „Ungvári Közlöny“ igazi függetlenségi, csak lármás politikát nem óhajt csinálni. Majd ismerteti főmagánvádió által becsatolt iratokat, melylyel Schillingerék kiadói jogát kívánják igazolni. Ezután vádlott egymásután kijelöli az „Ungvári Közlöny“ számait, melyeknek megjelölt cikkeit Mesz- lényi törvényszéki bíró felolvassa. Dr. Reisman Simon előterjesztést tesz, hogy azon cikkek is felolvastassanak, melyek azt igazolják, hogy az „Ungvári Közlöny“ függetlenségi párti volt, mert csak igy lehet elbírálni azt a kérdést, hogy támogatta-e az „Ungvári Közlöny“ a kormányt vagy sem. A törvényszék azonban e kérelmét elutasítja, mert vádlott ezúttal is, de az eljárás egész során beismeri, hogy az „Ungvári Közlöny “-ben voltak függetlenségi cikkek s igy a bizonyításra csak az tartozik, hogy voltak-e abban oly cikkek is, melyek a törvénytelen kormányt s annak exponensét, a törvénytelen főispánt, támogatták. Dr Reisman Simon ez elutasítás ellen semmiségi panaszt jelönt be. Dr. Kálmán József kéri, hogy a törvényszék Zlatniczky Miklósnak, kit a tárgyalásra magával hozott, tanukénti kihallgatását rendelje el, mert e tanúval igazolni kívánja, hogv Reisman Henrik a lap nyomásáért fizetett, hogy Reismannak a szubvencióról tudomása volt s minthogy az e körülményeket igazoló Petky Ferenc tanú vallomását főmagánvádió képviselője bizonytalannak állítja, e tanú kihallgatásának szüksége fenn forog. Dr. Reisman Simon ellenzi a tanú kihallgatásának elrendelését annál is inkább, mert a tárgyalásra úgy lett előállítva. Elnök kijelenti, hogy a törvényszék a tanú kihallgatását elrendeli s a tárgyalás folytatását d. u. 3 órára tűzi ki. Délután. Az elnök a tárgyalást délután 3 órakor újra megnyitja és konstatálja, hogy Zlatniczky Miklós tanú kihallgatása következik. Zlatniczky Miklós tanú. Az általános kérdésekre előadja, hogy ungvári születésű, 22 éves g. kath. nőtlen, betűszedő érdektelen. Tanú azután elnöki kérdésre előadja, hogy a laptulajdonosa Reismant, Mocsári és Schillingerék voltak s hogy tud arról, hogy lap nyomásáért Reisman hetenként fizetett s hogy a nyomda irodában egy alkalom- | mai a szubvencióról beszélgettek. Elnök: Hallotta a diskurzust bonnt a irodában? És Ön is bent volt? Tanú: Nem, én a nyomdában voltam. Az irodán nem volt ajtó és hallottam mit beszéltek, mert kihallatszott. Elnök; Hát azt hallotta, hogy Mocsári, Reisman és Schillinger a szubvencióról beszélnek és hogy szubvenciót kapnak? Tanú : Igen hallottam. Elnök: Tudja, mi a szubvenció? Tanú: Tudom. Az, hogy az állam ad pénzt a a lapnak, hogy támogassa a kormányt. Elnök : Hát a pausalé? Tanú : A lapban megjelent hirdetésekért járó dij. Elnök: Megesküdhetik arra, hogy Reisman jelenlétében volt szó a szubvenció és pausaléról ? Tanú : Igen. Hiszen híreket hallottam telefonon is, hogy igy állanak a dolgok. Elnök: Mondja meg nyíltan, hogy mit hallott? Tanú : Erre nem emlékezem részletesen, de azt tudom, hogy a nyomdában telefonon jelentette Scbil- lingoréknek Reisman, hogy a szubvenció rendben van. Még akkor is tárgyaltak róla, amikor felutazott Pestre. Elnök: Ha már akkor beszéltek arról, hogy meg van a szubvenció, miért kellett Pestről külön jelentést tenni ? Tanú: Nem mondtam, hogy már meg van a szubvenció, hanem azt mondottam, hogy beszéltek róla, hogy meg lesz. Elnök: Hát ez olyan tervezgetés volt? Tanú: Igen. Elnök : Tud-e arról, hogy vasúti szabadjegyeket kap.ak volna? És ki kapott? Tanú : Tudom. Volt a szerkesztőnek és Schillingeréknek. Egy volt a szerkesztőnek és egy Schil- lingernek. Elnök: Azelőtt is volt a szerkesztőnek ilyen jegye ? Tanú: Úgy tudom, hogy volt Lévainak. Elnök: Nem vonták el tőle? Tanú : Azt is hallottam, hogy elvonták. Elnök: Most is ott van maga a Schillinger nyomdában ? Tanú: Most is ott vagyok, de most az a részvénytársaságé. Azóta voltam Kassán is. Elnök: Mikor lépett ki a Schillinger-nyomdából? Tanú: Ez év január végén. Elnök: Hát arról tud e, hogy valami Ígéretet tettek Schillingerék dr. Reismannak, hogy ebből a sajtóperből ki fogják menteni ? Tanú : Azt most hallottam Petkytől. A dolog úgy áll, hogy Weisz Manó összeveszett Schillingerrel, Weisz pedig azután azt a kijelentést tette, hogy csak legyen vége ennek a pernek, melyet magára vállalt Schillinger, ennek a vesztegetésnek, majd eltávolítják Schilingert a nyomdából. Elnök: Ott volt maga, mikor ezt Weisz mondta? Tanú: Nem. Én mondtam már, hogy ezt Petky mondta. Elnök: Petky meg azt mondta, hogy maga mondta. Maga tud róla? Tanú: Akkor tévesen mondta, én azt Petkytől hallottam, de közvetlen tudomásom nincs róla. Dr. Kálmán: Másra mondta Petky, hogy Zlat- nitzky tud róla. A kéziratokra. Elnök felhívja a feleket, hogy kivánnak-e további kérdéseket tenni. Dr. Reisman Simon: Éhez a tanúhoz ninos kérdésem. Dr. Kálmán védő: Igaz-e az, hogy Schillinger dicsekedett a nyomdában, hogy 90 koronát kap oly hirdetésért, melyért azelőtt csak 8—10 koronát fizettek. Tanú: Nem emlékszem. Dr. Kálmán védő: Emlékszik-e, mikor volt Bernáth installációja? Kik voltak ott a hírlapírók közül? Tanú : Steiner, Reisman és Mihalkovich. Elnök : Ki az a Mihalkovich ? Tanú: Most is segédszerkesztő az „Ungvári Közlönyénél. Elnök: Hát hol voltak ezek? Tanú : Az installáción. Elnök: Ott volt maga? Tanú: Én nem. Hanem a nyomdában beszélték, hogy ott voltak. És a részleteket is ott beszélték meg. Dr. Kálmán védő: Tud arról, hogv a az „Ungvári Közlöny“ cikkeket kapott a sajtóirodától? Tanú : Pestről jöttek cikkek. De hogy a sajtóirodától-e, azt nem tudom. Elnök: Hat azt honnan tudja, hogy Pestről jöttek cikkek? Tanú: Láttam a levelet és a levélborilékot. És tudom, hogy Reisman is küldött cikket, mikor Pesten volt. Elnök felhívja a feleket, hogy kivánják-e tanú megesketését. Dr. Reisman Simon: A tanú megesketését ugyanazon okból ellenzi, mint Petkyét; dr. Kálmán kéri a megesketést, minthogy semmi törvényes indok mellőzésre nincsen. A törvényszék a tanú megesketését elrendeli, mire tanú az esküt leteszi. Elnök: Ezzel a bizonyítási eljárás be volna fejezve. Kívánnak a felek még valami előterjesztéssel élni ? Dr. Reisman Simon: Igen. Becsatolom a Pataki Pál ungtarnóci ev. ref. lelkész 1906 március 2l-én kelt levelét, melylyel a vádlott védelmének hitelét akarom megcáfolni. Azután becsatolom a „Felső- Zemplén“ nevű Nagymihályban megjelenő lap egy példányát annak bizonyi’ására, hogy azon a kiadó nem, csak a szerkesztő van megjelölve. És becsatolom az „Ung“ cimü lapnak egy példányát, a hol a szerkesztő és a nyomda van megjelölve, a kiadó pedig nincs. Van még egy előterjesztésem, nem foglalkozva
