Ung, 1907. július-december (45. évfolyam, 27-50. szám)
1907-11-10 / 45. szám
2Ődhetnek erről. Az installáció idejében politikai karcolatokat Írtam. Dr Re is man Simon: Tudja-e azt a tanú ur, hogy ily hirdetéseket és kedvezményeket, vasúti sza- badjegvet az „Ung“ is kapott? Dr Mocsári: Nem. Dr. Reisman Simon: Van-e tudomása arról, hogy az „Ung'-nak van szabadjegye? Dr. Mocsári: Nincs. Dr. Reisman Simon: Adott-e utasítást önnek Reisman Henrik, hogy a Fehérváry kormány ellen, vagy mellett kell állást foglalni? Dr Mocsári: Nem. Vádlott: Azt a levelet, a mely január 7-én kelt s mely a bérleti szerződést tartalmazta, mikor kapta Ön meg? Dr. Mocsári: Rögtön értesültem annak tartalmáról. Vádlott: Mikor készült a szerződés? Dr. Mocsári: Január 7-ről van keltezve. Vádlott: Mikor megvették az újságot, volt-e szándékukban, hogy bérbe adják? Dr Mocsári: Már akkor szándékomban volt, mert alkalmatlan lett vona nekem. Vádlott: És Reisman Henriknek is alkalmatlan volt ? Dr. Mocsári: Azt hiszem I igen. Elnök: Ugyan kérem! Hisz Reisman Henrik kezelte az összes jövedelmeket, vezette az adminisztrációt, hát ez volt a könnyebbségére ? \ ádlott: Mennyi pénzt kapott egyáltalában honorárium, vagy fizetés címén ? Dr. Mocsári: 130 koronát. Azután a Schillinger testvérek megbuktak. Vádlott: Szóval, önnek nem volt semmi követelése Schillingerékkel szemben, a mikor megbuktak? Dr. Mocsári: Nem. Vádlott: Ezzel akartam rámutatni, hogy Schil- lingerék a fizetést a szubvencióval is fedezték, mert jövedelmük magából a lapkiadásból nagyon csekély volt s igy az állami támogatásból a szerkesztőknek is részesülni kellett. Volt olyan megállapodás, hogy az előfizetők hirdetéseit ingyen tették közzé ? Dr. Mocsári: Nem mindenkinek, néhány iparosnak és kereskedőnek. Körülbelül 18-nak. Vádlott: Mint a függetlenségi párt jegyzője s a laptulajdonos társa és munkatársa, meg volt-e lepődve, hogy az az újság a Fejórváry-kormánytól szubvenciót is kap ? Dr. Mocsári: Fel voltam háborodva s siettem közzé tenni a nyilatkozatot az „Ung“-ban. Vádlott: Ezalatt az idő alatt, mert jan. 12-éu kelt az előterjesztés a főispánnál, és április 15-én jelent mega leleplezés az „Ung“-ban, tehát körülbelül három hónapi időszak telt el, tud e arról, hogy ez időszakban vagy közvetlenül előtte az állami támogatásról sző volt ? Dr. Mocsári: Egyszer bementem a szerkesztőségbe és ottan találtam egy levelet Tamásytól. Ta- másy rendkivül szenvedélyes hangú levelet irt Reismannak, hogy ő munkatársa volt a lapnak és nem közli a cikkét. Elnök: A kérdésre nem felelt. Dr. Mocsári: Éhből megtudtam, hogy a Schillinger testvéreket befolyásolni igyekezett. Vádlott: Mikor megvették a „Közlöny“-t, tudta-e, hogy voh-e szabadjegye a szerkesztőnek ? Dr. Mocsári: Az nem volt a szerződésben. (Derültség) Elnök: Hány szabadjegyet kapott a „Közlöny.“ ? Dr. Mocsári: Nekem nem volt. (Derültség.) Elnök: Szerkesztőnek volt? Dr. Mocsári: Szerkesztőnek volt. Elnök: Másnak nem volt? Dr. Mocsári: A szerkesztőnek, azt tudom, határozottan hogy volt, hogy másnak volt-e, azt nem , tudom. , Elnök: Kivánják-e tanú megesketését? Dr Reisman Simon: Nem. Vádlott: Igen. A törvényszék tanú megesketését elrendeli s tanú az esküt leteszi. Schillinger Ármin tanú. Áz általános kérdésekre előadja, hogy 38 éves, izr. vallásu, ungvári lakos, nőtlen, nyomdász, érdektelen. Az elnök kérdéseire előadja, hogy az „Ungvári Közlönyének kiadótulajdonosa volt, a lapot Lévai Mi irtól 6200 koronáért vették, a tulajdonjogból V* rész Mocsári Miklóst, l(4 rész dr. Reismann Henriket illetve, Vs rész Schillinger-testvéreké volt. Céljuk a lapvétellel lőleg az volt, hogy a lapot Lévai kezéből kivegyék. A vételár felét készpénzben kifizették, a másik részt váltók ban adták, az ő váltókötelezettségükért dr. Reisman Henrik és dr Mocsári Miklós állottak jót. Január 7-én Reisman- és Mocsáritól az őket illető tulajdon- részt bérbe vették s ezért 150—150 K bért és 100—100 K szerkesztői dijat fizettek. A lap minden jövedelme őket illette, viszont a szerkesztésbe semminemű beleszólásuk nem volt. A felmutatott bérszerződésro kijelenti, hogy az valódi, s azt ők irtá alá. Az előfizetésekből betolyó, valamint minden a lapot illető jőve- I delmet dr. Reisman Henrik kezelte. Elnök: Miért kezelte Reisman a bevételeket? I Tana: Mert nekünk pénzünk semmisem volt s í Reisman biztosítani akarta magát velünk szemben. ( Elnök: Tehát Önök semminemű bevételt nem i vettek be? Utalványokat sem vettek át? ( Tana:. Nem. ; Elnök: Emlékszik arra, hogy január havában t egy 250 koronáról szóló oly pénzutalváDy jött az i „Ungvári Közlöny “-nek, melyen a feladó nem volt megnevezve. Tanú: Igen kaptunk január havában 250 koronát. Elnök: Ez utalványt Önök vették át? Tanú: Nem Dr. Reisman Henrik vette át. Elnök: Várlak Önök ez időben valahonnan ily összeget ? Tanú: Igen. A magyar kiviteli és csomagszállító vállalattól hirdetési pénzt. Elnök: Mi érdeke van e vállalatnak, hogyha pénzt küld, ne nevezze meg magát ? Tanú : Nem tudom. Azt hiszem, meg volt nevezve. Elnök: Dr Reisman tudta, hogy minő pénz az, a mit átvett ? Tanú: Nem tudta. Elnök: Nevetséges, hogy Önök nem tudják, hogy pénzt kapnak. Mondja, midőn dr. Reisman Önöknek átadta e 250 koronát, nem kérdezte, hogy honnan jött az ? Tanú: Nem. Elnök: Tudta, hogy a lapnak szubvenciója van? Tanú : Nem. Én csak hirdetési átalányról tudtam. Elnök: Ön oly értesitést kapott Bernáth Zsig- mondtól, hogy a lap részére 1000 korona szubvenciót és 2000 korona pausalét biztosított. Tanú: Ily értesitést nem kaptam. Elnök: Megesküszik erre ? Tjfnu- Meg, nyugodt lelkiismerettel. Elnök : Mennyi pénz Ígértek Önöknek összesen ? Tanú : 3000 korona átalányt kértünk. Csak azután tudtuk meg, hogy két részre osztották: 1000 korona szubvencióra és 2000 korona hirdetési átalányra. Elnök: Lássa, az a 250 korona a szubvenció részlete volt s az csakis a főispántól jöhetett. Mondja: mennyi jövedelmük volt az állami hirdetésből? Tanú: Tulajdonképpen semmi. Csak annyi kü- lömbség volt, hogy eddig a pénzügyigazgatóság és főerdőhivatal hirdetéseit közvetlenül kaptuk s ezúttal a csomagszállító vállalat utján. Elnök: Igaz-e. hogy a pénzügyigazgatóság egy- izben megtagadta Önöktől egy 80 koronás hirdetési követelés kifizetését? Tanú: Nem. Elnök: Minő címen számolták el az utalványon kapott 250 koronát ? Tanú : Hirdetés címén. Elnök: Kinél tettek lépéseket az állami támogatás iránt ? Tanú : Rónay Antal miniszteri tanácsosnál Ungváron. Elnök : Mi történt Rónaynál ? Tanú: Szó volt arról, hogy az „Ungvári Közlöny “-t megveszik az uj tőispán számára. Ezt a tervet azonban Rónay méltóságos ur elejtette és abban állapodtunk meg, hogy a „Közlöny“-nek csak állami támogatást fog kieszközölni. Elnök: Kihez ajánlotta Rónay? Tanú : Bernáth Zsigmond főispánhoz. Elnök: És Bernáth kihez küldte Önöket. Tanú: Vészi Józsefhez a sajtóirodába: Elnök: Önök közül Ki járt el ezeknél? Tanú: Én. Elnök: Személyesen tárgyalt Vészivel? Tanú : Igen. Elnök : Kívánt Vészi az „Ungvári Közlönyétől az állami támogatásért ellenszolgáltatást? Tanú: Igen. Elnök : Mit kívánt ? Tanú: Hogy a Fehérváry kormányt támadni nem fogjuk s kormányzatát itt rokonszenvessé teszszük. Elnök: Megmondta e beszélgetés eredményét Reisman felelős szerkesztőnek? Tanú : Nem tartozott reá. Elnök: Hogyne 1 hisz szerkesztő és tulajdonostárs is volt! Mondja tett Ön Ígéretet Vészinek arra, hogy a kormány politikáját az „Ungvári Közlöny“ támogatni fogja ? Tanú: Igen Ígértem, hogy lehetőleg igyekezn' fogunk. Elnök: Módjában volt Önnek, mint kiadónak a lap irányára vonatkozólag Ígéretet tenni ? Tanú: Nem Elnök: Hiszen akkor ön csalt és becsapta a kormányt. Tanú: Igen becsaptam. (Derültség). Főmagánvádlő képviselője kérdéseire tanú előadja, hogy dr. Zomboryt, midőn az „Ungvári Közlöny“ szerkesztőségéből kilépett, Reisman szerkesztő felszólította, hogy maradjon a lap kötelékében és Írjon függetlenségi cikkeket, ő készséggel közölni fogja Előadja azt is, hogy az „Ungvári Közlöny“ a Mos- kovitz-féle választások idején Andrássy-párti volt és Zombory abban az alkotmánypárti Moskovitz jelöltségét támogatta. Továbbá, hogy Zombory egy időben velük újságot akart alapítani, illetve Lévaitól a „Közlöny“-! meg akarta venni. Valamint, hogy mondotta Zomborynak. hogy kár volt kilépni a laptól, mert Reisman épen olyan függetlenségi, mint volt, Reisman és Mocsárinak az anyagi jövedelemből része nincs, továbbá, hogy Vészi kívánta, hogy a lap irányán váltossanak vagy csapják el a szerkesztéstől, s hogy Reisman Tamásynak több már kiszedett cikkét nem közöké. Ezután dr. Zombory a főmagánvádlő által fölvetett kérdésekre vonatkozólag kijelenti, hogy tény az, hogy Schillingerékkel, midőn még Lévaié volt a lap, mint ez újság munkatársa összeköttetésben volt, szó volt ez időben egy újság alapításáról, de semmi esetre sem darabontlapról. A mi pedig azt a vádat illeti, hogy Moskovitz idejében alkotmánypárti volt, azt mint alaptalant visszautasítja s elnöki kérdésre előadja, hogy ez időben Ungváron két jelölt volt, egy Tisza-párti és egy Andrássy-párti, természetes tehát, hogy mint ellenzéki újságíró a koalíció jelöltjét tartotta kötelességének tollával támogatni. Azt beismeri, hogy dr. Reisman a kilépésekor felszólította arra, hogy maradjon a lap kötelékében és hogy függetlenségi irányú cikkeit közölni fogja. Azonban, minthogy már a Reisman szerkesztése idejében megjelenő első számokban látta, hogy a lap nem függetlenségi irányú, ez ígéretet nem tarthatta olyannak, mely az „Ungvári Közlöny“ darabont voltát megszüntette annál is inkább, minthogy újságírói információ alapján tudta, hogy Vészi által ioau- gurált sajtópolitika nem kívánja a kormánynak világos támogatását, hanem megengedi, hogy az általa megvett újságok időnként megmaradjanak a régi pártállásukban s a főtörekvés csak az volt, hogy a helyi életben levő vezérembereket tegyék politikailag tönkre. Ez utóbbit pedig több Ízben tapasztalta. Elnök: Sutyomban mentek akkor a dolgok. Kívánják Önök a tanú megesketését. A törvényszék a tanú megesketését felek meghallgatása után elrendeli, mire tanú az esküt leteszi. Schillinge!* Gyula tanú. Az általános kérdésekre előadja, hogy 29 éves, izr. vallásu, újpesti lakos, nős, nyomdai képviselő, érdektelen. Az elnök kérdéseire előadja, hogy az „Ungvári Közlöny“ tulajdonosai dr. Mocsári Miklós és dr. Reisman Henrik voltak. Az egész lapnak ők voltak tulajdonosai, nekik tulajdonrészük a lapban nem volt, ők csak bérlők voltak, a miért bért fizettek. A vételnél ők nem fizettek egy krajcárt sem. A felmutatott bérleti szerződésre kijelenti, hogy az valódi és azt ők írták alá. A lap minden jövedelme őket, mint kiadókat illette, ahoz Reismannak nem volt semmi köze. A lap anyagi ügyei őket érdekelték csak, viszont Reisman és Mocsári kötelessége a lap szellemi részének ellátása volt. Elnök: Váltóval sem fizettek Önök a vétel alkalmával ? Tanú: A váltót aláírtuk mi is, hajói emlékezem. Elnök: Maguk is aláírták? Hát hogy történt az a vétel? Tanú: Mocsári és Reisman fizették a vételárt teljesen. Mi a vételben nem voltunk részesek. Elnök: Hát miért adtak akkor váltót?! Mi volt a lap vételének a célja? Tanú: Hogy a lapot olyan kezekbe adjuk, mely több jövedelmet biztosit. Lévai a lap nyomásáért keveset fizetett s ezért igyekeztünk, hogy a lapot valakivel megvótessiik. Elnök: Testvére azt mondotta, hogy a lap tulajdonjogának 50%-a Önöket illette s a szerződésben is ez van. Hát a bérleti viszonyban mit fizettek Önök a tulajdonosoknak ? Tanú: 100—100 koronát a szerkesztésért és 150 koronát bér címen. Elnök: A szerződésben a bér 300 koronát tesz ki és bátyja is igy nyilatkozott ? Tanú: (Megtekinti a szerződést.) Tévedtem. A dolog ugv áll, mint a szerződésben van. Elnök: Ki kezelte az előfizetési dijakat? Tanú: Dr. Reisman Henrik. Elnök: És egyéb vételeket? Tanú: Azt is. Elnök: Miért? Tanú: Hogy fedezze magát. Elnök: A kétszázötven korona honnan jött? Tanú : A csomagszállító vállalattól. Elnök: Úgy?! Megígérte valaki, hogy 3000 koronát fognak kapni ? Tanú: Igen, Vészi. Elnök : Beszélt Bernáth Zsigmonddal ? Tanú: Igen, a lap számára interjuvokat szereztem nála. Elnök: És azokat le is közölte a lapban ? Tanú: Igen. Elnök: Tudott az Ön látogatásairól dr. Reisman? Tanú : Nem tudott, kérem. (Derültség.) Elnök: És mégis beleegyezett a közlésbe? Tanú: Utólag hozzájárult. Elnök: Cikkeket is irt ön a lapnak? Éhez is ért Ön ? Tanú: Igen. (Főmagánvádlő képviselője felmutat egy cikket.) „Lőrinczy nyugalomba vonul“ című (S—r) jelzésű cikket ón inam. Újságíró is voltam a „Magyar Közéletinél. Elnök: Miért nem tették ki a lapra, hogy ki”a kiadó? Egyetlen lappéldányon sincsen rajta. Tanú: Erre nem fektettünk súlyt. Csak most tudtam meg, hogy nincs rajta. (Derültség.) Én nem vagyok a hiúság embere, ilyen sallangokra nem sokat adok. A lapon rajta volt különben, hogy „nyomatott Schillinger testvéreknél“. Elnök: Ez egészen más. Ha ezt nem tették volna, úgy a sajtórendőri kihágásért a hatóság megbüntette volna Önöket. Főmagánvádlő képviselője; dr. Reisman Simon kérdéseire előadja, hogy ő irt cikkeket a „Közlöny“ számára, Tamassy cikkeit Reisman szerkesztő több ízben visszautasította, mert irányukkal nem értett egyet. Továbbá kijelenti, hogy dr. Zombory több ízben járt a nyomdában, s beszélgetés közben alapr a vonat kozólag több nyilatkozatot tett. Dr. Reisman Simon: Igaz-e az, hogy Zombory Önökkel újságot akart alapítani? Tanú: Igaz. Vádlott: De nem darabont újságot! Dr. Reisman Simon: Igaz-e az, hogy Zombory a nyomdában egy alkalommal ugv nyilatkozott, hogy kár, hogy Önök Reisman Henrikkel vették át az újságot ? Tanú : Igaz. 45. szám. “CT <35 oldal.
