Ung, 1907. július-december (45. évfolyam, 27-50. szám)
1907-11-24 / 47. szám
4. oldal. “ZT 2£T Or 47. szám. nem lehet beszélni, hanem annak csak valamelyik tagjával. Tanú : Azt határozottan megmondani nem tudom. Mi az „Ungvári Közlöny“-ről beszéltünk, ő szószerint igy mondta. Elnök: Megállapítja, hogy a nyomozás során dr. Nagy Béla vallomásában az van, hogy a Takácscsal való beszélgetésben, midőn helytelenítette a rossz taktikát, Takács azt mondta : „rögtön intézkedem, hogy ez másként legyen, és küldött Schillingerért. Hogy azután mi történt közöttük, azt tanú nem tudja.“ Tanú: Tény, hogy felhivatta Schillingert. Dr. Kálmán védő: Takács beavatkozása után megváltozott az „Ungvári Közlöny“ iránya? S általában milyen volt az „Ungvári Közlöny“ iránya? Tanú: Lévai idejében kezdetben nem volt politikai lap. Mikor politikai lappá lett, akkor határozottan ellenzéki volt. Reisman idejében a vezércikkek nagyrészt ellenzékiek voltak, hanem a lapokban voltak kisebb-nagyobb cikkek és interjuvok, a melyek alkalmasak voltak arra, hogy az ellenállásnak s egyes tisztviselőknek ártsanak. Dr. Kálmán védő: Van-e tudomása arról, hogy Török főispán idejében ellenzéki volta miatt meg lett vonva a szabadjegy Lévaitól? Tanú: Erre nézve azt mondom, hogy Török gróftól ismételve hallottam, hogy elvétette a szabadjegyet Lévaitól. Dr. Kálmán védő: S ezt a szabadjegyet nem sikerült Lévainak visszaszerezni ? Tanú: Ezt nem tudom. Dr. Kálmán védő: Kik voltak jelen az installáción ? Dr Reisman ott volt-e ? Tanú: Ezt határozottan nem tudom. Dr. Reis- manról nem tudom, hogy ott volt-e. Dr. Reisman Simon: Mikor Török gróf azt mondotta, hogy elvette a szabadjegyet az „Ungvári Közlöny “-tői, meg is mondta, hogy miért vétette el? Nem mondta, hogy azért vétette el, mert tisztán személyében támadta őt. Tanú: Ezt nem mondta beszélgetésünk közben. Mindenesetre azért vetette el, mert támadta az „Ungvári Közlöny“ őt, személyét és a vármegyét. Nemcsak személyében, hanem a vármegye politikáját is. Elnöki kérdésre dr. Zombory kijelenti, bogy a tanúhoz kérdést nem kiván intézni. Minthogy a felek tanú megesketését nem kívánják, a törvényszék azt mellőzi. Petky Ferenc tanú. Általános kérdésekre előadja, hogy nagybányai születésű, 28 éves, ev. ref. vallásu, ungvári lakos, nős, könyvnyomdász, érdektelen. Elnök: ön annál a nyomdánál dolgozott, a mely az „Ungvári Közlöny“-t adta ki? Ki volt annak a lapnak a tulajdonosa ? Tanú: Dr. Reisman Henrik ügyvéd úr, de nem egyedül, hanem dr. Mocsári Miklós városi tanácsossal. Elnök: És Schillinger testvérek nem voltak érdekelve a lapnál ? Tanú: Annyit tudok, hogy a lapnál ők is társak lettek volna. De a nyomtatások külön lettek nekik fizetve, hetenként 50 koronájával. És a legutóbbi időkben magam szólitottam fel Reismant, hogy a lap csináltatásáért fizessen, mert különben megszüntetjük a lapot. Ez akkor volt, midőn a nyomda csődbe került ? Elnök: Mikor került csődbe? Tanú: Arra nem emlékezem. De körülbelül 1906-ban. Elnök: A jövedelmet ki kezelte? Tanú: A legnagyobbrészt Reisman ur, mert a volt főnököm többször említette, hogy az összes pénzeket Reisman felszedi és ő semmi hasznot nem kapott. Ezt Schillinger mondotta. Elnök: És tőle tudja, hogy a lap példányszámaiért 50 koronát kapott. Tanú: Igen tudom, mert a személyzet előtt felszólította Reismant a fizetésre. Elnök: Nem tud arról, hegy a lapot Schillinger testvérek bérbe vették és bérösszeget fizettek. Tanú : Arról nem tudok. Csak azt tudom, hogy példányszámonkint 50 koronát fizettek. Magam is felszólítottam. Elnök: E felszólítást tehát mint a lap kiadójához intézte. Ki vette át az utalványokat? Tanú: Az utalványokat dr. Reisman vette fel. Elnök: A hirdetési dijakat ki vette fel Tanú: Közösen ment azt hiszem. Elnök: Vagy tud róla, vagy nem; „Azt hiszem“ az nem felelet. Tanú: Azt úgy tudom, hogy dr. Reisman is vett fel hirdetéseket s hozzá is intéztek s volt főnököm is vett fel. Elnök: Abban az időben a városban hírek terjengtek, hogy az „Ungvári Közlöny“ meg van vásárolva. Hogy szubvenciót és pausalét kaptak. Tud-e erről? Tanú : Azt hallottam és a nyomdában is beszélték. Elnök: Tett-e kérdést? Tanú: Kérdést nem tettem, mert mint munkás nem is tehettem. De az irodában többször beszéltek és tárgyaltak Reisman, Schillinger és Mocsáry arról, hogy a lap szubvenciót fog kapni. Elnök: Ezt hallotta Reisman szájából? Vigyázzon, nagyon fontos a dolog. Tanú: Ezt Schillinger mondta, tudniillik azt, hogy szubvenciót fog kapni a lap. Elnök: Mert az előbo olyan formán fejezte ki magát, hogy Reisman és Schillinger együtt beszélték. Tanú: Igen együtt beszélték az irodában és azután Schillinger kijött a nyomdába s jelentette, hogy a lap most már szubvenciót fog kapni. Elnök: Ha Ön a nyomdában volt, hát hogy hallotta, hogy miről beszéltek? Tanú: Az iroda a nyomda mellett van, s ki lehetett hallani a beszélgetést. Elnök: Tud-e arról, hogy szabadjegyeket kaptak ? Tanú : Arról is van tudomásom. Elnök: Ki kapott szabadjegyet? Tanú: Azt hiszem, hogy Reisman Henrik is kapott. Elnök: Vagy tudja vagy nem, mert igy nem lehet vallani. Tanú: Én láttam azt a jegyet. Egy jegy meg is lett változtatva Orosz nyomdásznak, ki azzal utazott. Elnök: Hát hány jegyet kaptak? Tanú: Hogy hány jegyet kaptak, azt nem tudom. Elnök: Mi volt az a Grosz ? Tanú: Betűszedő és meg lett bízva, hogy vidékre menjen és munkát fel vegyen. Elnök: Mint utazó ? Tanú: Igen és az arckép meg lett cserélve az ő fényképével. Elnök: És a név maradt a jegyen, vagy mást írtak oda? Tanú: Én nem tudom, valószínűleg Pesten Írták át a nevet. Elnök : Azt névre állítják ki, s a nevet a fényképre reá kell Írni. Kié volt az a fénykép és ki utazott vele? Tanú : Utazott azzal más is. Elnök: Ki volt az a más. Ilyen határozatlan feleleteket ne adjon. Nem a piacon pletykálunk, eskü alatt kell vallania, egy embernek a becsületéről és szabadságáról van szó. Hát ne beszéljen határozatlanul, vagy tudja vagy nem. Úgy feleljen nekem, hogy közvetlen tudomása van-e a dologról, vagy sem. Nem pedig, hogy hallottam. Tanú : Nem hallottam, de láttam. Elnök: Akkor megmondhatja, hogy kinek a fényképét vették ki a szabadjegyből. Tanú: A Schillingerét. Elnök: Látta? Tanú: Nem láttam, de a felbélyegzett fénykép ott hevert azután a nyomdában. A Orosz fényképét is elvitték Pestre s ott cserélték ki. Elnök: Ez egészen más. Dr. Reisman Simon: Ki mondta azt magának, hogy a nyomtatásért ötven koronát fizetnek Schillin- gernek ? Tanú: Schillinger. Dr. Reisman Simon: Mikor mondta? Tanú: Azt nem tudom. Dr Reisman Simon: Melyik esztendőben, hónapban, napban? Tanú: Ezelőtt vagy két évvel. Dr. Reisman Simon: Hát melyik esztendőben 1905-ben, vagy 1904-ben? Elnök: Úgy határozzuk meg hát a kérdést, hogy akkor történt-e ez a dolog, mikor Reisman volt a tulajdonos? Tanú: Igen akkor, mikor Reisman volt a tulajdonos. S akkor magam is felszólítottam, hogy fizessen, mert különhen nem nyomjuk a lapot. Dr Reisman Simon: Akkor is mondta magának Schillinger, hogy ötven korona jár neki, a mikor zárgondnok volt? Tanú: Azt nem tudom Dr. Reisman Simon : Hogy mondotta azt Schillinger, hogy miért fizetnek ? Elnök: Kérem, megmondta. Ne tessék vexálni a tanút. Ezt nem engedem meg. Dr. Reisman Simon : Előterjesztést teszek, hogy tessék közvetlenül feltenni a kérdést. Nekem nincs tudomásom, hogy Schillingeréknek Reisman Henrik fizetett volna ötven koronát, de lehet, hogy a nyomtatási költségek voltak ily összegben fixirozva, mert el kellett számolni. Tehát ily fix összeg volt kikötve. Elnök: (Petkyhez) Az a fontos itt, hogy van az iratoknál egy szerződés, mely szerint a Schillinger testvérek ki veszik bérbe a lap kiadói jogát és a bér fejében fizetnek Reisman és Mocsárinak 150 koronát évenként, e szerint az övék volna minden kiadói jövedelem, ők nem tartoznak a lap tulajdonosoknak, csak ezt az ötven koronát fizetni. Már most ön azt mondja, hogy hetenként ötven koronát fizettek Reismanék a nyomtatásért. És igy vagy a szerződés hamis, vagy nem áll meg, a mit Ön mond. Tanú: A bérleti szerződésről nem hallottam. Azt azonban Schillingertől tudom, hogy a lap csináltatásáért ötven koronát fizetett Reisman Henrik. Ezután tanú elmondja, hogy egy legutóbbi alkalommal a nyomdában összetűzés volt Veisz üzletvezető és Schillinger Ármin között, melynek folyamányaként Veisz üzletvezető előtte akként nyilatkozott, hogy csak legyen vége a sajtópernek, a mit magára vállalt, majd el fogják távolítani Schillingert. Ez összetűzés öt vagy hat héttel ezelőtt volt, már a részvénytársaság idejében, Elnök: Hát most részvénytársaságé a nyomda ? Tanú: Igém Dr. Reisman Simon: Látta azt maga, hogy kézbesítettek Schillingernek vagy Reismannak pénzösszeget ? Tanú : Igen, a pénzeket Reisman szedte fel. Dr. Reisman Simon : Látta-e ? Tanú: Igen láttam, a mikor az utalványokat behozták a nyomdába. Dr. Reisman Simon: Azt mondta, hogy hallotta, hogy az „Ungvári Közlöny“ szubvenciót kap. Mikor hallotta és hol ? Tanú: Bent a nyomdában. Dr. Reisman Simon: Ki volt akkor a nyomdában ? Tanú : Zlatniczky és még Grosz is. Dr. Reisman Simon: Melyik helyiségben volt ? Tanú: A nyomdahelyiségben voltunk. Dr. Reisman Simon: És mikor történt, ez karácsony előtt vagy után ? Tanú: A főispánválasztás előtt. Dr. Reisman Simon: Hát miért mondták magának, hogy kapnak szubvenciót? Tanú: Nem nekem mondták, hanem a személyzet élőit, mint újdonságot, s mivel ők örültek, hát mi is örültünk. Elnök. Kérem ezt nem tartom lényegesnek. Dr. Reisman Simon: Ez decemberben történt és igy lényeges a kérdés. Elnök: A dátumot nagyon könnyű eltéveszteni. Tanú: Mikor az installáció történt, akkor is beszéltek a szubvencióról. Di. Reisman Simon : Maga elmondta ezt másoknak ? Tanú: Nem mondtam, mert beszélt erről mindenki. Dr. Reisman Simon: Mikor lépett ki az „Ungvári Közlöny“ nyomdájából? Tanú: Hat hete. Dr. Reisman Simon: Miért lépett ki? Tanú: Másutt több fizetést kaptam. Munkás ember vagyok s igy oda kell mennem, a hol jobban fizetik munkámat. Dr. Reisman Simon : Nem veszett össze Schil- lingerrel vagy a nyomdával ? Tanú : Nem. Senkivel. Dr. Reisman Simon: Hol dolgozik most? Tanú: Lám Elemérnél. Dr. Reisman Simon : Nem beszélt ez ügyben Zomborvval ? Tanú : Nem. Sohasem. Dr. Kálmán József védő kérdésére tanú előadja, hogy nem tudja, hogy Mihal- kovics mint korrektor kitől kapta fizetését, hasonlóan nem tud az ideiglenes szerződésről, azt azonban tudja, hogy Schillingerék abban az időben nagyon sokszor jártak Pestre, valamint nem emlékszik arra, hogy a lap Pestről kapott cikkeket közzététel végett, de kijelenti, hogy erre nézve Zlatniczky adhat felvilágosítást, kinek kezén fordultak meg a cikkek. Kijelenti, hogy a szubvencióról folytatott diskurzus utáü az irodából azonnal kijött Schillinger. Elmondja, hogy a nyomdában voltak, az irodában Reisman, Mocsári és a fiatal Schillinger voltak jelen, s hogy a beszélgetést ki lehetett hallani. Dr. Zombory: Tud-e arról, hogy Schillinger Gyula a lap számára irt cikket? Tanú: Nem irt. Dr. Zombory: Biztos abban? Tanú: Meg merek rá esküdni. Dr. Reisman Simon: Tessék felolvastatni a „Lőrinczy nyugalomba vonul“ (S—r) jelzésű cikket. Dr. Zombory : Konstatálni kívánom, hogy tanú vallomása szerint Schillinger Gyula nem irt a lap számára cikkeket s megjegyzem, hogy az (S—r) jelzésű cikket Steiner nevű akkor Ungváron időző utazó és munkatársuk irta. Elnök kéri a tanú megesketésére vonatkozólag a felek előterjesztését. Dr. Reisman Simon, miután a tanú vallomásában több ellenmondást és ingadozást tapasztal, a megesketés mellőzését kéri; dr. Kálmán József, minthogy törvényes mellőzési ok fenn nem forog, kéri a tanú megesketését. A törvényszék a tanú megesketését elrendeli, mire a tanú az esküt leteszi. Lévai Mór tanú. Az általános kérdésekre előadja, hogy bács- topolyai születésű, 51 éves, róm. kath. vallásu, nős, ungvári lakos, magánzó, érdektelen. Elnök: Az „Ungvári Közlöny“-nek azelőtt ön volt a tulajdonosa. Ki vette meg Öntől a lapot ? Tanú : Dr. Reisman Henrik, dr. Mocsári Miklós és Schillinger testvérek. Elnök : Közösen vették meg ? Tanú: Tulajdonképen dr. Reismannak és Schillingeréknek adtam el. A mikor megkötöttem a végleges szerződést, akkor lépett be Mocsári. Elnök: A vételárat kitől kapta meg ? Tanú: Ezektől az uraktól. Elnök: Schillingerekröl úgy vagyok informálva, hogy pénzük nem volt, tehát hogyan elégítették ki Önt? Tanú: Engem kielégítettek részben készpénzzel, részben váltóval, a mit leszámítolás utján értékesítettem. Elnök: Akkor tulajdonképen nem tudja, hogy kinek a pénzével lett kielégítve? Tanú: Kérem, nem tudom. Velem szemben ők együtt voltak kötelezettségben. Elnök: Azután, hogy eladta a lap tulajdonjogát, érdeklődött tovább is a lap belső ügyei iránt? Tanú: Nem. Elnök: A szubvencióról és a pausáléról nem tud valamit? Tanú: Én csak annyit tudok ez ügyekben, a mennyit Schillingerék mondtak nekem, mert ők, ha feljöttek hozzám, egyetmást elmondottak. Elnök: A nyomda is az öné volt és később vették meg a lapot ? Tanú: Igen. A nyomdaeladásnál a lapot megtartottam magamnak és Schillingeréknél nyomattam. Később aztán eladtam. Elnök: Mit mondott Schillinger, hogy mit kaptak, szubvenciót vagy pausálét? Tanú: Schillinger mondotta, hogy kapnak 3000 koronát és pedig 1000 korona szubvenciót és 2000 korona pausálét. Elnök : Önnek nem tűnt fel, hogy az „Ungvári Közlöny“' szubvenciót kap? Tanú: Nekem nem volt semmi érdekeltségem és nem is folytam be a lapnál. Nem is volt hozzá jogom.
