Ung, 1907. július-december (45. évfolyam, 27-50. szám)

1907-11-24 / 47. szám

47. szám. T7" 3ST CB­3. oldal. lassan átmegy a kormány szolgálatába. Valami precíz beszéd nem volt, de világos, hogy az ón köz-; bejárásomnak az volt a tendenciája, hogy ha tesz a kormány valami szolgálatot, akkor a lapnak az irányát meg kell változtatni, mert az előtt a szó teljes értelmé­ben az „Ungvári Közlöny“ túlzottan támadta a kor­mányt. Abban a hitben voltam, hogy a lap iránya meg fog változni. Később azután a lapban a napi hírek között voltak olyan megjegyzések, a melyek már valami fordulatot jelentettek. Azou benyomás alatt állottam, hogy igy a lap idővel át fog menni a kor­mány szolgálatába és hétről-hétre jobb lett. Dr. Kálmán József védő : Azt méltóztatott mon­dani, hogy Schillinger járt el a szabadjegyek dolgában, Reismannal magával nem beszólt. Hát a nagybereznai Sebessi vendéglőben nem méltóztatott találkozni a nemzeti ellenállás idejében s akkor miről folyt a szó? Tanú: Jóval azelőtt. Hogy miről folyt a beszél­getés arra nem emlékszem. Dr. Kálmán védő: Volt-e Méltóságodnak felső utasítása arra, hogy a hirdetéseket az „Ungvári Köz­löny“ számára adassa le. Tanú: Nem tudok visszaemlékezni. De nem is igen lehetett, mert a hirdetésekre külön utasitás volt és azokat egy részvénytársaság, a Csomagszállitási Részvénytársaság vállalta el. Dr. Kálmán védő: Nem méltóztatik arra emlé­kezni, hogy Seyfrid erdőtanácsos, kit a nemzeti ellen­állás következtében nyugdijba küldtek, egy alkalom­mal panaszkodott méltóságodnak, hogy oly hirdetése­kért, melyek ára azelőtt 8—10 korona volt, most arány­talanul magas összeget kell az „Ungvári Közlönyének kifizetni ? ülnök: Figyelmeztetem méltóságodat, hogy ha valami olyan kérdés tétetik, mely a hivatali titoktartás körébe vág, nem köteles Ön válaszolni. Tanú: (Hallgat). Dr. Kálmán védő: Igaz-e, hogy Zombory Dezső volt annak a deputációnak szónoka, mely Önt a fő- ispáni installáción való részvételtől eltérítette. Tanú: Igaz. De én nem nyilatkoztam arra nézve, hogy fogok-e installálni vagy sem. Ő eljött és arra kért, hogy ne vegyek részt az installáción. Feltéve, hogy ha én részt veszek, akkor az egész tisztikar is részt vesz, mert azon esetben, ha én részt veszek, ak­kor tekintélyes száma lett volna az installálóknak. Én azt mondtam a küldöttség vezetőjének Zomborynak, hogy én sohasem tettem olyat, a mi a nemzeti irány ellen irányult, különben nagyon keveset beszéltem, de határozottan emlékszem, hogy abból következtetni nem lehetett arra, hogy megjelenek-e vagy sem az instal­láción. Elnök kérdésére felek kijelentik, hogy tanú meg- esketését nem kívánják, mire a törvényszék a tanú megesketését mellőzi. Bernáth Zsigmond tanú. Általános kérdésekre előadja, hogy cekeházai születésű, kosgyáni lakos, 35 éves, ev. ref. vallásu, nős, földbirtokos, érdektelen. Elnök: Előre is figyelmez.etem, hogy a bűn­vádi perrendtartás biztosítja azt a jogot, hogy a mennyi­ben a kérdésekre adott felelete a hivatalos titoktartást érintené, a vallomástételt általában illetve egyes kér­désekre nézve megtagadhatja. Tanú: Nyilatkozni fogok. Elnök: Méltóztassék felvilágosítást adni arra nézve, hogy dr. Reisman Henrikkel, mint az „Ungvári Közlöny“ szerkesztőjével közvetlenül volt-e valami érintkezése a lap irányát illetőleg abban a tekintetben, hogy főispáni működését támogatni fogja ? Tanú : Ha jól emlékszem, Reisman Henrikkel két ízben találkoztam főispánságom alatt. A mikor kine­veztek, feljött Reisman Budapestre a lakásomra és egy interjuvot kért tőlem, a melyben kérdezte, hogy milyen irányban akarom a rendet megcsinálni Ungmegyében. Másodszor lemondásom előtt vagy után. Ezenkívül ebben az ügyben nem érintkeztem. A Schillinger test­vérekkel igen. Elnök: A szubvencióra vonatkozólag a Schillin­ger testvérekkel méltóztatott tárgyalásokat folytatni? Tanú: Csakis a Schillinger testvérekkel. Elnök: A Schillinger testvérek sem kiadók, sem laptulajdonosok nem voltak. Igaz, hogy ez homályban volt a lapnál, mégis, hogy méltóztatik magyarázatot adni — a pausaléról nem beszélve — hogy lehetett a szubvencióról Schillingerókkel tárgyalni. Tanú : Én az egész ügyet nagyon diszkrét dolog­nak tartom. És ha úgy határoz a tek. kir. Törvény­szék, hogy a felelet hivatalos eskümet nem sérti, szíve­sen nyilatkozom. Elnök : A mit felsőbb hatóságától kapott, azt nem kérdezem, csak a saját iniciativájából való tény­kedéseit. Ezzel a kormánynak tartozó diskréciót nem sérti. Tanú : Schillingerék mint tulajdonosok és kiadók szerepeltek. Akkor ők biztosítottak arról a dologról, a minek következtében a lap a szubvenciót és a pau- salét megkapta. Meszlényi bíró: Méltóztassék részletesen el­mondani, minő beszélgetés folyt Schillinger és ön között ? Tanú: Ez először is diszkrét dolog. Másodszor nem is emlékezem, mert már két éve annak. Nem tudom. Meszlényi bíró: Tett a Schillinger testvérek valamelyike olyan kijelentést, hogy a lap a jövőben oly irányban fog szolgálni, a mi az akkori kormány és exponense, a főispán támogatását jelenti ? Tanú: Kérem minden esetre, mert akkor nem is terjesztettem volna fel. Meszlényi biró: Nem fejezte-e ki aggodalmát, hogy miután Reisman nincs beavatva, nem fogja-e megtagadni a kormány támogatását? Tanú: Erre nem emlékszem, hanem Schillinger testvérek úgy beszéltek, mintha a lapot egészen kezük­ben {ártották volna. De később meggyőződtem, hogy a lap nem teljesen az én intencióim szerint irt. Akkor előterjesztést is akartam tenni, hogy visszavétessem az állami támogatást, de közben feloszlatták az ország­gyűlést, mire én lemondottam. Dr. Reisman Simon: Szíveskedjék megmondani, hogy az „Ungvári Közlöny“ szerkesztőségével ön volt-e politikai összeköttetésben: Tanú: Semmilyenben. Dr. Reisman Simon: Igyekezett-e a szerkesztő­ség bármelyik tagjára befolyást gyakorolni, hogy tá­mogassa a kormányt ? Tanú : Ez nem volt az én teendőm. Dr. Reisman Simon: Igaz-e, hogy Schillingen Rónay ajánlotta Méltóságodhoz és annak az ajánlata alapján az érdekükben? Tanú: Biztosan nem emlékszem reá, de azt hi­szem, hogy Rónay ajánlotta, mert máskülönben nem is fogadtam volna. Dr. Reisman Simon: Igaz-o az, hogy a Schillin­ger testvérek nem szubvenció, hanem állami hirdetések megszerzését kérték és Méltóságod ilyen irányban járt el ? Tanú : Ha jól emlékszem, ők pausaléról beszéltek. Elnök: Hogy magyarázza azt, hogy szubvenció és pausaléról volt az okiratban szó ? Tanú: Kérem, az teljesen a sajtófőnök dolga, hogy az állami támogatást hogyan osztja fel. Szóval én ezt nem tudom. Dr. Reisman Simon: Van tudomása Méltósá­godnak arról, hogy Schillingerék kértek az „Ungvári Közlöny“ részére vasúti szabadjegyet, mennyit, mikor és kinek részére? Tanú: Arra nem emlékszem. De azt hiszem, hogy az „Ungvári Közlöny“ szerkesztőségének volt vasúti szabadjegye régebben és az én időmben is. Dr. Reisman Simon: És ezt ki eszközölte ki vagy tán kérelem nélkül kapták ? Tanú: Arra nem emlékszem; de fel lettek ter­jesztve, én is felterjesztettem és meg is kapta. Dr. Kálmán védő: Igaz-e az, hogy egy alka­lommal kijelentette az „Ungvári Közlöny“ tudósítója előtt, hogy az „Önök lapja mindenkor kiváló munkát folytatott a békés leszerelés körül ?“ Tanú: Erre már nem emlékszem. Dr. Kálmán védő: Miért méltóztatott a lemon­dás után éppen a függetlenségi újság szerkesztőjéhez intézni lemondó levelét ? Tanú: Kérem, ez volt az egyetlen politikai lap Ungmegyében Dr Kálmán védő: Az állami szubvenció első részletét, a 250 K-t, hogy méltóztatott elküldeni, postán e vagy más utón ? Tanú: Erre nem nyilatkozhatom. De azt tu­dom, hogy jóval több összeg \olt és nem 250 K. Pardon! Ez diszkrét dolog Dr. Kálmán védő: Mikor Schillingerókkel tár­gyalt, nem mondta azt, hogy Reismannal is szeretett volna tárgyalni ? Elnök: Kérém, erre már felelt. Dr. Kálmán védő: Látott-e ön elég garanciát Schillingerókben a lap irányára vonatkozólag? Tanú : Én úgy tudom, hogy a kiadók gyakorol­nak befolyást a lap irányára. A fővárosi lapoknál is a kiadók szabják meg a lap irányát. Dr. Reisman Simon: Igaz-e, hogy az állami hirdetéseket a csomagszállító-részvénytársaság linan- cirozta. Tanú: Az állami hirdetéseket mindig a csomag­szállító vállalat financirozta. Elnök : És a szubvenciót ? Tanú : Azt nem. Elnök kérdésére vádlott kijelenti, hogy nem kivan tanúhoz kérdést intézni. Felek kijelentik, hogy tanú megesketését nem kívánják, mire a törvényszék a tanú megesketését mellőzi. Dr. Nagy Béla tanú. Az általános kérdésekre előadja, hogy diósgyőri születésű, ungvári lakos, 30 éves, ev. ref. vallásu, nős, főispáni titkár, érdektelen Elnök: Abban az időben, midőn Bernáth Zsig­mond volt a főispán, Ön nem volt titkár? Tanú: A határrendőrségnél állásomat márciusban foglaltam el, de a titkári teendők ellátásától már de­cember végén visszaléptem s a főispáni irodát január 19-én adtam át tényleg Takács Gyula uj főispáni titkárnak. Elnök: Van-e tudomása arról, hogy az akkori kormány exponensével az „Ungvári Közlöny“ volt-e valami összeköttetésben a lap irányára vonatkozólag? Tanú: Én csak annyit tudok erről, hogy Takács titkár asztalán láttam egy miniszterelnöki leiratot, a melynek kivonata később az „Ung“ lapban közzé volt téve, a mely szerint az „Ungvári- Közlöny“ kiadója szubvenciót és hirdetési átalányt kapott Erre az ügyre nézve nem tudok egyebet. Azonkívül egyizben Takács titkárral beszéltem arról, hogy ha ők a megyei tiszt­viselőket ki akarják békiteni és nem akarják a leg­szélsőbb ellenállásba belevinni, nem követnek helyes taktikát, ha az „Ungvári Közlönyében folyton támad­ják az ellenállás és a vármegye vezetőit. Ő azt mondta, hogy beszél az „Ungvári Közlöny“ szerkesztőjével. Másnap feljött Schillinger. De hogy ők mit tárgyaltak ketten, azt nem tudom. Elnök: Reisman Henrikről akkor nem esett szó. Tanú: dr. Reisman Henrikről akkor nem beszél­tünk. Hanem ezt az ügyet kétszer hoztam fel s akkor csak az „Ungvári Közlönyéről volt szó. Neveket én nem említettem és ő sem. Mi csak az „Ungvári Köz­lönyéről beszéltünk. Elnök: A titkár úr csak az „Ung“-ban közölt miniszteri leiratból tudta meg, hogy az „Ungvári Köz­löny“ kap szubvenciót? Tanú: Én tudtam azt már április előtt, hogy a lapnak van szubvenciója. Különben én nem érdeklőd­tem a dolog iránt. Én csak annyit említettem Takács­nak, hogy ezt a miniszteri leiratot nem jó lesz künn hagyni, mert tartalmáról idegenek is tudomást szerez­hetnek. Mire ő felkért engem, hogy arról ne beszéljek senkinek. Én nem is szóltam senkinek. Dr. Reisman Simon : Ön a Takácscsal való be­szélgetését a nyomozás során úgy adta elő, hogy Takács az Ön megjegyzésére, miszerint helytelen az, hogy az „Ungvári Közlöny“ az ellenálló tisztviselőket támadja, azt felelte: majd intézkedem Schillingernél. És most pedig a szerkesztőről szól? Tanú : Én nem helyeztem súlyt a rendőrségnél az ily különböztetésro. Dr. Reisman Simon: Takács azt mondta-e, hogy intézkedem Schillingernél, vagy hogy beszélek a „Ungvári Közlöny“-nyel ? Az „Ungvári Közlöny “-nyel sátor előtt volt, hordta a szél, úgy hogy alig lehetett egy kis vizet felforralni, hogy átfázott testünket egy csésze teával felmelegitsük. Egyszóval borzasztó pasz- szió, edzettség és erős kitartás kell ahhoz, hogy valaki ebben az időszakban, ilyen kirándulásra vállalkozzék. Bent a sátorban tüzet nem lehetett rakni, mert oly kicsi volt, bogy éppen csak ketten fértünk el szűkén, de ennek dacára mégis melegünk volt, mert én pél­dául — természetesen felső ruha nélkül — egy nagy bunda takaróba és ezzel együtt még egy bárány bélésű zsákba bújtam. Fázásról tehát szó sem volt, de bor­zasztó volt ezen vihart kibőjtölni és felöltözködni. Teljes 48 óráig tartott ez igy, mig végre harmadik napon a vihart szélcsend, [csillagos ég, de 15 fokos hideg idő váltotta fel, úgy, hogy reggelre mindketten kimehettünk cserkészni. Liedekerke lőtt is egy igen jó bakot, én csak negyed nap voltam olyan szerencsés, hogy Jani bámulatos vezetése mellett egy jó és egy közepes kőszáli bakot haza hozhattam. Ötöd napon végül megelégelve a kiállott fáradságokat, hideget és az ismét beálió hóesést, lementünk. Útközben egy kis kerülő s félig lefagyasztott lábaim árán ismét beszá­molhattam egy kőszáli bakkal. Prették eredmény nél­kül jöttek vissza harmad napra Janihoz, hol egy napot még tisztálkodással, pakolással, tropheák kifőzésével töltöttünk el. Nem mulaszthatom el, hogy Janiról, a glecser- őrről és családjáról pár szóval meg ne emlékezzem. Jani édes atyja, valamint ennek testvérei a Kau­kázus okupációja alatt, a 30-as években még több gruzs acét-családdal a Kasbek alatt egy kis község­ben laktak, hol a község kedvező hadászati fekvése folytán rettenetes ellentállást fejtettek ki, de végül az oroszok mégis osak leverték őket is ; teljesen azonban még sem bírták ezen vad, a végtelenségig bátor és merész nemzedék rabló szenvedélyét megfékezni, úgy hogy az orosz-kormány a községet megsemmisítette, a főbb vezéreket agyonlövette s a pár még életben ma­radt embert szerte-széjjel küldte. Az egyetlen család, a melynek megkegyelmeztek, a Jani édes apjáé volt, a ki fiatal korában egy muszka főhercegnél szolgálván, jóravaló becsületes ember hírében állott s ott marad­hatott. Most csak egy kozák kaszárnya és Jani háza jelzi a volt telepet. Janinak öt testvére van, azok azon­ban már nem oly megbízhatóak, mint ő, ki az ideálja egy vadászati kísérőnek s egyáltalában bátor, fárad­ságot nem ismerő, józan életű ember, sőt még jó hazafi is ; különben muzulmán vallásu s még rituális szokásait sem mulasztotta el soha. Elég legyen mondva ezzel, hogy bátran rábízhatja magát, gyermekeit vagy vagyo­nát mindenki s nem csoda, hogy annyira megszerettük Janit, hogy elhalmoztuk ajándékokkal, sőt még most is levelezésbe vagyunk vele. November 29-íkén viszontlátásig istenhozzádot mondva a feledhetetlen Kaukázusnak, Vladikaukázig kocsin tettük meg az utat, onnan Lembergig szeren­csésen elvitt a gőzös. Itt kedves francia társaimnak türelmét, barátságát megköszönve elbúcsúztam, kiki ment saját útjára a szélrózsa minden irányába. íme, igy lett valóvá gyermekkori álmom. (Vége következik.) nurutok, számár- ' | s 9 feöirögés, skrofuíozis, influenza 1D /'ff 0 0 W ‘fHp «D<* sránrtalan tanár és orvos áltat naponta ajánlva. Jg^ í Eg "^^0 Í$ M W Minthogy értéktelen utánzatot; t is Irináinak, kérj« nulmluMM * ^ Eh 0 fjotű mt átvágj* 6» a fesM^rt, aqi*. „Ruche“ ert-u. it etonuigolá*. ««P*»« rendeletre a cvécrmentánhe |M| m te« a köbölt váladékot, éjjé« (ráadást --------------------- — 4» üvagenkint *— koroua. «iVjtgRfi • •£:' F. IfsffasnneU A €♦. Basel (Svájci

Next

/
Thumbnails
Contents