Ung, 1907. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-13 / 2. szám

3. szám.

TT nsr G3. oldal.

családjában és vármegyénkben keltett igaz és őszinte fájdalmat, de mély részvétet keltett minden körben, a hol őt ismerték; — pedig sok helyütt ismerték európai és klasszikus műveltsége, puritánnak joggal nevezhető jelleme folytán.

Nemcsak a vármegyénk székházéra, a földmive- lésügyi minisztériumra, a nemzeti kaszinóra, az Írók klubjára: az Otthonra s más egyesületi házakra és középületekre kitűzött gyászlobogók jelezték, hogy hazánknak egy mindig jellemes és hasznos munkása fejezte be földi pályafutását, de meghajtották halálhírére az elismerés zászlaját az összes fővárosi lapok, még azok is, melyeknek politikai iránya nem egyezett az övével, — jeléül, hogy élete nem nyom nélküli hazánk életében.

Az országgyűlés képviselőháza megrövidítette ülését, hogy tagjai résztvehessenek a gyászszertáson, annak a férfiúnak végtisztességén, a ki földi vagyonát teljesen feláldozta a nemzeti zászló dicsőségére.

Megtért őseihez; ott nyugszik már a tarnóci családi sírboltban : édesatyja, a nagy Bernáth Zsigmond mellett.

Agya, az a mindig csak szépért, nemesért, hazája függetlenségéért, a magyar nép boldogitásáért működött agya, megszüntette működését. Nem dobog már szive; az a szív, mely mindig szeretettel volt telve, mely a gyűlöletet nem ismerte. Elnémultak ajkai is, melyekkel mindig az igazságot, a hazaszeretetei hir dette. Kezei, melyekkel akkor is dolgozott, a mikor mun- kátlanul tölthette volna idejét, szintén lehanyatlottak.

Vége az ő földi életének, miként előbb-utóbb mi is letűnünk a föld színéről. De mig sokan, igen sokan közülünk siratlanul, teljesen nyomtalanul fogunk visz- szatérni az anyaföldbe, — addig az ő halála csak testének halála, mert lelke, szelleme itt maradt a rögös földön: irodalmi munkáiban, például, követendő például állítható áldozatkészsége- és önzetlen hazaszeretetében.

Nyugodjék békében !

Az örök sötétség, mely koporsóját körülveszi — testét megsemmisítheti, de emlékét nem fogja senki kitörülhetni szivünkből, mig e földön magyar lesz !

*

Haláláról a család a következő gyászjelentést adta ki :

özv. bernátfalvi és sztrippai Bernáth Dezeőnó szül. báji Patay Mária mint neje; Bernáth Zsigmond mint fia; eördöghfalvi Csuha Istvánná szül. Bernáth Magda mint leánya; özv. nagylónyai és vásárosna- mónyi Lúnyay Ferencné szül. Bernáth Eugénia mint testvére; Bernáth Zsigmondnó szül. rottaresti Dobsa Margit mint menye; Csuha István mint veje; Csuha László, Sándor és Erzsébet mint unokái a maguk és az összes rokonok nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelentik a forrón szeretett férj, apa, testvér, após, nagyatyának és rokonnak : bernátfalvi és sztrippai Bernáth Dezső urnák, miniszteri megbízott, volt orsz. képviselő, a budapesti ov. ref. egyház presbitere, az ungi ev. ref. egyházmegye volt tanácsbirájának stb., stb., folyó hónap 14-én délután 5 órakor, élete 66-ik és boldog házasságának 36-ik évében, hosszas szenvedés után Budapesten történt gyászos elhunyták A szeretett halott földi maradványai ez évi január lti-án délután 3 órakor fognak az ev. ref. egyház szertartása szerint Budapesten, IX. Remete-utca 32. szám alatti gyászházban megáldatni és e hónap 18-án délután 3 órakor az ungtarnóci családi sírboltban örök nyugalomra tétetni. Kelt Budapesten, 1907. évi január hó 15-én. Áldás és béke lengjen drága porai fölött!

*

Bernáth Dezső elhunytéról összes napilapjaink a részvét legmelegebb hangján emlékeznek meg. — A „Budapesti Hírlap“ (az életrajzi adatok általunk némileg kiegészíttettek) következőket írja:

Gyászolja őt a magyar haza, a református magyar egyház s a magyar tudomány. Oly férfiúnak oldala mellett növekedett, mint az ő atyja, Bernáth Zsigmond, aki Ungmegye hires diótabeli követe és később az 1868. országgyűlés korelnöke, majd Ungvármegye főispánja volt. Középiskoláit Kassán, Budapesten, Sárospatakon, a jogot Utrechlben, majd Londonban is hallgatta. Atyjától tanulta a hazaszeretetei, a hitbuzgóságot, az eszményekért való törekvést, az önzetlen jótékonyságot és a tiszta családi életnek becsét és megbecsülését. Mint nagy reményekre jogosító ifjú 1862-ben ügyvédi vizsgát tett, és ez évtől 186?-ig mint tanácsjegyző szolgált a királyi táblán, 1867-ben miniszteri fogalmazó, 1870-ben miniszteri titkárrá neveztetett ki az akkori földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumhoz; 1876-ban országgyűlési képviselőnek választotta a nagy- kaposi kerület és húsz éven át 1896-ig, mint az ő kitűnő vezérének, gróf Apponyi Albertnek hűséges fegyvertársa azt a nemzeti zászlót, melyre Magyarország boldogulása s közéletének megtisztítása volt fölirva, soha el nem hagyta.

Az életnek eszményi fölfogása vezette minden tettében. Politikai helyzetét önző célokra soha föl nem használta, előkelő családi és társadalmi összeköttetéseit soha nem fordította a maga boldogulására, sőt öröklött vagyonát is a jótékonyság és politika céljaira adta.

Hűséges munkása volt a tudománynak, irodalomnak. Buzditója volt a magyarországi selyemtenyésztésnek, a napi politikához számos vezércikkben szólt

hozzá. 1868-ban irta meg „Magyarország selyemtenyésztése“ cimü müvét. A selyemtenyésztésről irt még az orsz. magy. Gazdasági Egyesület Közleményeibe és a „Gazdasági Lapok“-ba. Beöthy Ákos nagy politikai tanulmányát sajtó alá rendezte és befejezte, „Kleopátra királynő“ történetét megírta s ezt Szemere Miklós segítségével André Lévai „Cleopátre sa vie son oeuvre“ címen franciára fordítva kiadta. Nemcsak a modern társadalomban, nemcsak a Nemzeti Kaszinó könyvtárában érezte jól magát, hanem a görög és római klasszikusokkal is naponkint társalgóit.

Jó fia, sőt egyik vezére volt a református egyháznak, a ki szeretett egyházáért mindig munkálkodott, ha kellett, síkra szállt. Előbb a tarnóci egyház főkurátorává, majd az ungi egyházmegye tanácsbirójává, később gondnokává, a múlt évben pedig a pesti református egyház presbiterévé választották. E tisztességeket nemcsak külső dísznek tekintette, hanem újabb munkatérnek. Az ungtarnóci egyház a megmondhatója, hogy erején felül áldozott egyházi célokra, hű kálvi- nistaságáról pedig tanúságot tehet az egész egyház- megye.

Politikai ■ törekvéseiért egész nagy vagyont, egy élet nyugalmát áldozta föl. Küzdött a magyar nemzetnek közjogi és gazdasági függetlenségéért. Nem volt ugyan már képviselő, mikor a volt nemzeti párt belépett a 48 ások közé, de ő gróf Apponyi Albertet lelkesedéssel követte, mint az országos 48-as párt kültagja. Európai és klasszikus műveltsége mellett tüzes magyar volt. Miként a társadalomban, a képviselőház ban is köztisztelet környezte s noha nem tört föl neve a hírnév magasáig, kortársai szemében alakja mindig a jellemes és hasznos ember emlékét fogja fölidézni.

*

Holttestét e hó 16-án délután áldották meg első I ízben remete-utcai 32. sz. lakásán. Özvegyének számosán kondoleáltak élőszóval és levélben, a többek közt Wekerle Sándor miniszterelnök, továbbá gróf Apponyi Albert és Darányi Ignác miniszterek, azonkívül még számos előkelő tagja a politikai és tudományos világnak.

Darányi miniszter levele a következő :

Nagyságos asszony 1 Azon súlyos veszteség alkalmából, mely nagyságodat kedves férje elhunytával érte, fogadja mélyen érzett részvétem nyilvánitását. A megboldogult nekem is odaadó munkatársam volt, kinek hazafias egyénisége és működése iránt mindenkor őszinte nagyrabecsüléssel viseltettem. Vigasztalja nagyságodat a köztisztelet és a közszeretet, melyben a megboldogult élt és meghalt. Fogadja nagyságod őszinte tiszteletem nyilvánitását, melylyel vagyok alázatos szolgája : Darányi Ignác.

A gyászszertartáson ott voltak a többi közt gróf Károlyi István, Sághy Gyula udvari tanácsos, Bernáth Géza a Kúria másodelnöke, Hammersberg Mihály főügyész-helyettes, Bánó József, dr. Visontai Soma, Szontagh Pál, Bernáth Béla, Metzner Béla, Hoitsy Pál, Dóius Pál, Dókus Ernő, Potoczkv Dezső, Leövey Sándor közigazgatási biró, Nemes Bertalan, Nauhofer István, dr. Kovács József, báró Nyáry Albert,_ báró N.váry László, Bartal Ferenc, Szentiványi Árpád, Moskovitz Géza, Moskovitz Iván, Festelich Géza, Patay György, Gencsy Béla, Fáy Gyula, gróf Pallavicini, az evangélikus református egyház presbiterei és még számosán. A földmivelési minisztérium részéről jelen volt: Bartóky József miniszteri tanácsos, Szomjas Lajos, Németh József osztálytanácsos, dr. Rodiczky Jenő, Fáy Gyula, Radisich István, dr. Opestler Jenő. A halottat Juhász László református segédlelkész áldotta meg, azután megható szavakkal méltatta az elhunyt érdemeit. A búcsúztató beszéd után a koporsót kivittek a keleti pályaudvarra, a honnan e hó 17-én, a délutáni gyorsvonattal érkezett Ungvárra, hogy Ungtar- nócra szállítsák. A holttestet a város hatósága részéről Markovszky Sándor rendőrtanácsos fogadta s elkísérte a város határáig. A holttestet Ungtarnócra, földi pihenő helyére, Pataki Pál ungtarnóci ev. ref. lelkész kisérte. Megérkezés után díszes ravata'ra tették a koporsót.

*

Gyászba borult a tarnóci ősi kúria, gyász vonult be az egyszerű kálvinista templomba. — Nemes urát gyászolja, a ki a gyermekkor gondtalan örömét, a férfikor csalódott bánatát e helyen érezte a maga teljességében. — A falusi nép becsületes arcáról lerítt a szomorúság, hogy egykori nemes urát kell a sírba kisérnie, már régen nem mint urát.

Fekete gyászdrapériákkal van beszegve az ősi kúria és a kis templom külső fala. A templom belsejében van felállítva a ravatal, melyen érckoporsó s abban Bernáth Dezső nyugszik. A ravatal, a templom belseje a bernátfalvi és sztrippai Bernáth-család címerével van díszítve. Körülöttük és a ravatal felett a családtagok és a hivatalos világ megemlékező koszorúi vannak elhelyezve.

Ott láttuk a földművelési minisztérium nemzeti szinü szallaggal diszitett koszorúját is — A kis Táradé falu rég nem látott annyi fogatot bevonulni falai közé, mint most. Sokan megjelentek a végtisztességen, hogy a megemlékezés adóját rójják le a tanulságos életet leélt Bernáth Dezső iránt. — Ott láttuk gróf Sztáray Gábor főispán és Lőrinczy Jenő alispán vezetése alatt a vármegye tisztikarát és az összes Ungvárt székelő hivatalok vezetőit és képviselőit, valamint a város és vármegye intelligenciájának legnagyobb részét.

A gyászszertartást Pataki Pál, Móré Gábor és Szabó Endre (Minaj) lelkészek végezték. — A gyászdalokat a sárospataki hires kántus énekelte. A gyász- szertartás pontban három órakor kezdődött. A templom három kis harangja szomorúan hívogatta a végtisztességre megjelenteket. — Bevonult a gyászoló család —

ólén Bernáth Dezsőnével, kit fia Bernáth Zsigmond vezetett; azután jött Csuha Istvánná, Bernáth Magda férjével, Pataky Samu és neje Kazinczy Ottilia, özv. Lónyay Ferencné Bernáth Eugénia, az elhunyt nővére és a család többi gyászoló tagjai. — A közöns&f elhelyezkedése után a pataki énekkar rázendített W halotti énekre. — Majd Móré Gábor mondott imádságot az elhunytért. Pataki Pál ref. lelkész lépett a szószékre, hogy az ő ismert és elismert ékesszólásával méltassa az elhunyt élete folyását. — A halotti beszédek legszebbikét mondta el Pataki Pál. Érzésének őszintesége a gondolatok mélységével váltakozott remek beszédében. Beszéde nem a köznapi hatásvadászatra irányult, a mely arra fekteti a súlyt, hogy az ily szomorú alkalmakkor különben felzaklatott idegszenvedélyeket még jobban felkorbácsolja, hanem az Isten véghetetlen akaratában való megnyugvásnak volt a szószólója; nem arra törekedett, hogy az elhunyt érdemeit, a melyek amugyis el vannak ismerve, egekig magasztalja, hanem arra, hogy az elhunyt élete folyásából, küzdelmeiből, sorsából leszűrje azt a megnyugtató igazságot, hogy boldogok lehetnek azok, a kik ilyen halottat sirathatnak, boldog lehet az a föld, a mely ilyen hamvakat takarhat.

A pataki énekkar gyászdalának hangjai mellett vitték ki a koporsót a gyászkocsihoz, a melyet a fogatok hosszú sora kisért a Bernáth-család sírboltjához, a hol örök pihenőre helyezték el a nagynevű apa: Bernáth Zsigmond mellé a hozzáméltó fiút: néhai

Bernáth Dezsőt.

Az Ungmegyei Nőegyesület bálja.

Az idei farsang bevezető bálja: a hagyományos nőegyesületi bál, január 12-én zajlott le a Korona termeiben.

A nőegyesületi bálhoz nem kellett nagy előkészület. A megye intelligenciája évek óta ismeri s mint az előtt, ez idén is fényes sikere volt nem csak erkölcsileg, hanem anyagilagis. A fiatal lányok, a kik most kerültek először a báli bemutatáshoz, — kedves emlékkel távozhattak, mert a táncosok ugyancsak kitot- tek magukért s a gondos bálanya, kölesei Kende Péterné szül. Sztáray Sarolta grófnő figyelme kiterjedt arra, hogy a bálra hetek óta készülő leánykáknak idejük ne legyen a tánc közben hosszú pihenésre. S a lányok nem is panaszkodhattak, mert a táncosok száma kétszeresen is felülmúlta a táncosnők számát. Nagy számmal volt képviselve a tiszti egyenruha. Lányi Gyula zenekara pont 10 órakor kezdett bele a friss, ropogós csárdásba. Különben a csárdás dominálta az egész mulatságot. Bár az elegánsan lejthető boszton hívei is kivehettek részüket e tánc kellőméiből. De nem csupán a lányok mulattak jól, hanem a fiatal bájos menyecskék is ugyancsak ropták a táncot. A karzat szintén telve volt érdeklődő közönséggel. Szóval az első bál jól köszöntött be annál is inkább, mert a magyar lelkek jókedvét nem zavarta, mint tavaly, a honfiúi aggodalom sem, a mi a múlt esztendei mulatságok hangulatán bizony észrevehetőleg átvonult. A jókedv kivilágos-kivirradtig együtt tartotta a kedélyes társaságot. A jelen voltak közül a következőket sikerült tudósítónknak feljegyezni:

Asszonyok: Kölesei Kende Péterné Sztáray Sarolta grófnő (orgonalila selyem ruhában), Bánóczy Béláné (fehér selyem zöld csikkal és illurios apliká- cióval díszítve), Boksay Jánosné (fekete selyem csipkékkel díszítve), Czibur Vilmosnó (fekete selyem), Dőry Józsefné (fekete selyem), Fekete Istvánná (fekete selyem), dr. Fényes Vilmosnó (világos selyemgáz), özv. Kende Páluó (fekete selyem), Kusnyiry Gyulánó (fekete selyem), özv. Lukács Jánosné (fekete selyem), Lőrinczy Jenőné (szürke selyem), Medvigy Jánosné (fekete selyem), özv. Nehrebeczky Györgynó (fekete selyem), Lám Gyulánó (kék selyem filterrel kivarrt tüll és krep de chiné), dr. Ország Jakabné (fekete bársony), Porgesz Miksánó (fehér chinóe), Szathmáry Gézánó (fraiz), Szóráth Jánosné (fekete selyem), özv. Tabódy Jenőné (fekete selyem), Temmel Józsefné (szürke selyem), id. Tomcsányi Ödönné (fekete selyem), iíj. Tomcsányi Ödönné (rózsaszín selyem feketével áthúzva), Zachar Jakabné (fekete selyem).

Leányok: Csuha Malva (lila ampir), Csopey Olga (fehér selyem), Dőry Ilona (sárga selyem kék diszszel), Dőry Karola (krep de chine), Fekete Jolán (tiszta fehér füll), Fekete Margit (fehér csipke vadrózsával), Guthy Irén (kék selyem), Jancsik Mariska (rózsaszín selyem), Kende Hajnalka (fehér selyem rózsaszín virággal), Kusnyiry Leonka (rózsaszín selyem), Kusnyiry Margit (fehér selyem tüll), Lőrinczy Mariska (világoskék krep de chine rózsákkal), Plotónyi Antonia (fehér selyem brilliáns ^£$e|kelj, Sznistsák Gizi (kék selyem), Sznistsák Ilona (fehér krep), Temmel Guszti (piros selyem), TomősányiAJ2mmy (rózsaszín krep szallag flitter és fehér ifnXííki disz), Zachar Anna (fehér selyem gáz.)