Ung, 1907. július-december (45. évfolyam, 27-50. szám)
1907-11-10 / 45. szám
2. oldal TT 1ST <3~ 45. szám. szerzendő bizonyítékaira és kéri a büntetőtörvénykönyv rendelkezései alapján a valódiság bizonyításának megengedését. Bizonyítékai sorában kiemeli az iratokhoz általa másolatban becsatolt miniszterelnökségi aktát. Ez akta tartalma szószerint a következő : M. kir. Miniszterelnök. 239/M. E. 1906. III. Méltóságos Főispán úr! Hivatkozással f. évi január hó 12-én kelt fel- terjesztésére. felkérem Méltóságodat, értesitse az Ungvári Közlöny kiadóját, hogy neki folyó évi január hótól kezdve negyedévi előleges részletekben Méltóságod utján fizetendő Egyezer (1000) korona szubvenciót engedélyezek. Ezen szubvenciónak az 1906. év első negyedére eső részét, vagyis Kettő- százötven (250) koronát Méltóságodnak kézbesítés végett idezártan megküldöm. Egyben értesítendő alap kiadója, hogy 1906-ban Kettőezer (2000) korona értékű állami hirdetést fog kapni. Budapest, 1906. január 13. A miniszterelnök helyett Márffy, államtitkár. Méltóságos Bernáth Zsigmond úrnak, Ungvármejjye főispánjának Budapest. Kézbes. s. kezéhez. Vádlott után dr. Reisman Simon, a főmagán- vádló képviselője nyilatkozik. Előadásában megengedi a valódiság bizonyítását, tiltakozik az akta beszerzése ellen, mert az hivatalos titok, de egyébiránt elismeri, hogy az „Ungvári Közlöny“ subveneiót és hirdetési átalányt kapott, de azt a kiadóhivatal kapta, a szerkesztő és tulajdonostárs, dr. Reisman Henriknek arról sejtelme sem volt, minthogy a lap Schillinger- testvéreknek bérbe volt adva. A törvényszék ezután visszavonul s félórai tanácskozás után kihirdeti végzését, rcelylyel a valódiság bizonyítását elrendeli s a bizonyítási eljárás sorát azonnal megnyitja. A bizonyítási eljárás során lassan hámozódik ki az igazság. A tanuk dr. Mocsári Miklós, Schillinger Ármin és Gyula ellenmondasokba keverednek s az elnök nagy tájékozottságra valló kérdéseivel szépen kezdi eloszlatni az ügyre boruló homályt. A vallomásokból kiemeljük a tanuk ama nyilatkozatát, hogy a lap ugyan bérbe volt adva, de az összes jövedelmeket, előfizetési és hirdetési pénzeket dr. Reisman Henrik vette át. Schillinger Á'-rain tanú pedig eskü alatt vallja, hogy 1906. január havában az „Ungvári Közlöny“ szamara utalványon érkezett 250 koronát dr. Reisman Henrik vette át és ő adta nekik, mint kiadóknak. Vallomást tesz a két testvér ez „Ungvári Közlönyének a sajtóirodával, valamint a darabont főispánnal való összeköttetéseiről, a lap szerkesztésének menetéről, az üzletkezelés titokzatos módszeréről s hol hangos meglepetések, hol derűs kacagások verik fel a törvényszéki terem méltóságos csendjét. Az eljárás során főmagánvádló képviselőjének egy-egy ügyes nyilatkozata, vagy a vádlott egy- egy szimpatikus kijelentése megmozgatja a közönség sorait, de rögtön kész az elnöki figyelmeztetés, egyforma igazsággal mérve a főmagánvádló, vagy vádlott emberei számára. Furcsa jelenetet képez dr. Mocsári Miklós vallomása. Zavarodottsága egyre nagyobb lesz s oly furcsa kijelentéseket mond, hogy a közönség hol sajnálkozva, hol kacagva ad benyomásainak kifejezést. Maga az elnök sem tudta elnyomni egy-egy mosolyát, sőt egy Ízben, látva a tanú különös viselkedését; tájékozatlanságát, reá szól a tanúra : „S ön városi tanácsos Ung- váron ?“ Nagy meglepetést kelt a tárgyaláson az, midőn főmagánvádló képviselője a vádlott politikai működésének diszkréditálásával akarja ügyét megmenteni. Erős mozgolódás támad s munkatársunk heves hangon utasítja vissza az ellene nagy ravaszsággal & vakmerőséggel felépített alaptalan vádakat. Négy óráig tartó tárgyalás után bevégződik az ügy e napi része, az elnök félbeszakítja a mai tárgyalást s az újabb tanuk kihallgatása végett új határnapot tűz ki. A közönség elszólod, a főmagánvádló, a vádlott is eltávoznak s a tanuk költségeinek utalványozása után a bíróság is elhagyja a termet. Sötétség borul a teremre. Mindennel így van ez a világon. Van időszak, midőn sötétség borit dolgokat, embereket és ügyeket. De eljön a virradat ideje s hol a sötétség leple alatt titokzatos körvonalakban rejtőzködött minden, a világosság első sugaraira a maguk valójában tűnnek fel dolgok, emberek, ügyek egyaránt. A tárgyalást d. u. 3 órakor nyitja meg Szép Géza főtárgyalási elnök, a beregszászi kir. törvényszék elnöke. Az elnökön kívül a tanácsot dr. Mesz- lényi Antal és Polányi Aladár kir. törvényszéki bírák alkotják, mig a jegyzőkönyvet Mándy Lajos joggyakornok vezeti. Dr. Reisman Henrik főmagánvádlót dr. Reisman Simon beregszászi ügyvéd képviseli, dr. Zombory Dezső vádlott a védelmet személyesen látja el. Elnök megnyitván a tárgyalási, megállapítja, hogy a beidézettek közül dr. Reisman Henrik, dr. Reisman Simon, dr. Zombory Dezső, Sirokai Albert, Berzeviczy István, dr. Mocsári Miklós, dr. Reisman Arnold, Schillinger Ármin és Schillinger Gyula jelentek meg. Tamássy József meg volt idézve, de vétive még be nem érkezett. Ez után az elnök felolvassa a vádhatározat rendelkező részét, majd a vádlott kihallgatásához fog. Dr. Zombory Dezső vádlott. Az általános kérdésekre előadja, hogy 27 éves, pénzeskuti születésű, jelenben budapesti lakos, ügyvéd- jelölt, nőtlen, katonai szolgálattól mentes, vagyontalan, büntetlen előéletű. Elnök-. Nyilatkozzék a vádra. Bűnösségét beismeri-e ? Vádlott: Tek. kir. Törvényszék! Elismerem a bűnösségemet, a mennyiben az újságíró hazafias kötelessógteljesitését a büntető törvénykönyv s jelen esetben a tek. kir. Törvényszék bűnuek deklarálná. A tényállás röviden a következő : Én az „Ungvári Közlöny“ cimű és Lévai Mór vezetése alatt álló, a vármegyével s a mindenkori kormánvnyal szemben álló hetilapnak munkatársa voltam. Ez újságba állandóan dolgoztam, sőt egyidőben magam is szerkesztettem. Az újság működéséhez és irányához egész személyem hozzá volt tapadva. Ezen újsággal kezdtem hirlapirói működésemet és céljaim érdekében, a melyek a függetlenségi eszmék érvényesüléséhez fűződtek, e lapok hasábjain minden erőmet kifejtettem A darabont időszak kezdetén a fővárosban időztem s midőn a főispáni kinevezésekkel az ellenállás a vármegyék politikai porondjára került, ón is hazajöttem otthonomba. Akkor meglepetéssel láttam, hogy az újság kiadót cserélt s az „Ungvári Közlöny“ dr. Reisman Henrik, dr. Mocsári és Schillinger testvérek 3-as cég birtokába ment át. Mir ez az átmenetei szeget ütött a fejembe s ámulva tapasztaltam, hogy az uj kiadók 6200 koronát adtak egy vidéki újságért, a melynek ára rendes körülmények között csak a száz koronák határai között szokott váltakozni. Kezdtem érdeklődni a dolog iránt és láttam, hogy a darabont kormány a vidékre vetvén szemét, törekvése arra irányul, hogy a vidéki újságokat megszerezze és lekenyerezze. Hírlapírói körökből vett információim azt mutatták, hogy az uj sajtófőnök, Vészi József által inaugurált sajtó- politika azt tűzi ki célul, hogy a vidéki újságokat meg kell ugyan szerezni, azoktól azonban nem kell. miként eddig szokásban volt, föltétien, világos, nyílt kormánytámogatást követelni, hanem meg kell engedni, hogy azok a régi köntösben maradva, eddigi irányukat csak időnként változtassák meg s hogy minden törekvésük inkább csak arra irányuljon, hogy a helyi nagyságokat, a helyi politikai és társadalmi élet vezető embereit tegyék tönkre. Ez által azt érik el, hogy népszerűségük megmarad s titkos működésük erőteljesebb lesz. A következmények megmutatták, hogy az „Ungvári Közlöny“ is ezen újságok közzé tartozik. Ez időben volt kitűzve Bernáth installációja és erre készülve az ellenállás emberei összefogtunk és meg akartuk mutatni, hogy Ungvár is képes törvénytelen kormányzattal szemben állást foglalni s minthogy a vármegye ez időben már a nyílt ellenállás terére lépett, az opositió fényesen sikerült. Ennek a munkának keresztül vitelében, majd a főispán későbbi szereplése alatt egy támogató újságra nagy szükség lett volna, azonban az „Ungvári Közlöny“ nem hogy segítségünkre lett volna, hanem működésével egyenesen a függetlenségi eszmék ellenére a főispán személyes pártfogójává lett. A mint igy állottak a dolgok, ón több cikkben a megyei ellenállást szolgáló „Ung“-bau ez újságot kezdtem támadni, de a lap tartalmán kívül más bizonyítékok rendelkezésemre nem állván, határozottan fellépni nem tudtam. Közben bekövetkezett, hogy az ellenállás eredményeként a főispán lemondott s a távozó darabont kormány-közeg a magát „függetlenséginek“^ nevező „Ungvári Közlönyében a szerkesztőhöz címezve tette közzé lemondó levelét. Ez újabb meggyőző erőhöz juttatott, mert az már mindennél erősebb argumentum volt, hogy a Fehérváry támogató, Kristóffy által kineveztetett főispán, áldásdús működése után, a „függetlenségi“ újság hasábjain búcsúzik el. Ekkor már pozitív adatok után kezdtem kutatni, melyekkel a lap megvesztegetése és kétüulacsos politikájának titka bizonyítható legyen. Közben azonban a véletlen segítségemre jött. Megbukott a darabont kormány, jött az uj, főispán nélkül lóvén vármegyénk, Lőriuczy Jenő alispán lett Andrássy gróf által ideiglenesen a főispáni teendőkkel megbízva. Az ellenállás embereinek igy a kezébe került egy akta, melyet Bernáth az Íróasztalán, vagy szobájában ott hagyott. Ekkor láttam a miniszterelnökségnek jelen perhez védőm által másolatban becsatolt leiratát, a melyből határozottan látszik, hogy az „Ungvári Közlöny" 1000 korona szubvenciót és 2000 korona állami hirdetési átalányt kapott. A mikor ezt láttam, azt hiszem, hogy jogos felháborodásomban tollat vettem a kezembe és mindazt a keserűséget, a mely s a minő bennem és a közönségben feltámadt, beleöntöttem egy cikkbe. Elnök: Elismeri, hogy Ön irta a „Janusarcu újság“ cimű cikket az 1906. évi április hó 15-én megjelent „Ung“ cimű újságban? Vádlott: Igen. Elnök: Folytassa védekezését. Vádlott: Ezek azok az okok, a melyet a cikk megírására vittek. Elnök: Csakhogy azt, a mit a cikk magában foglal, hogy az U. K. meg lett volna fizetve, ők már előzőleg határozottan tagadják és a főmagánvádló a vizsgálat rendjén és most is tagadja. Ez olyan ténybeli állítása ezen cikknek, a^ melyeket a Közlöny tagad. Vádlott: Éppen ez vezet arra tek. kir. Törvényszék, hogy a Btk. 263. szakaszának 5. pontja értelmében közérdekről lóvén szó, kérjem a valódiság bizonyításának megengedését. Elnök: És milyen irányban kívánja a bizonyítást igénybe venni? Vádlott: Mindenekelőtt hivatkozom a m. kir. miniszterelnökség 239/M. E. 1906. III. sz. aktájára, a mely jelenleg Ung vármegye főispáni hivatalában van. Kérem ezen aktának valódiságára Bánóczy Béla főjegyző, Lőrinczy Jenő alispán, dr. Nagy Béla jelenlegi főispáni titkár és Deák Gyula hírlapíró ungvári lakosok kihallgatását. — Arra nézve, hogy a sajtóirodával s a főispánnal ezen újság összeköttetésben állott, kérem Bernáth Zsigmond volt főispán kosgyáni lakos kihallgatását, a kinek előterjesztésére a miniszterelnökség a subvenciót és az átalányt engedélyezte és kinek a subvenció első részletét a nevezett aktával együtt meg is küldötte. A mennyiben Bernáth Zsigmond a vallomást hivatali titok alapján megtagadná, úgy erre később fogok előterjesztést tenni Elnök: Ezek a kérdések már időn túliak, mert a főmagánvádló a vizsgálat során elismeri, hogy a kiadó kapott szubvenciót. Beadványában pedig főmagánvádló elismerte, hogy a kiadó részére volt a szubvenció engedélyezve és hogy a 250 koronát, az első részletet a kiadó meg is kapta. így az ön által ajánlott bizonyítékok beszerzése, azt hiszem, felesleges. Vádlott: Ha a törvényszék előtt e tények be vannak ismerve, úgy persze a bizonyitásra nincs szükség. Én már az ez irányú beismeréseket is köszönettel tudomásul veszem. Úgy tudtam, hogy még a kiadó részesülését is tagadták eddig. Elnök: Ezt beismerik, de főmagánvádló azt mondja, hogy neki a kapott szubvencióhoz semmi köze nincs, a szerkesztő külön álló személy. Vádlott: Én az inkriminált cikkben nem állítottam, hogy dr. Reisman Henrik kapott pénzt, hanem azt Írtam, hogy a lap kiadója kapja. A cikk elején az akta kivonatolt tartalma ezt világosan kitünteti. Elnök elrendeli a cikk felolvasását. Meszlónyi törvéovszéki biró felolvassa. Elnök: No ennél világosabban nem lehet megsérteni valakit, hisz a cikkben névszerint is meg van nevezve dr. Reisman Henrik. Pedig ő szerkesztője volt a lapnak. Vádlott: Egy distinkcióra óhajtom e kérdésnél felhívni a tek. kir. Törvényszék figyelmét. Egy újság állami támogatására vonatkozólag különbséget kell tenni hirdetési átalány és szubvenció között. Az 1000 korona jelen esetben szubvenció. Elnök: Ezt tudom. Vádlott: Nos, akkor nem tudom elképzelni azt, hogy fogja fel a nagyságos Elnök ur, hogy a Fejérváry- kormány a függetlenségi újságot szubvencionálja, s ne kívánja, hogy az ő politikájukat szolgálja. A szubvenció tehát irányváltoztatást jeleni a jelen esetben, a lap iránya pedig azt hiszem nem a kiadótól, de a szerkesztőtől függ. Más a szubvenció, és más a hirdetési átalány. Elnök: Ebben a pillanatban nem az a kérdés, hogy mi a törvényszék felfogása, hanem hogy mi az ön felfogása. Azt Ön úgy sem tudja, hogy mi a törvényszék felfogása. Itt vád van, a mely Ön ellen van emelve. Erre azt mondja, hogy nem a szerkesztőt, hanem a kiadót támadta cikkében. A cikkben pedig a szerkesztő névszerint meg van nevezve. Vádlott: Én a cikkemben nem distingválok szerkesztő és kiadó közt. A cikk elején közlöm az aktát, mely kiadóról beszól. A cikkben mindig „Ungvári Közlöny“-ről van szó. Az ,LTngvári Közlöny“ pedig mint lapvállalat, egy szellemi és gazdasági célokat szolgáló üzlet, mely a tulajdonosok által van képviselve. A tulajdonosok pedig kik ? A kiadók. De e lapnál a kiadók rejtve voltak. E lap egyetlenegy példányán sincs megnevezve a kiadó. Ez pedig minden lapnál meg van. Itt a lapon csak a szerkesztő van megjelölve, s rajta ezenkívül csak az van : „Nyomatott Schillinger Testvérek Könyv- és Műnyomdájában Ungvári“. En tehát teljes jóhiszeműséggel tartottam kiadónak a lap tulajdonosait. Elnök: Az U. K.-ön nincs rajta, hogy ki a kiadó ? Vádlott: Nincs; hivatkozom ez állításom igazolására az iratoknál levő összes példányokra, de annak igazolására, hogy jóhiszemüleg tarthattam Reismant és társait mint tulajdonosokat kiadóknak, be fogom csaTüdobategsegek, iiurutűk, számár**“4““* B ® köhögés, skrofuiozis, influenza , k j ff ffff Wff ehe* számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. JS jL Mj &M faw W M W Minthogy értéktelen «tárnátokat is kínálnak, kérjen minrlurtna ^ O 3 “ étváo«t éa ■ testmUyt, megan»»* nKoch*-- eredeti csomagolású Kspkató erroti femWetre a gyógyít: ertirak. ^ HE BB te« i köhögést, váladékot, éjjeli —><•**** --------------------- ban. — ám ttv«*enkmt 4.— korona. F. Hefftaaai-Ls Reefee & Ce. IS tuséi (Stijí), j|
